~Jungkook szemszög~

Már három hete, hogy eljöttem onnan. Nem ír vissza. Ha hívom nem veszi fel. Megharagudott volna? De hisz ez nem az én hibám. Muszáj volt anyámékkal jönnöm. Hisz még kiskorú vagyok. Annyira félek, hogy valamit csinált magával. Már az anyukáját is hívtam. Csak annyit mondott, hogy rettenetesen maga alatt volt miután elmentem. De most viszont már az apjánál van, aki időközben felkereste őt. A három hét alatt találtam barátokat, akik olyan stílusúak mint én és Jimin. De egyikse olyan vonzó mint Jimin. SeokJin a legidősebb akit ismerek. Nagyon kedves és nagyon szeretem. Ott van Namjoon a menő srác. Elég komoly, de ő is tud vicces lenni. Ott van még Yoongi is aki sokak szerint elég lusta típus. Ott van Chul a kemény gyerek. Persze vannak még sokan például: Lee, Haneul, Yeong, Wang, Mark meg még sokan mások. De egyiksem Jimin.
Annyira hiányzik. Emlékszik még rám?

-Csáó!- köszönt Yeong

-Csá.-köszöntem élettelenül vissza egyik legjobb barátomnak

-Na veled már megint mi van? -kérdezte unottan

-Semmi, csak tudod még mindig nem érem el. - mondtam lehajtott fejjel

-Jajj ugyan már. Ha ő is elfelejtett téged akkor nem gondolod, hogy ő is megérdemelné?

-De ez nem olyan könnyű. - ráztam a fejem

-Jó elhiszem, de én segítek. Gyere mennyünk szórakozni. - megfogta a karom és elkezdett húzni

Talán igaza van. El kéne felejtenem. Ha már ő is ezt tette.

~Jimin szemszög~

Már három napja nem keresett. Lehet, hogy megunta? Bár nem is csodálkozom. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy nem adok élet jelet annak az embernek akit legjobban szeretek. El se hiszem. Meg sem érdemlem, hogy szeressen. Na mindegy. Ennek már úgyis mindegy. A barátaim segítségével próbálom elfelejteni. Igaz ők nem tudják. Viszont Yoongi a legjobb barátom. Neki el szeretném mondani és segítséget is szeretnék kérni tőle. De félek, hogy elítélne. A gondolataimat apám kiabálása szakította meg.

-Fiam, menyj el kérlek a boltba. - kibált fel a konyhából.

-Jó,csak felöltözöm. - kiabáltam vissza

Nem értem, hogy miért nem hív egy bejárónőt vagy valamit. Hisz olyan gazdag. Bár nem panaszkodom mert, azért rám is elég sokat költ. Most viszont muszáj leszek elmenni. Leszaladtam a konyhába apámhoz.

-És mit kell venni? -kérdeztem miközben vettem fel a cipőmet

-Tejet, lisztet, tojást, nutellát, meg magadnak amire szükséged van. Ma palacsinta lesz a vacsora. -mondta vigyorogva. Ilyenkor néha ijesztő

-Azt szeretem. - nyögtem ki mosolyogva és már el is indultam.

Útközben szerencsére nem találkoztam senkivel. Mikor beértem a boltba egy ismerős alakot láttam. Nem hittem a szememnek.

-Biztos,hogy csak képzelődöm. Hisz ez nem lehet. - mondtam magamban

Közelebb mentem hozzá, hogy alaposabban megnézhessem. Nem voltam benne biztos, hogy ő az de egy próbát megér.

-Jungkook? -szólítottam meg

-Mi a fasz bajod van? Takarodj már innen!! - mondta dühöngve

-Oké te nem Jungkook vagy. - kicsit ravasz vigyorral sarkon fordultam és eltotyogtam onnan. Hát ez nem jött össze.

Megvettem a tejet, lisztet, tojást, nutellát meg magamnak egy Red Bull energia italt. Mondjuk apám nem szereti ha ezt iszom, de amiről nem tud az nem fáj neki. Fizettem majd elindultam haza. Útközben találkoztam Yoongival.

-Szia, hát te? - kérdezte csodálkozva

-Szia, apám elküldött boltba. - mondtam

-Ez se mindennapi látvány. -kuncogott

-Hát nem- kuncogtam én is

-És mit csinálsz délután? - kérdezte aranyosan

-Nem tudom. Unatkozok. -mondtam unottan

-Értem. Nem lenne kedved átjönni estére? - kérdezte perverz mosollyal

-Dee. -húztam perverz mosolyra én is a számat

-Akkor jó - nevetett

-De viszont apám szerintem nem eneged át. Max csak te jöhetsz hozzánk. - mondtam

-Oké nekem úgy is jó - az a perverz mosoly már megint

Hazaértünk hozzánk, majd megkérdeztem apum, hogy ma nálunk aludhat-e Yoomgi. Igent mondott ami nagy csoda. Elmentünk Yoongiékhoz megkérdezni meg ruháért. Megengedték neki is. Összekapkodott néhány ruhát. Közben én a szobáját csodáltam.

