Szerencsémre, csak azt akarta, hogy egyek. Megijedtem, hogy mást akar. Nem hiszem, hogy nekem pont most kéne az. Miután reggeliztem, amihez semmi kedvem nem volt, kimentem kosarazni. Fájt a kezem, de el akartam terelni róla a figyelmemet. Mon bent maradt a házban. Fura volt, de vágytam a közelségére. Egyszerűen azt akartam, hogy ott legyen mellettem, de nem engedhettem meg magamnak, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam.

Nem tehettem meg azt, hogy rámásszak. Nem, nem, nem és nem. Nem történhet meg. Főleg, hogy ő tuti nem így érez. Míg én biszex vagyok ő nem az. Aggaszt egy kicsit, de el kell fogadnom. Csak arra szabad gondolnom, hogy minél hamarabb visszaérjenek a többiek. Akkor leszek csak biztonságban. Addig veszélyes. - gondolkoztam magamban

Nagyjából 3 óra lehetett, amikor már megutam a kosarazást. Éhes nem voltam, így nem tudtam, hogy mit csináljak.

Felmentem végül a szobámba, elővettem a laptopomat és csak úgy elkezdtem zenéket hallgatni, facebookozni, megnéztem a twittert és még hasonló dolgokat. Nem is néztem az időt, de amikor újra feleszméltem, kint már sötét volt. Ekkor érkezett be a helyiségbe "őrzőm".

-Mit csinálsz? - kérdezte

-Semmi különöset. Mondjad, miért jöttél?

-Csak megakartam bizonyosodni hogy nem csinálsz hülyeséget - küldött felém egy mosolyt, amivel gondolta megnyugtat, de túl régóta ismerem már, és tudom hogy másért jött.

-Mon, ne hazudj, kérlek. Tudod, hogy átlátok rajtad - erre neki a mosoly eltűnt az arcáról.

-Igaz. Túl régóta ismersz. Igazából csak elakartam mondani valamit ami már egy ideje nem hagy nyugodni.

-Mégis mi lenne az? 

Halál komolyan mondom, most kétségbe estem.

-Csak arról lenne szó, hogy...- nem tudta befejezni ugyanis hirtelen egy hangos ordítás jelezte, hogy a csapat többi tagja megérkezett.

-Miről? Istenem mondd már el! - szóltam rá, de mire befejeztem mondandómat már ismét egyedül voltam

A fenébe - gondoltam magamban.

Nem terveztem a többiekkel túl sokat foglalkozni, de mivel nem volt mit csinálnom, elmentem arra a helyre ami mindig megnyugtat.

Ezen a helyen nincs sok minden, nekem mégis annál többet jelent. 

Egy kis szoba, annak közepén egy gyönyörű, fehér zongora. A helység fala fekete, így eszméletlen látványt nyújtott a hangszer. Halvány fény volt csak a teremben. Nem szeretem ha túl sok van belőle. Úgy nem tudok elmélyülni abban amit csinálok és félő, hogy elrontom.

Nem tudom mennyi ideig lehettem ott egyedül, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállamat. 

Ijedten pillantottam az illetőre, majd bizonyosultam meg arról, hogy csak Jimin az.

-Mondjad, Törpe - kócoltam össze a haját.

-Gyere enni. Kész a vacsora.

-Mennyi az idő?

-Este 8.

-És mióta vagyok itt?

-Nagyjából 3 órája.

-Az még nem is olyan sok.

-Nem annyi, mint általában szokott lenni. Ez még csak az első nap. Átlagosan 3 napot egyhuzamban itt töltesz, úgy hogy egy másodpercre se teszed ki a lábad innen.

-Tudom, de ez a szenvedélyem.

-Yoongi, kérdezhetek valamit? - nézett rám komolyan

-Persze, Törpe.

-Ne hívj így! - háborodott fel - De amúgy....miért voltál ittas tegnap, úgy mint aznap este?

-Ezt én magam sem tudom. Talán előtörtek az emlékek. Vagy valami ilyesmi.

-Értem.

-Fiúúúúk, hol vagytok már? - hallottuk meg Jin hangját

-Megyüüüünk - feleltük egyszerre a kis picikével, majd egyből elnevettük magunkat.

Mikor leértünk, megettük a Jin által készített ételt, majd J-Hope elmosogatott, én meg visszatértem saját kis kuckómba. 

A nap további részében nem nagyon csináltam sok mindent. Elmentem fürdeni, megpróbáltam aludni, de nem jött össze, így sokak örömére visszamentem a zongorámhoz. Egész éjszaka nem aludtam, csak játszottam. Engem ez tart ébren. Igaz, amikor ilyen van mindig napokig alszom. De ez már megszokott. 

Fura, mert sokan nem szeretik a saját dalukat hallgatni, én viszont mindig eljátszom őket. 

Megnyugtat, emlékeket hoz fel bennem és ez az egy dolog mindig ott van nekem. A zene. Ez lett az életem. Egyetlen ember van aki mindent tönkre tud tenni. Ő pedig a volt barátnőm, HyunA. 

Nem tagadom, gyönyörű a mai napig. Mindig is odavoltam érte. 3 és fél évig voltunk együtt. Mikor én még gyakornok voltam, akkor ismerkedtünk meg. Eleinte csak felnéztem rá a sikere miatt. Viszont a későbbiekben ellenfelek lettünk az idolság miatt. Ez a versengés meg oda vezetett, hogy amíg, én Amerikában voltam turnén, ő ezt kihasználta, és Japánban összeszedett egy srácot. Mindezt bosszúból, mert azt hitte én közbe találtam valaki mást, és megcsaltam őt. Pedig ez nem igaz. Sose csaltam meg senkit. Elég kegyetlen volt a szakításunk. Ismertem az 4Minute tagjait. Mindenki nekem adott igazat Ő mégsem hallgatott senkire. Napokig részeg voltam és minden rosszban benne voltam. Felejteni akartam. Aggódtak értem a többiek.  Aztán nagy nehezen kigyógyultam ebből az időszakból. Ekkor jött ki az Agust D számom. Oda voltak érte az A.R.M.Y-k és engem ez segített túltenni Rajta. Pedig nagyon sokat ártott nekem. Bosszúálló lány. Csak a rossz az az, hogy én semmi rosszat nem tettem. Ő viszont ártott nekem. J-Hope-t ezért utálták sokan. Mert ő ezt tette. Nem egyenesen engem tett tönkre, hanem a srácokat. Aztán össze szedtük magunkat. Kijött a Wings és azóta szárnyalunk. 

Gondolatmenetem itt befejeződött, ugyanis a zongorára hajtottam a fejemet és mély álomba merültem.

Nos itt lenne a nagyon várt rész. Hogy én ezért a részért most mennyit fogok kapni...bele se merek gondolni. Tudom, hogy nagyon sokat vártatok rá. De egyszerűen se időm se ötletem se semmim nem volt hozzá. De mivel ma kaptam egy privát üzenetet, így arra jutottam, hogy eljött az idő, hogy egy részt hozzak. Gyenge lett, de igyekszem. Lassan összeszedem magam.  Eszméletlenül cukik vagytok, hogy ilyen türelmesek voltatok. Tényleg, imádlak titeket. Maradjatok ilyenek. No, nem húzom tovább az időt. Tudjátok mi a dolgotok, jelezni, hogy mi a véleményetek a részről. Illetve, ha valakinek kell egy kis lelki támasz vagy bármi, és szívesen fordulna hozzám azt tárt karokkal várom. 

Jó éjszakák, Babácskáim. <3

MrsParkJiMin4ever