~Jimin szemszög~

Haragszom rá, de most aggódom érte. Remélem nem lesz semmi baja. Sose bocsátanám meg magamnak.

-Szédülsz még? -törte meg a csendet Yoongi

-Már nem. Azt hiszem. -mondta Jungkook

A hangja nem volt valami megnyugtató, de nem is nézett ki valami jól. Túl fehér volt az arca. Nem lesz ez így jó. Főleg, hogy holnap koncert.

-Tudsz még gyakorolni? Vagy hagyjuk mára? -kérdezte tőle Jin

-Tudok. -állt fel

-Biztos vagy benne? - nézett rá Tae

-Igen. -vágta rá

-Ha rosszul vagy, azonnal állj ki! Világos? - komolyodott meg Nam

-Világos.

-Melyik szám legyen? -pattant fel Hoseok

-Boy in luv? -tette fel a kérdést Kook

-Oké. -majd elindította a zenét.

Egész jól ment. Kook is jól bírta. Csak nem lesz semmi baja.

Még pár számot elpróbáltunk, és utána vissza indultunk a dormba.

-Mindenki ügyes volt. Holnap adjatok bele mindent. Kook te meg szedd össze magad. -csapott a vállára Nam

Mindeki egyhangúan bólogatott.

Mikor megérkeztünk mindenki elvonult a szobájába. Én persze Kookkal voltam összerakva. Nem tudtam be-e menjek, vagy ne.

-Nem jössz? -nézett rám meglepődve

-Most nem. -hajtottam le a fejem.

Sóhajtott egyet, majd megindult felém. Átkarolt és úgy húzott be a szobába.

-Akkor is bejössz. -csukta be az ajtót.

Én csak csndben leültem az ágyra, és bambultam.

~Jungkook szemszög~

Miért nem akart bejönni a szobába? Én nem értem. Ennyire haragudna? Mindegy. Én akkor is berángadtam. Muszály vele beszélnem.

-Jimin... -ültem le mellé

-Hm? -fordult felém

-Én-én... -kezdtem el dadogni. Nem tudtam hol kezdjem.

Nem mondott semmi, csak közelebb jött és megölelt.

-Ne haragudj. Meg kellett volna hallgatnom téged. Nem egyből a legrosszabbra gondolnom. Sajnálom. -dőlt ki belőlem a sok szó egyszerre

-Nem haragszom. -kezdte el simogatni a hátamat.

-De.. -néztem fel rá

-Nincs de. Én is ezt tettem volna. Én is így regálltam volna. -vállt el tőlem.

Nem tudtam mit mondjak. Csak néztem lefele.

-Te se haragudj, hogy úgy beszéltem veled. -hajtotta le a fejét ő is

-Felejtsük el. Rendben? -tettem rá a kezem egyik combjára.

-Rendben.

-De azért még érdekel, miért volt az a kép a telefonodba. -gondolkodtam el

-Azért, mert tetszett az a haj szín. És én is olyat akartam. - mondta halkan

-Baszki. Erre egyáltalán nem gondoltam. -szégyelltem el magam

-Mostmár mindegy. -még mindig halkan beszélt

Mosolyogtam egy kicsit, majd magamhoz húztam.

-Szeretlek, Nyuszi. - nézett fel rám csillogó szemekkel.

-Én is. -pusziltam meg a homlokát.

Mosolygott, és hozzám bújt.

Szeretem amikor ilyen. Anyira hülye voltam. El se hiszem.

-Szerintem mostmár pihenjünk. -néztem rá az órára

-Oké.

Lefeküdtünk, még egy kicsit beszélgettünk. Aztán ő szépen be is aludt. Mivel egyedül már nem tudtam mit csinálni, én is elaludtam.

-----------------------------------------------------------

Szaisztok! Itt az ígért rész. A hosszaságát nézzétek el. :C
Próbálok hosszabbat írni.

ByeBye ;) <3