Telefon csörgés.

Még mindig.

És még mindig.

Aigoo, mi a franc van már? Kinyitottam szemeimet, majd az éjjeliszekrényen pihenő telefonért nyúltam, ami nem a sajátom volt.

JungKook. Édes drága JungKook. Megfojtom ezt a gyereket ha legközelebb nem halkítja le a mobilját.

- Halló? - rideg hangon szóltam a telefonba, ugyanis engem hajnali tízkor ne zavarjon senki.

- Szia Suga, a fiam ott van?

Ohh, hát persze. Fasza ötlet, hogy JK nálam tanyázik, de a szüleinek is szólni kéne.

- Jó reggelt Mrs. Jeon, igen itt van. Még alszik. Ne haragudjon, hogy nem szóltunk.

- Semmi probléma. Gyertek át ma délután, és most te aludj nálunk.

- Rendben, négyre ott leszünk. Köszönöm a meghívást.

Cseppet sem kedves módon nyomtam ki a telefont, és raktam vissza - khm, inkább basztam le - az éjjelire. Csoda ha nem tört el.

Kook mocorogni kezdett mellettem, majd szép lassan felült. Kómásan kezdte nyitogatni szemeit, kezét ökölbe szorítva dörzsölte ki belőlük az álmosságot.

- Jó reggelt Sugaaah~ - jókora ásítással fejezte be mondatát, amin muszáj volt kuncognom.

- Neked is Süti. Anyukád hívott, négyre átmegyünk hozzátok.

- Baszki, tényleg, nekik nem szóltunk. - kapott fejéhez hirtelen, már azt hittem leüti saját magát.

- Ne aggódj, nem haragudott.

- Akkor jó.

Visszadőlt mellém és a plafont kezdte bámulni. Bő húsz perce csak meredtünk magunk elé, olyan volt, mint aki visszaaludt, de megtörte a csendet.

- Éhes vagyok. Eszünk palacsintát?

- Én valami másra vagyok éhes.

Értetlenül nézett rám, arcomon pedig egy önelégült vigyor jelent meg.

Felkönyököltem, majd hirtelen fölé másztam, kezeit feje mellett lefogtam, és kihívóan néztem szemeibe.

- Leesett? - kérdeztem egyre közelebb hajolva arcához. Homlokunkat összeérintettem, és tartottam vele a szemkontaktust.

- Ig -igenh..

- Örülök, mert innen most nem szabadulsz.

- YoonGih.. a francba már, istenem.. - erőszakosan tapadt ajkaimra, ami be kell valljam, eléggé meglepett.

Észbe kaptam, és gondolkodás nélkül viszonoztam csókját, ugyan olyan hévvel, ha nem nagyobbal. Végigszántottam nyelvemmel alsó ajkán, mire kézségesen leejtette állát, ízlelőszervemnek szabad utat adva. Átváltottam lassú és szenvedélyes csókra, ahogy nyelveink találkoztak. Elengedtem jobb kezét, amit habozás nélkül vezetett tincseim közé. Szabad kezem bevándorolt pólója alá, és oldalát kezdtem cirógatni, simogatni.

Ráharaptam alsó ajkára, Kook pedig a hirtelen jött tettemre meghúzta pár tincsemet, mire felmordultam.

A kezdeti vad csókból mostmár egyre lassabb, szerelmes csókok lettek, végül lihegve váltunk el egymástól.

Tekintetemet övébe fúrtam, majd egy apró puszi után felálltam, és kezemet a még mindig fekvő fiú felé nyújtottam.

- Gyere, menjünk enni.

- Bazd meg YoonGi. Mindig elrontod a pillanatot.

Kikászálódott az ágyból, aztán fújtatva csörtetett ki a szobából, gyanítom a konyhába. Aranyos amikor morcos.

Utána eredtem, mielőtt felgyújtja a konyhát, és tanév végéig sem lehetünk akkor együtt. Lecaplattam a lépcsőn, és komótosan besétáltam Kookhoz.

