Tóth Kevin-Lamos Bendegúz

Otthon lépkedsz sűrű időben,
Időtlen veted ágyad, fekszel,
Fejben forgatott agyrémekben
Hazán ámulsz, 'minek jelentel?

Emberek s a nép hazája ez,
Élet letelte s halál napja.
Mind, mi e szent helyhez kötelez,
A szolgálat s a kemény munka.

Adnád érte forralt lelked?
Bizakodsz-e fiainkban?
Ha jövő Nekik eredez
Pontját lelik a dús Honban.

Oh, ki ne adná bús lelkét
Saját szülőhazájába?
Érte tenni kell, a földért
Mely ősidet is vigyázta.

Ki fergetegen át harcolt
Megérdemli a Mennyeket?
S tüstént rendelt fényes otthont,
Mely vissza többet nem enged?

Túlmutat a költészeten,
Döntéseink szívben dőlnek.
Választásod véglegesen
Mást hozhat e zárt nemzetnek.

Tájai eme honunknak
Védettséget hogyan szolgál?
Más nemzetek elfordulnak,
Némely kapzsibb a kapzsinál.

Tökéletes rög ez nékünk
Kárpát hegyek öleiben.
Más népekkel együtt éltünk
A Szent Korona kegyében.

Adja józan, termett jövő,
Hazánk virúlt, népünk hálát,
Jusson messzi szorgos felhő
S öntözgesse a palántát.

Idő múlását tekintve
Jöjjön az ígért aranykor.
Változzon e nemzet lelke
Jobbá, mint milyen eddig volt.

Soha többé váljon ketté,
S többfelé, egyáltalán,
Legyen boldog városrészén,
Falvain, mező nyugalmán.

Kovácsolva egy nyelvünkön
Béke áldja itten élőt,
S ne feledd el ezt örökkön:
Drága hazánk minden előtt!