Aludnia kellett volna, összeszednie magát, hisz jó árat kell kialkudnia holnap. Ettől függ, hogy miből fog megélni az év további nagy részében. De képtelennek bizonyult. Újra és újra maga előtt látta a képet a fekete bőrével és a vörös szemekkel, és bőrszárnyakkal. Aztán eszébe jutott valami.

Ritkán használta, de most szüksége volt a laptopjára, amit az ölébe fogott és az ágyba kucorodott. Valahogy így nagyobb biztonságban érezte magát. Némi vacakolás után a netet is sikerült beüzemelnie és egyből megnyitotta a keresőt és begépelt két szót; Szex Isten.

A kereső kidobott egy csomó mindent és nekiállt megnyitogatni, de nem talált semmit és ez bosszantotta. Felhozott különböző mitológiák isteneit, de konkrétan egyiknél sem írták, hogy ő lett volna az, akinek Black magát titulálta.

Kicsit még nevetségesnek is érezte magát, hogy tényleg arra gyanakszik a férfi valódi nagybetűs Isten. Neki nem ezt tanították, de mindig érdekelte, hogy vajon a régi kultúrák miért voltak több isten hívők és nem csak egy.

- Ááá! Nem is létezik ilyen, hogy Szex Isten. Hülye vagyok és azt hiszem ez csak egy modern kifejezés, amit beképzelt, szexista, hím soviniszta pasi talált ki - már épp morcosan csukta le volna a laptopot, amikor felfigyelt egy ajánlott keresésre és ráklikkelt, de csak mert amit látott inkább illett be annak.

Újabb lapokat kapott, amik démonokkal foglalkoztak, és azok is amik kapcsolódtak a bujasághoz és a szexhez. Succubusok és férfi megfelelőjük az incubusok.

Ezek a lények képesek voltak bármilyen alakot ölteni, ami egy ember nő vagy férfi számára csábító, de csupán rosszat írtak róluk. Megölik az áldozatot, felfalják a lelkét és ez valahogy nem illet Blackre. Már-már megint lehülyézve magát elvetette volna az egészet, de még utolsóként egy linkre rákattintott és itt teljesen mást talált, mint eddig.

Ókori görög mondák

Szex Isten

Réges-régen született egy ifjú, aki isteni szépséggel bírt és ezt ki is használta. Nők tucatjainak szívét törte össze, de csupán élvezetet adott nekik, szerelmet nem. Az elhulló könnyeket megunta Aphrodité, aki megkereste az ifjút és megátkozta. Az átok értelmében halhatatlanságot kapott.

- Ez milyen átok már? Inkább áldás! - motyogta, majd olvasta tovább.

Ez mellett a nők és a férfiak is a tökéletes erősebbik nem példányának látták. De Aphrodité figyelmeztette, hogy mivel halandó a lelke befolyásolja a testét hiába vált halhatatlanná, az olyanná fog alakulni, amilyen életet él. Az ifjú nem figyelt a szavakra és züllött életet folytatot, ami lassan démonivá alakította a testét.

Mivel Aphrodité a szerelem istennője, így adott neki egy esélyt, hogy újra önmaga legyen és halandóként éljen, de ehhez az kell, hogy olyan lány szeresse, aki azután sem hátrál meg tőle, miután megmutatja neki a valódi alakját. Ehhez persze ki kell mondani azt az egy szót: szeretlek.

- Komolyan, mint valami ókori szépség és a szörnyeteg mese - morfondírozott. - Lehet ez ihlette? Nem! Hülye vagyok. Csak képzelődtem és jobb, ha lefekszem, kialszom és összeszedem magam. Erős nő vagyok! Apa is mindig ezt mondogatta - kinézett az ablakon, a sötét égre. - Annyira hiányzol...

Lerakta a laptopot és összegömbölyödött. Még arra se vette a fáradtságot, hogy levetkőzzön. Még jó ideig kattogott az agya, de valahogy lassan megnyugtatta a férfi ingéből áradó illata. Sötét volt és mámorító.

Reggel nem találkozott Blackkel, aminek kicsit örült is. Nem sikerült teljesen kialudnia magát és még mindig kicsit zaklatott is volt, de igyekezett nem kimutatni. Bekocsikázott a városba és bízott abban jó árat fog kapni, hisz idén minden kedvezően alakult eddig, a minőség kiváló volt.

Ezért is érte sokként a válasz, amit aztán kapott a nap végén. A világ összeomolni látszott és nem tudta hogyan tovább. Csak beült az autóba és a jó ég tudja, hogyan ért haza.

