- Mert itt vagyok, én az ajtót használva, mint egy normális tanár..! - lépett be All Might a terembe, izmos formájában, igaz szinte rögtön vissza változott, bár az osztály nem nagyon figyelt rá.
- Igen, elviszlek egyszer korcsolyázni. - válaszoltam, a mint később megtudtam Mina Ashido-nak.
- Szingli vagy? - hallottam meg Mineta hangját.
- Igen, de neked esélyed sincs. - próbáltam nem nevetni, a döbbent, egyben szomorú arcán.
- Argh, ne már... - motyogta a szőlő hajú, és szomorúan elsétált.
- Mit szólnátok ahhoz, hogy ha délután elmennénk együtt valahova? - mosolygott ránk Ochaco.
- Ez egy remek ölet Ochaco-chan! Kero. - helyeselt Tsuyu-chan is. Végül már csak z én válaszomra vártak.
- Rendben, menjünk. - sóhajtottam. Mina és Hagakure éljenezni kezdtek, Yaoyorozu, Ochaco, Izuku és Tsuyu mosolyogtak.
- Megyek veletek. Még a végén elrontjátok Amaya-t. - fordult felém Shoto. Mina egy pillanatra, alig láthatóan ledöbbent, valami átfutott a fejében, és egy érdekes mosolyt varázsolt magára.
- Gyerekek! - kiáltott rák All Might. Most jut eszembe... már egy ideje szólongatott minket. Hirtelen mindenki elcsendesült és a tanárunk felé fordultunk.
- Már vagy öt perce kicsengettek! Menjetek öltözni! - mosolygott és kisétált. Felkaptuk a hősruháink, és elindultunk.

A ruhám hátulját igazítom mikor meghallok magam mögött egy hangot.
- Aizawa-saan! Nem hiszem el, hogy változtattál az ikonikus hősruhádon... - hátra fordultam.
- Tudod, ez a ruha praktikusabb, de nem ez lesz a végleges. - tekertem combomra a fáslit. Felvettem a kisebb tárolókat. A dobozba néztem, és megláttam egy apám fáslijához hasonló anyagot. Elmosolyodtam, és kivettem a dobozból. Összezsugorítottam, és az egyik kis tárolóba raktam. Felvettem a csizmám és elindultam a Béta pályára. Már az osztály egy része ott volt.

- Hülye kérdés, de tudod, hogy mire számítsak? - álltam meg Shoto mellett.
- Őszintén? Egyáltalán nem. De hát, hős vagy, megoldod! - mosolyodott el.
- Csak voltam. Visszavonultam. - vagyis... még nem. De ezt nem kell tudnia.
- Igaz is, de megoldod, ügyes vagy... - tartott egy kis szünetet. - és erős is. - éreztem ahogy az arcom elönti a pír. Shoto szemébe néztem, és láttam, hogy ő is elpirult.
- K-köszönöm. T-te is! - válaszoltam olyan halkan, hogy szerintem Shoto is alig hallotta. A felemás fiú még jobban elpirult, bár szerintem nem volt egyedül.

Az óra kezdetét jelző csengő szakított ki miket gondolatainkból. Szinte azonnal odébb mentem, és beálltam Yaoyorozu mellé.
- Eto... Aizawa-san. - kezdett bele.
- Szólíts csak nyugodta Amaya-nak, Yaoyorozu. - mosolyodtam el.
- Akkor viszont te Momo-nak, maximum Yaomomo-nak! Tehát... mondd, miért hagytad ott a hősködést? - tette fel félve a kérdést.
- Igazából bonyolult lenne elmagyarázni, röviden csak annyi, hogy véleményem szerint jobban járok, ha elvégzem az iskolát és utána kezdek újra hősködni, és nem is árt, ha a jövő hőseinek egy részét valamelyest megismerem. - néztem Shoto irányába.
- Ohh értem. Ebben mondjuk igazad van. - mosolyodott el Yaomomo is. 
All Might lassan megérkezett, és magyarázni kezdett. A lényeg annyi, hogy meg kell küzdenem Bakugo-val és Kirishima-val. Ha ők megbilincselnek vagy harcképtelenné tesznek engem akkor ők nyernek, de ha ez fordítva történik (tehát ha én bilincselem vagy teszem harcképtelenné őket) akkor én nyerek. Én öt perccel előbb bemehetek, és "felkészülhetek". Nos, én éltem a lehetőséggel és beindultam.

