(Kumamooooon 😂)

------------

- Gyönyörű. Sőt, annál is szebb.

JungKook elvigyorodott, majd fejét nyakhajlatomba temette, és nedves puszikkal kezdte behinteni bőrömet.

Beharaptam alsó ajkamat, mielőtt bármilyen sóhaj előtört volna belőlem. De ezt nem sokáig bírom. 

Harapdálni kezdte nyakamat, néhol meg is szívta, amit már nem tudtam szó nélkül hagyni.

- Kookh... i -izé.. ez meg fog látszanih..

- Tudom. De jobb ha mindenki tudja, hogy az enyém vagy. - felemelte fejét, és rámnézett - Ezen kívül... jobb lesz, ha elmegyünk valami kajáért.

- Mi lesz, ha nem megyünk sehova?

Derekamat erősen szorította, úgy húzott magához izmos karjaival.

- Akkor kénytelen leszek YoonGit vacsizni. - suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg.

Mellkasára tettem kezeimet, majd óvatosan eltoltam magamtól, és jelentőségteljesen ránéztem.

- Akkor azt hiszem én máris indulok a boltba. Mit hozzak? 

- Én is me...

- Nem. Kook te maradsz, nem hiányzik neked egy egy órás séta. Nemleges választ nem fogadok el. Mars az ágyba. - elég érdekesen nézett rám, és amikor nekem is leesett, mennyire kétértelmű amit mondtam, inkább hasonlítottam egy érett paradicsomra, mint Hófehérkére. - Öhm.. khm.. Aludni és pihenni. Szóval mit kérsz?

- Nem mit, hanem kit.

- JungKook!

- Jó jó, bocs. Nem tudom, hozz valami kaját meg üdítőt úgy három-négy napra. Meg amit még akarsz.

- Oké, majd jövök. Addig ne csinálj semmi hülyeséget, és pihenj.

- Értettem apuci. - megforgatta szemeit és elbattyogott az ágyáig, majd lefeküdt és elkezdett telefonozni.

Vagy a hangsúlyozás miatt, vagy az én perverz és mocskos fantáziámnak köszönhetően, de ez az Apuci eléggé tetszett. Főleg az Ő szájából.

Kiléptem az ajtón, és a biztonság kedvéért kulcsra zártam, hogy véletlenül se szökjön ki. Elindultam a bolt felé, viszont nem állt szándékomban sétálni. Láttam valamerre egy bicikli kölcsönzőt, úgy érzem, most hasznát fogom venni.

Öt perc séta után meg is találtam a keresett üzletet, de én nem a becsületességemről vagyok híres, ezért gyorsan átfuttattam tekintetemet a bicikliken, és BINGO! Mindig van egy, ami nincs odakötve semmihez, túl figyelmetlenek errefelé. 

Nem vártam meg, míg valaki erre jön, felpattantam a biciklire és szélsebesen tekertem a bolt felé. Hát mit ne mondjak, sokkal gyorsabb volt. 

Nekitámasztottam a falnak, és beléptem a boltba. Kellemes meleg volt odabent, ami most nagyon is jól esett, ugyanis Novemberben egy szál pulcsiban biciklizni nem a legkellemesebb. 

Utam először a pékárukhoz vezetett, aztán vettem pár cuccot, ha szendvicset akarunk majd csinálni. Mondjuk én egy másfajta szendvicsre is vevő lennék.. khm. YoonGi, vissza a kajához. 

Bepakoltam egy kis nasit is, zacskós leveseket, meg üdítőket, és egy üveg bort is. Jól fog jönni a meglepetésemhez. 

Fizettem, majd elpakoltam, és elindultam vissza.  Útközben visszaszolgáltattam a biciklit is, azért nem vagyok tolvaj, csak kölcsönveszek dolgokat..

Kinyitottam az ajtót, és lepakoltam a konyhában. Benéztem a szobába, de nem láttam sehol JungKookot. Kihasználva az alkalmat elrejtettem a boros üveget az ágyam alá.

Viszont fura volt, hogy sehol sem volt a kis Nyuszi. Mentem volna vissza a konyhába, de valamit hallottam a fürdő felől. Odasétáltam az ajtóhoz és hallgatóztam. 

Kikerekedtek szemeim a hangok hallatán, és szerintem úgy elpirultam mint még soha. JungKook most.. tényleg... azt csinálja? Te jó ég.. el fogok halálozni ha ezt tovább hallgatom. Na meg ami rosszabb, nekem is követnem kell a példáját.. 

