Évezredekkel ezelőtt

Az ókori Görögországban, mikor az Olimposz istenei a fénykorukat élték született egy fiú. Egy fiú, akiről már a születésekkor úgy gondolták, hogy az istenek áldásával bír, és ahogy cseperedett először kamasszá, majd férfivá, már biztosra vették.

Rendelkezett mindennel, amit csak egy férfiú kívánhatott. Tökéletes arc, csábító ajkak, tüzes tekintet, lágyan omló fekete fürtök, s az atlétákat is megszégyenítő izmos, mégsem robosztus alkat.

Az ifjú pedig tisztában volt adottságaival és ki is használta azt. Egyszerű parasztnak született, harminc éves korára eljutott a legnemesebb asszonyok ágyába is, amit nem csupán kinézetének, hanem gyorsan terjedő hírének is köszönhetett. Nem volt nő, aki panaszkodott volna rá, egy vele töltött éjszaka után, hacsak arra nem miért csupán egyet töltött el vele.

Az évek alatt számtalan szívet tört össze, és több ezer könnycseppet hullajtottak miatta el az utána szerelmesen epekedő nők, amit Aphrodité, a szerelem Istennője megunt, és megkereste az ifjút. Igen, be kellett vallania, hogy az a sötét szempár, az a mosoly nagyon is megnyerően festett, és talán hagyja magát megvezetni, ha nem lát a fiatal férfi lelkébe. Úgy döntött, alaposan megleckézteti.

Átoknak szánta, de az ifjú áldásnak fogta fel azt, hogy halhatatlanságot kapott, és hogy útja során mindig mindene meglesz, sosem fog szűkölködni. De Aphrodité figyelmeztette, hogy legyen óvatos, mert bár a nők mindig annak a férfinak látják, aki az álmaikat, vágyaikat uralja, ő valójában olyanná fog válni, mint amilyen életet él.

Ha egy nap mégis úgy véli, hogy rátalált a szerelemre, és a lány kimondja neki azt a szót, szeretlek, annak megmutathatja valódi alakját, és ha még ekkor is elfogadja, akkor újra halandó önmaga lehet, és boldogan élheti le hátralévő éveit, de addig...