1.rész-Te jó ég mi lesz itt...
Sötét van. Félek egy kicsit, és fázok is. Nagyjából 11 óra van. Apropó meg is feledkeztem arról, hogy itt van a piám. Gyorsan húztam egyet a wiskey-ből.
*1-kor*
Már atom részeg voltam.
Lehet el kéne indulnom haza - gondolkoztam - csak előbb összeszedek egy csajt.
Elindultam a legközelebbi bárba. Szerencsére hamar találtam egy megfelelő lányt, akivel el is indultunk hozzám.
Amikor megérkeztünk épp mentünk volna be a szobámba, amikor meghallottam egyik barátom hangját.
-Khmm... - köszörüli meg a torkát - Mit csinálsz drága barátom?
-Nem érek rá - feleltem flegmán.
-Ezt nem teheted!
-Ugyan miért nem?
-Mert részeg vagy baszki.
-Nem érdekel. Azt csinálok amit akarok - ezzel behúztam a csajt magam után a szobámba, majd bevágtam az ajtót.
Rálöktem a partnerem az ágyra, és vetköztetni kezdtem. Miután felül már csak melltartóba volt elment a kedvem a közösüléstől.
-Bocs, de elment a kedvem a barátom miatt.
-És akkor most mi legyen? Menjek haza?
-Aha pls.
-Ok - egyezett bele. Felöltözött, majd elhúzott a picsába kicsit dühösen.
Még jó, hogy nyár van. - futott át agyamon ez a mondtat. - Várjunk csak engem ez most miért is érdekel??
Nem sokára bejött haverom.
-Minden rendben? - kérdezte
-Persze BRO.
-Akkor ok. Jó éjt.
-Jó éjt. Cshá.
-Cshá. - majd kiment a szobámból.
Eldőltem az ágyamon, bár aludni nem tudtam. Egy darabig bámultam a plafont, majd eszembe jutott, hogy van még alkoholom a szekrényemben.
Feltápászkodtam, elmásztam az innivalómért, és visszamentem az ágyhoz. Leültem a földre, és nekitámasztottam a hátamat a francia fekhelyemnek. Az 1 literes üveg tartalmát fél óra alatt elfogyasztottam.
Apropó van még cigim is - gondoltam - egye fene rágyújtok.
Később, amikor már elszívtam gondoltam még egyet és lementem a konyhába. Kivettem az egyik fiókból egy kést, és leültem a kiszemelt székre.
Néhányszor végig húztam alkaromon az éles tárgyat.
Éreztem ahogy folyik végig a kezemen a vér. Lassan elkezdett minden elsötétülni, majd leestem az ülőalkalmatosságról. Arra ébredtem fel, hogy valaki ébreszget.
-Hyung! Hyung ébredj! Kérlek tesó, kelj fel!
-Jólvanna' fent vagyok. - pattantak ki szemeim. Furcsa módon azon a helyen ültem, ahonnan leestem.
-Bekötöttem a kezedet. Most meg egyél valamit.
-Köszönöm anyu - kuncogtam.
-Nincs mit. Viszont légyszi ne csinálj többé ilyet. Nagyon aggódtam érted.
-Nem kell. El akarom cseszni az életemet.
-Ne merészeld! Megtiltom, hogy hülyeséget csinálj! Na most viszont gyere aludni - mondta, mivel közben megettem amit készített nekem.
-Legyen.
-Viszont sajnálom, de az én szobámba jössz. Ezek után nem engedhetem, hogy egyedül legyél a szobádba.
-De, de....
-Nincs de!
-Rendben- egyeztem bele, lehajtott fejjel.
Bementünk Jin szobájába. Szépen megágyazott nekem, majd lefeküdtünk aludni. A szoba tulajdonosa hamar elaludt, amit nem csodálok, hiszen amikor megnéztem a telefonomat hajnali 4 óra volt. Rengeteg üzenetet kaptam.
Monnie: - Mit csináltál? - 2:29
-Jól vagy? - 2:43
-Ugye nem hülyeséget művelsz? - 2:51
-Hahó! - 3:10
-Kérlek válaszolj már!!! - 3:35.
