Sziasztok csajok itt a kövi rész. Remélem tetszeni fog. ❤️
A hibákért sorry.

Jungkook szemszöge.

Már eltelt bő 8 hónap mióta hazahoztuk a kicsiket. És én ez idő alatt csak terveztem és terveztem. Hogy mit? Hát azt hogyan fogom az én Jiminem kezét megkérni. Már beszéltem barátommal is RM mel és a fiúkkal. Mindenki segített a dologban, még Taehyung is aki az egészet ellenezte eleinte de később beletörődött a megmásíthatatlan. Így eljött ez a nap is olyan izgatott vagyok és ideges egyben. Minden percben amikor nem Jiminnel és a kicsikkel vagyok csak a gyűrűben csodálkozol és a repülőjegyekben. Ami Máltára szól. Azt tudom, hogy a Chim még nem volt az oceánnál, így ez a vágya is teljesülhet végre. A kicsiket pedig Taehyungék vállalták el, amíg oda vagyunk ez kb 3 nap lesz. De hirtelen gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkent vissza a valóságba. Hamar felkapom a telefont, és a fülemhez emelem a készüléket. 

-Igen?! - szólok bele. 

-Hé Jk kiszen álltok mi már a csomagokat ki küldtük a reptérre. És van egy jó hírem magán géppel fogtok menni. Elintéztem és azt is, hogy vissza váltotuk a jegyeket, amiket már megvetettek. - hangzik el a telefonban és alig hiszek a fülemnek. 

-Tessék? Eztegis hogyan? - hulok el a készüléket tartva.

-Ez az én nászajándékom nektek! 

-Huu tesó nem is tudom mit mondjak. 

-Egy köszönöm is elég! - nevet a vonal másik végén lévő személy. - Aztán vigyázz rá te tulok. 

-Persze. Mindig azt teszem.

-Akkor készüljetek mingyárt ott a sofőr nálatok. 

-Rendben. És még egyszer köszönöm Namjoon. - mondom ki a valódi nevét amit rohadtul utal majd letettem a készüléket. De azon nyomban mentem is a gyerek szobához ahol párom a kis ágyak között ült a hintaszékben. Arcát a délutáni napfény ragyota meg amitől csak még jobban bele estem. Halkan belépés a szobába és lábujjhegyen közelítem meg kedvesem. Finoman a vállára tesz a kezem és enyhén masszírozni kezdem. 

-Édesem gyere ki. - suttogom oda neki a mondatot mire becsukja a könyvet majd a polcra rakja. Halkan osonunk ki a helyiségből és az ajtót résnyire hagyva lépünk ki onnan. 

-Tessék Kook? - teszi fel kérdését és közben hatalmas nagy szemeivel engem viszlát. 

-Kicsim mára van egy meglepetésem, de készülni kell me…. - nem tudtam befejezni a mondatot mert a csengő közbeszólt. Hát az ajtónál termettem, majd szélesre tártam Suga és Tae előtt. 

-Gyertek csak be. - invitálom beljebb őket. 

-Minden kész van? - súgja ide nekem Tae, amire csak enyhén bólintok. Ő.pedig egy meleg mosolyt küld felém. És néha elgondolkodom azon, hogy hogyan lehetnek ilyen jó barátaim. Egyszerűen felülmúlhatatlanok! 

-Életem kik azok? - szól ki a konyhából Jimin. Majd amikor meglátja őket egy hatalmas mosolyt látok meg az arcán. És megjelennek azok a kis gödröcskék a pofiján. 

-Sziasztok. De jó látni titeket. - jön közelebb és ölelésbe vonja mindkettőjüket. 

-Szia Chim. Téged is jó újra látni. - mondják nekik egyszerre. 

-Kicsim figyelj. Lenne egy meglepi a számodra de bíznod kell bennem. Rendben?! - a mondat hallatán duplájára nőttek a szemei és kíváncsian nézett rám.-Addig Hobi és Sugarék lesznek a gyerekekkel. 

-Há… hát legyen. Taehyung vigyázz nagyon rájuk. Nemrég ettek és most éppen alszanak. A vacsorájukat megtalálod a szekrénybe. - jegyzi meg kicsim az előtte állóknak. 

-Hé nyugi Chim nem lesz itt semmi baj. Igaz édes? - néz partjára mosolyogva aki csak bólint és bemegy a nappaliba. 

-Mehetünk kicsim? - kérdezem tőle. 

