- Anya,apa! Én nem megyek.

- Mi az,hogy nem jössz?-kérdezte apa

- Maradok. 17 leszek egy hónap múlva,tudok magamra vigyázni. Megyek addig a nagyihoz.

- Kicsim,már kiírattunk az iskolából,Allison és a nagynénid már kitakarította neked az egyik szobát és... - szólalt meg anya is

- Nem érdekel,nem akarok menni. - mondtam meglepően nyugodtan

- Rendben,akkor fogalmazok másképpen. A bácsikádnak nagyon nagy szüksége van ránk.

- Rátok van szüksége.

- Nem. Rád is.

- Rám miért?

- Majd megtudod. Kérlek,szállj be a taxiba.

- Nem. - tettem karba a kezem duzzogósan

- Nem igaz,mostmár szálljon be valaki,mert még van egy csomó dolgom! - csapott rá a kormányra a sofőr

- Légyszíves,Hope. Fogd fel egy nyaralásnak!

Kis hezitálás után bólintottam. Nem azért,mert meggyőzött,vagy valami,csak nincs értelme itt állni. Úgyis elvisznek,ha akarom,ha nem.

- Rendben. - szálltam be a kocsiba (fúj...lábszaga van)

Apa beszállt előre,anya pedig mellém. Nem törődve semmivel,elővettem a fülesemet,bedugtam a fülembe,és a telefonomon beindítottam a Linkin Park-tól a Numb-ot. Amikor szomorú vagyok vagy ideges,mindig ezt hallgatom. Most egyszerre vagyok szomorú és ideges is. Szóval ja...Tökéletes.

Ezen a "csodás" szeptemberi napon,amikor a zene felénél jártam,amikor Eric hazafele sétált,amikor anya magyarázott valamit apának,amikor Allison családja mosolyogva várt minket Beacon Hillsben,elkezdett szakadni az eső. Szuper. Még ez is. Utálom az esőt,de most illett a hangulatomhoz.

Csak néztem,ahogy elsuhanunk a ház előtt,a suli előtt,Adam-ék előtt (még mielőtt "kosarat kapott (megjegyezném,ez még mindig nem igaz)" egyszer áthívott),a Pláza előtt,majd a kedvenc éttermem előtt. Szerettem itt lenni,és tudom,hogy egy idő után visszajöhetek,de úgy érzem,anyáék valamit titkolnak előlem,és amiatt a titok miatt ez a "nyaralás" nem csak 12 hónap lesz.

Amikor változást akartam,nem így képzeltem el.

Nagyon nem.

Ezt a változást én nem akarom!

Miért kívánok hülyeségeket?

Hmm? Miért?

Egyáltalán miért nem volt úgy jó nekem,ahogy éltem?

Hiányzik Eric.

Hiányzik a suli. (Jézusom,ezt komolyan kimondtam?)

Hiányzik a Seattle-i pizza.

Már most hiányzik minden.

Lehunytam a szemem,és azon gondolkoztam,vajon mi lenne,ha most egy átlagos hétköznap lenne?

Valószínűleg otthon ülnék,és a laptopomon Életem Értelmei-t néznék.

Lehet,Eric-kel.

Lehet,nélküle.

Ki tudja?

A lényeg,hogy jobb lenne,mint ebben a kényelmetlen taxiban ülni.

*

Most épp egy repülőn vagyok. Repülünk Beacon Hillsbe. Azt nem tudom,hogy minek repülő,amikor a két város nincs is messze egymástól,de apa azt mondta,sürgős,mert közeleg a telihold. What? Mi köze van a teliholdnak a költözéshez?

- Figyelem! Öveket bekapcsolni,leszállás következik!

*

Újra egy taxiban ülünk.
Ennek már nincs lábszaga,és a sofőr is kedvesebb. Tök jól elvan a szüleimmel,beszélnek mindenféléről,én meg totál kívülállóként hallgatom,ahogy a sofőr magyaráz Beacon Hills nevezetességeiről.
Egyszer csak megálltunk.

- Köszönjük szépen. - mosolygott apa a sofőrre,odaadta neki a pénzt,majd kiszálltunk

- Hope! Sziaa! - ugrott a nyakamba az 1 évvel idősebb unokatesóm,Allison

- Hali! - mosolyogtam rá - Szia! - integettem Chris bácsinak

Bármennyire nehéz volt otthagyni Seattle-t,azért hiányzott Chris bácsi és Allison. Az a banya nagynénim természetesen nem. Most sem jött ki még köszönni sem.

