Másnap reggel sikerült elaludnunk, amihez szívből tudok gratulálni magunknak.

Rohamtempóban pattantunk ki az ágynak nevezett, hirtelen összedobott takaró és párna kombó alól, majd kapkodva magunkra rángattuk aznapi ruháinkat.

A sátor szétszedésével én bajlódtam, Kookot visszaküldtem, hogy vigye vissza a faházba az ágyneműt, és nézzen körül, nem hagytunk-e ott valamit.

Bő fél óra múlva sátorral a kezemben baktattam visszafele az ösvényen. Siettem, mert már így is eléggé késésben voltam.

Az erdőn ilyen tájban még a félhomály uralkodott, ezért is szedtem annyira lábaimat. Ki tudja, milyen pedofil állat bujkálhat errefelé.

Mint egy végszóra, valaki elkapta a csuklómat, másik kezével pedig befogta számat. Ilyen is csak velem történhet, persze.

Kezemből kiejtettem a sátort, ami hangos csattanással ért földet. Támadóm szorosan tartott, de nem eléggé ahhoz, hogy számat ne tudjam használni.

Megharaptam kezét, amire felszisszent, én pedig azzal a lendülettel fordultam meg, hogy jól bemossak az illetőnek, de félúton megállt az öklöm.

- Mégis mi a szart gondoltál? Simán szétverhettelek volna, balfasz.

- Én is szeretlek, kösz a bókot.

- Húzzál a büdös francba, Jeon!

Felkaptam a leesett cuccokat, és dühösen indultam tovább, persze Mr. Nem Gondolom Át A Tréfa Következményeit úr is jött utánam.

Komolyan, mit gondolt? Szende szűz kislányként remegni fogok a félelemtől? Na ne röhögtessen már.

- Aish... mennyi időnk van indulásig? - morogva ugyan, de megtörtem azt a bizonyos "kínos" csöndet.

- Amikor eljöttem, akkor mondtak harmincöt percet.

- És az mikor volt? - kérdeztem rá, de úgy éreztem, Kookra sem bízok többet semmit.

- Kábé harminc perce. - megvonta vállát, és ugyan olyan lassan sétált tovább, mint eddig. Mi a fasz?

- És ezt mégis miért csak most mondod, te agyhalott? Bazd meg JungKook, te totál hülye vagy. Futás!

Két perc alatt tettük meg a maradék távot, majd amilyen gyorsan csak tudtuk, összeszedtük a cuccainkat, és futva húztuk magunk után bőröndjeinket a buszhoz.

Csendben megjegyzem, a buszmegálló is kábé öt percre van a tábortól futva. Kellemes.

Amikor odaértünk, egy dühös tekintetű Jin fogadott minket.

- Neh.. haragudj.. Jin.. huhh.. - térdemen megtámaszkodtam, amíg Nam elvette a csomagjainkat és bepakolta azokat a buszba. - Ez az idióta nem volt képes szólni, hogy sietni kéne, mert úgy nagyjából öt perc és indulunk..

Szúrósan néztem JungKookra, aki lesütött szemmel vizslatta a hirtelen nagyon érdekessé vált cipőorrát.

- Ne haragudj Hyung, tényleg az én hibám. - motyogta orra alatt, és bűnbánóan nézett Jinre.

- Nyomás fel a buszra, ezt még megbeszéljük. - arcán látszott, hogy elnézte ezt az egészet, bár ki tudja.

Felcaplattunk a busz lépcsőjén, és üres hely után kutattunk, amikor megpillantottam Taehyung és Jimin vad kalimpálását.

Megfogtam Kook csuklóját és húztam hátrafelé a srácokhoz. Maguk mögött foglaltak nekünk helyet, amit egy mosollyal díjaztam, majd lehuppantam az ablak mellé, Sütim pedig a mellettem lévő ülésre.

- Na, YoonKook is real? - fordult hátra Tae egy vigyorral az arcán.

- A micsoda real? - felvonva szemöldökömet néztem ex-legjobb barátomra.

- Elneveztelek titeket. - vont vállat, majd folytatta. -  YoonGi plusz JungKook, vagyis YoonKook.

- Na és TaeMin is real? - kérdeztem flegmán, mire nagyot néztek mind a ketten.

- Nem. Már miért le... - Jimin, aki eddig meg sem szólalt, félbeszakította Taet.

- Nem, egyenlőre nem.. majd meglátjuk. És hagyjuk ezt a témát. - fordította el zavartan a fejét, és tovább bámult ki az ablakon.

