A kirándulás többi napja remekül telt, kibékültem Taehyungal, Nam egyre kevesebbet szívja azt a szart, és mindenki happy. Még Kook sebe is nagyon szépen gyógyult, már alig látszott, ezért betartottam az ígéretem, de ő erről persze nem tudott.

Az utolsó estének néztünk elébe, én pedig Jinék felé tartottam. Nagyon reméltem, hogy nem zavarok majd meg semmi olyat.. amit... nem kéne.

Kopogtam párat, és szerencsémre ajtót nyitottak.

- Bocs, hogy így rátok török, de.. szóval izé.. Ki tudnánk szedni a busz aljából egy kétszemélyes sátort?

- YoonGi, mi az istennek neked sátor? - Jin kérdőn nézett rám, Nam pedig csak kuncogott magában. Te csak ne kuncogjál.. tudok én romci is lenni, ha nagyon akarok.

- Hát mert.. aish a francba már, csak ma estére kéne, ennyi.

- Oké oké, nyugi, ki ne nyírj már. - védekezőn tette maga elé kezeit, utána viszont jobb kezével hátsó zsebéből előhúzta a várva várt ezüstös tárgyat. - Tessék, itt a kulcs, de kérem vissza, megvárunk.

- Csináljátok csak amit szeretnétek, majd bedobom az ajtón lévő résen. Kösz Jin.

Elsiettem a parkolóba, és a kulcs segítségével megpróbáltam kinyitni a csomagtartót, ami sehogy sem akart kinyílni. Kipróbáltam az összes létező kulcsot, ami ezen a karikán volt, és persze, hogy az utolsó volt a jó. Ezt is ki fogom vágni a fenébe...

Miután sikeresen kiszenvedtem a sátrat, visszazártam a csomagtartót és sietve bedobtam Jinékhez a kulcsot, ugyanis elég érdekes hangok szűrődtek ki bentről.

Házunkhoz érve leellenőriztem az ablakból, hogy a kis Nyuszim még mindig animét vagy mi a tökömet néz-e, és nyugodtan kezdtem el sétálni a tisztásunk felé, kezemben a ma esti alvóhelyünkkel.

Elég lassan haladtam a kezemben lévő cucc miatt, de megérte. Kábé tizenöt perc gyaloglás után kiértem a csillagos ég alá.

Teljesen olyan volt, mint a nyálas, romantikus filmekben. Ami nem az én műfajom... még.

Lepakoltam a sátor részeit ahhoz a fához, amelyikhez JungKook hozott el a második nap.

Kiszedegettem minden apró darabot, és elkezdtem felállítani a sátrat. Hosszadalmas munka után sikerült összeeszkábálnom ezt a valamit.

Reméljük nem fog szétesni, mire Sütimet idehozom.

Visszafele gyorsabban haladtam, de még így is volt időm átgondolni, mit és hogyan fogok csinálni.

Megbeszéltem TaeTae-vel, hogy este nyolckor vigye el Kookot valahova, mondjuk menjenek egyet sétálni, vagy valami.

A biztonság kedvéért benéztem az ablakon, és nem kellett csalódnom.

- Jövök neked egy körrel, V, köszi.

Besurrantam a házba, összepakoltam a cuccainkat, és egy kisebb táskába külön a ma esti alvós cuccot.

Bedobtam egy szatyorba az üveg bort, pár nasit, és egy pokrócot, majd rendet tettem, és vissza indultam a tisztás felé.

Siettem, ugyanis Taehyungék már tutira otthon vannak, és Kook azt sem tudja hová lettem.

Kiterítettem a fűbe a pokrócot, a közepére ráhelyeztem a bort, mellé pár csemegét, és végül a..

- Basszus már. Ezt is el kell csesznem. Rohadt jó..

Nem hoztam poharakat. Gratulálok YoonGi, ügyes vagy. Nobel-díjat érdemelsz.

Betettem táskáinkat a sátorba, és rohamosan szedtem a csülkeimet visszafele.

A táborhoz érve megpillantottam Taehyungot egyedül ücsörögni egy padon, így odamentem hozzá.

- Kösz Tae, tartozom neked. Amúgy, hol van JK?