Utálom.
Gyűlölöm.
Úgy leszúrnám.

Épp a csomagtartóhoz akartam menni a bőröndömért,amikor Chris bácsi megszólalt.

- Hagyd,majd én beviszem. Allison,körbevezetnéd addig Hope-ot?

- Persze. Gyere. - rántott magával mosolyogva

Megmutatta a nappalit,a fürdőszobát,a konyhát,anyáék szobáját,anyáék fürdőszobáját,az apja furcsa termét,amit elsőre egy dolgozószobának ítélnék meg,a hálószobát,majd az ő szobájához értünk.

- És itt lakom én. - nyitott be

A szobában viszont nagy meglepődésemre volt egy fiú. Az ágyon ült,de látszott rajta,hogy magas. Sötétbarna haja,és szemei voltak,karja izmos,kidolgozott volt. Lehet,ő Allison barátja? Már Skype-on annyit mesélt róla,de valahogy nem így képzeltem el. Azt hittem,valami vékony,szemüveges,pattanásos stréber. Pozitívan csalódtam.
Mindketten kérdőn néztünk Allisonra. Nem akarna bemutatni?

- Khmkhm... - köhintettem,célozva a dolgokra

- Juj,ó,tényleg,bocsi bocsi - eszmélt fel Allison - Hope,ő itt Scott,a barátom.

- Ó,szia Scott! Ő az a Scott,akiről meséltél? - kérdeztem

Jézus,hogy lehetek ilyen hülye? Hány Scott nevű pasija lenne még?

- Igen,én vagyok. - nevetett

- Scott,ő pedig az unokatesóm,Hope,akivel egy évfolyamra fogunk járni. Biztos,lesz majd közös órátok.

- Örülnék neki.-mondtam,mire Allison furcsán nézett rám - Mármint jó lenne,ha ismernék valakit az első pár órámon. - helyesbítettem

- Megmutatom neked a te szobádat is,oké? - tolt ki az ajtón,meg sem várva a válaszomat

Miért viselkedik így? Féltékeny? Azt hiszi,bejön nekem Scott? Dehogy jön be nekem a barátja!

Beléptünk a szobámba. Fehér volt a fal,tele angol feliratokkal,a padló puha volt,szőrmés és rózsaszín. Az ágy egy kisebb fehér franciaágy volt,kihúzhatós szekrénnyel az alján. A sarokban egy fehér íróasztal húzódott végig,az egyik felén fiókok voltak és nagy,felállíthatós mappák,a másik felén pedig tükör és ékszertartó. Gondolom ez egyben egy sminkelős asztal akar lenni. Az asztal előtt egy fehér,kerek,háttámla nélküli ülőke volt rózsaszín masnikkal,a másik sarokban pedig egy szintén fehér bőrkanapé volt. Összeségében gyönyörű a szobám,talán kicsit kislányos,de aranyos.

- Ez nagyon szép. - szólaltam meg

- Én választottam. Mondtad,hogy szereted az aranyos dolgokat,ezért a szobát is aranyossá alakítottam.

- Köszi. - öleltem meg

- Ma jön át Lydia,a legjobb barátnőm,azt mondta,kíváncsi rá,hogy mennyire vagy csinos.

Abban a pillanatban csengettek.

- Juj! Biztos,Lydia az! Mindjárt jövök! - szaladt el

- Allison! Akkor én megyek szerintem... - kiáltott Scott

- Okés. Szeretlek. - mondta Allison,majd cuppanást hallottam,gondolom,csók volt

Vártam egy kicsit,majd belépett a szobámba egy vöröses-barnás hajú lány.

- Szia Csajszi! - ült le mellém - Lydia vagyok.

- Hope. - mosolyogtam - Úristen,csak nem... - néztem rá a cipőjére

- Dede! A legújabb Gucci. - vigyorgott és látszott rajta,hogy majd szétcsattan az örömtől

- Már hetek óta kinéztem magamnak,de nincs rá elég zsebpénzem. - biggyesztettem le a számat

- Mennyid van?

Nevetni kezdtem.