Inkább visszasiettem a konyhába, és kipakoltam a cuccokat. Pár perccel később nyitódott a fürdő ajtaja, és egy kipirosodott arcú JK lépett ki rajta. Igen, átvettem Namtól a JK nevet, ez van. 

- S -suga.. t- te mégis mikortól v- vagy itthon? - arca még jobban lángba borult ha ez lehetséges egyáltalán.

- Úgy kábé tíz perce. - szemeimmel végignéztem felsőtestén, amin még pár vízcsepp folyt végig. Ezek szerint előtte zuhanyozott.

- É -értem. M -mit eszünk? 

- Zacskós leves. Nem vettem mást, mert nincs kedvem főzni. 

Bólintott, majd bevonult a szobába és pár perc elteltével felöltözve jött vissza. 

- Ácsi Kook. Vedd le szépen a pólódat és sicc vissza a szobába. 

- Hogy mivan?

- Gondolom a sebedet nem kötözted vissza, észlény. - egy szemforgatás közepette ellöktem magam a pulttól és betessékeltem dongsaengemet a szobába. 

Előszedtem a fáslikat, amíg Kook leült az ágyra. Hoztam egy tálba vizet, majd letérdeltem elé, de még mindig rajta volt a pólója. 

- Kook, leveszed még ma, vagy én vegyem le? 

- Nem kell, leveszem én.. csak...

- Csak mi? - felhúzott szemöldökkel bámultam rá, ő pedig egyre vörösebb lett. - Ugye nem vagy lázas?

- N -nem.. csak.. izé.. eléggé zavarba ejtő ez az e -elhelyezkedés..

Elfordította fejét, nekem pedig egy kaján vigyor terült szét arcomon. A kis ártatlan Süti, aki nem is annyira ártatlan, mint amilyennek hiszik. 

- Én élvezem ezt a helyzetet. - fejét felém kapta, szemei kikerekedtek. - De először az oldalad. Vedd már le azt a kicseszett pólót, az Istenért! Na jó, nem. Inkább értem. - láttam az értetlenséget a szemében, ezért csak sóhajtottam egyet és pontosítottam. -  Csak vedd le.

Végre valahára leszenvedte magáról a zavaró textilt, én pedig nekiláttam sebe bekötésének. Javult, de még elég csúnya. Pár perc alatt kész is voltam vele, és amíg a Nyuszi visszaöltözött, kimentem megcsinálni a vacsinkat.  

Két adag zacskós levessel vánszorogtam vissza a szobába, ahol Kook az ágyon fekve a telefonját nyomkodta. Megint. 

- Ha meguntad azt a szart nyomkodni, akkor itt a kajád. - letettem az éjjeli szekrényre egy tál levest, a sajátommal pedig felkucorodtam saját ágyamra, bedugtam a fülesemet, és elindítottam azt a dallamot amit nem olyan rég kreáltam. 

Megnyitottam a jegyzettömböt, és az eddig leírt sorokat olvasgattam. Folyamatosan hallgattam a dallamot, hátha eszembe jut valami, de ma este valahogy nem ment az írás. Kábé két-három éve kezdett el érdekelni a dalszöveg írás, és a zeneszerzés, és azóta már írtam pár dal szerűséget. 

Nem mondom, hogy királyak lettek, mert nem, de nem lettek rosszak. 

Egyszer csak besüppedt mellettem az ágy, én pedig érdeklődve oldalra fordítottam fejem. JungKook helyezte kényelembe magát, fejét vállamra hajtotta, és úgy nézte a telefonomat.

Fél fülesemet kivettem fülemből, hátha akar valamit mondani, meg azért már hogy néz az ki, ha az állítólagos szerelmed itt relaxál a válladon te meg kizárod a külvilágot.

- Hyung, ez mi? Te írtad? - rábökött arra a dalszövegre, amin még most is gondolkozom.

- Igen, én, és dalszöveg. 

- Mióta írsz dalokat? 

- Két-három éve. - agyam eközben még mindig a sorokon kattogott, nem volt ötletem, hogyan folytassam. - De most elakadtam. Már két hónapja ezen agyalok, egyszerűen nincs ötletem, hogyan tovább.

- Segíthetek? Próba cseresznye. - ennek a mosolynak nem lehet ellenállni, én mondom.

- Jó, legyen. Tessék, itt a dallam. 

