Tar Balázs-Tóth Kevin-Lamos Bendegúz

Nemtudom mi történt.
Nemtudom miért és hogy,
De ez a világ rothadt
És belülről rohad.
Népek lázadnak,
Nemzetek bomlanak
És mit csinál eközben az emberiségnek nevezett birkahad?
Hát semmit.
Élvezettel nézik
Ahogy az emberek egymás testét, lelkét tépik.
És örömmel figyelik őket a hatalmasok is,
Hisz' nekik ez mindennapos.
Erre épül hatalmuk.
A hatalomnak mindig három pillére volt: Hit, Pénz, Félelem.

Ostobák voltunk mindig, mint a gyerekek.
Irigyeltük a felnőtteket.
Bár ne vágytunk volna rá, hogy a világot megismerjük.
Éreztük mindig a terhet
Ahogy haladtak az évek,
A vállaink megroppantak a terhek súlya alatt.
Mindig a szabadságért küzdöttünk.
De vajon tényleg megérte feláldozni emberi mivoltunkat?
Mi az ember?
Mi számít annak?
Ki tudja a mai világban mi számít annak...
Titkon mindenki fél.
Az emberiség egy szörnyeteg,
Nem számít milyen erővel akarjuk elnyomni,
Nem számít milyen ketrecbe zárjuk
Nem fog magán kívül senkinek behódolni.

Lelkünket tiporta évszoros, évtenger,
A múlt harcai, amiket tett eme ember,
Cyber világ előtt állunk, vesztve tudjuk,
S lesz még, amiken később elborzadhatunk,
Nem sokat voltunk húsvérek, most elbukunk.

Érezzük a halált növényi burkokon,
Elsírjuk magunk, saját ifjú korunkon,
Gigászi emléken, első pillanaton,
Így a színvilág, miben mi csak felnőttünk,
Továbbadjuk utódink, örökzöld létünk.

A világosság járja elméket,
A zene, a zajok, a fejlődés.
Kisképekben gondolkodni vétek,
Földön a szépséget keressétek!
Mily' sokasszínű az élet
S ha elmédbe, szádra jön megvetés
Gondolj őseidere, élj jövőnek,

Tedd azt jóvá mit mások a múltban nem tudtak.

Mi az ember?  Mi számít ma annak?
Bölcs döntéseknek fejlett állata
És nézz magunkra, hova jutottak
Felmenőink évezredek alatt:
Gigászi emlékek hívogatnak
A múltból a jövő világába,
Hol hibáinkból reményt faragnak

S emléke az embernek örökkön fentmarad!