Mr. Greham közölte vele nem hajlandó egy deka gyapjút sem venni tőle, mondván, hogy olyan hírek terjednek, miszerint vegyszernek köszönheti a jó minőséget. Ő pedig nem hajlandó ilyet felvásárolni.

Nem tudott mit válaszolni. A bizonyítás napokba telik és a szakértők drága pénzért dolgoztak. Sírhatnékja támadt. Tudta miért van ez. Ed miatt, hisz az ő apja volt mr. Greham.

Hogyan lehetett ilyen hülye? Miért nem gondolt rá? Mit mondhatott a fiú? Az igazat biztos nem, de nem is számított. Hiába állítana oda és mondaná el mi történt nem hinne neki. Annie félne kiállni mellette, Black szavára meg nem adnának. Vége, mindennek vége.

Tudta, hogy a hír el fog terjedni és a fiúk nem fognak jönni lenyírni a többi birkát, hisz nem tud nekik fizetni. Mire szerezz helyettük mást, addigra nekiáll becsomósodni a gyapjú és rosszabb lesz a minősége, nem kapna érte, annyit, amennyi kellene ahhoz, hogy megszorítás nélkül kihúzza a következő évig. De miért is kéne küzdenie? Ugyan így járna. Ha valakinek egyszer a rossz hírét keltették, annak vége volt.

Feltűnt Black furgonja, Ashley sejtette, hogy a maradék cuccáért jön. Ezért is lepte meg a férfi dühös arca, ráadásul úgy becsapta az ajtót, hogy csak úgy csattant. Egy feldühödött bikára hasonlított, aki épp eltaposni készül valakit. Felkészült rá, hogy a fejéhez fog vágni néhány keresetlen szót.

- Reggel nekiállunk! - közölte mire Ashley szeme elkerekedett. - Szerintem te is tudod, hogyan kell birkát nyírni.

- Igen, de...

- Majd utána keresel más vevőt, először legyenek lenyírva! - vágott a szavába.

- Nem tudok fizetni Black! Még, ha azt mondod utólag, akkor is ki tudja...

- Már az elején megmondtam, hogy nem érdekel a pénz! - vágott megint közbe és hajthatatlannak tűnt. - Holnap hajnalba kezdjük!

- Miért? - akarta tudni Ashley, mert nem értette a dolgot.

- Mert az én hibám, hogy ilyen helyzetbe kerültél.

- Hah, ne nevettess! Csak normális ember módjára viselkedtél és nem mentél el csak úgy a látottak mellett. Nem. Ez az egész az én hibám, amiért finoman nem utasítottam vissza ameddig lehetett, hanem eljutottunk odáig!

- Nem a te hibád, hogy egy köcsög szemétláda és még finoman jellemeztem. Én hagytam elmenni, ezért járhatott a szája. Agyon kellett volna ott helyben vernem és nem hagyni elmenni.

- Jó ég! Black! Revolver volt nála! Le is lőhetett volna.

- Ahhoz gyáva féreg volt, inkább úgy állt bosszút, hogy neked ártott. De ezt nem fogom hagyni! Segítek lenyírni a birkákat, hogy aztán el tud adni másnak.

Ashley csak állt és nem jutott szóhoz. Nem tudta sírjon vagy nevessen. Nem elég a tegnapi helyzet, most is olyan abszurdum volt az egész, hogy nem is akarta elhinni tényleg vele történik meg.

- Rendben - adta be a derekát, mire Black csak bólintott.

Megint nehezen aludt el, és kissé kómás fejjel ébredt. Mire lement, hogy főzzön egy kávét, addigra Black már felkelt és mire kiért hozzá, addigra a férfi már jó néhány birkát lenyírt. És igaza lett. Tényleg sokkal nagyobb tempójú munkára volt képes, mint amit eddig mutatott. Eddig kételkedett, de ezt látva remény gyúlt a szívébe. Igen, talán sikerülhet.

Az előző héten általában hajnali öttől délig nyírták a birkákat, majd egy másfél órás szünet után este hatig. Most is akkor kezdték és egészen sötétedésig. Csak annyira álltak meg, hogy néhányan falatot egyenek.

Ugyan hosszabb időintervallumban csinálták, még ha csak ketten is, de Ashley tudta, nem ér fel egy férfihoz, hisz nem volt benne akkora erő a birka tartásához és szenvedett is egyik-másik jószággal.

Ráadásul a második nap végére már rohadtul fájt a karja és fáradt is volt. Csodálta Black elszántságát és tisztelte azért, hogy segíteni akar neki, de a harmadik nap végén, már rajta is látta, hogy oda van a karja. Aztán eszébe jutott valami és ironikusan felkacagott.

