Yoongi szemszöge. 

Amint beértem a szobába a telefonom után nyúltam és Namjoonnak írtam. 

        MY20 és RM23. 

MY20:

Szia Nam. Bocs a zavarásért de volna itt egy apró probléma. 

RM23:

Szia… 
Mi lenne a probléma? Talán a kölyökkel van valami? 

MY20 :

Nem vagyis de… Franc.. Szóval Jungkook szórakozik vele még mindig. És ez nekem kurvára nem tetszik. 

RM23 :

Miért? Mit csinál vele? Amikor legutóbb beszéltem Jiminel jól volt. 

MY20:

Igen de rájöttem ki ez a Daddys! Ez ő… 

RM23:

Várj… Várj ki ez a tag? És ki az az ő? 

MY20:

Hát Jungkook te féleszű! 🤦‍♀️

RM23:

Igen? És ezt te honnan veszed! Van valami bizonyítékod? Amúgy igen… 

MY20:

Hogy mi van? Ő az igaz? Nem csalt a megérzésem.

RM23:

Ez Jungkook! De honnan… 

MY20 :

Hogy honnan tudtam? Nem volt nehéz kitalálni. Jimin tiszta ideg tőle. Majdnem földhöz vágta a telefonját. 

RM23:

Figyelj. Vigyázz Jiminre… várj tudok jobbat. Holnap lesz egy buli nálam. Gyertek el. Csak a szűk baráti társaság lesz ott. Jiminek is jót tenne ha emberek között lenne! 

MY20:

Legyen. De viszem magammal Taehyung is ha nem baj. 

RM23:

Dehogy hozd őt is. Gyertek este 8 ra. Szeretettel várunk. 

MY20:

Remélem Jungkookot nem hívtad meg?

RM23:

Dehogy! Nyugi lesz. Ígérem. 

MY20:

Rendben. Akkor holnap! Szia

RM23:

Ezt megbeszéltük. Szia és üdvözlöm Jimint!

Evvel le is tettem a telefonom az éjjeliszekrényre, és párom mellé bújtam be az ágyba. Majd holnap szólok Jiminek a buliról. 

Jimin szemszöge. 

Másnap reggel fájós fejjel keltem a telefonom eszeveszett ricsajára. Amint megtaláltam a készüléket lenyomtam, majd egy nagy ásítás mellet nyújtóztam ki az ágyban. Kezem a szemeim elé teszem, hogy ne is lassan a nap betörő sugarait a szobába. Kis idő múlva kimászok a meleg paplan alól, majd a fürdő irányába indultam. Ahogy elvégeztem a napi rutinomat felöltöztem, és a konyha felé vettem az irányt. Amint elértem Taehyungot láttam még a gáz mellett ügyködni. 

-Jó reggelt Taetae! - köszönök neki kedvesen. 

-Ó szia Chim neked is jó reggelt. Kérsz reggelit? - kérdi tőle az egyértelmű dolgot. 

-Igen…éhes vagyok. - evvel a kijelentéssel a hasamra simítottam, ami hangosan megkordult, majd szégyenembe lesütöttem szemeimet. Hirtelen vett ki egy tányért a szekrényből és szedett rá nekem rántottát, és frissen sült zsemlét tett mellé. 

-Nagyon köszönöm. Nélküled nem tudom mi lenne velem. - fejtem ki a dolgot. 

-Ja amúgy Sugar üzeni, hogy készülj el mire hazaér. Mert van számodra egy meglepetése.- kuncogta el a mondat végét.

-Figyelj Tae nekem nincs most kedvem elmenni sehova. 

-Jaj ne már?! Én is itt leszek nyugi. Nem leszel egyedül. Oké.? - szájhúzva bólintottam rá a dologra. A reggeli végeztével felsiettem a szobámba, és a ruhám között kezdtem el a kutakodni. Nem tudom mibe menjek! Végül csak sikerült összehozni egy vállalható ruhát. Majd a tükör elé állva néztem magam. - pont jó! Nekem bejön ez a színösszeállítás. Majd lesiettem a nappaliba nehogy itt hagyjanak. Mikor leértem mind a ketten ránéztem, és csodálkozó tekintettben részesítették. 

- Mi az fiúk? Foltos a ruhám? - teszem fel a kérdésem ezzel a bambulásból visszarántottam őket. 

-Jimin ez csak egy baráti buli lesz. Nem kellet volna ennyire kicsípned magad! - jegyzi meg Sugar. 

- Most már mindegy…- vonok vállat. 

