*Egy városban vagyunk most is?*

~Jimin szemszög~

-MIVAAAN??!!? - kiabáltam ledöbbenve

-Az egyik legjobb barátom- mondta kicsit nyugodtabban

-Hol ismerted te meg? - kérdeztem kicsit lesokkolva

-Ő is ebben a városban él. Van egy öcsém és neki a húga meg az öcsém egy osztályba járnak és általában együtt visszük őket suliba. - mondta kicsit álmodozva

-MIVAAAN??!! Ő is itt él?? Akkor már tudom hol halottam ezt a város nevet- teljesen kiakadtam. Az ájulás kerülgetett

-Tényleg egy álom pasi - álmodozott

-Na ne ezt meg ne halljam mégegyszer. Ő az enyém. Szállj le róla!!! - mondtam fenyegetően

-Ezek után képes vagy a sajátodnak mondani? Te nem vagy normális. Felfogod azt, hogy ő keresett te meg leszartad? - felemelte a hangját, de tudom igaza van

Nem tudtam semmit mondani. Tudtam, hogy igaza van. Csak lefeküdtem és sírni kezdtem őt persze nem hatotta meg. Inkább elaludt. Most mit tegyek? A legjobb barátom ugyan azt szereti akit én. Bár Jungkook biztos nem engem választana ezek után. Jóvá kell tennem. Így, hogy tudom hogy ő is ebbe a városba él minden más. De biztos utál. Ez nem lesz egyszerű.

~Yoongi szemszög~

El se hiszem. Jimin azt hiszi, hogy majd Jungkook a nyakába fog ugrani. Olyan bolond ez a gyerek. Nem is értem mit vár ezek után. Jungkook viszont az enyém lesz. Ahogy ismerem ezek után nem fog könnyedén megbocsájtani Jiminnek. Szóval nekem szabad a pálya. Hamar elnyomott az álom gondolkodás közben. Reggel arra keltem fel, hogy Jimin ül az ágyon és sír. Akármennyire is megharagudtam rá este nem bírom nézni ahogy sír. Felültem és közelebb húztam magamhoz és simogatni kezdtem a haját. Hamarosan teljesen megnyugodott. Nem mert hozzám szólni csak elment zuhanyzni. Én addig csak a telefonomat nyomkodtam. Ráírtam Jungkookra, hogy tudunk-e ma találkozni. El szeretném neki mondani ezt a dolgot. Lehet nem jó ötlet, de úgy érzem muszáj.

-Jóreggelt :)

-Neked is :)

-Ráérsz ma? :D

-Ömm, igen. :)

-Akkor tudnánk találkozni délután?

-Persze, hánykor? :)

-13:00?

-Nekem megfelel :D

-Akkor jó ;)

Közben Jimin végzett a zuhanyzással.

-Mehetsz ha szeretnél- mondta halkan

El is indultam, de megfogta a karom. Én csak értetlenül néztem rá. Meg akart szólalni de nem tudott. Rámnézett és csak szó nélkül elengedett. Nem tudom mit akarhatott mondani. Na mindegy. Gyorsan lezuhanyoztam utánna pedig összepakoltam a cuccaim.

-Már mész is? - kérdezte nekem háttal

-Igen. Írt anyám, hogy siessek mert, vigyáznom kell a a tesómra- hazudtam

-Értem. - mondta kicsit szomorúan

-Köszi,hogy itt lehettem. Szia- erőltettem egy mosolyt az arcomra

Ő csak vetett rám egy "sajnálom" pillantást és becsukta a szobája ajtaját. Hát jó. Ahogy gondold. Az apukája még aludt mivel nem láttam sehol. Felvettem gyors a cipőmet és elindultam haza. Anyámék még amúgy aludtak így halkan felmentem a szobámba.

~Jungkook szemszög~

Egész délelőtt csak az ágyban ültem és lerajzoltam ami csak eszembe jutott. Délben lementem ebédelni. Húsleves és kukoricás rizs volt hússal. Ez a kedvencem. Gyorsan megebédeltem és elkezdtem öltözködni. Yoongival a közeli parkban találkoztunk.

-Hali - köszöntem drága testvéremnek

-Szia- adott egy öklöst

-Hogy-hogy találkozni akartál? Holnap úgy is megint kisértük volna a srácokat. Vagy nem? - kérdezgetett

-Ja de persze hisz ez alap. Csak ma unatkoztam és gondoltam, hogy miért nem legyünk most csak ketten. -húztam perverz mosolyra piros ajkaim

-Ohh értem - viszonozta azt a perverz mosolyt

-És mit csináljunk? - kérdeztem egyre nagyobb perverz mosollyal. Erre ő csak elnevette magát.

-Gyere menyjünk először is fagyizni mert, megsülök. - rántott magával

Elmentünk fagyizni közben sétáltunk össze vissza. Jókat nevettünk. Csináltunk selfieket is.

Ez lett a legjobb és a legaranyosabb. Imádom. A sok séta után leültünk egy közeli padra.

-Jungkook, kérdezhetek valamit? - láttam a szemeibe, hogy alig merte megkérdezni

-Persze, mi az? - mosolyogtam rá

-Te ismersz egy Park Jimin nevű fiút? - kérdezte a földet nézve

Nem hittem a füleimnek mikor ezt meghallottam. Megállt bennem minden. Nem is tudtam mit mondjak.

-Jungkook jól vagy? - kérdezte

-Igen ismerek, mi-miért? - alig tudtam kinyögni

-Hát tudod én is ismerem. Nagyon jó barátom. Tegnap nála aludtam. És mesélt rólad. Tudod ő is ebben a városban lakik. - mondta félénken

-MIIVAAN??!!!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!! Tudom tegnapra mondtam, de sajnos mostanra sikerült megírnom. Remélem nem haragszotok és remélem tetszett ez a rész is. Ha tetszett tudod mi a dolgod. Ma délután legkésőbb este jön a kövi rész. Jóéjszakát!!

ByeBye ;) <3

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top