- Futni? - kérdezett vissza.
- Igen, futni. - néztem szemébe.
- De hisz most reggeliznénk. - állta el továbbra is utamat.
- Nem szoktam reggelizni. - kerültem ki.
- De a reggeli a nap legfontosabb étkezése! - hadonászott karjaival.
- Tudom, de reggelente képtelen vagyok enni. Majd egyszer visszajövök! - léptem ki a kollégium ajtaján. A fülhallgatóm bedugtam a fülembe, és elindítottam egy zenét. Az iskola felé futottam, aztán lekanyarodtam és az iskola mögötti erdőben futottam tovább. Egy bő fél óra után megálltam egy tisztáson. Elterültem a fűben és néztem az eget. Egyszer csak megjelent egy felemás arc előttem.
- Nem úgy volt, hogy futsz? - kérdezte.
- De. Futottam is. Csak megálltam pihenni. - igaz egy kicsit hazudtam, hiszen nem igazán pihenni álltam meg, de ez már csak részlet kérdés. 
- Értem. - miközben ezt kimondta lefeküdt mellém. Csendben néztük az eget, majd megéreztem ahogy megfogja kezem. Meglepődtem, de összekulcsoltuk ujjaink. Hallottam, ahogy Shoto megkönnyebbülten sóhajtott. Ránéztem, és ő is engem nézett. Ismét elvesztünk egymás szemeiben. 
- Milyen szép is a szerelem. - hallatunk meg egy hangot.
- D-de igazgató úr! Ez nem az aminek látszik! - kiáltottam mikor felkeltünk a fűből. Shoto pedig helyeslően bólintott.
- Persze, persze, elhiszem én nektek. - sétált közelebb.
- Tehát nem hisz nekünk. - gondolkoztam hangosan.
- Én ezt nem mondtam! - tette fel védekezően mancsait. Egy darabig beszélgettünk az igazgató úrral, aztán elköszöntünk és Shoto-val visszaindultunk a kollégiumba. Már délután egy óra is elmúlt mikor besétáltunk az ajtón. A többiek éppen ebédeltek.

- Üdv! - köszöntünk Shoto-val szinkronban.  
- Ti merre jártatok?  nézett ránk gyanakvóan Mina. Egymásra néztünk és bólinottunk.
- Én futottam, aztán találkoztam az igazgatóval és elbeszélgettem vele az időt. Shoto-val pedig akkor találkoztunk mikor visszafele tartottam. - a mellettem álló felemás fiú helyeselt. 
- Gyertek ti is enni! - terelte a témát Uraraka. 
- Átöltözök és lezuhanyzok, utána jövök! - felsiettem a szobámba, előkerestem egy elfogadható ruhát és elmentem zuhanyozni. Gyorsan felöltöztem és leindultam. egy virágos egyberuhát (szoknya) és felé egy bő, sötétbarna pulóvert vettem fel. Mikor leértem köszöntem mindenkinek  köszöntem aztán leültem Uraraka és Tsuyu közé. 
- Nem tudom ki csinálta, de puszi a pocijára! - nyeltem le az utolsó kanál ételt.
- köszönöm! - mosolygott rám Sato. Ebéd után felmentem a szobámba, és leültem az ágyamra. Bámultam magam elé, és próbáltam felfogni azt ami történt Shoto és köztem. Ekkor megláttam a szoba sarkában a gitárom. Még Hizashi bácsitól kaptam a tizedik születésnapomra. Gyönyörű fekete színű volt, illett a hajam színéhez. 

