- JungKook, ne akard, hogy ismét gerincre vágjalak, mint reggel. - üvöltöttem a fiú után, aki épp most menekült el a rá kiszabott feladat elől.

Ha már a sportnapon tönkre tette a fülhallgatómat, akkor menjen és szerezzen nekem egy újat, nem érdekel hogyan.

* Fél napot vissza *

- Most már viszont tényleg elkésünk, úgyhogy szedd a mancsaidat, Babóca. - gúnyolódott velem már megint drága barátom. Egyszer megfojtom. 

Magamra kapkodtam - ismét - a földön össze-vissza heverő ruhadarabokat, majd megvártam, míg JungKook is ugyan így cselekszik. Felkaptuk táskáinkat, amik kivételesen nem azokkal a retkes tankönyvekkel voltak tele, hanem frissítő hideg vízzel, illetve egy váltás tesi cuccal és törölközővel. Na meg szerény személyemnek a fülhallgató. Elmaradhatatlan.

Kiléptünk az ajtón, és szélsebesen megindultunk a suli felé. A tesitanárunk biztos, hogy meg fog minket ölni. 

Rekordidő alatt estünk be a tesiterembe, ahol a résztvevőknek kellett gyülekezni. Csodák csodájára nem késtünk, csupán pár percet, és a tanárunk még itt sem volt.

Nagyot sóhajtva vágódtam le NamJoon mellé, aki szintén kosarazni jött, és a csapattársam lesz, ha jól tudom.

- Szevasz YoonGi. - arcára levakarhatatlan vigyor költözött, ezek szerint jól megvannak Jinnel.

- 'Reggelt. Többiek?

- Jin a többiekkel, Kook ahogy látom Yugyeommal. TaeMin csapat pedig nem tudom. Hoseok pedig.. hol is? - rövid gondolkodás után folytatta - Jah igen. Nyomja a kórházi ágyat.

- Mi történt azzal a szerencsétlennel? - forgattam meg szemeimet. Köztudott, hogy Hoseok évente egyszer eltöri valamijét. Vagy az ujját, a lábát, az orrát. Valamit biztos.

- Otthon pakolt valamilyen dobozokat, és leesett a létráról. A kézfeje megzúzódott, a csuklója megrepedt, vagy eltört, már nem tudom.

- Gratulálok. - nem voltam ma bőbeszédű, Kook lefárasztott a futással, aztán meg a khm.. azzal.

- Elmondod neki?

- Mi? Kinek és mi a francot?

- Kooknak.

- Nem. - felálltam, és odasétáltam a többiekhez, ugyanis Mr. Lee most érkezett meg.

Körbeálltuk a tanárt, várva, mikor kinek kell mennie a programra, illetve úgy egyáltalán. Mikor mi, és pontosan hol lesz.

- Na srácok, lányok, a mai a következő lesz. Nincs sok időnk, ugyanis fél kilenckor kezdődik a futás kint a pályán, YoonGi, JungKook, Yugyeom, HaJoon ti menjetek oda most, vigyetek vizet és törölközőt. - bólintottunk, majd elindultunk kifele vállunkon táskáinkkal. - Nektek pedig srácok..

Kifelé baktattunk, amikor kiesett kezemből az addig ott szorongatott új fekete fülesem. Tovább mentem egy lépéssel, hogy megfordulva felvegyem, de már csak egy reccsenést hallottam, és a következő pillanatban fekete műanyag darabok hevertek a földön. Felnéztem, és egy ijedt tekintetű Kookal találtam szembe magam. Van is miért félnie.

- É-én.. sajnálom hyung. Nem volt szándékos. É-én..

- Ezt otthon megbeszéljük. - pókerarcomat felvéve szedtem össze a darabokat és dobtam ki a kukába.

Kiérve a pályára elkezdtünk bemelegíteni, ami nekem a halálom volt. Utálok nyújtani, ez meg is látszik, olyan vagyok mint egy öregember. De nem érdekel, akkor sem az én asztalom.

- Versenyzők, ideje beállni.

Morogva megindultam a többiekkel a nyomomban, majd szépen elfoglaltuk helyünket a rajtnál. Az iskola azon része, akik nem versenyeznek, a lelátóról néztek minket, és esetlegesen szurkoltak. Valahol a mi osztályunk is ott volt, csak hát abban a tömegben tudjátok ki veszi észre a saját népét.

Meghallottuk a síp szót, majd mégegyet és úgy kezdtünk el futni, mintha az életünk múlna rajta. JungKook elég könnyen leelőzött, amire nem vagyok büszke. HaJoon is a nyomomban van, így turbó YoonGi fokozatra kapcsolva próbáltam behozni a lemaradást. Sikeresen beértem Kookot, oldalra pillantottam, mikor Ő is rám emelte tekintetét, és egy kihívó mosolyt küldtem felé, amitől kicsit ledöbbent, de ugyan úgy futott. Ez nehéz menet lesz, érzem.