- Mit eszünk Süti? - öleltem át hátulról, és válla mellett megnéztem, min ügyködik.

- Rántottát.

- Mi lett a kezdeti palacsintával?

- Tudod, én nem vagyok olyan konyhatündér, mint Te, babóca.

- Ki itt a tündér meg a babóca? - ráharaptam nyakára, persze csak annyira, hogy ne fájjon neki, de így is felszisszent.

- Te. - mondta magabiztosan, és folytatta a reggeli készítést. Ohh, szóval így állunk?

- Chh.. persze. Álmodban.

Elengedtem Kookot, majd visszaspuriztam az emeletre, és összepakoltam Süti cuccait. Kikészítettem neki egy göncöt mára, illetve magamnak is, most pedig a saját cuccomat kell összepakolnom egy kisebb táskába. Két póló, két boxer, nadrág, zokni, egy pulcsi, telefon töltő, füzet. Szuper. Hála a jó égnek még csak szombat van, ezért a drága imádni való sulis cuccomat nem kell vinnem. Még csak az kéne.

- Suga, gyere enni. - mintha az anyám lenne, esküszöm. Csapot papot otthagyva mentem lefele, hogy végre ehessek valamit, mert már tényleg éhes voltam.

Letelepedtem az asztalhoz, Kookal szembe, Ő pedig elém rakta tányéromat rajta egy nagy adag rántottával és baconnel - ami tőle nagy szó, ugyanis csoda ha nem égeti oda - , illetve egy bögre kávét. Egyem meg, de kis aranyos, mindenre gondolt.  

Leült a helyére, és szép nyugisan elkezdtünk falatozni. Isteni rántottát tud csinálni, mostantól mindig Ő fog reggelit készíteni. Bár, lehet, hogy ezt az ötletemet nem díjazná annyira. Aish, pedig már kezdtem beleélni magam, hogy minden reggel az Ő rántottáját fogom enni. Mindegy akkor palacsintán élünk, és én főzök. 

Mire ennek a csodálatos gondolatmenetemnek a végére értem, egy üres tányért próbáltam felszúrni a villámra. 

- Azért a tányér nem ehető. - kuncogott egy sort a velem szemben helyet foglaló egyén, majd felállt, és a tányérokat a mosogatóba tette. 

- Mintha nem tudnám. - forgattam meg szemeim, és a villát a tányérok mellé raktam. Elkezdte elmosni a tányérokat, de azért még hátrafordította fejét és visszaszólt. Rossz ötlet, JK. 

- Jól van, Morcoska. 

- Ki itt a Morcoska, kis Nyuszi? - mögé léptem, átöleltem derekát, és enyhén megharaptam fülcimpáját, mire ajkába harapott. 

- Még mindig Te, Babóca. - JungKook, JungKook. Öreg hiba velem szemtelenkedni. De nem most fogja visszakapni.

Elengedtem derekát, és lassú léptekkel elindultam fel a szobámba, ám mielőtt még kiértem volna a konyhából, visszafordultam.

- Még nem végeztünk, remélem tisztában vagy vele. 

Ahogy láttam, nyelt egy nagyot, de nem szólalt meg. Szegény, picit megijeszthettem, habár ez volt a célom. 

------------------

Kissé frusztráltan álltunk JungKookék háza előtt. Megbeszéltük, hogy  úgy fogunk viselkedni, mint két nagyon jó barát, ami persze elég nehéz lesz, de addig nem akarunk semmit tenni, amíg Kook azt nem mondja, hogy készen áll elmondani. 

Megszorítottam kezét, jelezve, nem lesz semmi baj, majd becsöngettünk. 

- Sziasztok fiúk. YoonGi, de régen láttalak. - Mrs. Jeon amint kinyitotta az ajtót, szoros ölelésbe vont először engem, aztán drága fiát. 

