- Mit akarsz tőlem? Északi sárkány? - Emelte fel ismét a tekintetét, mire a sárkány fehér szemei megvillantak.

- A segítségedre van szükségem. Vagyis pontosabban a segítségetekre. - Take magyarázatot követelően nézett a különleges lényre. - A déli sárkányt meg akarják ölni, mert felégetett pár területet. De nem ő tehet róla.

- Nem ő tehet róla? Ezt hogy érted. - Take tudta, hogy valami sántított a déli sárkánnyal, amikor a király említette. Ezek szerint ez volt az.

- Felhergelték az északi királyságból jött kémek.

- Te ezt honnan tudod?

- A gondolatainkon keresztül szoktunk kommunikálni. Pont, mint most veled. - Take bólintott.

- De mit keresnek ott a kémek? Nem a királylány kell nekik?

- Ő is. De válságba is akarják taszítani az országot, hogy tőlük kérjetek segítséget. Ezért felhergelték a sárkányt, aki így felégette azokat a területeket.

- És ezzel én mit tudok kezdeni?

- Keresd meg azt a lányt. Ő különleges.

- Nem tudom mit vagy úgy oda. Azért olyan különleges, mert ő is egy kém?

- Tény, hogy nem idevalósi, de nem azért különleges. Neki olyan ereje van, amivel fel tudja ismerni a varázslatos dolgokat. Ezért tud velünk beszélni.

- Nem értelek. Akkor én most mit csinálok, ha nem veled beszélek?

- Ez is az ő erejének köszönhető. Tehát menj és keresd meg. Ti meg tudjátok menteni a déli sárkányt. - Take továbbra is csak értetlenül nézte a sárkányt és azt várta, hogy elnevesse magát és kijelentse, hogy ez egy vicc volt. De a sárkány nem tette. - Kérlek, mentsétek meg a testvéremet. Én nem vagyok rá képes. Te, és hogy is hívtad...? Yuki? Ti meg tudjátok menteni. - A fiú összehúzta a szemeit és elgondolkozott. „Annyi igazságalapja biztos van, hogy a sárkány felégetett valamit és meg fogják ölni. De a többi elég hihetetlen volt, főleg Yuki. De ha egy világban vannak sárkányok meg varázslatos fegyverek, akkor az, amit a sárkány mondott feltehetőleg igaz." - Gondolkozott. Végül egy nagyot sóhajtott és a sárkányra emelte a tekintetét.

- Mi hasznom lesz ebből az egészből?

- Lehet, hogy nemzeti hőssé nyilvánítanak. Ennyi elég nem?

- Tudod mit? Menteszem, mert kedves vagyok. - Vigyorodott el Take és leszaladt a szikláról. Eloldozta a lovát, felpattant rá és már ment is a lehető legegyenesebb úton arra, ahol a király mondta, hogy tartózkodni fog.

- Ez a mosoly nem volt épp a legkedvesebb. - Csóválta meg a fejét az északi sárkány, majd vetett egy pillantást a tájra. - Mindegy hány év telik el, ez a hely még mindig ugyan olyan szép. - Jegyezte meg, majd kitárta hatalmas szárnyait és felemelkedett, hogy visszamenjen a hegyek közé. - Bízom bennetek Take, Yuki. - Nézett a sivatag felé, majd elment az ellenkező irányba.

Take csak estére ért a legközelebbi faluba, ezért ott is szállt meg, a fogadóban. Nem aludt valami jól, mivel folyton Yuki járt a fejében és az, amit az északi sárkány mondott.

Még mindig kételkedett minden egyes szóban, amit hallott és minden egyes képben, amit látott, de most már elhatározta, hogy segíteni fog a déli sárkánynak. Mert ha nem is hitte el, amit az északi sárkány mondott, abban még mindig biztos volt, hogy amit a király tervez, az nem helyes. Leginkább egy ürügyként fogta fel az északi sárkány szavait.

Yukival kapcsolatban pedig... „A sárkány azt mondta, hogy Yuki nem idevalósi, tehát külföldi. De azt nem mondta, hogy nem kém..." - Gondolkozott a fiú. Ha valamiben nem kételkedett, az az volt, hogy Yuki egy kém. Igaz, hogy amikor a maffiózó mondta neki ugyan ezt, akkor nem hitte el, de ahogy egyre többet gondolkozott rajta, egyre több értelme volt: Yukinak zavaros a háttere, hirtelen lelépett, minden szó nélkül és még neve sem volt. Ennél a résznél Take felült az ágyban.

