Világunkban az emberek különböző természetfeletti képességekkel születnek. A sok természetfeletti képességet sokan kihasználják, és a gonosztevő szerepét öltötték magukra, ennek következtében az álomszakma valósággá vált, és megjelentek a szuperhősök.

"Milyen jó lehet hősök gyermekének lenni." gondolják ezt sokan, de mint hősök gyermeke, elmondom neked, hogy nem jó hősök gyermekének lenni. Folytonos rettegés, sajtó, előítéletek, magas elvárások, és még sorolhatnám. Most jön a következő kérdés "Mégis honnan tudod ez?" bemutatkoznék nektek. Amaya Aizawa, ha úgy tetszik Aizawa-Nemuri Ayama. Nemuri Kayama és Aizawa Shota ismertebb nevükön Midnight és Eraser Head lánya. Egy kicsit mesélek magamról.
A szüleim és a nevem már tudjátok, külsőleg főként anyámra hasonlítok a hajam egy kicsivel lazábban áll, bár általában vasalom, rövidebb és fekete színű, illetve elöl van két fehér tincsem, szemem kék, magasággom 167 cm. Sokan azt mondják, hogy biztos kapok az első alkalmon és jelentkezek a UA-be, nos igazából az év már réges-régen elkezdődött, de én még csak most fogok csatlakozni, (nemrég húzták fel a kollégiumokat)
és jön a következő kérdés: "Miért csak most?" nos, nagyon komolyan műkorcsolyáztam, de jelenleg ez az elfoglaltságom háttérbe szorult. Segítettem nyomozásokban, megjegyezném ez is a képességem miatt van. Tehát Wind a segítő tanonc, és "Wild" Wind a műkörcsolyázó helyett most csak Ayama vagyok, Ayama Aizawa a leendő UA-es diák.

Eleget húztam az időt, a képességemről is mesélnem kéne, csak az a baj, hogy fogalmunk sincs mi az, és nem azért mert nincs képességem, hanem mert folyamatosan újabb és újabb erők bukkannak fel bennem. Sokszor csak "Evolving"-nak emlegetik, és valószínűleg így is lesz lejegyezve. De most térjünk át a UA-ra. Mikor kezdek? Holnap. Vagyis inkább pár óra múlva, pontosan három. Még be kell fejeznem a pakolást, reggeliznem kéne, felvennem az egyenruhám és még egy kismillió apródág. Mikor alszok? Amikor elalszok, akkor is körülbelül két órákat, de az most nem lényeges.

- Hova tehettem?! - keresgéltem a hősruhám. - Talán...-  fordultam meg. - Ahhaa! - vettem kezembe ruhám dobozát. Mivel nem tudjuk mikor milyen erő jöhet elő, ezért mindenre fel kell készülni. A ruha maga egyszerű, a gyors mozgás és egyéb célok érdekében, az anyaga tűz- jég- és úgy körülbelül mindenálló. Egy fekete crop top és egy enyhén rakott combközépig érő szoknya alatta rövidnadrággal, felettük egy hosszú ujjú majdnem földig érő leginkább talárhoz hasonlító mellényszerű felső. Mielőtt még anyám felkelne elindultam zuhanyozni. Anya azért van itthon mivel egy, jelenleg nincs osztálya kettő, bevisz az iskolába, mivel gyalog messze lakunk busz pedig nem nagyon jár erre, maximum nagyon korán vagy késő este, meg sok csomagom is van. De térjünk vissza a zuhanyzáshoz. Megnyitottam a csapot a forró vízsugár pedig simogatni kezdte bőröm.

Miután lezuhanyoztam, hajat mostam és szárítottam neki álltam sminkelni és öltözködni. Hajnali négy óra, még van két órám. Elraktam az utolsó kis holmikat és elindultam reggelit készíteni.
- Jó reggelt! - köszöntem a még kómás, szobájából kilépő anyámnak, aki bólintott felém egyet és bevonult a fürdőbe. Igen reggelente ez teljesen normális. Lementem a konyhába ahol enni adtam Chilinek a Szibériaimacskánknak... vagyis apám szibériai macskája.

-Anya, mit eszel reggelire?- ordítottam fel.
-Kaját!- kiabált le. Kösz, ki vagyok segítve. Akkor... kap pirítóst meg kávét, én meg csak iszok egy nagy bögre kávét. Tej, és cukor nélkül. Kis idő múlva anya is lejött. Nem a jelmezében volt, azt majd az iskolában átveszi, hanem egy fehér ingben amire a szürke blézerét vette fel és egy szintén szürke szoknyát.