Már láttam a célt, mikor is minden szeretetemet JungKook iránt elnyomtam, és próbáltam dühös lenni rá, amiért összetörte a fülhallgatómat. Nagyjából sikerült is, így tempómon gyorsítottam, és átszakítottam a szalagot, majd elterültem a földön.

Lihegve feküdtem ott, de rájöttem, fel kéne állni, ugyanis esélyes hogy valaki rám borul. Félig már álltam - na nem úgy - amikor is Kook érkezett de nem vette figyelembe a pálya végén lévő kis gödröt. Szerencsétlenségére megbotlott benne, és stílusosan rám esett. Elmehetnék jósnak.

Nyöszörögve tápászkodott fel, kezeit a fejem mellett támasztotta meg, és úgy nézett rám. Basszus, ha nem lenne itt ennyi ember, megcsókolnám most rögtön.

- Mire vársz YoonGi, tapsra? - suttogta nekem, olvasva gondolataim között.

- Sokan vannak. - fordítottam el fejem, hogy ne kelljen azokba a gyönyörű szemekbe néznem. Egyik kezével maga felé irányította fejemet.

- Nem érdekel. - és megcsókolt. Itt, mindenki előtt megcsókolt. Azt hiszem én most haltam meg. Oké, az egész suli tudja, hogy együtt vagyunk, de akkor is. Rövid csók volt, nem tartott sokáig, de elég volt ahhoz, hogy a nagy Min YoonGi elpiruljon tőle, és rokonságban álljon egy paradicsommal.

Felállt, majd kezét felém nyújtotta, amit elfogadtam, és felhúzott a földről.

- Gyere te morcos paradicsom, menjünk vissza. - kuncogott egy jót, amire én csak egy morgással válaszoltam neki, és el akartam rántani kezemet, de nem engedte.

- Szép volt Suga. - suttogta a fülembe, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk vissza a srácokhoz.

- Te sem voltál semmi. - motyogtam neki még, mielőtt odaértünk volna, mire elmosolyodott.

- Remek, most, hogy a gerlepár is megérkezett, a program a továbbiakban úgy fog kinézni, hogy. Nem sokára kezdődik a foci, JungKook, Jimin, Baekhyun, WooSung, Chanyeol futás öltözni és mehettek is. A kosár, ahová majd nektek kell menni srácok - itt ránk mutatott NamJoonal, illetve még pár tizedikes gyerekre akiknek nem tudtam a nevét - tizenegykor kezdődik, addig pihenhettek. Kivéve te, Taehyung, neked tízkor jelenésed van a röpiseknél. Eredményhírdetés délután fél kettőkor lesz itt bent. Szép napot.

Ezzel a csodás mondattal pedig Mr. Lee elviharzott, gondolom én a szertárba. Állandóan ott dekkol és lopja a napot.

A nap további része nem volt túl eseménydús, a kosárban természetesen mi nyertünk. Amióta a suli csapatát erősítem szinte csak nyertünk.

Eredményhírdetés után megkerestem Nyuszimat, és együtt indultunk haza, hozzám. Szerencsére ma nálam alszik.

* Vissza a jelenbe*

Szép lassan ballagtam felfelé az emeletre, hogy kirángassam Kookot a szobámból. Ha egyedül nem is, akkor ketten, de elmegy nekem fülest venni, addig nem tágítok - khm.. sehogy sem.

- JungKookie~

Benyitottam szobámba, ahol szegény pára a sarokban gubbasztott, mintha ki akarnám őt nyírni. Mondjuk, nem téved olyan nagyon sokat.

- H-hyung, én tényleg sajnálom.. izé..

- Akkor gyere, és elmegyünk ketten fülest venni, jó? - kezemet felé nyújtottam, mire kikerekedett szemekkel fogta meg mancsomat, hogy felhúzhassam.

- Azt hittem.. hogy rosszabb büntetésem lesz. - motyogta inkább magának, mint nekem.

- Ki mondta, hogy nem lesz? - kacagtam fel talán egy kicsit pszichopatábban mint kellett volna, mire szegény teljesen elfehéredett. - Most csak elmegyünk fülest venni.

- Olvasd El Kérlek!!! -

Annyeong, Swaggerek!

Nagyon nagyon sajnálom, hogy megint egy kicsit tovább tartott megírni ezt a részt, igazából ez egy úgymond filler, muszáj valami összekötő cucc.

Egy kérésem lenne felétek:

1) Kérlek jelentkezzen az, aki kihívott egy Zene kihívásra, vagy hasonlóra, mert nem tudom már, hogy ki volt. 😥🙇😓 De szeretném megcsinálni. ;-;

Illetve, tudom, ritkán vannak itt részek, de sajnos lehet, hogy jövőhéten negint nem lesz, ugyanis nyaralni megyek, és ott szeretnék kicsit pihenni. 🙇😶
Holnap még igyekszem egyet kirakni, addig gőzerővel írok! :3

Byee~