- Szia anya. - ölelte vissza Kook anyukáját. Miután végre elengedték egymást, köszöntem én is, mert hát azért mégis csak illene, nem? De. 

- Jó napot. - biccentettem egy aprót, majd óvatosan Sütire néztem.

- Gyertek be fiúk, és pakoljatok le. JungKook, apád még nincs itthon, de vacsorára Ő is jön. YoonGi, pakolj csak be a vendé-

A mellettem álló fiú átkarolta vállam, és anyja szavába vágott, eléggé határozottan.

- Suga velem alszik, mint régen. Nem lesz szükség a vendégszobára. 

- Ohh, rendben. Olyan jó látni, hogy ugyan olyan kapcsolatban maradtatok, mint régen. 

Ebben a pillanatban összenéztünk párommal, és elkuncogtuk magunkat, amit Mrs. Jeon nem tudott hová tenni. Ha tudná, hogy azóta mennyire összemelegedtünk Kookieval, lehet nem örülne ennyire. 

- Igen, minden szuper. Anya, most ha nem bánod, felmennénk a szobámba. Szólj ha kész a vacsi.

- Rendben, érezzétek jól magatokat. - kacsintott egyet és eltűnt a konyhában. Várj. Kacsintott? Ránk? Itt valami nagyon nem okés.

Felvonszoltuk magunkat és Kook bőröndjét a szobájába, majd az ajtót magunk után gondosan becsukva elterültünk az ágyon, vagyis pontosabban én az ágyon, Süti pedig rajtam. Percekig, sőt, talán egy óráig csak feküdtünk és bambultunk ki a fejünkből, amikor eszembe jutott, hogy csinálhatnánk valamit. 

- Kook, megvan még az a sok videojáték? 

- Ühm.. azt hiszem igen, miért?

- Van kedved játszani? . kezemmel tincsei közé túrtam, ezzel ösztönözve egy kicsit, hátha beadja a derekát. 

- Oké. De én választok!

Szó szerint felugrott fekvő helyzetéből, ezzel több levegőt biztosítva szerencsétlen agyon nyomorgatott tüdőmnek, és elkezdte keresni a játékot. 

Bő húsz perc keresés, illetve nézegetés és variálás után egy versenyautós valami mellett döntött, amivel régen is sokat játszottunk, és akármennyire igyekezett, szinte mindig én nyertem. Ha pedig mégsem, akkor csak azért nyert, mert hagytam magam. 

Levonszoltam magam az ágyról, és helyet foglaltam Sütim mellett a földön. Kezembe adta a fekete konzolt, saját magának pedig a pirosat vette elő. Szintén úgy, mint régen. 

Elkezdtük a játékot, de semmit sem változtunk ezen a téren. Legalább harminc menetet mentünk, amiből - természetesen - mind a harmincat szerény személyem nyerte. 

Kook megunta, hogy állandóan veszít, ezért kikeresett egy másik jóságot, amivel anno ökörködtünk. Történetesen egy boxolós játékot, amihez előkotorta az érzékelőket is. Meglepődtem, amikor az egyik pár érzékelőn ott virított - igaz már kicsit kopottan - a nevem. 

Még akkor írtuk rá alkoholos filccel, amikor megismerkedtünk, és elhatároztuk, hogy ez is a kedvenc videojátékaink közé fog tartozni. És mivel két pár fehér érzékelő volt, azért az egyikre rákerült a nevem, nehogy összekeverjük, melyik kié. Ez nálunk egy szokás volt, mindenkinek megvoltak a saját konzoljai. 

Beállítottuk amit be kellett, és nekikezdtünk a harcnak. Öt meccs után rendesen elfáradtunk, mivel azért nem kis meló ugrálni össze vissza, illetve ütni a levegőt, fél órán keresztül. 

Úgy ahogy voltunk, kidőltünk a padlón, és rendeztük légzésünket.