- Mi az? - tudakolta Black, hisz a helyzet egyáltalán nem indokolta a jókedvet. Csúszásban voltak, de talán az az egy-két nap még nem fog nagy kárt okozni.

- Fáradtnak tűnsz - és a lány szája még mindig felfelé görbült.

- Miket nem mondasz! - morogta és jobb helyett inkább ballal húzta meg a sörös üveget.

- Nem gondoltam, hogy egy Isten is el tud fáradni - amikor pedig meglátta Black döbbent arcát nem tudta megállni és felnevetett, aztán a férfi elmosolyodott.

- Mivel nem a birkanyírás Istene vagyok, még szép, hogy leszívja az erőmet - és huncut fény villant a szemébe, de Ashleynek meg sem fordult a fejében, hogy most kikezd vele, vagy visszaél a helyzettel. Pedig csak ketten voltak a ranchon, még csak senki nem is hallaná, ha megpróbálna segítségért kiáltani.

- Cöh... - fenyegette meg azért figyelmeztetően és kissé játékosan.

Aznap éjszaka jól aludt és nem csak a fáradtság miatt. Jól esett ez a kis évődés a nap végén és sokat javított a hangulatán. Ráadásul egyre inkább tudta, hogy igaza van Blackkel kapcsolatban. Nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, és kicsit hülyének érezte magát, hogy még mindig reménykedik.

Fáradt volt, de nem tudott aludni. Ashley járt a fejében és az, ahogyan megfenyegette az ujjával. El kellett ismernie erős lány, mert nem tört össze és ijedt meg az utalásánál. Sőt ő kezdeményezte az egész évődést.

Ugyan nem az esete, de be kellett ismernie, hogy a szürkés-kék szem igézően tudott nézni és mikor mosolyra húzta az ajkait a tekintete vele nevetett. Rendes lány volt, olyan akikkel nem kezdett, de mi van, ha pont egy ilyen tudná megtörni az átkát?

Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a lelke a tettei által kitisztuljon? Néhány év biztos nem elég, pedig Ashley mellett szívesen maradt volna, hogy segítse a boldogulását. Talán még lehetne is közöttük úgy egy boldog kapcsolat, hogy nem fedi fel neki kicsoda ő. Bár tapasztalatból tudta, hogy minél többször mondja ki neki valaki, a szót, annál nagyobb kényszert érez arra felfedje az igazi alakját. De tudta, képtelen lenne rá.

Látta sírni Ashleyt és nem akarta még egyszer. Csak összetörne és talán végérvényesen, ha rájönne, hogy egy szörnyeteget szeret. Mert az volt, nem tagadhatta.

De még, ha nem is kerül erre sor, akkor is előbb-utóbb el kéne hagynia, mert feltűnne neki, hogy nem öregszik, és ez kérdéseket vetne fel. Ezt nagyon utálta a dologban. Mindig újra és újra tovább kellett állnia, új személyiséget kialakítani, hogy ne tűnjön fel senkinek. Általában mindig más országot is választott.

Felemelte a karját és megnézte magát, majd ökölbe szorította a kezét. Bármilyen csábító is a remény, hogy talán most. Nem teheti meg.

Lenyírja a birkákat, aztán elhúzz innen. Mind a kettejüknek ez lesz a legjobb. Már amúgy is párszor beletörődött abba, hogy neki ez a sorsa. Ő választotta, akkor viselje is a következményeit.

Szombatra már be volt gyulladva a válla, de összeszorította a fogát és egyedül fejezte be, mert Ashley már megemelni sem tudta az övét. De a végére értek. Kipihenni magát és holnap reggel elköszön, elmegy és elfelejti a lányt és éli tovább az életét, amit megszokott. Legalábbis ez tervezte.

Vasárnap reggel épp a cuccát hozta le, amikor begördült egy előkelő autó. Akárki jött, városi fazon volt, mert a helyiek nem vettek ilyet ilyen terepre. Öltönyös fickó szállt ki és rossz érzése támadt, amikor meglátta hogyan méri végig Ashleyt. Nem hallotta mit mondott a lánynak, csak annak a reakcióját.

- Tessék? De hát miért? Eddig mindig szeptemberig kellett befizetnem...

- Igen, de tudomásunkra jutott egysmás és így most változott a helyzet. Szóval vagy befizeti a kiszabott ideig, vagy kénytelenek leszünk...

- Abszurd! Legalább egy hónapot adjanak! Mindig időben fizettem és pontosan, ennyi azért igazán kijárhatna nekem!

- Sajnálom, de vagy fizet tizenöt napon belül vagy elárverezzük a farmot - azzal az ipse hátat fordított a lánynak és beült az autójába, majd elhajtott.