- Vajon szereti a nevet, amit adtam neki? Vagy csak elfogadta, mert miért ne? - És íme, még egy dilemma, ami nem hagyta aludni.

Reggel a fiú úgy nézett ki, mint egy zombi. Alig állt a lábán és még a szemét sem tudta rendesen nyitva tartani. Ennek ellenére továbbment. Igaz, hogy elhatározta, hogy megmenti a sárkányt, de nem kellett annyira sietnie. A király utolsó csapata fog igazából végezni vele, és ők még el sem indultak a fővárosból, Take pedig azt tervezte, hogy elsősorban a királynak próbálja meg majd elmagyarázni a dolgokat. Tudta, hogy kevés esélye volt a változtatásra, de meg kellett próbálnia.

Szóval az álmatlan éjszaka után nem a legdélebbi város felé vette az irányt, hanem a szomszédos települések felé, hogy befejezze az információgyűjtéses feladatát. Na meg nem lehet tudni, hogy hol tartózkodnak jelenleg a kémek, akikről az északi sárkány beszélt.

Ahogy Take haladt az állataival és próbálta valamivel elfoglalni magát, folyton eszébe jutott Yuki illúziója, ahogy rá mosolyog. Ahogy egyre többször jutott eszébe, elárasztotta a kíváncsiság. „Vajon úgy néz ki, ahogy láttam? Vagy teljesen megváltozott, annyira, hogy fel sem ismerném?" - Gondolta és egyre csak az eget figyelte. Sokkal kékebb volt, mint északon. Ha nem is valósan, de a szemnek biztosan, mivel a nagy homoktenger, ami egyre közelebb került az úthoz sokkal világosabb volt, a felhőtlen égnek köszönhetően. Igaz, hogy a homoktenger alatt mindenki sivatagot ért, de ez nem teljesen volt sivatag. Igaz, hogy sok volt a homok és olyan sárga is volt, mint a sivatagban, de sok növény is zöldellt. Bár mindegyik küzdött az életéért a tűző napon és egyik sem adott nagy árnyékot, de sok volt. Valahogy úgy kell elképzelni, mint egy szikes pusztát, mély sivatagi homokkal.

Tehát az északi fiú a gondolataiba merülve közeledett a következő falu felé. Amikor odaért, mint eddig mindenhol máshol, leszállt a lováról és megkérte az egyik falusit, hogy vezesse el a vezetőhöz.

- Fiam, nem tudom, mi célból keresed, de a vezető most nagyon elfoglalt.

- Csak pár perc lenne. - Próbálkozott Take, de úgy tűnt, hogy a férfi nem akarja elvezetni a vezetőhöz.

- Figyelj, én nem akarok az utadba állni, de most nagyon fontos dolga van.

- Akkor legalább vezessen el hozzá. Ott megvárom, amíg végez. - A férfi hangosan felsóhajtott.

- Nincs mit tenni... Milyen makacsok ezek a mai fiatalok...? - Simogatta meg a szakállát, majd intett a fiúnak, hogy kövesse. Take úgy tett. Egy nagy, díszes parasztház előtt álltak meg. - Itt vagyunk. De ne felejtsd el, hogy kivel beszélsz majd! - Tartotta fel a mutatóujját a férfi, majd egy biccentéssel elköszönt és továbbment a dolgára.

Take egy ideig figyelte az embert, ahogy elsétál, aztán az ajtó felé fordult és bekopogott. Egy kislány nyitott ajtót, két kis fonott copfja ide-oda libegett, ahogy izgatottan forgatta a fejét, a fiúra bámulva. Nagy, zöld szemeivel hosszasan bámult Takere, aztán pont, amikor a fiú meg akart szólalni, elkiáltotta magát.

- Anyaaa! Vendég! - Aztán újra a fiúra nézett és félreállt az ajtóból.

- Még egy? - Lépett ki a házból egy viszonylag fiatal nő. - Mi járatban?

- A falu vezetőjével szeretnék beszélni. Meg, ha lehet, azokkal, akik a legtöbbet tudják. - A nő furcsállva nézett végig a fiú, de nem talált semmi kifogásolni valót.