Felálltam és elsétáltam a hangszerig. Felvettem és vissza sétáltam az ágyamhoz. Leültem, ölembe vettem a hangszert, majd megpendítettem az egyik húrt. Régen Hizashi bácsi tanított pár dalt. Hirtelen csak egy jutott eszembe. Elkezdtem játszani a gitáron, és közben, igaz nem nagyon vettem észre, de elkezdtem énekelni is. Igaz volt pár hely ahol kicsi hibáztam, de szerintem egész elfogadható volt. Miután befejeztem letettem a hangszert és eldőltem az ágyamon. Ekkor valaki kopogott. 
- Gyere! - ültem fel. Az ajtó kinyílt és Jiro lépett be rajta. 
- Az előbb te énekeltél? - csukta be az ajtót.
- Nagyon hangos voltam? - kérdeztem aggódva.
- Nem, csak vékony a fal jobb oldalt, és az a fal pont a mi szobánk választja el. - mosolygott.
-  Remélem nem sértettem meg a füled! - álltam fel és tettem a helyére a gitárt.
- Nem, dehogy is! Sőt gyönyörű volt! - hadonászott kezeivel. - Örülök, hogy nem csak én játszok hangszerekkel. - mosolygott.
- Te is játszol hangszereken? - kérdeztem vissza.
 - Igen!  Nem is egyen. Te csak gitározol vagy máshoz is értesz? - kérdezett ezúttal ő.
- Nem, nem csak gitározni tudok, többek közt csellón, zongorán, hegedűn és hárfán is
játszom. - mosolyogtam. - Te? - jeleztem, hogy üljön csak le.
- Azta! Én többek közt dobon, gitáron és szintetizátoron is játszom. - ült le mellém az ágyra.
- Mindig is megszerettem volna tanulni dobon játszani. - hallatszódott a hangomon, hogy enyhén izgatott lettem.
- Én pedig csellón. - kuncogott. 

Sokáig beszélgettünk Jiro-val, és vele is nagyon jóba lettem. A beszélgetésünk egy kopogás zavarta meg.
- Gyere! - kiáltottam.
- Mit szólnál ahhoz, ha csajos bulit tartanánk? - nyitott be Mina, mögötte pedig a többi lánnyal.
- Ohmm, ezt hogyan szeretnétek kivitelezni? - kérdeztük egyszerre Jiro-val.
- A közös kis "nappaliban" megágyazunk, filmet nézünk, eszünk, beszélgetünk, társasozunk, és a többi. - mosolygott a rózsaszín űrlény.
- Nem rossz ötlet. - kezdett gondolkodni Jiro.
- Igaz, már csak az a kérdés, hogy apum meg-e engedi. - bólintottam.
- Már megengedte. - szólalt meg Hagakure is.
- Legyen. - adtuk be derekunk Jiro-val.
- Amaya, nagyon szép a szobád! Kero. - mosolygott Tsuyu.
- Köszönöm. Ha szeretnétek, gyertek be ti is! - állta fel és nyitottam ki még jobban az ajtóm. Nem kellett több, beviharoztak a szobámba. Én felmásztam az ágyam felett lévő helyre, ahova Uraraka követett. Jiro, Momo és Tsuyu elfoglalták az ágyam, Mina és Hagakure pedig a szőnyegemen ültek.
- Te tudsz gitározni? - nézett a szobám sarkában lévő gitárra, a mellettem ülő lány.
- Is. - mosolyogtam.
- Azta! Mutatsz valamit? - kérdezte Mina.
- Legyen. A Dandelions (Ruth. B) megfelel? - kérdeztem mikor sikeresen lemásztam az ágyról és leültem az íróasztalomhoz a gitárral a kezemben.
- Persze! - mosolygott rám a rózsaszín hajú.

Elkezdtem játszani, és ismét úgy kezdtem énekelni, hogy észre sem vettem. Mikor abbahagytam  letettem a gitárt magam mellé és sóhajtottam egyet.  
- Nagyon rossz volt? - kérdeztem mikor már nagyon gyanús volt a csend.
- Nem, dehogy! Ne is gondolj erre! - ugrott fel Mina.
- Úgy látszik nem csak Jiro-nak van gyönyörű énekhangja, és zenei tehetsége! - csapta össze kezeit Yaomomo. 
- Nagyon szépen énekelsz Amaya-chan! Kero. - mosolygott rám Tsuyu.
- Köszönöm Asu- Tsuyu-chan! - mosolyogtam. Egy darabig még beszélgettünk zenei témákról, végül pedig a beszélgetés teljesen más vizekre evezett.
- Amaya, felelsz vagy mersz? - kérdezte Hagakure, mikor fel"repültem" az ágyam felé.
- Ohm... felelek! - ültem le.
- Ki tetszik? - köszi Hagakure...
- Eto.. e-eto... ez egy remek kérdés! Nem mondom, hogy nem tetszik senki, de azt sem, hogy tetszik valaki, őszintén még én magam sem tudom... nem egyszer veszek el a szemeiben, amikor megfogja a kezem... - pirultam el.
- Szerelmes vagy Todoroki-ba! - sikkantott Mina.
- Nem! Dehogy is! Shoto csak egy régi barátom! - tiltakoztam.
- Aha, akkor mi volt ma az a réten? - kérdezte a rózsaszín bőrű.
- Mi? Félre érted! Semmi nem történt! - addig hadonásztam, míg le nem estem az ágyról... Tsuyu és Uraraka utánam nyúltak, de mire észbe megfoghattak volna én hirtelen súlytalanná váltam. Új képesség...
- Uraraka! Gyorsan! - kiáltott Hagakure.
- Nem én voltam! - tette fel védekezően kezeit a barna hajú.
- Igaza van! Ez egy újabb erő! Uraraka, te hogyan tudsz leszállni? - néztem az előbb említettre.
- Háromszöget formázok a kezeimből és az mondom, hogy kioldás! - mutatta meg.
- Kioldás! - csináltam ugyan azt mint Uraraka, és nagy szerencsémre sikeresen földet értem... Vagyis Uraraka mellett az ágyam feletti kis részben landoltam.
- Nem. Vagyok. Szerelmes. Todoroki. Shoto-ba! - mondtam ta golva.
- Oké, oké, rendben! - tette most Mina maga elé kezeit.

