Kivételesen sikerült normálisan kelnem. Ez nálam csodának számított. Esti elhatározás át betartva, elindultam Jiminhez.

Bekopogtam az ajtóján, mire lassan kinyitotta előttem.

-Jó reggelt!

-Neked is - mondta, elég nyűgösen.

-Azt hiszem tudom ki az...

-Tényleg? - csodálkozott

-Igen - mosolyogtam, na jó inkább vigyorogtam.

-Mondd el, hogy kire tippelsz!

-Taehyung.

-Te megőrültél? - tört ki belőle

-Miért, nem ő az? - lepődtem meg

-Nem - közelebb hajolt, és úgy folytatta. - JungKook.

-Ohh. Hát tévedtem.

-Igen. Na, de nem lényeg.

Pár percre mindketten megnémultunk, majd ő törte meg a csendet.

-Akkor segítesz? - kérdezte reménykedve

-Igen. De szerintem nem lesz nehéz dolgom - kacsintottam rá.

Lementünk reggelizni. Jin nagyon nagy lelkesedéssel készítette ez az ételt, és azt hiszem örült, hogy lát.

Miután mindenki végzett, felmentem a szobámba. Eldőltem az ágyamon és gondolkoztam, hogy mit csináljak ma.

Gondolatmenetemet a telefonom hangja szakította meg, mely azt jelezte, hogy messenger üzenetem jött.

Mit csinálsz ma?

Örültem, hogy Mark rámírt. Most pont szükségem van az ő hülyeségére.

Nincs ötletem...

Akkor elmegyek érted. Készülődj! 😃

Oké. De hova megyünk?

Nem kaptam választ, pedig tudom, hogy látta.

Lassan letettem arról, hogy meg tudom, így elkezdtem készülődni.

Felvettem a piros ingemet, egy fekete nadrágomat, meg a fekete vansemet. Tökéletes lesz. Megcsináltam a hajamat. Azért mégiscsak emberek közé megyek, valahogy ki is kell nézni.

Mivel Mark még nem érkezett meg, leültem a "kicsikhez". Éppen játszottak.

Megkérdezték, hogy beszállok-e, de nemet mondtam, mivel nem tudtam, hogy a fuvarom mikor érkezik.

Nagyjából 1 órát ültem ott, mikor megszólalt megint a telefonom.

Várlak.

Megyek.

Kint volt a gyönyörű fehér mercivel, nekitámaszkodva a kocsi oldalának.

Nem vagyok nagy autó rajongó, de ami jó az feltűnő nekem.

-Cshá.

-Hello. Nem sietted el.

-Bocsi. Volt egy kis dolgom.

-Semmi.

Beszálltunk a kocsiba, majd már el is hajtott.

-Szóval hova megyünk? - érdeklődtem, bár tudtam, hogy választ továbbra se kapok.

-Nem ismersz még? - kacagott

-De - nevettem vele együtt.

Nem sokkal később megérkeztünk az ismerős épület elé. Ez történetesen Mark háza volt. Nem olyan rég elköltözött a dormból. Már én is szeretnék, de az még odébb van. Jó persze, szeretem a fiúkat, de egy saját otthon jól jönne.

Mark egy palotában lakik. Na jó, nem szó szerint, de úgy néz ki mintha az lenne.

Meglepetésemre ott volt a Got7 egésze.

Általában mikor átjövök ketten szoktunk lenni.

Kivételes alkalom történhetett.

A srácokkal köszöntünk egymásnak.

Bambam megjegyezte, hogy milyen rég találkoztunk és, hogy hiányolt már.

Yugyeom szerint jól néztem ki, végre olyan voltam, mint régen, mikor megismert.

Nos igen, a két banda sok mindenben hasonlít.

Ugyanaz a jófiús én alapvetően, de mindenkiben ott lakozik a sármos rossz fiú is.

Nagyon bírom őket. Sokat lógunk együtt. Mikor otthon történik valami, hozzájuk mindig fordulhatok.

Most mindenki azt hiheti, hogy rendszeresen elmegyünk inni, de ez nem igaz. Leginkább beszélgetünk, tanácsot kérünk, nevetünk meg ilyesmik. Inkább élvezzük egymás társaságát.

Most is így történt. Leültünk beszélgetni.

Majd egy pillanatra nem figyelve a téma már hirtelen én lettem.

-És veled miújság, Yoongi?

Válasz helyett, felkeltem, és alkohol után kezdtem kutakodni. Aránylag hamar találtam és jófiú módjára pohárba töltöttem, majd ittam meg a szeszes italt.

Van egy olyan sejtésem, hogy leesett a többieknek. Így hát, hogy ne okozzanak nekem fájdalmat, ők is beszálltak.

Pár órával később, teljesen kiütöttük magunkat.

Hogy ezt honnan tudom?

Onnan, hogy Nam jött értem és vitt haza.

-Mondd, mégis mire jó ez? - kérdezte kérdőn

-Jajj már, ne üsd már bele mindenbe az orrodat. Picit lazíts már!

-Akkor se tudom jó szemmel nézni azt amit csinálsz - mondta szomorúan.

-Nam, hagyj már élni! - szóltam rá erélyesen

Nem mondott semmit, de láttam, hogy fájt amit a fejéhez vágtam. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne folytassam.

-Ez az én dolog, és ne szólj bele - mondtam, lassan, mert már alig forgott a nyelvem.

-Yoongi - kezdte szomorúan - alig tudsz beszélni taj részeg vagy.

Nem akartam bevallani, de igaza volt.

Majd jött a meggondolatlan mondatom.

-Bazd meg Nam, vedd már észre, hogy beléd szerettem - ezzel a lezárással elindultam be a lakásba, és egyenesen be a szobámba. Hallottam párszor a nevemet, de nem érdekelt. Nyugalomra volt szükségem.

Éééééés, hogy mi történt ezután, azt majd legközelebb megtudjátok. Remélem, hogy tetszett. Igyekeztem vele, de sok a teher rajtam, de lassan belehúzok. Hamarosan találkozunk. Puszi nektek.

MrsParkJiMin4ever