Elvette a fülhallgató egyik felét, és elkezdte hallgatni, majd pár perc múlva lenyúlta a telefonomat, és gépelni kezdett. Amíg ő nagyban írt, én vállára helyeztem fejem, és lehunytam szemeimet. 

- Kész. Eddig tudtam segíteni, hyung. Remélem nem lett rossz.

Felkaptam fejem, elvettem telefonomat, és olvasni kezdtem.

Már próbáltam elmondani nektek ezt,
El kellett volna mondanom nektek.
Ez mind értetek van.
"Csak sétálgassunk a virágos utakon,, 
Nem tudom ezt mondani...
"Csak a jó dolgokat lássuk,,
Ezt sem tudom mondani... 
Hogy mostantól csak jó dolgok fognak történni,
Hogy nem fogsz megsérülni, 
Nem tudom ezt mondani..
Nem tudom ezt hazudni..

Jól van, gyerünk, most számolj, hogy 1, 2, 3
És felejtsük el..
Töröljük ki az összes szomorú emléket.
Fogd a kezem és mosolyogj.
Reménykedjünk a jobb napokért,
Ha hiszel abban amit mondok, akkor 1, 2, 3
Ha hiszel benne, akkor 1, 2, 3
Egy, Két' , Há' ,
Egy szebb napért, 
Mert együtt vagyunk.

Én vagyok az árnyék a színpad mögött,
Én vagyok a sötétség,
Nem akarok mindent megmutatni,
Beleértve a fájdalmamat is.
De még mindig ügyetlen voltam,
Csak meg akartalak nevettetni,
Jól akartam csinálni.
Szóval köszi,
Hogy hiszel bennem,
Hogy kezeled a könnyeim és a sebeim.
Szóval köszi,
Hogy a világosságom vagy, 
Hogy egy virág lettél, 
Az élet legszebb pillanataiban.

Jól van, gyerünk, most számolj, hogy 1, 2, 3
És felejtsük el..
Töröljük ki az összes szomorú emléket.
Fogd a kezem és mosolyogj.
Reménykedjünk a jobb napokért,
Ha hiszel abban amit mondok, akkor 1, 2, 3
Ha hiszel benne, akkor mondd: 1, 2, 3
Fogd a kezem, és mosolyogj,
Mert együtt vagyunk.  

Elnyílt ajkakkal és kikerekedett szemekkel bámultam a képernyőre. Ez valami fantasztikusan jó lett. 

- Kook, ez...

- Ha nagyon szar, arról inkább nem is akarok tudni. 

- Pont ellenkezőleg. Nagyon jó lett, köszönöm. - összeborzoltam haját, és nyomtam egy puszit arcára, amitől elpirult.

- Öhm.. i -izé, szívesen..

Elindítottam a dallamot, és most már a szöveget is olvastam hozzá. Tökéletesen passzolt az egyik a másikhoz, el sem hiszem. Viszont ahogy olvastam, feltűnt valami. Pontosabban két sor.

"Fogd a kezem, és mosolyogj,
Mert együtt vagyunk.,,

Ez most egy célzás, vagy mi? Minden esetre nem gondolkoztam ezen túl sokat, megragadtam JungKook kezét, és összekulcsoltam ujjainkat. Éreztem magamon tekintetét, ezért felé fordultam, és úgy mosolyogtam, talán mint még soha. 

Kooknak majdnem kiesett mindkét szeme a csodálkozástól. Szerintem én is így reagálnék, ha most meglátnám magamat. 

És csak hogy fokozzam a hangulatot, ezzel még jobban csodálkozásra bírva Nyuszimat, egyszerűen odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. 

Ezzel megerősítve a dal utolsó sorát.

Annyeong! ^^

Kinek adhatok piros pontot?  Ki találja ki, hogy ennek a szép kis dalnak mi a címe? :3 
Ráfüggtem, enyhén. Tudom, hogy nem így van a legvége, és hogy ki is szedtem belőle jó sok részt, de azok nem kapcsolódtak ide szerintem, na meg nem akartam leírni 100x, hogy:

Jól van, gyerünk, most számolj, hogy 1, 2, 3 és felejtsük el... stb stb.

A  díjakról sem feledkeztem ám meg, nagyon nagyon szépen köszönöm őket, holnap kint lesznek. :3 ^^

--------------------------

Ééés nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm a  több, mint 800 megtekintést, és a 150 szavazatot, szuperek vagytok, és nagyon örülök, hogy tetszik ez a kis firkálmány. :D

Még egyszer ezer köszönet nektek.  <3

Bye! (*0*)/