- Na,csak nem olyan gáz... - nézett szórakozottan

- Kijön belőle szerintem egy sültkrumpli a McDonald's-ban. - sütöttem le a szemem

- Csajook,hoztam popcornt! - huppant le mellénk Allison

- Én meg elhoztam a... - kotorászott a táskájában Lydia - A Szerelmünk Lapjait! - mosolygott

- Már megint? - kérdezte Allison

Lydia mit sem törődve Allison-nal,beindította a kedvencét,majd elkezdett rólam kérdezgetni.

- És...Holly,ugye? - nézett rám

- Helyett Hope. - mosolyogtam

- Mindegy. Van barátod?

- Nincs.-vontam meg a vállam

- Akkor volt?

- Nem volt még.

- Pedig csini vagy. Hidd el,nem leszel szűz,mire visszamész Seattle-be.

- Lydia! - szólt rá Allison

- Mi van?

- Ne legyél már ennyire tapintatlan!

- Jó,bocs. Csak felkészítem. Sok helyes pasi van a városban.

- Előbb még ott a csók-szűzességem is. - mondtam

- Még nem csókolóztál? Csajszi,nagyon le vagy maradva! - tátotta a száját Lydia

- Lydia! - szólt rá újra Allison

- Semmi baj,majd én segítek pasit szerezni! - veregette meg a vállam Lydia - Ma egy kis átalakítás után megyünk bevásárolni!

- Izé...Király. - mondtam meglepően vékony hangon

- Először is...Mi ez a Country Girl stílus?

- Tessék? - vontam fel a szemöldököm - Az előbb még "csini" voltam.

- Te csini vagy,de ez a cucc nem áll jól. És gondoskodhatnál többet a hajadról,szőke vagy,tök jó,de a szőkék egyenes hajjal aratnak csak!

- Szerintem a hullámos is aranyos... - mosolygott Allison

- Hope,ne hallgass rá! Már most kivasaljuk a hajad! Allison,hozz egy hajvasalót és egy fésűt!

- De én nem... - kezdtem

- De. Hidd el,tetszeni fog.

- Itt van,de ez biztos,hogy jó ötlet? - jött vissza Allison 5 perc múlva

- Tutibiztos,bízzatok már bennem!

Egy olyan 10 perc múlva szögegyenes lett a hajam. Tetszett. Azt hiszem,új hajstílusom lett.

- Na? Milyen? - kérdezte Lydia

- Hű... - néztem magam a tükörben

- Mármint hű,de jó vagy hű,de rossz?

- Hű,de jó...

- Mondtam...Allison?

- Nekem a hullámos jobban tetszett...

- Ahj,ne legyél már ünneprontó...

- Csak a véleményem mondtam!

- Második lépés. Mi ez a visszafogott smink? Hány éves vagy,12?

- Nem nagyon szoktam sminkelni magam...

- Pedig hidd el,a tus és az arcpirosító nem harap. - mondta Lydia,majd elővett egy kis sminkes dobozt - Nem igaz,mázlista vagy! Szőke haj,tengerkék szemek,más ölni tudna az ilyen adottságokért,te meg nem használod ki! A második legjobb barátnőm igenis a legszebb lesz. Rajtam kívül,persze. Csukd be a szemed! - vette elő a szemfestéket

Hirtelen csikizni kezdett az ecset,röhögnöm kellett,de megpróbáltam visszatartani. Gondolom,mindenki ismeri ezt az érzést,amikor fókahangot ad ki,mert egyszerűen nem bírja visszafogni a nevetést...Hát ez most ilyen volt.

Lydia szerencsére annyira összpontosított a szememre,hogy nem vette észre,de hallottam,ahogy Allison elneveti magát.
- Jön a tus. - mondta Lydia - Na! Kész az is! Nyisd ki a szemed! Kihúzom lent is! - utasította,mire kinyitottam - Nagyobbra!

- Oké-oké... - tettem fel a kezem megadóan

- Allison,szemöldökceruzát! Szerencséd,hogy makulátlan a bőröd,amúgy még alapozó is kellene! Arcpirosítót!

És hurrá! Megint csikizni kezdett az ecset!

- Szájfényt! Nem ezt,a másikat! - kiabálta - Na,kész vagy,csajszi! - mutatott felém egy tükröt

Wow. Mit ne mondjak...Lydia ért ehhez! Gyönyörű lett! A füstös smink teljesen kiemelte a szememet!

- Lydia,imádlak! - mondtam tátott szájjal

- Engem ki nem? Allison,milyen lett?

- Szép. Akkor mehetünk vásárolni?

- Naná!