Ezután a kis beszélgetés után senki sem szólt egy szót sem. Taehyungék néha néha egymásra néztek, de főleg aludtak.

Jimin Tae vállára hajtotta fejét, és ugyan ez fordítva. Őszintén.. nagyon aranyos pár lenne belőlük. Megvan az első számú fanboyuk.

Kook Yugyeomal beszélgetett, aki a velünk szemben lévő ülésen ült BamBamel az oldalán.

Olyan jól elvoltak, hogy már kezdett felemészteni a féltékenység.

Fülesemet bedugtam fülembe, és elindítottam egy dallamot, amit még régebben készítettem.

Gondolkoztam a dalszövegen, de csak itt-ott egy sor ugrott be, amiket azért lefirkantottam, hátha..

Emlékszem, mikor sokkal magasabb voltál tőlem..

Hát.. azért megerőltethetném magam igazán. Tovább hallgattam a dallamot, de nem jutott eszembe jobb szöveg.

Felnéztem rád,
Sóvárogtam utánad.

Általános alatt magasabb lettem, mint Te..

Értelmetlen sorok, ezaz YoonGi... Inkább majd otthon, a nyugalomban megpróbálok kezdeni velük valamit.

Elindítottam a kirándulás elején írt dalnak a dallamát, amiben Kook is segített. Már majdnem elaludtam, amikor egy kezet éreztem meg combomon hozzásimulni az enyémhez.

Óvatosan félre fordítottam fejem, és egy nyugodt arcú, lehunyt szemű Nyuszit láttam.

Annyira aranyos, amikor alszik, vagy pihen. Olyankor baba arca van, amit imádok.

Nyomtam szája szélére egy puszit, ujjainkat pedig ölemben összekulcsoltam, és vállára hajtottam fejem.

-----------------

Valaki eszeveszett tempóban rázogatta a vállam, amit egy szép nagy káromkodással és morgással jutalmaztam.

Mivel az illető ennek ellenére sem hagyta abba, kinyitottam pislogóimat, és egy aranyos JungKook arc fogadott.

- Jó delet, Csipkerózsika! Ideje lenne hazamenni, nem? - kuncogott egy jót értetlen fejemen, aztán elindult lefele a... buszból? Jócskán elaludhattam.

Feltápászkodtam az ülésről, és meglepően láttam, hogy már csak rám várnak a többiek. Szuper.

Összeszedtem a motyómat, és levonszoltam magam a buszról, egy 'Viszlát!'-ot odabökve a sofőrnek.

- Szevasz YoonGi, felébredtél? - köszöntött Nam a többiekkel, amit egy szemforgatással tudtam díjazni.

- Viccesek vagytok. Holnap nem akarunk elmenni valahova heten?

- Jó ötlet, nekünk okés. - Tae és Jimin belement, ahogy Nam és Jin is.

- Hopie?

- Uhm.. - gondolkozott egy darabig, már kezdtem azt hinni, nem is akar velünk lenni. - Mehetünk, nekem is jó.

- Szuper, akkor holnap kettőkor a mozinál.

Kézenfogtam Kookot, és elindultam vele hazafelé. Bőröndjeink elég nagy zajt csaptak a betonon, de jelenleg csak minél hamarabb haza akartam érni.

Befordulva utcánkba lassabbra vettem a tempót, és némán, összekulcsolt ujjakkal sétáltunk a lakás felé.

A csöndet Kook törte meg, egy jogos, de mégis idióta kérdéssel.

- Amúgy, engem mikor akartál megkérdezni, hogy jó-e a holnap?

- Semmikor.

- Ahha, akkor Jennie lesz a hetedik ember aki elmegy, vagy mi?

- Azért nem kérdeztelek meg, mert egyértelműen jó neked a holnap. - magamban vigyorogtam, mint egy pszichopata, de szám sarkában csak egy apró mosoly bújkált.

- Öhm.. ezt miből is gondolod,  Mr.Bunkó uraság?

- Abból, hogy ma nálam alszol, és holnap együtt megyünk.

A hirtelen meglepettségtől szóhoz sem jutott a drága, csak tátogott, mint egy hal.

Eközben megérkeztünk, és becsörtetve az ajtón, egyenesen a szobám felé vettük az irányt, a bőröndökkel nem törődve.

Elfeküdtünk ágyamon, és amíg én próbáltam relaxálni, Kook körbenézett.

- Szép kis kecó. Tetszik.

- Kösz. Jó újra egy szobában lenni veled, Kook. Mármint egy családi házban.. filmezés, videojáték.. tudod, mint régen. - lassan felültem, és halványan elmosolyodtam.