- Oh, szia YoonGi. Kook a házatokban van. Amúgy ez természetes, nem tartozol te semmivel. - megvillantotta tipikus mosolyát, amitől nekem is apró mosoly költözött szám szélére.

- Köszönöm, tényleg. Én akkor most...

- Menj Rómeó, és kápráztasd el Júliát.

- Na mész te a tudod hova.. így legyen hálás neked az ember..

Sarkon fordultam és már szinte futottam a házhoz. Még mielőtt elmentem volna, - na nem úgy.. - a zsebembe csúsztattam egy fekete szalagot, így most ez a kis aranyos anyag a segítségemre lesz.

Benyitottam a házba, és vízcsobogás ütötte meg fülemet. Szóval Kook zuhanyzik, szuper. Gyorsan összedobtam a maradék cuccunkat, amiket még nem volt időm, és két poharat készítettem ki a konyhában.

Pillanatokon belül nyílt a fürdő ajtó, és egy csurom vizes Nyuszi lépett ki rajta. A vízcseppek végigfolytak izmos felsőtestén, a haja pedig össze vissza állt, ezzel egy szexi külsőt kölcsönözve JungKooknak.

- Tetszik a látvány? - szemöldökét felhúzva egy perverz vigyor kíséretében nézett rám. Óh anyám.. ha most nem türtőztetem magam, lőttek a lágy, romantikus estének.

Nyeltem egy nagyot, majd pár köhintés után megszólaltam.

- Öltözz fel valami kinti cuccba, és szólj ha kész vagy. Ma estére terveim vannak.

- O -oké. - beviharzott a szobába, én pedig utána osontam, hátsó zsebemből kivéve a fekete kendőt.

Megálltam az ajtóban, és nekitámaszkodtam az ajtófélfának, amíg öltözött. Nadrágjába süllyesztette telefonját fülhallgatójával együtt, megszárította haját és felhúzta cipőjét.

- Azt hiszem kész vagyok. Mehetünk.

- A-a, fordulj meg. - értetlenül nézett rám, de lassan megfordult.

Mögé léptem, és szemeit eltakarva kötöttem meg tarkójánál a sötét anyagot. Megbizonyosodtam róla, hogy elég erős, és megfelelően tart. Remélem nem fog leesni. Odahajoltam füléhez, és lágyan suttogtam.

- Most csak hagyd, hogy vezesselek. És ne aggódj, nem akarlak megerőszakolni.

- Ugye tudod, hogy ezzel nem nyugtattál meg? - felnevetett, amit én csak egy kuncogással díjaztam, majd elkezdtem húzni csuklójánál fogva.

Felkaptam a poharakat a pultról, majd Kookot kivezetve a lakásból megállítottam, amíg bezártam az ajtót.

Tovább indultunk kézen fogva úti célunk felé, ami elég lassú folyamat volt, ugyanis nem akartam, hogy a fiatalabbnak megint baja essen.

Bő húsz perc után megálltam, és szembe fordultam Sütivel, akinek az arcáról sütött az értetlenség.

- Maradj itt, és ne vedd le a kendőt. Pár perc és visszajövök.

- Te most itt akarsz hagyni engem valahol az erdőben? Ki vagyok én, Jancsi?

- Nyugodj már le, mondtam, hogy vigyázok rád.

Elsiettem a sátrak felé, és elhelyeztem a két üvegpoharat a bor mellett. Gyönyörű idő volt, a csillagok csak úgy ragyogtak, a hold pedig bevilágította a tisztást ezüstös fényével.

Nem vagyok egy romantikus alkat, de ez tényleg csodálatos volt. Feleszméltem bámulásomból, és visszasétáltam Kookhoz, aki ugyan úgy állt, mint amikor itt hagytam.

Elé léptem, és ujjait összekulcsoltam sajátjaimmal, amire egy aprót rezzent, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját.

Lassan haladtunk, de alig pár perc alatt kiértünk a tisztásra. Ahol álltunk, tökéletes rálátásunk volt ideiglenes táborhelyünkre, és a csillagos égre is.

- Megígértem, be is tartom. Remélem tetszik.

Óvatosan lefejtettem szemeiről a sötét anyagot, és hagytam, hogy hozzászokjon szeme a nem sokkal világosabb tájhoz.