-Most? Még át kell öltözék és ahhh…. - néz magára párom és fintorgásba vált az arca. 

-Jól vagy így nem kell izgulj. Csak ketten leszünk ott. 

-Mi?? Ketten? Hova akarsz vinni?- kezd el kérdezősködni, amin csak nevetni tudok. 

-Nyugi. Oké? És most ezt a sálat a szemedre teszem. És nem ér leskelődni.- jegyzem meg neki. Amire csak bólint és nekem háttal fordul, hogy a szemkötőt rátegyem. Amint ezzel is meg voltam a keze után nyúltam, és elkezdtem a házból kivezettni egyenesen a kocsihoz. Óvatosan beültettem, majd intettem a sofőrnek, hogy indulhatunk. Egész úton a kezemet szorongatta, és éreztem, hogy izgult, mert a kicsi keze egyfolytában izzadt. Viszont a sofőr az egyik piros lámpánál egy IPodot nyújtott hátra. Én csak kérdően néztem rá és a visszapillantoba láttam miért is kell ez most. 

-Jimin kicsim és most a fülére teszem. Bíz bennem. - szólok hozzá kedvesen amire ő csak bólintott. Majd amint a fülébe raktam a füles már le is állt a kocsi és ki is szálltunk a reptéren a magán gép előtt álltunk. 

-Jó utat úrfi! - köszönt el tőlünk, majd már ott sem volt. 

-Jungkook hova viszel? - kérdezi ismét szerelmem, de csak egy gyenge csókot lehelek édes ajkaira majd segítek fellépni a lépcsőre. Amint helyet foglaltunk én bekötő neki a biztonsági övét majd már indulunk is. Kb 3 óra az út oda. Azért remélem tetszeni fog neki ha odaérünk.

***

Kicsit uncsi volt az út de mindennek megvan a miértje. És most Jimin az oka annak, hogy itt vagyunk. Ő fogom ünnepelni ha igent mond nekem. Már a taxiból kiszállva igyekeztem be a hotel recepciójához, majd kikerem a lefoglalt szobát és rohantam.vissza Jiminhez. 

-Mehetünk! - kulcsolom össze a kezei két és fel húzom a fotelból. Meg mindig kicsit botorkálva indult el de aztán már teljesen rám bízta magát. Ahogy beléptünk a szobába egyből a csomagokat kerestem amik az ajtó mellett voltak elhelyezve. Királyság itt van minden. Ekkor vissza lépek szerelmemhez és a hatalmas üveg ajtó felé kezdem húzni ami nem máshova vezet ki minket. A paradicsomba! Finoman kiveszem a fülhallgatóját, majd a szemkötött is eltávolítom. 

-Ne les még, csukd be a szemed és maradjon addig úgy amíg nem szólok. 

-Jó de miért? És Kook miért hallom az óceánt?! - nem válaszoltam neki csak kicsit hátrébb léptem, és fél térdre ereszkedve a gyűrűt kikészítettem a kezembe, majd szóltam neki. 

-Kinyithatod! 

Amint kinyitotta a szemét ez a kép tárult elé. Láttam, hogy a szája elé kapja a mancsat és össze vissza forgatja a fejét gondolom engem keres. 

-Park Jimin! Volnál szíves össze kötni velem az életed és együtt boldogságban felnevelni a 3 csodálatos gyerekeinket?- ekkor hirtelen hátranéz, és gyönyörű szemei könnyben úsznak a meghatottságtól. Lassan ő is letérdel és finoman az arcomra simít. 

-Jaj Jeon Jungkook én már rég csak a tiéd vagyok. És boldog vagyok, hogy mellettem vagy! 

-Akkor ez most mit jelent? - nézek rá kérdőn. 

-Azt, hogy IGEN hozzád megyek. - sírja el magát a mondat végére, de már én is könnyek közt húzom az ujjára a gyűrűket. 

És én Jeon Jungkook mindent megkapta az élettől. Szerető férfit és 3 csodálatos kisgyereket akiket a világ összes kincséért sem cserélném el. 

Az életem eddig egy romhalmaz volt, de mióta megismertem Jimin minden megváltozott, ahogy én is. Olyan extázis hozott az életbe, amire soha nem számítottam, mert az élet kiszámíthatatlan

The End.

És igen elérkeztünk ide is. Ezt a könyvet is befejezettnek nyilvánitom. Remélem azért tetszet nektek.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️