Bakugo Katsuki. Egy nyers, arrogáns, alacsony kedélyű és agresszív ember. Képessége a Detonáció. Ha elérem, hogy ne izzadjon, akkor a képességét sem tudja használni, de ha ez nem sikerül, törlöm a képességét. Ha ez sikerül, akkor meg tudom bilincselni, és foglalkozhatok Kirishima-val.
Kirishima Eijiro. Egy harsány és nyitott srác, aki rajong a férfiasságért. Az ő képessége a keményedés. Ha elégszer sebesítem meg a képessége eltűnik (természetesen nem örökké, csupán csak eléri a határait). 

Gondolkozzunk egy kicsit. Valószínűleg ketté válnak, és felosztják az épületet egymás közt, tehát az nem játszik, hogy a legalsó szinten meghúzom magam, mozgásban kell maradnom. Nem szabad észrevenniük, de a képességem nem fogom túl hamar használni. Ha elbújok akkor olyan helyre kell bújjak ahol nem keresnének. A szellőző! Ha bebújok akkor nem lesz azzal probléma, hogy nem tudok menekülni, hiszen ez a kis "titkos" járt azért van, hogy úgy tudj mozgásban lenni, hogy ne vegyenek észre, hiszen az egész épületet be lehet velük járni, és minden helyiségben ki lehet belőlük jutni. Tökéletes! Az utolsó másodpercekben bújtam és zártam be a szellőző ajtaját. Hallottam, hogy Bakugo szinte berobban. 

A megérzésem beigazolódott, ketté váltak. Bakugo a földszintet, a második és a harmadik emeletet, Kirisima pedig a negyedik, ötödik és hatodik emeletet kezdte átfésülni. Nos, muszáj használom a képességem, ha nem szeretném, hogy Bakugo izzadjon. Mikor elég közel ért a szellőző nyílásához, én kiugrottam és megérintettem a vállát. Azonnal aktiváltam a képességem egy részét, és a testéből a vizet átirányítottam a kezeiből. próbált robbantani de nem tudott, én pedig alig bírtam kontroll alatt tartani és nem kiszárítani Bakugo egész testét. Váltottam, és inkább töröltem a képességét, én mind addig képes vagyok eltörölni az ő képességét amíg nem veszek levegőt. Viszont amíg át"kapcsoltam" a képességem, addig Bakugo vissza kapta a sajátját, és hirtelen kezdett izzadni a tenyere, ő pedig nem volt rest, bele robbantott a gyomromba. Bevallom, nagyon fájt, de nem szabad meginognom. Van körülbelül négy-öt percem mozgásképtelenné vagy megbilincselni Bakugo-t. Az idegbeteg süni végre felfogta, hogy nem tudja használni a képességét, pusztakezes harcra kényszerült.  Az ütési elől elhajoltam, Bakugo eddig túlságosan is a képességére támaszkodott, érzem, hogy kezd kétségbe esni.
- HARCOLJ MÁR TE, HÜLYE LIBA! HŐS VAGY, NEM?! - kiáltott rám.
- Ki mondta, hogy nem harcolok? - és ekkor vette észre, hogy szépen belesétált a csapdámba. Annyira elvolt foglalva azzal, hogy nem tud megütni, hogy észre sem vette ahogy az igaz, apró madzag vastagságú fáslit elrendeztem. A fásli méretét vissza állítottam, majd meghúztam az egyik végét, és a fásli Bakugo köré csavarodott, ezzel mozgásképtelenné téve őt. A kezeiből pont annyit kihagytam, hogy a bilincset rátudjam tenni, ezzel pedig őt hivatalosan is elfogtam, hiszen All Might azt mondta, hogy akire rákerül ez a bilincs, az nem használhatja a képességét, mivel azt kell játszanunk, mintha képesség blokkoló lenne, és mikor ez rákerül az ellenfélre, csak akkor tekintheti elfogottnak. Most jön Kirishima.