Ashley csak állt ott leforrázva és megint a sírás kerülgette. Pedig már reménykedett benne minden rendbe fog jönni. De esélytelen hogy ennyi idő alatt új vevőt talál a gyapjúra, aki még át is utalja neki a pénzt.

Az apja évekkel ezelőtt kénytelen volt kölcsönt felvenni, amit még most is fizetett. Évi szinten fizette ki az esedékes részt egy összegben, méghozzá a nyírás után. Kétségbeesetten nézett Blackre, aki komor arcot vágott, majd beült a furgonjába és elhajtott. Mégis mire számított? Hogy idejön megkérdezi mi a baj, marad és segít? Megtette, amit ígért és innentől már semmi köze nem volt a dolgokhoz.

Nem sikerült vevőt találnia és lejárt a tizenöt nap is. A bank megbízottja kiszállt, de nem csak ő. Itt volt Mr. Greham is, valószínű azért, hogy sokkal olcsóbban hozzájusson mindenhez, mint amennyit valóban ért.

A bank nem foglalkozott azzal, hogy ténylegesen mennyit ér a farm, a licitet arról az összegről indította, amivel ő még tartozott nekik. Ráadásul senki más nem jött el, akit érdekelt volna a dolog, így még esélye sem volt, hogy többet kap érte és neki is jut belőle valami, amivel talán egy városban új életet kezdhetne.

Már épp licitverseny híján odaadták volna a farmot Mr. Grehamnek, amikor újabb autó fordult rá a bevezető föld útra. Öltönyös fickó szállt ki,  ügyvéd lehetett. Méregdrága Armani öltönyét, még a bank képviselője is irigykedve bámulta. Valószínű az aktatáska és a kezén lévő óra is egy vagyon ért. Odalépett a bankot képviselő férfihoz és bemutatkozás helyett olyan összeget mondott, hogy Ashley szája tátva maradt.

Ez nemhogy a farm tényleges értéke volt mindennel együtt, hanem még több is. Nála döbbentebb talán Mr. Greham volt, aki még akkor sem tudott megszólalni mikor a bank alkalmazottja rákérdezett tud-e többet ajánlani. Ashley nem igazán tudta mi történt aztán, de végül kettesben maradt az ügyvéd fickóval.

- Miss Catcher! - szólította meg hivatalosan.

- Igen? - nem tudta mit akarhat.

- Alá kell írnia néhány papírt, mielőtt a pénz Önnek megillető részét csekken át nem adom - tájékoztatta türelmesen a férfi.

- Öööö rendben - azzal kissé még mindig döbbenten bevezette a férfit, aki egy rakás papírt tolt az orra alá.

Tudta, hogy el kéne olvasnia, de egyszerűen nem volt olyan állapotban. Az első oldalon állt valami olyan, hogy az új tulaj semmihez nem fog hozzányúlni, minden marad a régi. Azért megnyugtatta a tudat, hogy nem fogják a házukat ledózerolni és az állataikat vágóhídra küldeni, így innentől kezdve nem olvasta, csak aláírta, ahol kellett. Kézhez kapta a csekket, amin olyan összeg állt, amiből új életet kezdhet valahol máshol.

Mire észbe kapott az ügyvéd távozott, pedig meg akarta kérdezni, hogy mikor kell kiköltöznie. Az biztos a cuccát összepakolja és megy, amikor mennie kell. De valahogy nem hagyta nyugodni a dolog. Mégis ki az, aki feltűnve a semmiből úgy döntött, hogy megveszi az ő farmját. Ki küldte az ügyvédet?

Csak olvasta a sorokat és a sok infótól zsongott a feje, a betűk is helyenként összemosódtak. Komolyan mi szükség van egy ilyen részletes szerződésre? De végül elért egy lap aljára, amin a következő állt.

A szerződést véghez vitte William M. Smith (ügyvéd), aki törvényes és hivatalos megbízottja Damien B. Ware -nek.

~ Ki a fene ez a Damien B. Ware? - azzal már húzta is oda a laptopját, mert ha valami gazdagabb, ismertebb személy, akkor biztos talál a neten infót. Beírta a keresőbe a nevet és az első oldal, amit kidobott a legkeresettebb playboyok listája.

~ Hurrá! Valami szépfiú vette meg a farmom - lelkendezett szarkasztikusan, majd a képek fülre kattintott és ledermedt.

- Nem, az nem lehet! - lehelte hangtalanul a szavakat, mikor egy ismerős arc nézett vissza rá. A szerződésen lévő névre esett a pillantása, arra az egyetlen betűre, ami rövidített valamit. B, mint Black.