-Nagyon szép a szobád. -mondtam a falat nézve

-Ohh Köszönöm. - nevetett

-Mehetünk?- kérdeztem

Elindultunk haza. Az úton megbeszéltük mit fogunk csinálni. Az Xbox-ozásnál maradtunk. Mikor hazaértünk apum már találta a vacsit. Le is ültünk enni.

-Nagyon finom volt. Köszönöm. -mondta illedelmesen drága amúgy udvariatlan barátom

-Egészségetekre! -mondta apám vidáman

Felmentünk a szobámba. Felváltva megfürödtünk. Én felkaptam magamra egy alsót és egy fehér kinyúlt pólót. Suga is igy tett. Majd elkezdtük a játékot. Először egy verseny autóssal kezdtünk. Legtöbbször persze én vesztettem.

~Jungkook szemszög~

Yeong-gal töltöttem az egész napot. Nagyon élveztem. Sikerült erre a napra teljesen megfeletkeznem Jiminről. Mikor hazaértem megnéztem a telefonomat reménykedve abban, hogy írt vagy hívott. De persze miért is adott volna valami életjelet. Lementem az étkezőbe vacsorázni. Már mindenki aludt csak én nem. Gyorsan ettem néhány falatot, majd elmentem zuhanyozni. Mivel nagyon meleg volt csak egy alsót kaptam magamra. Be feküdtem az ágyba és telefonomat kezdtem el bámulni. Egyszer csak látok egy érdekes dolgot. Park Jimin éppen elérhető facebookon. Szívem szerint ráírtam volna, de ha kíváncsi lenne rám akkor már ő írt volna. Egyik üzenetemet se nézte meg. Hát ha így állunk. Akkor végleg ennyi. Utállak Park Jimin. Nehéz ezt ki mondani, de így van. Mert megígérted, hogy nem felejtesz el. És erre tessék. Hát jó. Ha neked ez így jó akkor legyen. Ledobtam a telómat a földre és aludni próbáltam. 5 perc múlva már el is aludtam.

~Suga szemszög~

-És most mit csináljunk? -kérdezte a pici törpe

- Nem tudom. Mesélj valamit. - be feküdtem az ágyba mert már kezdtem fáradni

-És mit szeretnél? Mit meséljek? - kérdezte miközben befeküdt mellém az ágyba

-Mondjuk azt, hogy mitől vagy minden nap szomorú? - kérdeztem kíváncsian

-Na jó. Már úgy is el akartam mondani. Szóval azért mert, ahol előzőleg laktam vagyis Busanba megismertem egy fiút. Olyan stílusa volt mint nekünk. Egy álom pasi volt. És igen ezt én mondom. Mivel nekem is bejött. Tudom fiú vagyok, de akkor is. Nagyon jó barátok voltunk. Sokat voltunk együtt. Imádtam vele lenni. Bele szerettem. A sok együtt töltött idő alatt. Viszont amikor ezt el akartam neki mondani akkor ő megelőzött azzal, hogy egy nagyon fontos dolgot el kell mondania. Ez a fontos dolog az volt, hogy a húga miatt el kellett költözniük. Mikor utoljára találkoztunk akkor elmondtam neki. Igazából ő is így gondolta. Ő is belém szeretett, de köztünk már nem lehetett semmi. Az annyja taxival megállt a közelünkben és szólt neki, hogy mennie kell. Erőt vettem magamon és a szemébe mondtam, hogy szeretem és megcsókoltam. Persze egyből viszonozta. De el kellett válnunk. Ő elment a kocsihoz. Beszállt. Én pedig csak ott álltam sírva és néztem ahogy az autó elmegy. Teljesen összetörtem. Bezárkóztam a szobámba. Nem ettem, nem ittam, nem beszéltem senkivel. Aztán jött egy üzenet apámtól, aki időközben elhagyott. De most látni akart. Ezért ide költöztem hozzá. A fiú még azóta is hívogat. Vagyis már nem. Három napja nem. Biztosan megunta. Mivel nem válaszoltam. - itt abbagyta mert félbe szakítottam

-Te tényleg ilyen hülye vagy? Tényleg nem válaszoltál neki? - kicsit megemeltem a hangom amit nek kellett volna. Mert elkezdett sírni

-Na ne haragudj. Nem akartam kiabálni. - átkaroltam

-Mutatsz róla egy képet? -kérdeztem, hogy meg nyugodjon. Elővette a telóját és keresgélni kezdett a képei között.

-Ez a kedvenc képem.- mosolygott és felém nyújtotta a telefont

Mikor megláttam a képet nem hittem a szemeimnek.

-Valami baj van? -kérdezte aggódva.

-HISZ ÉN ŐT ISMEREM- mondtam szinte kiabálva

-----------------------------------------------------------

Na sziasztok!! Ez lett eddig a leghosszabb rész. Remélem tetszett. Ha tetszett hagyjatok nyomokat. Lehet még ma hozom a következőt, de nem ígérem.

ByeBye ;) <3