*Baleset*

~Suga szemszög~

Jó volt ez a nap. Végre mindenki boldog. Viszont most ez a bandás dolog eléggé meglepett. Habár nem rossz ötlet, de ahogy elnéztem Jiminnek nem nagyon tetszett. Pedig ő jó lenne a bandába. Olyan szép hangja van. És jól is táncol. Legalábbis jobban mint én. És neki vannak kapcsolatai,amik jól jönnének.  Remélem meggondolja magát és beleegyezik ő is. Szerintem azért sok rajongónk nem lenne, de egy próbát megér. Majd meglátjuk mi lesz. Most inkább alszok. Reggel jönnek Jungkookék.

~Jimim szemszög~

Örülök, hogy vége a napnak. Eléggé elfáradtam, de amúgy jó volt. Ez a bandás dolog kicsit kiakasztott. Nem vagyok biztos abban, hogy nekem ez menne, de nem akarom megbántani a többieket. Aludnom kell rá egyet. Elmentem fürdeni, felkaptam egy alsót és egy fehér kinyúlt pólót. Behuppantam az ágyba és már el is aludtam. Reggel a telefonom csörgésére keltem. Jungkook hívott párszor. Fel kéne vennem.

- Miért nem tudod felvenni azt a kibaszott telefont???

-Neked is jó reggelt. Most keltettél fel.

-Jó, bocsánat, ne haragudj. Csak felbaszott, hogy nem vetted fel a telefont.

-Nem baj. Csak máskor gondolj arra, hogy általában én reggel hatkor még alszok.

-Bocsi csak èn most keltem fel. És érdekelt, hogy mi volt a bajod tegnap.

-Mondtam. Csak a banda.

-Nem. Volt más bajod is.

-Jungkook. Nem volt.

-Hát jó. Nem erőltetem, hogy elmond. De tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.

-Tudom. És mindent el is mondok.

- Oké.

-Később tali?

-Persze.

-Csak ketten?

-Nekem mindegy. Ahogy akarod.

-Oké.

-Akkor hogy?

-Egyenlőre maradjunk abba, hogy ketten.

-Okés.Most viszont indulnom kell. Majd még beszélünk. Szia.

-Szia.

Honnan veszi, hogy volt valami bajom. Nem volt semmi. Vagy ennyire megviselt ez a dolog? Hát mindegy. Viszont örülök, hogy találkozhatok Kookieval.

~Hoseok szemszög~

Reggel Jungkook keltett. Azt hittem leütöm. Csak úgy rámugrott.

-Na kelj már fel. -ráncigál

-Fejezd már be. Hagyj aludni. -nyöszörögtem

-Akkor itthon maradsz? -kérdezte

-Miért? Hova kéne menni? -egyből kipattantak a szemeim

-El kéne vinni suliba Krystalt - nézett rám

-Ja tényleg. Most nem akarok menni. -vártam mit reagál.

-Hát jó. - elindult kifele

-Kicsit Kooki, mi a baj? - ültem fel

-Semmi csak, Jimin nem veszi fel a telefont. - fordult vissza.

-Hát szerintem ilyen korán fent sincs még.

-Lehet. De akkor is idegesít.

-Na nyugi. Elfáradt tegnap. Biztos jól van. - mondtam kicsit biztatóan

-Most viszont megyek. El fogunk késni. - mosolygott egy kicsit.

-Okés. -mosolyogtam én is.

-Ha éhes vagy, szolgáld ki magad. -fordult vissza megint.

-Oké. -nyújtottam el. Amire ő csak nevetni kezdett.

Hallottam, hogy beszélt Jiminnel. Tudtam, hogy most jön elmondani, ezért tettettem az alvást. Megvártam még elmennek. Utána pedig lementem reggelizni. Hurrá!! Végre egyedül vagyok.

~Jungkook szemszög~

Végre felvette a telefont. Már kezdtem rosszra gondolni. De végül felvette. Aminek nagyon örültem. Délután megbeszéltünk egy talit. Azt mondta, hogy semmi baja nem volt tegnap, de szerintem volt. Azt mondta, nekem mindent elmond. Akkor csak nem volt semmi baja. Ajj... Én már nem értem. Gondolataimat egy dudáló kamion szakította meg. Átsétáltam a piros lámpán. Hírtelen megálltam. Nem tudtam mozdulni. A kamion csak közeledett. Majd hirtelen valaki ellökött. Nem tudtam ki az. Csak a kiabáló embereket és a dudáló kamiont hallottam. Mikor észhez tértem a fejem nagyon fájt. "Jungkook, Kuksi, Kooki, báttyus" csak ezeket a szavakat hallottam. Majd kinyitottam a szemeimet és elég sokan álltak körülöttem.

-Jungkook, jól vagy? -szólalt meg sírva Jin

-Kuksi válaszolj. -sírt Tae is, de nem volt valami jól. Valami volt vele, de nem tudom mi

-Báttyó...- sírt a húgom is.

-Mindjárt itt a mentő szólalt meg egy fiatal lány.

Nem tudtam megszólalni. Teljesen le voltam sokkolva. Nem tudom miért nem álltam meg. És, hogy ki lökött félre.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!! Tudom tegnapra ígértem a részt, de a Conon nagyon elfáradtam. Remélem nem haragszotok. De azért itt az új rész. Remélem tetszett.

ByeBye ;) <3

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top