~Jungkook szemszög ~

Sokáig beszélgettünk, és sok mindent megtudtunk egymásról, egymás múltjáról. Szinte minden nap találkoztunk. Volt, amikor ő jött át hozzánk, volt amikor én mentem hozzájuk, és volt amikor csak a városban találkoztunk. Sok közös van bennünk. Kicsit nehezen viselem azt, hogy írtó jól néz ki és nem lehet az enyém. Viszont a három hónap, vagyis a nyári szünet hamar eltelt. A húgomnak folytatnia kellett a sulit. Ezért el kell költöznünk. Nem tudom még, hogy mondom el ezt Jiminnek. Félek, hogy majd így a kapcsolatunk már nem lesz olyan, mint most. Ma találkozok vele utoljára a piac téren, ahol először találkoztam vele. Lassan három óra. Így már készülődtem. El indultam, viszonylag hamar oda is értem. Jimin viszont még nem volt ott. Sokáig vártam rá, de nem jött. Ezért elmentem hozzájuk. A nagy fehér ház előtt megálltam. Valami nincs rendben. Érzem. Becsöngettem. Nem nyitott senki sem ajtót. Gondolom nincsenek itthon. De akkor Jimin miért mondta, hogy ilyenkor
találkozzunk? Vártam még egy kicsit. Semmi. Hazamentem, mert már vacsora idő volt.

-Szia! Hogy ment? -kérdezte anya mikor bementem a konyhába

-Szia. Nem jött ki. Elmentem hozzájuk, de senki sem volt otthon. Úgy érzem, hogy valami baj van. -fejemet az asztalra hajtottam, és időközben a könnyek is összegyűltek szemeimben.

-Biztos nincsen semmi baj. Lehet, csak közbe jött valami. Hívd fel. -mondta anya nyugtatóan.

-Már hívtam egy párszor, de nem vette fel. - a könnyek már folytak az arcomon. Nagyon megszerettem.

~Jimin szemszög~

Félek, hogy megharagudott, mivel nem mentem ki. Eljött hozzánk, de nem mertem ajtót nyitni. Nem tudom, hogy mondhatnám el neki. Hívott is már egy párszor. Nem merek a szemébe nézni.Nem merek vele beszélni. Nem szeretném, hogy ez miatt elítéljen. Most viszont erőt veszek magamon és ráírok. Elérhető.

-Szia.

-Szia. Miért nem vetted fel azt a kibaszott telefont?

-Ne haragudj. Közbe jött anyukámnak egy munka, és el kellett mennem vele. A telefont pedig itthon hagytam.

-Rendben. Csak máskor szólj. Aggódtam.

-Ne haragudj.

-Nem baj. Csak féltem, hogy bajod esett...

-Vigyázok magamra.

-Remélem is. Viszont szeretnék valamit elmondani. Személyesen szerettem volna, de hát ez nem jött össze. :(

-Sajnálom. Mondd. Ugye nincs baj?

-Hát, igazából de. Nem is tudom hogy kezdjem...

-Jajj ne. Mi az?

-Tudod, a húgom még nem fejezte be a sulit. És jövő hónapban már mennie kell. Mivel itt nincs olyan suli, amibe ő szeretne járni, el kell mennünk.

-Ez most ugye nem igaz? Ez rossz vicc. Jungkook...

-Ez nem vicc. Sajnálom. Tudnánk találkozni holnap, mielőtt elindulnánk?

-Persze...Szeretnék elbúcsúzni. :(

-Én is. Most viszont mennem kell pakolni. Reggel még beszélünk. Szia, jóéjt. ;)

-Rendben, jóéjt. :(

Nem hiszem el, hogy elmegy. Ez nem történhet meg. Pont most. Miért? Miért... Elmondjam neki, vagy ne? Minek, ha már úgyse találkozunk... De szeretném ha tudná... Miért kell ennek megtörténnie?? Az egyetlen személy, akivel jól kijöttem. Fel se tudom fogni... Nem fogom ezt kibírni. Nem tudok elválni tőle. Szükségem van rá. Muszáj, hogy mellettem legyen. Nélküle nincs értelme az életemnek. Ha ezt teszi, akkor nekem is ezt kell tennem... Ha neki ez ennyi volt, akkor nekem is... Èn ezt nem így akartam... De így lesz a legjobb...

~Jungkook szemszög~

Tudtam, hogy így fog reagálni. Nem akarom itthagyni. Szükségem van rá. Az egytlen ember a családomon kívül, akiért élek. Nem tehetem meg, de kénytelen leszek. El kell neki mondanom... De hogy?? És ha undorodni fog tőlem?? Bár már úgy is mindegy... Mivel el kell válnunk... Na, de későre jár már... Megyek aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok^^ Tudom elég rövid lett és elég unalmas. De próbálkozok... Tudom nem nagyon megy... Igyekszem... De remélem azért tetszett... Ha tetszett akkor hagyjatok nyomokat. Köszi :3

ByeBye ;) <3