JJK90 és RM23 

JJK90. 

Nam segíts.…!!! 

Elbasztam. 

RM23. 

Szia Jk. De mit? 

JJK90. 

Mindent 

…. 

Érted MINDENT. 

RM23. 

Beszélj világosan! Bazd meg, ha fél szavak írsz nem értem mit akarsz mondani. Mit basztál el? 

JJK90. 

Jimint! A vele való kapcsolatomat mindent. 

RM23. 

Mit csináltál te tulok? 😠

JJK90. 

Szóval tegnap bementem meglatogatni és szóval…. Letámadtam! Mert olvastam egy hülyeséget és ki akartam próbálni de…. Ahhhh elbasztam. 🤦‍♀️

Elvesztettem őt!

RM23. 

Na jó. Figyelj telefonálni kell. 

JJK90. 

Oké. 

Jimin szemszöge. 

Taehyung tegnap óta itt van és nem tágít mellőlem, és  Suga is van. De nem is baj, mert kicsit félek, hogy Jungkook megint bejön és molesztálni fog. Öcsém, hogy a francba járkálhatnak ilyen ember az utcákon? Mindegy is most már nem fogok foglalkozni ilyenekkel. Még, hogy én vagyok a párja! Én hetero vagyok. Ekkor gondolataiból az orvosom érkezése ránt vissza. 

-Szép jó napot. Hogy vagyunk ma? - kérdezi tőlem. 

-Doktor úr kérem mikor mehetek haza? Már sokkal jobban vagyok. 

-Még ezen a héten biztos nem mivel. Ma jön magához egy orvos kivizsgálásra. És az eredménytől függően mehet haza. - csóválja a fejét. 

-Értem köszönöm. - ezek után elhagyta a szobám, majd kis idő elteltével egy fiatal barna hajú lány lépett be. Tae és Yoongi kimentek majd amikor kettesben maradtunk rengeteg kérdéssel kezdett bombázni. Aminek a felére sem tudtam válaszolni. Ez így ment kb 6 napig. A hetedik nap reggelén a vizit során az orvosom végre valahára kiengedett. Gyorsan telefonáltam Taehyungnak, és nem telt bele 15 percbe, itt volt értem. Teljes harci díszbe vágtam magam alig vártam, hogy hazaérjünk. El kell mondjam a barátaimnak a döntésemet. Ahogy beültünk a kocsiba, már indultunk is. Az úton síri csend honolt kettőnk között nem akartam, hogy idő előtt kiboruljon Tae. 

Amint a házhoz értünk és beléptem a lakásba olyan kellemes jó érzés kapott el, és teljesen le nyugodtan. Hamar a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra mire nagy nehezen neki kezdtem a mondandómnak. 

-Fiúk szeretnék beszélni veletek. - kezdem el. 

-Hallagunk Chim. - mondják egyszerre. 

-Szóval arra jutottam, hogy… - Itt nyelnem kellett egy nagyot. - hogy elutazik egy kis időre. - fújok ki egy hatalmas nagy levegőt. 

-De hova? És miért? Jimin ne csináld csak most jöttél ki a kórházból. - kezd el aggodalmaskondi Taehyung. 

-Hogy hova? Még nem tudom, de fogok úgyis jelentkezni. Szóval nyugi. - Küldök feléjük egy biztató mosolyt. 

-És mi lesz Jungkookkal? - most Yoongi kérdezett engem a fő okomról amiért elutazom. De ezt senki nem tudhatja meg. 

-Semmi. Majd elfelejt! Én már megtettem, mert nem emlékszek rá. - válaszolok neki egyszerűen, és lényegre törően.

-De evvel nem oldasz meg semmit sem. Ha megfutamodsz! -Mondja dühösen barátom, majd fel áll a kanapéról és kimegy a konyhába.

-Hééé nem futamodok meg csak így döntöttem. És kérlek ne mondjatok neki semmit sem. Rendben?- nézek a velem szemben ülőre könyörögen. Majd egy gyenge bólintás után megkönnyebbültem. 

-Hát jó és mikor indulsz? - kérdi Taehyung a konyha ajtóban állva.

- Ma este. Már foglalatattam jegyet is. 2 órával a gép indulása előtt ki kell érjek. 

-Hogy mi van? - döbbennek le mindeketten.

-És hova mész szabad megkérdeznem? -Néz rám Suga.

-Először Európába megyek, majd onnan Amerikába.

-Mi? - csapja magát fejbe Tae, Yoongi meg a fejét csóválja. 

-De miért csináld ezt? - Néz rám kérdően barátom a konyha ajtóból.

-Mert...szóval csak.... - válaszolok neki dadogva.

-Jimin vald be félsz! Igaz? - fordul felém barátom.

-Nem. Nem félek!-mondom halkan de határozottan.

-Jó ha nem félsz hívd fel Jungkookot és mond el neki is. - nyúltja felém a telefont Suga.

-Miért kéne felhivjam? Semmi köze hozzá. - kezdek el remegni az idegtől.

-Vald be! Jimin...

-Jól van bazd meg. IGEN FÉLEK TŐLE. ÉS NEM AKAROK VELE TALÁLKOZNI.- oditok a két barátomra, akik meglepődve bámulnak. Ekkor Taehyung mellém lép, és a vállamra teszi a kezét nyugatáts képpen.

-Hát hiányozni fogsz kicsi Jimin. - kezd el szipogni Taehyung és bele bújik Yoongi ölébe. 

-Na fiúk én megyek pakolni nemsokára indulnom kell. - evvel felállt a kanapéról, és a szobám felé vettem az irányt. Ahogy benyitottam minden ott volt, ahol hagytam a balesetet előtt. De nem voltak apró porcicák sehol. Mintha semmi sem történt volna. A szekrényhez léptem, és elkezdtem pakolást. Úgy másfél óra alatt sikerült mindent össze szedjek. És indulása készen vagyok. Majd sietős léptekkel szaladok le a nappaliba ahol két barátomat hagytam.

-Hát fiúk. Köszönöm mindent. Szeretlek titeket. - evvel megöleltem őket, és elindultam a cipőm felhúzni. Ekkor egy duda szóra leszel figyelmes, hamar elköszönök a barataimtól és elhagyom az otthonom.

Egy új élet reményében. 

Sziasztok csajok. Bocsika az uncsi részét. De lesz ez még jobb is. 😅

Love ARMY. 💜💜💜