- Maira! Itt áll egy fess fiatalember az ajtóban, vezesd kérlek a nagyapádhoz! - Kiáltott be a házba, mire megjelent egy a fiúval egykorú lány. Amint meglátta Taket, felderült az arca és egy kicsit el is pirult. „Már megint össze akarnak házasítani valakivel?" - Gondolta Take és nem tudott mást tenni, mint a fejét fogni.

- Gyere be. - Szólalt meg a szőke lány. Take nem tehetett mást, így Maira után ment. A lány az udvarra vezette, ahol pár idősebb férfi ült az asztalnál és borozgattak. „Ez lenne az a fontos dolog?" - Kerekedtek el Take szemei és meg kellett erőltetnie magát, hogy ne nevessen.

- Nagypapa! Hoztam még egy vendéget. - Állt meg a lány egy ősz hajú, szigorú tekintetű férfi mellett.

- Remélem, a vőlegényedet mutatod be. - Emelte fel a tekintetét a férfi és egy nagyot kortyolt a kepében lévő borosüvegből, de egyből ki is köpte, amikor meglátta a fiút. - Hogy hívnak, fiú?

- Take. - Szándékosan lehagyta a vezetéknevét, mivel tudta, hogy az apjáról nincsenek valami szívélyes szóbeszédek.

- És van kedved meghá-

- Nincs. - Vágta rá Take, még mielőtt a férfi teljesen kimondta volna. - És sajnálom, hogy megzavarom a társaságot, de a királyság érdekében szeretnék minél többet megtudni a faluba látogatókról, vagy a pletykákról. - Jött a betanult szöveg. Pont abban a pillanatban érkeztek meg a „mindentudó" asszonyok és gyorsan le is ültek és már járt is a szájuk, mint a kacsa feneke, csak hogy a szebbik változattal fogalmazzam meg.

Mire kifogytak a témákból, Take keze már rendesen remegett, annyit jegyzetelt. Ebben a faluban sokkal több hasznos dolgot mondtak, mint a többiben. Take nem igazán értette először, de aztán meghallotta, hogy sokat járnak arrafelé a kereskedők, akik mindenféle történeteket mesélnek.

Dél múlta után egy kicsivel a fiú tovább indult. Tudta, hogy nem a legjobb választás ilyenkor útra kelni, de nem volt fecsérelni való ideje. Tehát továbbment, három nagy kulacs vízzel és estére el is érte a következő falut. Ott is hasonlóképp játszódtak le a dolgok, annyi különbséggel, hogy ott nem akarták senkivel sem összeházasítani és, hogy ott töltötte az éjszakát. Reggel még napkelte előtt elindult, hogy ne kelljen hőségben lovagolnia, de nem úszta meg ilyen könnyen. A következő faluba még bőven délelőtt ért oda, de ebédig marasztalták és annyi mindent etettek vele, hogy egy ideig még csak megmozdulni sem bírt. Azonban egy kis alvás után jobban lett, és tudta folytatni az útat, de megfogadta, hogy soha többet nem fogy nagycsaládos nagymamánál ebédelni. A végén még abba halna bele, hogy túl sokat evett.

Take már nem volt messze a következő falutól, hőt, már látta is a templom tornyát, de mégis megállt. Egy szokatlan dologgal találta magát szembe. Egy, nagy, terebélyes fa állt az út mellett, alatta egy kúttal. A kút megmagyarázta, hogy mit keres ott a fa, de nem is igazán ez volt a szokatlan, hanem az, ami a fa alatt volt. Vagyis inkább az, aki a fa alatt volt.

- Oh? - Állt fel a fa alatt fekvő ember. - Rég láttalak! - Nevetett fel, majd aktiválta fegyverét.

- Miért mindig csak kellemetlen ismerősökkel találkozom? - Jegyezte meg Take fájdalmas arccal, miközben leszállt a lováról és kikötötte a fához.

- Remélem, ezúttal már nem futsz el. - Vigyorgott gonoszan a fa alatt álló.

- Én azt remélem, hogy nem kapok megint egy adag pörköltöt a fejemre. Tudod, még mindig látszik a nyoma. - Take is aktiválta a fegyverét és támadó pozícióba helyezte magát.