Sikeresen rámesett a mestergerenda, így elhoztam a részt.

Reggel (mármint ami nekem számít reggelnek) elég nyűgösen keltem. Mire végre sikerült kinyitnom a szemem rájöttem, hogy a drága hangszeremen aludtam el. Szép lassan eszembe jutott mi volt este.

Esküszöm, inkább iszom, minthogy így ébredjek. 

Szép komótosan felálltam a székről és elindultam az ajtó felé. Utam hálószobámba vitt, ám akadályba ütköztem.

Na vajon kibe botlottam?

Namjoonba.

Esküszöm nem értem, hogy neki miért kell mindig ott lennie. Annyira rossz, hogy ott van. Oké, bírom őt meg minden, de na. Van benne valami ami nem okés. És aish.....lehetetlen elmagyarázni.

Tipikus Yoongi.

Sose jön össze semmi.

-Merre jártál? - kérdezte szemrehányóan

-Ott ahol te nem - pimaszkodtam.

-Ejj, valaki bal lábbal kelt?

-Hahaha. Ez már majdnem vicces volt. Gyakorolj tovább, hátha egyszer sikerülni fog - ezzel ott is hagytam őt.

Nos igen. Ilyen ha én fáradt vagyok.

Sikeresen elértem a célomig, ahol magamra zártam az ajtót és már be is feküdtem a pihe-puha ágyikómba.

Épp, hogy elaludtam volna, mikor elkezdtek dörömbölni szegény fán, mely semmit se tett.

-Ki az? - kérdeztem ki rekedtes hangon

-Na vajon? - kérdezett, mire egyből felismertem a hangját

-Ahhjj....Jimin, mit szeretnél? - kérdeztem végre valahára a szemébe nézve, mivel kinyitottam előtte a bejáratot

-Csak tanácsot kérni.

-Gyere. Mesélj. - mondtam kedvesre átváltva

-Köszi - mosolyodott el.

-Na kivele - viszonoztam gesztusát.

-Szóóóval, tudod egy ideje már közelebb kerültem valakihez és nem tudom, hogy mit tegyek. Nagyon bírom és imádok vele lenni... - végére hangja kezdett elhalni.

Chimmel már kezdetektől jóba voltam. Egy szimpla jó barát.

-Értelek. Vagyis beleestél valakibe. Nem kérdezem meg a nevét mivel, majd ha szeretnéd elmondod.

-Köszönöm.

-No, de mit szeretnél tenni? Bevallani neki vagy várni?

-Kideríteni, hogy neki is ugyan ez az érzés megvan-e? Hogy ő is szeret-e velem lenni. - vágta rá azonnal

-Fogadok, hogy szeretnéd, hogy kiderítsem neked - vigyorogtam.

-Eltaláltad.

-Akkor viszont meg kell mondanod a nevét.

-A neve nem más, mint....

Nem tudta végig mondani ugyanis JungKook hirtelen berontott a helységbe.

Rápillantottam a 2 illetőre. Nem értettem, hogy mi van. Kapkodtam köztük a tekintetem.

-Gyertek enni - szólt nekünk Jin.

Nem szólalt meg senki, csak felpattantunk és mentünk.

Előre engedtem a 2 fiatalabbat. Mindenki helyet foglalt és nekiláttunk a finom ebédnek.

Uramatyám. Máris dél van?

Miután mindenki végzett elvállaltam a mosogatást.

2-kor elindultunk be a céghez. Addigra átöltöztünk és összeszedtük a cuccunkat.

Raktam el egy törölközőt, a tánc cipőm meg plusz ruhát az edzős ruha mellé.

Beszálltunk a kocsiba. Jin ült a volánnál, mellette Nam. Mögötte ültem Jiminnel hátul meg a többiek foglaltak helyet.

Hamar beértünk a terembe. Tanárunknak köszöntünk, átöltöztünk és már el is kezdtük a gyakorlást.

Este 8-ig nem is szabadultunk. Eldőltünk a földön. Jimin és a Maknae elég közel ült egymáshoz. Még most is tudtak együtt nevetni, miközben már alig bírtunk ébren maradni.

Mivel megszavaztuk, hogy ma már nem fog senki se főzni, így mindenki kapott egy gyrost, amit haza vittünk.

9-re sikeresen haza értünk. Megettük közösen az ételeinket, és már mentünk is a saját helyiségünk felé.

Lassacskán sikerült eljutnia mindannyiunknak a fürdésig.

Pont csuktam volna be az ajtómat, mikor Chim utánam szólt.

-Mondjad!

-Akkor ugye segítesz? - kérdezte hatalmas barna bociszemeivel.

-Persze törpicsekk - mondtam, miközben összekócoltam a haját.

-Hééé. Hyung! Gonosz vagy! - öltötte ki rám nyelvét

-Tudom - utánoztam le cselekedetét.

Mindkettőnkből kiszakadt a nevetés. Alig bírtuk abbahagyni.

-Na, de jó éjszakát!

-Neked is Yoongi!

Hátat fordított és bement saját hálójába.

Ugyanezt téve ledőltem ágyamra.

Gondolkozásba merültem. Sokáig törtem a fejem, hogy mégis ki lehet az, aki elrabolta a kis ChimChim szívét, majd hirtelen megvilágosodtam.

Jimin JungKookba esett bele és ez kölcsönös.

A válasz már megvan, így már csak rajtuk múlik az egész.

És lassacskán elkalandoztam. 

Lehet, hogy én is éreznék valamit egy bizonyos személy iránt?

De hát az képtelenség.

Hisz én Min Yoon Gi vagyok. Aki nem szeret bele csak úgy valakibe. Teljességgel lehetetlen.

Egy nőcsábásznak nincsenek érzelmei.

Vagy mégis?

Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le aludni. Utolsó gondolatomként még megjegyeztem, hogy reggel szólnom kell a törpének.

Na hát sikerült végre ezt is összehozni. Nem lett a legjobb, de mivel a napokban elolvastam az előző részhez tartozó kommenteket gyorsan megírtam. Tuti meg akartok ölni, de már megszoktam.
Tippeket kérek komiba, hogy ki a nagy Ő.

MrsParkJiMin4ever