Felindultam. Használhatnám a fürkészést is, hiszen Ragdoll (Pussycats) segített elsajátítani, mikor még megvolt a képessége, de... nem szeretném feleslegesen pazarolni az erőm. Vissza másztam a szellőzőbe, és az ötödik emeleten vártam. Lépteket hallottam, és megláttam Kirishima-t a szellőző nyílás előtt.
- Hol lehet? Az előbb Bakugo robbantott és kiabált is, de azt mondta bármi van, ne hagyjam el az én területem... kezdek érte aggódni. - fogta meg tarkóját a vörös hajú fiú. Tökéletes alkalom, a képességét is tudom blokkolni! Nos, kiugrottam a szellőzőből, megérintettem Kirishima vállát, és azonnal blokkoltam is a képességét. Kirishima először próbálta aktiválni a képességét, aztán rájött, hogy ő is pusztakezes harcra kényszerült. Kirishima nem esett kétségbe, nagyon ügyes a pusztakezes harcban. Viszont gyomorba vágott, és mit ad Isten, pont ott ahol Bakugo belém robbantott. Rettenetesen fájt, szédültem és foltokat láttam, de nem adhattam fel! Kibillentettem az egyensúlyából, majd fellöktem. Hasra esett és a hátába térdeltem, a kezeit pedig hátra csavartam.  Nagyon nehezen, de sikerült rá is ráraknom a bilincset. All Might lezárta a mérkőzést, én pedig kiszabadítottam Kirishima-t, és eloldoztam Bakugo-t. Az utóbbi kicsit (nagyon9 mérges volt. 

Kiléptünk az épületből, ellenfeleim mentek előttem, én pedig lemaradva kullogtam mögöttük. Iszonyatosan fáj a gyomrom, rettenetesen szédülök és foltokat látok. Mikor kiértem a többiek rögtön körém gyűltek. Gyorsan kiegyenesedtem és rendeztem vonásaim, de egy pár embernek ez feltűnt, igaz nem nagyon mondtak semmit.
- Ijesztő! Aizawa-san egy teljesen más szinten van. Kero. - nézett szemembe a békalány.
- Mégis mit vársz tőle? Ő egy hős! - nézte értetlenül  békalányt az osztály Pikachu-ja.
- Aizawa lányom, látogass el az idős hölgyhöz, láttam mi történt. - lépett mellém All Might.
- Rendben Tos- Sensei! - huhh ez közel volt... elindultam, iszonyatosan szédültem, és még mindig foltokat láttam. Alig tetem meg két métert mikor a lábaim cserben hagytak, én pedig a földre estem. Momo és Shoto odasiettek mellém. Shoto letérdelt és nagy meglepetésemre a térdem alá nyúlt majd átkarolta a derekam és menyasszony pózban felemelt. Fejem a mellkasának döntöttem. Hallottam a szíve dobogását, ami rettentően megnyugtatott. Lehunytam a szemeim, aztán minden tompulni kezdett.

Egy fehér szobában ébredtem, ahogy kinyitottam a szemeim, még körbe sem néztem, de felültem. Ekkor vettem észre, hogy Shoto mellettem ül, és a fogja a kezem.
- Amaya! Nem szabadna ilyen hirtelen felülnöd! - állt fel a székből.
- A fiatal úrnak igaza van, pihenned kell még egy kicsit. - jött be Recovery Girl egy ajtón.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Elájultál a karjaim közt, Yaoyorozu-val pedig idesiettünk veled. - ekkor lépett be Yaomomo is.
- Amaya! Örülök, hogy jobban vagy! - mosolygott rám.
- Miután idehoztak meggyógyítottalak. Belsővérzésed volt, illetve pár régebbi sérülésed is elláttam. Tessék, cukorka. - nyújtott felém egy kis csomagolást. 
- Köszönöm. - mosolyogtam hálásan.
- Ez a dolgom! - lépett el az ágyamtól az idős hölgy.
- Mennyi idő telt el? - néztem Shoto-ra.
- Maximum egy óra. - nézett rá karórájára.
- Mikor mehetek? - néztem most az idős hölgyre.
- Ha kipihented magad. Körülbelül 10-20 perc, ha azt nézzük milyen gyorsan felébredtél. - sétált el egy íróasztalhoz az ősz hajú nő. Valóban gyorsan elmehettünk. Yaomomo elhozta a cuccaim az öltözőből és bevitte a szobájába, hiszen az enyémhez nincs kulcsa. Rövidesen megérkeztünk a kollégiumba, az osztály pedig megint körém gyűlt. Érdeklődtek az állapotomról, hogy biztos jól vagyok-e már, én pedig megnyugtattam őket, miszerint engem ilyen könnyen nem veszítenek el.
- Aizawa-san... - hallottam meg Kirishima hangját. - Nagyon sajnálom! Nem volt férfias amit csináltam! - nézett rám bűnbánóan.
- Kirishima, ne hülyéskedj! Nem csináltál semmi rosszat, nem is tudhattad, hogy mi történt, te csak küzdöttél, mint ahogy én is, ez veled is történhetett volna! - tettem kezem vállára.
- De... megsérültél! É-
- Kirishima, hős voltam, és leszek is, ez semmi, volt már rosszabb is, sőt nem is szándékosan csináltad! Még fogok megsérülni, ahogy itt mindenki más is! - vágtam szavába.
- Ez olyan férfias... vagyis... nőies...? Te vagy a legférfiasabb nő akivel valaha
találkoztam! - mosolyodott el.
- Köszönöm, azt hiszem... Tereljük a témát, végül kaptunk  kimenőt? - néztem Uraraka-ra.
- Igen, tehát aki akar jönni, az elindul készülődni, egy óra múlva pedig itt gyülekszünk! - ennek örülök. 