- YoonGi.. ez.. - szemeibe könnyek gyűltek, már kezdtem azt hinni, valamit rosszul csináltam, ám ezután szoros ölelésbe vont, és csak szipogott.

- Köszönöm.

Tekintetét enyémbe fúrta, és ebben a pillanatban döntöttem el, hogy folytatom-e vagy sem, a játszadozást. Ez a pillanat, és egy egész kirándulás kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek.

Ezzel a fiúval nem tudnék, és nem is akarok játszani. Ő kell nekem, és nem csak egy éjszakára.

Halványan rámosolyogtam, és utunkat folytattuk egészen a sátorig, ami előtt ott hevert a pokróc, rajta italunkkal. Helyet foglaltunk egymás mellett, én pedig töltöttem mind a kettőnknek egy - egy pohár vörös löttyöt.

- Gondoltam tölthetnénk egy estét itt kint, ha már megbeszéltük, hogy amint jobban leszel, kihozlak. - felé nyújtottam az egyik poharat, amit készségesen el is fogadott.

- Nem is tudom, mi lett volna, ha nem ismerlek meg.

Én tudom. Nem lett volna olyan borzasztóan elcseszett életed, és talán most egy gyönyörű lánnyal randiznál. Nem lettél volna évekig magányos, amikor magadra hagytalak szüleim halála után, nem szerettél volna belém, és lehet, hogy az a fiúbanda sem kötött volna beléd. Nem lettél volna a csapatuk tagja, és normális életed lehetne most. Nem érdemellek meg..

Ezekre a gondolatokra egy nagyot sóhajtottam, amit Kook nem hagyott figyelmen kívül, és mintha csak a gondolataimban olvasott volna, megszólalt.

- Ha most azon gondolkozol, sokkal jobb életem lehetett volna, felejtsd el. Nekem ez tökéletes. - szabad kezével rásimított combomra, és az ég felé emelte tekintetét.

- JungKook.. én.. - nagy levegőt vettem, nem tudta, hogyan kezdjek neki.. - Na most jól figyelj. Nem vagyok a szavak embere, szerintem ezt tudod, ezért csak egyszer mondom el. - teljes testtel felé fordultam, megfogtam kezeit, és belekezdtem monológomba. - Szóval.. kiskorunk óta tudom, hogy a mi barátságunk átlag feletti, és sokkal jobban kötődünk a másikhoz, mint az átlag. Ezt nem voltam képes bevallani magamnak egészen tizedikes koromig. Utána viszont elég szépen elcsesztük a dolgokat, ha bár én utána is éreztem, hogy hiányzol. Minden nap láttalak a suli kapujában, és minden alkalomkor összeszorult a szívem, de bírtam. Egészen idáig.. a kirándulásig.. a.. a ma estéig.. JunKook én..

Észre sem vettem, de elkezdtem könnyezni, ami nálam olyan ritka, mint a fehér holló. Egyre több könnycsepp tört utat magának, én pedig lehajtott fejjel, némán sírtam. Kook csak csendben várta, amíg összeszedem magam, néha bátorítóan megszorítva kezemet.

Pár perc után úgy éreztem, tudom folytatni. Felemeltem könnyes szemeimet, és tekintetemet a velem szemben helyet foglaló fiúéba fúrtam, akinek mostanra szintén könnyek csillogtak szemeiben.

- Kook, Szeretlek. És azt szeretném, ha velem maradnál.

Mire ezt kimondtam, már patakokban folytak könnyei. Vékonyka karjaimmal magamhoz húztam, és szorosan tartottam. Fejét vállamba fúrta, és megállás nélkül sírt. Azt, hogy örömében, vagy bánatában, nem tudom.

Nyugtatóan simogattam hátát, amíg el nem apadtak könnyei. Elhúzódott tőlem, és egy apró mosoly kíséretében rám emelte tekintetét.

- Én is Szeretlek.. Suga.

Lágyan megsimítottam arcát, és egy újabb ölelésbe húztam. Szükségem volt már erre. Amióta egyedül éltem, senkit sem öleltem meg tiszta szeretetből. Egészen mostanáig.

