Dusa Péter-Lamos Bendegúz-Tar Balázs

Versem ellezdem, a hangom kieresztem,
Ezzel minden búbánatom menesztelem.
A hiányod ezzel majd elfeledtetem.
Hús, vér és szív szeretet, ebből keletkezem,
De később tán emiatt is temetkezem.

Szomorkás a kedv délután,
Elmékből fáradság árad.
Kedvet nem emelhet szimplán
Üres szavakkal megtöltött
Hős semmittevés áldozat.

A szél ma zavart
Szeme tele szomorúsággal
Melyet könnyekkel takart
Fúj viszont még csendesen
És nem lelé honját e szent helyen
Magába zárkózva egyedül fúj
Körötte senki
Senki ki megértheti
Senki ki vígasztalná
Senki ki szereti