Elmentem Yaomomo-val a szobája felé, ő pedig oda adta a cókmókom. Aztán én is elvonultam és készülődni kezdtem. Elkezdtem valami normális ruhát keresni, hiszen még mindig a hősruhában voltam. Végül egy narancssárga bő pulóverre és egy barna hosszú kockás szoknyára esett választásom ehhez pedig egy barna magassarkút választottam, nem túl magas sarkakkal. Átöltöztem, átvasaltam a hajam, bár még mindig felfedezhető volt benne a göndörség jele, a hajam egy részét hátra csatoltam. Felkentem egy bordó rúzst, és használtam egy kis szempillaspirált. Előkerestem egy a ruhámhoz illő műbőr táskát, bele tettem a telefonom, az irataim, a pénztárcám, és egyéb fontosabb dolgokat. Lesétáltam a közös térbe ahol már egy páran ott voltak, név szerint Shoto, Mina, Jiro és Midorya. Shoto mellé álltam.
- Nagyon szép vagy. - mondta nagyon halkan, de én még pont hallottam. Elpirultam szavai hallatán, és szemeibe néztem. Minden megszűnt körülöttünk, elvesztem azokban a csodaszép szemiben. Végül Yaomomo húzott ki ebből a csodás érzésből, mikor is megérintette a vállam. Az egész osztály lent volt már. 

Sikeresen elindultunk. Beszélgettünk mindenféle hülyeségekről és komolyabb témákról is. Elmentünk egy plázába, és egy régebbi hibából tanulva ha szét is váltunk minimum három ember volt egy másikkal. A lányok leragadtak az állatos pulóvereknél, és rávettek engem is, hogy vegyek egyet. Végül egy fekete, pillangós bő pulcsi nyerte el tetszésemet. Leültünk enni. Egy kétszemélyes asztal maradt már csak, ahova én és Shoto ültünk le. Rendeltünk mindketten valamit aminek nagyon érdekes neve volt, de egyikük sem tudta mi az. Nos ez a valami nagyon finom volt. Shoto elment valamiért, és mikor vissza tért két szelet süti volt nála. 
- Neked hoztam. - rakta le elém az egyik süteményt.
- Köszönöm! Mennyivel tartozom? - vettem elő pénztárcám. 
- Semmivel! - tépte szét a blokkot. Nagy nehezen de rávett, hogy ne fizessem ki. 
- Összekented magad! - mosolyodott el halványan sz előttem ülő felemás fiú.
- Hol? - néztem rá.
- Itt! - törölt le az orrom hegyéről egy kis tejszínhabot.
- Awe! Olyan boldog vagyok! Sikerült ezt videóra vennem! - hallattuk meg Mina hangját.
- Mi? - kérdeztünk vissza tökéletes szinkronban Shoto-val. 
- Milyen tökéletes szinkronban vannak! - kapcsolódott be Hagakure is. - Ha lesz esküvő akkor hívjatok meg minke-
- Mi? Nem, nem, neem! Még csak együtt sem vagyunk! - pirultam el teljesen.
- Nem tudom miből gondoljátok, hogy egyáltalán együtt is leszünk, mi csak barátok vagyunk! - jelent meg Shoto arcán is egy is pír.
- Még aranyom, még! - mosolygott rám Mina. Innentől kezdve nem szóltam semmit sem, legalább is hozzá nem. Este hétkor értünk haza, hulla fáradtan. Elmentünk egy játékterembe is, és Shoto valahol nyert nekem egy nagy plüss malacot is. Még karaokezni szerettek volna a többiek, de sajnos (vagy nem sajnos) nem maradt rá idő. Este nyolc óra volt, mikor visszaértünk a kollégiumba.
- Legközelebb el kell mennünk karaokezni is! - lépett be a kollégium ajtaján. Bent viszont már a szeretett osztályfőnökük azaz az apám várt ránk.
- Feltéve, ha túléljük... - néztem apám szemébe.
- Uraraka, meddig engedett el titeket az igazgató úr? - nézett mérgesen ránk.
- Este kilencig! - húzta ki magát Uraraka.
- Rendben. Menjetek aludni, Amaya, neked holnap estig le kell adnod a papírokat a gyakorlatról, mert hétfőn már menned kéne! - fordult felém.
- Rendben! Viszont én most elköszönök mindenkitől, várnak rám a papírok. Jó éjt! - miután mindenki elköszönt felindultam a lépcsőn. 