- Tudom. Nekem is hiányzik.

Megindult az ágy felé, majd háttal levágódott rá és elterült. Hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy fölé másszak, és addig kínozzam, ameddig már már könyörög, hogy...

- Suga, mikor hívjuk át Jenniet? - aish, hogy mindig a legjobb gondolataimból kell felráznia.

- Nem tudom, mit szeretnél, mikor hívjuk át? - oldalra fordítottam fejem, hogy szemeibe tudjak nézni.

- A lehető leghamarabb, ha lehet..

- Jó, akkor felhívom, hogy jö...

Nyitódott a szobaajtó, és egy vidám Jennie lépett be rajta. Hát ez meg mit keres itt?

- Nem szükséges, itt vagyok. Na miaz, mit szerettetek volna? - karba tett kézzel, mosolyogva megállt az ajtóban, olyan tipikus "Mindent tudok,, fejjel.

- Izé.. Jennie, gondolkoztam, és..

- Arra jutottál hogy nem tudsz tovább szórakozni JungKookal, mert ahhoz túlságosan szereted. Megértem, ki is csináltalak volna, ha ezt a baromságot egy hétnél tovább akartad volna művelni. - jóízűen felkacagott, ahogy Kook is, én pedig csak kikerekedett szemekkel néztem hol az egyikre, hol a másikra. Mi a fene..?

- Jah.. azt hiszem valami ilyesmi.

- Örülök, hogy végre együtt vagytok, srácok. - aranyosan elmosolyodott, amit mi egy ugyan olyan őszinte mosollyal viszonoztunk. - Na jó, nem bírom. Istenem Kook gyere ide, de régen láttalak. Annyira hiányoztál.

JungKook felpattant helyéről, mintha csak erre az egy mondatra várt volna, és szorosan magához ölelte Jenniet.

Legalább tíz percig el sem engedték egymást, hiába, ők olyanok, mint a testvérek.

- Ha már így khm.. összemelegedtetek, nem akarunk megnézni egy filmet? - vetettem fel az ötletet, bár szívesebben lennék kettesben a Nyuszimmal.

- Szívesen maradnék, srácok, de pont azért jöttem át ilyen hirtelen, mert elutazom két hétre Amerikába.

Kook arcáról eltűnt a vigyor, és átváltott komoly hangnembe.

- Mikor indulsz? És miért mész ki? - hangjából áradt a szomorúság.

Bíztatóan megfogtam kezét, és gyengén megszorítottam. Nem akartam, hogy szomorú legyen.

- Holnap hajnalban. És a barátomhoz megyek. - Jennie lesütötte szemeit, mi pedig csak bámultunk, mint hal a szatyorban. A barátjához?

- Mióta..?

- Már lassan két és fél éve. - zavartan felnevetett, majd folytatta. - Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb, főleg neked, Suga, de csak mostanra lett tuti biztos a dolog.

- Hát.. mi várunk vissza, Jennie. - felálltam és szorosan megöleltem, tettemet pedig Kook is követte.

- Köszönöm srácok. Most megyek, össze kell még pakolnom pár dolgot.

Lekísértük Jenniet, és elbúcsúztunk tőle. Megígérte, hogy írni fog, amikor csak tud.

Miután bezártuk az ajtót, felsétáltunk az emeletre, és levetődtünk az ágyra.

- Mész fürdeni, vagy először menjek én?

- Én.. izé.. arra gondoltam, hogy.. fürödhetnénk e -együtt.

JungKook arca ha eddig nem is vetekedett egy paradicsom színével, akkor mostmár biztosan.

Megzabálom, olyan aranyos, amikor zavarban van.

- Kook, biztos ezt akarod?

- B -biztos. - elhatározását megerősítette egy bólintással is.

- Hát akkor... - előkotortam két törölközőt, majd felkaptam Kookot az ölembe, és megindultam vele a fürdő felé.

Van egy olyan érzésem, hogy ez nem csak szimpla fürdés lesz.

Annyeong pici Swaggerek!:3

(Ne kérdezzétek, csak jött. :"D )
Waa, hát itten van ez is. Tegnap szerettem volna kitenni, de a drága Watty nem akarta az igazságot, ismét.

-----------

Jesszus, komolyan, nemtudom honnan jöttök ennyien, de Wao.
Köszönöm szépen az 1700 megtekintést, és a több mint 200 szavazatot. *~*
Szuperek vagytok:3

Ha tetszett, jelezzétek valahogy! >w<

Byee!~ ^-^