- Suga.. - óvatosan eltolt magától, majd folytatta. - Sajnálom, hogy megint felhozom, de... ugye ezt most nem szívatásból mondtad? Csak mert.. Jennie..

- Már miért hazudnék? - összevont szemöldökkel néztem rá, de lehajtotta fejét. - Kook, tudom, hogy az elején elég rendesen szórakoztam rajtad, de most nem teszem. Ha holnap hazaértünk, első dolgunk, hogy Jennie-t áthívjuk, és mindent megbeszélünk. - biztató mosolyra húztam ajkaim.

- Rendben. Bízom benned, remélem nem bánom meg.

- Nem fogod. Ha mégis, akkor eltörölhetsz a Föld színéről is.

- Úgy lesz, megígérem. - nem bírta tovább, itt már elnevette magát, amit én is követtem, a poharakban maradt bor pedig kiömlött a pokrócra.

- Na de jó, ezt is moshatom ki otthon. De mindegy, érted megéri.

Nyomtam egy nagy puszit JungKook arcára, aki ebbe rendesen belepirult. Ha már ennyitől elpirul, mi lesz akkor, amikor alattam fog feküdni, te jó ég.. Vizes hajjal, ami a homlokához tapad, zihálva, és a hátamat karmolva, és..

- Sugaa! Figyelsz te rám? - Istenem az a nevetés. Ilyenkor megzabálom.

- Bocsánat Nyuszim, kicsit elkalandoztam. Mit is mondtál? - rosszallóan megrázta fejét, miközben ismét megkérdezte azt, amire az előbb voltam olyan cuki, és nem figyeltem.

- Szóval.. izé.. akkor, mi most.. e -együtt vagyunk?

- Igen szívem, együtt vagyunk. És ebben senki sem fog megakadályozni.

Telefonomat előhúztam zsebemből, ugyanis már eléggé sötét volt, és reggel nekünk előbb kéne felkelni, ugyanis még össze kell pakolni a sátrat.

Megnyomva a gombot villant fel záróképernyőm, ezzel kiégetve egyetlen látószervemet a helyéről. Mi a szarnak állítom én ilyen fényesre, ezt sosem értettem.

- 00:27.. aludnunk kéne, nem gondolod?

- De.. aludjunk. Öhm.. YoonGi, a borral mit csinálunk?

- Visszazárjuk, és eltesszük. Lezárhatót vettem, nem terveztem leinni magam.

Felkeltünk a földről, összepakoltuk a kinti cuccainkat, és bebújtunk a sátorba, amiben csak egy párna, és egy takaró volt, ugyanis nem volt kedvem JK cuccait is áthozni a házból, így összepréseltük magunkat, és betakaróztunk.

Közelebb húztam magamhoz, és hátulról átkaroltam derekát, majd kicsit előrébb hajolva adtam arcára egy jó éjt puszit.

- Jó éjszakát, JungKookie. - suttogtam fülébe, ezután homlokomat hátának döntöttem, és lehunytam szemeimet.

- Neked is, Suga.

Nem aludtam még egy jó darabig, hallgattam, ahogy párom édesen szuszog. Igen, kijelenthetjük, hogy Kook a párom.

Már hajnali egy is bőven elmúlhatott, amikor végre elnyomott az álom, amellett az ember mellett, akit a világon mindennél jobban szeretek.

Annyeong! ^^

Huhh, hát ez az eddigi leghosszabb rész.. igaz, nem 2000-2500 szavas, de több mint 1800, ami nálam haladás.

Ne nyírjatok ki, a nyári munka durván leszívott szellemileg, gondolkodni nem volt erőm.
A NamJin-es ff-nek is hamarosan lesz folytatása, illetve 2 díjat is kaptam a napokban, nem felejtettem ám el őket, hamarosan meg lesz az is. ><

----------------

El sem tudom hinni, emberek, még csak alig 2 napja köszöntem meg az 1000 megtekintést, de máris nőttünk bő 400-al. Nagyon szépen köszönöm. *---*

Most, hogy így vagytok már, valakinek ötlet, hogy esetleg hogyan szólítsalak titeket? (Tudom, tudom, sablon, de na.. az Annyeong kezd egy pöppet önmagában uncsivá válni. :DD ) Ötleteket nagyon szívesen fogadok. :D

Byee! ~ :33