Ahogy a déli sárkány megígérte, segített újjáépíteni a leégett területet. Hogy ezt egy fenevad mégis hogy viszi végbe? Ő cipeli az építőanyagokat és mondhatni daruként szolgál, vagy felviszi a munkásokat a tetőre... Elég sok dologban tud segédkezni, hiszen nagyon erős.

A másik ígéretét viszont az északi sárkány vitte végbe. Ő ment el tárgyalni az északi királysággal, a béke érdekében. Az északi királyság déli részén többen is tudnak beszélni a sárkányokkal, így még az sem volt akadály, tehát minden simán ment.

- Felség! Megérkezett az északi sárkány! - Jelentette be a komornyik, mire a király felállt és kisétált a kertbe, ahol a szárnyas állat épp a virágokat szaglászta. Amikor észrevette, hogy Fate megérkezett, abbahagyta amit addig csinált és egyenesen a király szemébe nézett. Mivel a király nem tudott beszélni vele, így az emlék megosztós módszert használta. A király az emlék figyelemmel kövezése közben bólogatott, majd amikor vége lett, egyből lóra ült és elindult a legdélebbi város felé.

Pár napon belül odaért a fogadóhoz, és miután egy forró csókot váltott a feleségével, felkereste a békeegyezmény alanyát, aki nem más volt, mint az álkém.

- Yuki! - Szólította meg a lányt, aki épp mosogatott. - Megvannak a béke feltételei. - A lány kérdően nézett a királyra. - Házasságot kell kötnöd valakivel, akinek minden gyökere ehhez a királysághoz kötődik. - Jelentette ki a király egy kicsit aggódva, hiszen mégis hol találhatna ilyet, a királyi családon kívül.

- Ez nem lesz akadály. - Lépett be a helyiségbe Take, mire minden szem rá szegeződött. - Az én családom mindig is a királyt szolgálta és „tisztavérű" vagyok.

- Mégis ki akarna hozzád menni? - Vigyorgott lenézően a király egyik kisérője, mire Take arcára egy diadalmas molyos telepedett.

- Megsérted a menyasszonyomat. - Lépett a fiú Yuki mellé és egy puszit nyomott a homlokára.

- Mi? - Képedt el a király kisérője.

- Take és én jegyesek vagyunk. - Szólalt meg Yuki kissé szerényen, de büszkén.

- Akkor minden a legnagyobb rendben! - Csapta össze a kezeit a király és levakarhatatlan, boldog mosolyra húzta ajkait. - Gratulálok, te csirkefogó. - Veregette meg a fiú hátát, a király, majd a füléhez hajolt és suttogva folytatta. - De ez nem ment fel a büntetésed alól, amiért megszegted a parancsomat.

- Igen, tudom. Életem végéig itt kell maradnom, délen. - Bólogatott Take, majd Yukira mosolygott. - Egy cseppet sem bánom.

- Akkor jó. - Intett a király, majd otthagyta a fiatalokat és inkább a királynőhöz ment, hogy bepótolja azt, ami az utóbbi időben elmaradt.

Take és Yuki hosszasan néztek a Király után, majd amikor eltűnt az egyik ajtó mögött, összemosolyogtak.

- El sem hiszem, hogy ezzel a döntéssel minden megoldódik. Ez már túl egyszerű. - Sóhajtott fel Take.

- Meglehet. Szerintem azt hitték, hogy kiszúrnak velünk, mivel senki sem akarna feleségül venni egy olyan lányt, akit a saját országa is megvetett.

- Mekkora szerencsém van, hogy senki más nem pályázik rád. - Nevetett Take, mire Yuki is mosolyogni kezdett.

- Örülök, hogy a végén minden jóra fordult.

- Igen. Így már Ethannak és Janicének sem kell aggódnia, hogy valaki rájuk ront. Most már nyugodtan élhetik házas életüket.

- Lassan mi is azt fogjuk tenni. - Bújt Yuki a fiú erős karjaiba, ami egy még szélesebb mosolyt csalt Take arcára.

- Igazad van. De gondolkodtál már azon, hogy hány gyereket szeretnél?

- Még van időnk azon gondolkozni. Most inkább menj a dolgodra, mert ha Maria itt talál, nem lesz jó vége.

- Van egy olyan érzésem, hogy őt még egy ideig nem fogjuk látni. - Nevetett Take, de Yuki unszolására végül mégis elment. - Szeretlek! - Szólt vissza még utoljára.

- Tudom. - Mosolygott Yuki, majd hozzá tette. - Én is.

The end!

Hát kedves olvasók, ez a pillanat is eljött. Befejeztem a második könyvemet, amire még büszke is vagyok.
Mint a többit, ezt is nagyon nehéz volt elkezdeni és folytatni is, ezért szerintem nem olyan meglepő, hogy ha jól számoltam 3 éven keresztül íródott. Voltak kisebb nagyobb szünetek, de ezen a nyáron neki lendültem és végre befejeztem.

Remélem, hogy mindenkinek tetszett, aki időt szánt rá és azt is remélem, hogy élvezhető volt és nem ment kárba az a 3 év munkája.

Köszönöm a figyelmet, ezzel én el is köszönnék és valamikor majd érkezem a következő történetemmel.

További szép napot!