- Sugah..

- Igen Kookie? - felvont szemöldökkel néztem rá, már amennyire a földön fekve rá tudtam nézni. 

- Én ezt nem fogom bírni, de még nem állok készen, hogy elmondjam eommának. - lemondóan sóhajtott egy nagyot, mancsait közben feje alá helyezte párnaként. 

- Tudom, és hidd el, nekem sem a legjobb. De muszáj lesz túlélnünk a ma estét.

Közelebb kúsztam Nyuszimhoz, és fejemet ráhajtottam mellkasára, így pihentünk egy darabig, amíg meg nem hallottuk Mrs. Jeon kiabálását, azzal a mondattal karöltve, hogy kész a vacsi. 

Egy emberként pattantunk fel, és spuriztunk le a lépcsőn, párszor majdnem felbuktunk egymásban vagy a saját lábunkban, ezért mire leértünk, szakadtunk a röhögéstől. Beérve a konyhába láttam, hogy JungKook apja hazaért, és ott ül az asztalnál egy újságot olvasva. 

Érkezésünkre felkapta fejét, és alaposan végigmért, aztán egy biccentés kíséretében köszönt nekem, majd fiának. 

- Jó estét Mr. Jeon. Örülök hogy ismét találkozunk. - biccentettem én is egyet válaszként, végül helyet foglaltunk Kookal az asztalnál, természetesen egymás mellett. 

A vacsora meglepően nyugisan telt, nem kaptam egy kínos kérdést sem, és a szüleim felől sem érdeklődtek, amiért hálás voltam nekik. Nem szívesen beszéltem volna erről.

Miután végeztünk, JK szülei elvonultak, mondván szeretnének pihenni. Mi jó és rendes fiatalok módjára kiballagtunk a nappaliba, és elindítottunk egy filmet. 

Engem nem igazán kötött le, mert hát mondtam; vagy horror, vagy... khm.. szóval értitek.

Helyette megint Kookot bámultam, és egyre jobban elvesztem azokban az igéző szemekben. Pár perc múlva érzékeltem valamit is a külvilágból, de nem szakítottam el tekintetemet a mostmár rám tekintő íriszektől.

Egyik kezemet óvatosan felvezettem oldalán, egészen tarkójáig, másikkal pedig sötét tincsei közé túrtam, és egyre közelebb húztam magamhoz.

- Sugah..

Elködösült szemeiben megcsillant a vágy, ugyan úgy mint az enyémben, de sajnos itt egy csóknál tovább nem mehetünk.

Lassan hajoltam ajkaira, és lágy, szenvedélyes csókot váltottunk, amit soha nem akartam volna abbahagyni.

Kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi  legvágykeltőbb csókunk. De a levegő nagy úr, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól, viszont tekintetünk még összefonódott.

Nem tudom meddig nézhettünk egymás szemébe, de gyanítom, hogy nem olyan sokáig.

- Khm..

A hang irányába fordítottuk fejünket, ahol két szempárt pillantottunk meg.
Mindkettőben ott bújkált a számonkérés, de ami a legjobban zavart, az Mr. Jeon szemében a düh és csalódottság.

Na baszki. Ezt most jól megcsináltam.

Annyeong Swaggereek!

Huhh, hát hol is kezdjem.
Először is: Nagyon szépen köszönöm a 2300 megtekintést, és a 300+ szavazatot. Hatalmasak vagytok, nagyon köszönöm. 🙇

Másodszor: Kérlek ne kövezzetek meg, de sajnos augusztus 7. -e után jön csak a folytatás, ugyanis most egy teljes hétig offolnom kell a wattyt. :'(
Jön hozzám egy japán lány (cserediák program), és sok lesz a program. 😅
De majd igyekszem. ><

Kellemes 1 hetet nektek, remélem lesz még majd valaki, akit itt találok! 😂❤

Byee~ 😩😖❤❤❤