~Suga szemszög~

Szépen ápólgatott Jungkook. Csinált nekem vacsit meg minden. De sajnos nincs nagy bajom tehát mondjuk a fürdésben nem tud segíteni mert, azt még tudok egyedül asszem. De nem bánnám ha segítene. Na mindegy egyenlőre így is idegesít, hogy kiszolgál. Pedig csak ma sérültem le. Már nem azért csak nem szeretem ha valaki mindent megcsinál helyettem. Most viszont mennem kéne fürdeni valahogy. Igaz, hogy csak megzúzódott, de mégis annyira fáj, hogy az hihetetlen.

-Jungkook!- kiabáltam le

-Itt vagyok. Mond- rohant fel a szobámba

-Hát segítened kéne felállni - mondtam

-Miért hova akarsz menni? -kérdezte meglepődve

-Nyugi csak zuhanyozni- mosolyogtam rá

-Ja jó. Persze gyere segítek - mondta mosolyogva. Belekaroltam a nyakába és úgy húzott fel.

-Köszönöm - mondta miközben szinte öleltem

-Ne köszönd. - mosolygott - a többit elintézed egyedül is? - kérdezte kicsit perverz mosollyal

-Igen- forgattam meg szemeimet nevetve

-Akkor jó. Ha kell valami szólj - váltott át komoly stílusba

-Jól van anya maci- nevettem el magam. Amin csak ő is nevetett

Kicsit nehézkesen, de megoldottam a zuhanyzást. Viszont törülközőt nem hoztam be. Na fasza.

-Anyuci - kiabáltam nyávogva Kooknak

-Mondd - szaladt az ajtó elé

-Kéne törülköző - mondta neki.

-Hát oké, de hol van? -kérdezte

-Bemész itt jobbra a gardróbba és ott szembe lesz veled - magyaráztam el neki.

-Oké akkor bemegyek vele. -nyitott be. Én csak álltam a zuhanyzóba a függönyel takarva magam.

-Tessék -nyújtotta felém nevetve

-Most mit nevetsz? -kérdeztem miközben a törülközőt magam köré tekertem

-Semmit- mondta

-Oké, de mostmár kimehetsz. - szálltam ki a zuhanyzóból, de megcsúszott a lábam. Szerencse, hogy Jungkook elkapott

-Jól vagy? - kérdezte aggódva

-Igen, csak engedj el... Légyszi -jöttem kicsit zavarba mivel az egyik kezével meztelen hátamat a másikkal pedig a fenekemet fogta

-Ja bocsi, ne haragudj - mentegetőzött és gyorsan kiment. Biztos ő is zavarba jött.

Gyorsan felöltöztem és vissza mentem a szobámba. Kook az ágyon ült és nézte a tévét.

-Segítsek valamit? - kérdezte kicsit halkan

-Nem kell köszi -feküdtem be az ágyba. Ő csak nézte ahogy szenvedek. - Na jó segíts

-Megyek. - jött oda mivel hasra érkeztem az ágyra és nem tudtam megfordulni. - Így jo?

-Igen köszi. - mondtam

Sokáig néztük a tévét. A műsor zaját Jungkook telefonjának pittyegése zavarta meg. Levette az asztalról és megnézte.

-Ki az ilyenkor? -kérdeztem

-Jimin- nézett rám kétségbe esve

-Mit akar? - kérdeztem kicsit idegesen

-Annyit írt, hogy "Szia Jungkook"- mondta

-Válaszolsz neki?

-Nem tudom. - mondta a falat nézve

-Hát kérdezd meg mit akar. -mondtam mivel én is kíváncsi vagyok.

~Jungkook szemszög~

Vajon mit akarhat Jimin. Válaszoljak neki?

-Hát kérdezd meg mit akar. - mondta Suga

Hát jó mondtam magamban.

(Messenger besz.)

-Szia Jungkook.

-Szia Jimin. Mit szeretnél?

-Beszélni veled.

-Mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a hülye magyarázkodásodra.

-De kérlek halgass meg. Én az igazat akarom elmondani.

-Jó mondd.

-Nem direkt csináltam azt, hogy nem válaszoltam neked. Csak úgy voltam vele ha már úgyse találkozunk többé akkor már mindegy. Nem hittem volna, hogy mi még találkozunk. Nem akartam, hogy fájjon. Se neked se nekem. Azt akartam, hogy felejts el. Én nem tudtalak volna téged az biztos. Csak azt akartam, hogy neked ne fájjon.

-Jimin. Hisz megígértük egymásnak, hogy nem felejtjük el egymást soha. Meg amúgy is akkor legalább mondtad volna ezt.

-Igen tudom. De nem mertem.

-Jó ez már úgy is a múltté.

-Hát igen. De nem gondolod, hogy talán újra kezdhetnénk?

(Messenger besz. vége)

Erre már nem tudtam mit válaszolni. Suga végig látta a beszélgetésünket.

-Erre mos mit írjak? - kérdeztem tőle kétségbe esve

-Hát én nem tudom. Nem tudom kinézni belőle, hogy ő adna bárkinek is második esélyt. Igaz ezt ő baszta el. Hát nem tudom. Ahogy akarod. - mondta szomorúan.

-Héjj most mi a baj? - leraktam a telefont és mellé bújtam

-Csak az, hogy félek ha kibékülsz vele akkor nem fogsz már velem foglalkozni. - mondta, de nem mert a szemembe nézni

-Csak ennyi? - kérdeztem

-Hát igazából. Félek attól... -nem bírta tovább folytatni. A könnyek csak úgy folytak az arcán.

-Ne sírj. Nem foglak elahanyagolni. Nem fogok vele találkozgatni. Az se biztos, hogy megbocsájtok neki. Ha meg igen akkor csak egy ócska barátom lesz. - mondtam neki miközben arcáról a könnyeket törölgettem.

-Biztos? - nézett a szemembe

-Biztos. - öleltem magamhoz.

Így voltunk pár percig, de ő ebben a pár percben el is aludt. Óvatosan felálltam mellőle, hogy ne kelljen fel. Elvettem a telefonomat az asztalról és azon gondolkoztam, hogy mit írjak Jiminnek. Végül eldöntöttem.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!! Itt az új rész. Remélem tetszett. Este hozom a kövi részt is.

ByeBye ;) <3