Éppen a szobám ajtaját nyitottam ki, mikor valaki megérintette a vállam. Éppen támadtam volna, mikor megéreztem azt a jellegzetes parfümöt.
- Üdv Shoto. - néztem fel rá.
- Üdv Amaya. - nézett le rám. - Ne segítsek a papírokkal? Tudod, hogy előbb végezz. - kérdezte.
- Kedves tőled, de nem kell, jobban szeretem egyedül csinálni a papírokat, gyorsabban is végzek mint a legtöbben, hiszen van gyakorlatom és tudom, hogy hova is szeretnék menni. - fordultam meg. Mivel magassarkúban voltam, az a kilenc centi eltérés kevesebbnek tűnt kettőnk közt, iszonyatosan közel van. Elvesztem a szemeiben, és látszólag ő is az enyéimben. 
- Todo- Ohh, megzavartam valamit? - hallottuk meg Yaomomo hangját.
- Nem dehogy! Félre értetted! - magyarázkodtunk ismért egyszerre Shoto-val.
- Én megyek, jó éjt! -  sétáltam be a szobámba. Becsuktam az ajtó és ledőltem az ágyamra. Rövidesen levettem a magassarkúm és felvettem egy nyuszis mamuszt. Leültem az íróasztalomhoz és felfogtam a hajam. Jó sok papír, mit ne mondjak, bár nekem öt hősügynökség az ami igazán fontos, névszerint Ryuukyuu, Mirko, Night Eye, Fat Gum és az Endeavor hősügynökség. Nem telt bele sok időbe, sikeresen eldöntöttem hova is megyek. Elraktam a papírokat, előkerestem a pizsamám és elindultam zuhanyozni. A hajamat mostam, mikor feltűnt, hogy valami nem stimmel a hajammal. Gyorsan befejeztem a zuhanyzást, és felöltöztem, aztán elsietem a szobámba. Kiengedtem a hajam és belenéztem a tükörbe. Ezt nem hiszem el! Egyre több fehér és szőke tincs van a hajamban. Megint. Ki kell találnom, hogy holnap hogyan rejtsem el. Szerencsém van, hiszen holnap szombat, ezért nem kell olyan sokat aggódnom azon, hogy a szüleim, esetleg Mic bácsi meglátja, hogy megint fakul a hajam. 

Hulla fáradt voltam, ezért inkább elmentem aludni. Reggel hétkor keltem. Felvettem az egyenruhám és elindultam a gyakorlatról szóló lapokkal kezemben az iskolába, azon belül is az igazgatói irodába. Tíz percen belül már az igazgatóiban voltam. Átadtam a lapokat és indultam volna ki.
- Mikor szerettél volna szólni arról, hogy megint fakul a hajad? - szólt mögűlem az igazgató.
- Én... csak... Tudom, hogy legutóbb mikor a hajam fakult, utána káosz, vagy ahogy a média hívja, katasztrófa történt, s éppen ezért nem mertem szólni... Mélységesen sajnálom! - fordultam és hajoltam meg.
- Amaya, nem haragszom, valószínűleg én is ugyan így tettem volna a helyedben! - mosolygott rám az igazgatónk.
- Köszönöm! Viszont látásra. - hajoltam meg ismétlten.
- Viszlát! - köszönt el az igazgató is. Vissza mentem a kollégiumba, átöltöztem egy edzésre alkalmas ruhába, és elindultam futni. Vagyis csak indultam volna, hiszen szembe jött velem Iida.
- Ohayo! - köszöntem és hajoltam meg.
- Neked is jó reggelt! - hajolt meg ős is. - Hova indulsz ilyen korán? - kérdezte mikor kiegyenesedtünk. 
- Futni! 

(- Ezzel együtt 2640 szó)