Gyorsan válaszoltam neki.
Yoongi: -Igen jól vagyok. - 4:04
-Hát az ivást, cigizést, és a vagdosást leszámítva minden oké. 4:06
-De ne aggódj értem, mert Jin vigyáz rám. Sajnos. - 4:08
Hamar válaszolt.
Monnie: -Úristen! - 4:10
-Te nem vagy normális!! - 4:11
-Kérlek mondd, hogy be van kötve a kezed!! - 4:13
Yoongi: - Igen, de fejezd már be az aggódást, mert idegesít!! - 4:14
Monnie: -Jólvanna. - 4:15
Yoongi: -Jo8. - 4:15
Monnie: -Neked is. - 4:16
Letettem a telefonomat, és megpróbáltam elaludni. Szerencsére hamar elnyomott az álom.
*Reggel*
Ahh basszus, de másnapos vagyok - mondtam magamban - fáj mindenem.
Hirtelen bejött Jin és RapMon egy pohár vízzel és egy fájdalom csillapítóval, hogy egy picit jobban legyek.
-Ahh Istenek vagytok. Ez most nagyon jól jött.
-Tudjuk - mosolyogtak.
-Na ti se változtok már úgy érzem.
-Minek? Te csinálsz olyat amit nem szabad, nem mi.
-Miért is nem szabad? - értetlenkedtem
-Mert a barátunk vagy - vágta rá Jin.
-Nemár...ez nem ér!! Az ilyen válasz nem rendes válasz!!
-Dehogynem. - mondta RapMon
-Arról nem tehetünk, hogy nem tudod elfogadni.
-Na kössz. Én is szeretlek titeket ilyenkor.
-Nem csak ilyenkor, hanem mindig - lépett be J-Hope.
Ó, de jó! Jöjjön már be mindenki, hisz ez így még nen annyira megalázó.
Mintha gondolatolvasók lennének, becsörtettek a fiatalabbak is.
-Szuper - suttogtam alig hallhatóan, ám pechem volt.
-Micsoda? - kérdezte Jimin.
-Semmi. Mi a tervetek mára? - tereltem a témát
-Vidámpark - ugrált V.
-Ajjh nem szédülök még eléggé?? - dőltem hátra az ágyon
-Ha gondolod itthon maradhatsz.
-Oké. - csillantak fel szemeim, miközben visszatornáztam magamat ülő helyzetbe.
-Akkor öltözzetek, nehogy elkéssetek. - sürgette a többieket RapMon.
-Én meg át megyek a saját szobámba. - álltam fel, hogy a többiekkel együtt ki tudjak menni a helyiségből.
-A-a. Te jössz velem - jelentette ki Mon.
-Hogy mi??...Én??? Hova???
-A többiekkel megeggyeztünk, hogy valaki mindig veled lesz mostantól.
-Állj!! Hogy mit csináltatok?? Megeggyeztetek?? - álltam meg, miközben a nappali fele mentünk
-Ajj ne rezelj már ennyire be!! Nem lesz gond. Ketten itthon maradunk. Nem lesz semmi.
Hogy mi?? Még, hogy nem lesz semmi...chh persze. Csak folyamatosan beindulok a közelében, de nem lesz semmi....Mon kinyírlak, ha önként ajánlottad fel, hogy itthon maradsz velem. - mondtam magamban
-Na gyere - jött oda mellém, átkarolta a nyakamat, és elindultunk lefele a lépcsőn.
Hát kíváncsi vagyok mi lesz ebből a napból. Bár egy kicsit félek tőle.
Köszönöm, hogy elolvastad újabb szörnyűségem 1.részét. Remélem azért tetszett. Ha így van vote-al vagy/és comment-el jelezzétek nekem. 3 vote után hozom a kövit remélve, hogy nem lesztek olyan gyorsak, mint szoktatok. Igyekszem pótolni a részeket.
Addig is legyetek rosszak.
Sziasztok
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top