- Jó reggelt! - ölelt át, a már teljesen felébredt nő.
- Neked is! - köszöntem vissza. Anyám leült az asztalhoz én pedig töltöttem mindkettőnknek kávét. Leraktam anya elé majd leütem mellé.
- Ma sem aludtál. - kortyolt italba a mellettem ülő.
- Hát, nem. - bámultam magam elé.
- Értem. Mennyi az idő? - fordult felém.
- Négy ötven. - válaszoltam.
- Akkor sietnünk kell, vagy egy óra az út, mert nagy a forgalom. Be kell vinned a kollégiumba azt a sok csomagot aztán meg rohanhatsz Nezu-hoz. De amúgy jól áll az egyenruha! - ette meg utolsó falat pirítósát.
- Ezt még megiszom és megyek bőröndökért! - kortyoltam bele utoljára a kávémba. A mosogatóba tettem a bögrém és elindultam a szobám felé. A kollégiumi szobám már berendeztük mikor felépítették az épületet engedélyt kaptam a szoba berendezésére a többiek előtt, viszont a névtáblám mondjuk még nem rakták ki. Beléptem a szobámba és rájöttem, hogy még mindig nem értem hogyan tudtam egy bőrönd helyett kettőbe és egy táskába pakolni, ennél már csak az a nagyobb kérdés, hogy hogyan fogam levinni illetve fel a kollégium tetejére.
- Gyere már le! - próbáltam lerángatni a bőröndöket, de beakadt az egyik kereke ezért nem nagyon akart lejönni. Hirtelen kiszabadult a kerék a bőröndök velem együtt kezdtek volna legurulni, mikor felröppentem a bőröndöket pedig magam mellett lebegtettem.
- Nem történik semmi! - értem földet a bejárati ajtóban.
- Persze. - vett el tőlem egy bőröndöt az anyám, amit berakott a kocsiba. Követtem a példáját amíg ő bezárta az ajtót. Lecsuktam a kocsi csomagtartóját és beültünk a kocsiba. Öt órakor sikeresen elindultunk.

- Nem tudom, hogy mit rakhattál azokba a bőröndökbe, de nem hiszem, hogy tudni
szeretném. - tolatott ki anyukám a garázsból.
- Hááát... maradjunk annyiban, hogy csak a szükséges dolgok. - néztem ki az ablakon.
- Anya, mi a véleményed az osztályról? Tudják, hogy megyek? - kérdeztem tovább nézve az egyre szaporodó házakat.
- Nos, fiatal koruk ellenére hozzád hasonlóan már nem egyszer harcoltak, az osztály nagyon jól összekovácsolódott, bíznak egymásban. Persze vannak problémák velük is, de egy jó és ígéretes osztály. És hivatalosan nem tudják, hogy mész, de meghallották ahogy Nezu apáddal beszélgetett arról, hogy az ő osztályába mehess, tehát tudják, hogy megy egy új diák, de azt
nem, hogy te. - állt meg egy piros lámpánál. Hat óra után egy kicsivel pakoltunk le a kollégium előtt.
- Gyere bevisszük a bőröndöket. - szállt ki a kocsiból, a lilás hajú nő.

Épp a folyosón lépkedtünk a szoba felé, mikor egy barna hajú lány szinte robbant ki a szobájából.
- Uraraka, el fogsz késni! - nézett a lányra anyám.
- Midnight-sensei? Hogy-ho.. Ő az új diák?! - nézett rám.
- Igen, én vagyok. - integettem a lánynak.
- Ochaco Uraraka. - nyújtotta kezét.
- Ayama Aizwa. - fogtam kezet vele.
- Várj, az az Ayama Aizawa? - nézett fel.
- Igen, én vagyok az. - mosolyogtam a tarkóm vakarva.
- Úristeen. - kezdett sikongatni.

- Uraraka, megtennéd, hogy még nem mondod el a többieknek, hogy a lányom lesz
az új osztálytársatok? - kérdezte meg a hősnő a tanoncot.
- Persze, várjon, a lánya?! Mindegy megyek mert tényleg elkések! Viszontlátásra. - rohant el a lány.
A folyosó végén elértük a szobát, bevittem a szobába a bőröndöket a táskámból pedig kivettem minden felesleges eszközt, tárgyat amíg anya a névtáblát a szoba ajtaja mellé.
- Kész! Ki gondolta volt, hogy ezt ilyen nehéz kirakni. - hallottam anyám hangját.
- Ügyes vagy! - léptem ki a szobából.
- Tudom. - nevette el magát. - Jézusom, már ennyi az idő?! Gyere mennünk kell! - indultuk a kocsi felé.
Pár perccel később már az iskola elé pakolt le anyám.
- Indulj, keresd meg Nezu irodáját. - egy kis magyarázás után már az iskolában keresgéltem az igazgató irodáját.

- Ahaa! - kiáltottam fel mikor megtaláltam az irodát. - Igazgató úr! - kopogtam be.

Sziasztok, régebben elkezdtem írni ezt a történetet, és most rátaláltam, gondoltam publikálom, remélem tetszik! A karakter  tervel majd érkezek :)