-Na jól van menjünk, mert még elkésünk. - ezzel kimentünk a házból, és  kocsiba ültünk. Tae persze a párja mellé előre, én meg hátra ültem. De nem bántam legalább volt időm gondolkodni néhány dolgon. De mire belemerültem volna már ott is voltunk. Egy hatalmas kétszintes ház előtt ami négy fehér oszlop tarkított. Hát mit ne mondjak szép ház így kívülről. Cikáztak át a gondolatok a fejemben. Hamar kiszálltunk a kocsiból, és az ajtóhoz léptünk. Barátom a csengő hoz nyúlt és megnyomtam mire kisvártatva kinyílt a falap, és Namjoon fogadott minket hatalmas mosolyával. 

- Na végre, hogy ide értetek. Már vártalak. 

- Bocs. Dugó volt. Így is kerülve jöttünk. - mondja barátom mire Nam betessékel minket a házba. Bent mindenhol ismeretlen emberek voltak. Valakik táncoltak ,valakik ittak, és voltak akik beszélgettek. Hamar egy asztalhoz vezetett minket, ahol már elég sokan ültek és torok köszörülve hívta fel a társaság figyelmet ránk. 

- Srácok...itt vannak akiket vártam. Hadd mutassam be Jacksont ő a fotosunk. 

-Sziasztok. 

- Mellette Taemin ő egy másik modell barátok. 

-Halika. 

- Ő Seokjin az egyik legjobb barátom. 

-Üdv!

- És végül Hoseok ő az egyik világosító.

-Hello. - Én csak integettem mindegyiknek. Annyira nem vagyok most bemutatkozás hangulatomban. Inkább leültem egy üres székre, és az első üveget ami a kezembe került meghúztam. Ez így ment kb a 3.üvegig. Amikor is felbolydult mindenki, és egy személy állt meg előttem. Már alig tudtam felállni, de ment a még magától azért. Így, ahogy megláttam felpattantam, és kimentem a konyhába. Mi a francot keres ez itt? Azt mondta Sugar, hogy ő nincs meghívva. Ekkor két kezet éreztem meg a derekam körül, amire kicsit megugrottam, és próbáltam szabadulni az erős kezek fogságából. Hirtelen maga felé fordított, majd a nyakkendőnél fogva húzott magához egészen közel. 

- Ne illik elszaladni édesem! Apuci csak miattad jött ide. És így faképnél hagynál? - a szívem a torkomban dobogott a közelségétől. Amit magam sem értettem miért reagál rá így a testem. Mire felocsúdtam kirántottam a ruhadarabot a kezéből, és elindultam kifelé a konyhából. Az irányt a bejárati ajtó felé vettem. Amikor is a lépcső mellett mentem el egy kéz visszahúzott, és felráncigált az emeletre. Húztam, ellenkeztem vele de csak még erősebben fogott, és húzott tovább maga után be az egyik szobába. Ahogy belökött a helységbe a falap elé állt, majd bekulcsolta azt. Kész végem nem tudok hova menekülni. Igen mert nagyon félek tőle. Félek Jungkooktól!

-Jimin kérlek beszéljünk. Én…szóval én nagyon sajnálom a múltkorit. - kezdett el szabadkozni nekem.

-Chh egy sajnálómmal nincs elintézve!- fonom össze a karomat mellkasom körül. 

-Csak egyszer hallgass meg! Basszus olyan nehéz?- emeli fel a hangját amitől kicsit összerezzenek.

-Igen az… - kiabáltam rá, majd megindultak az ajtó felé, de egy kéz visszarántott így felkenődtem az ajtóra. - Most mit csinálsz? Engedj el. - jelentem ki neki idegesen. Majd ekkor hirtelen az ajkaimra mar és egy szenvedélyes csókba invitált. Amit hamar viszonoztam, gondolom a pia miatt vagyok ilyen tompa. A semmiből Jungkook kezeit éreztem meg a combjaimon, és fel ugrottam az ölébe. Persze a csókot meg nem szakítva. Haladt az ágy felé majd ledobott rá. Hamar fölé tornyosulót, és a nyakkendőmet kikötötte a  helyéről. A kezemet felvezette a fejem felé és összefogta azt, majd az említett ruhadarabbal össze kötötte. Finoman hajolt rám és halkan a fülembe suttogott. 

-Ha jó fiú lesz és ki engeded a hangod apuci meg fog nyutalmazni! - a hideg is kirázott a hangjára de nem rossz értelemben. Nagyon is izgatott mit is tervezett velem.