Ekkor az ajtómon kopogás hallatszódott.
- Amaya, Mirai-san és Tatsuma-san beszélni szeretnének veled! - nyitott be apám.
- Oh... lányok amint tudok vissza jövök! - siettem ki. Valami fontos dolog lehet, mi másért jöttek volna el Nighteye-ék?! Felmentünk a tetőre, fent pedig egy asztalnál ültek. Ryuukyuu és Sir Nighteye. Apám elment a tetőről.
- Üdv. - ültem le az asztalhoz. A másik két személy is köszönt majd megkezdődött a "megbeszélés".
- Amaya, a terv kicsit változott, veszélyesebb mint gondoltuk... Nyomkövetőt és poloskát kell hordanod. - kezdte el a nő.
- Rendben. - igaz nem szívesen, de bele kell mennem, ezen sok múlik.
- Nagyon hamar belementél! - jegyezte meg a szemüveges férfi.
- A nyomozásért bármit. Sok múlik ezen az ügyön, mégis csak, ha igaz amit eddig tudunk, a nyolcszoros megtisztulás nem gyerekjáték! Ezek szükségesek, amúgy meg, a poloskát is ki lehet kapcsolni. - mosolyogtam.
- Ebben igazad van, a poloska például nem is lesz folyamatosan bekapcsolva, csakis ha szükséges! - nyújtott felém egy gyöngyös fülbevalót és nyakláncot Ryuukyuu. - A nyakláncot soha ne vedd le, abban van a nyomkövető, a fülbevaló rejti a poloskát, de a legfontosabb a nyaklánc! Remélem tetszenek, édesanyáddal együtt választottuk. - tette le végül előttem az ékszereket.
- Hát, nem csúnyák, sőt, nagyon szépek! - mosolyogtam.
- Menj vissza, ha bármi van tudod hol keress minket! - tette keresztbe karjait az előttem ülő nő. Bólintottam és felálltam
- Mataatode. -  meghajoltam végül pedig vissza mentem a szobámba.

A nap további része eseménytelenül telt. Végül a lányokkal megágyaztunk a "nappaliban" és Mina elindított valami horrort. Én a kanapén ültem, a többiek a földön a rögtönzött ágyaikon.
A legtöbben felsikítottak, vagy megrezdültek egy-egy ijesztőbb jelenetnél. Végül a fiúk is kijöttek. Shoto leült mellém és megfogta a kezem. A film végére már nem egy osztálytársam aludt. 

Reggel halk kuncogásra és suttogásra ébredtem.
- Mina, csendesebben!
- Jó, jó! 
- De ne fotózd már folyton!
- Csak még egyet.
Lassan kinyitottam a szemem, először nem értettem mi történik. Valami kellemes meleget éreztem mellettem. Oldalra néztem és megláttam Shoto-t. A mellkasára voltam dőlve, ő pedig átölelt. Mikor realizáltam a helyzetet, pirkondva felugrottam és felsiettem a szobámba. Páran utánam jöttek, de nem engedtem be senkit sem. A vasárnapom egy részét a szobámban töltöttem. Igazából csak vacsorázni mentem le. 

Holnap kezdődik a terepgyakorlat. Korán indulunk, ezért hamar lefeküdtem aludni, bár álom nem igazán jött a szememre. Valami furcsa érzés nem hagyott aludni.

"kép és videó tár" ><

https://youtu.be/9v3qX_usNKo

Amúgy szóljatok, ha ezek ^ zavarnak titeket!