Három hónappal később

Damien fekete úszónadrágban és kigombolt fehér ingben ült egy napozóágyon, egy ernyő árnyékában, ölében egy falatnyi bikinit hordó vörös hajú szépséggel. Nem ő volt az egyetlen, mert egy fekete hajú bombázó épp most emelkedett ki a medence vízéből, két szőke pedig valamivel arrébb csacsogott koktéllal a kezében.

Nem volt olyan szokatlan, hogy floridai villájának egyszerre több női vendége is akadt, akik csak egy bizonyos céllal tartózkodtak itt, hogy őt szórakoztassák és kényeztessék. A kis vörös az ölében nagyon dörgölőzött és pontosan tudta mit akar, de egyelőre nem érzett hozzá kedvet.

Alig néhány órája keltek fel és azóta már mindegyik lány egyszer megkapta őt, az éjszakáról nem is beszélve. Ennek ellenére élvezettel legeltette a szemét a lágyan hullámzó dús kebleken, amik valószínű nem voltak természetesek, bár őt ez nem zavarta. Tenyere a formás fenékre simult és becézte azt.

- Khmm... elnézést uram! - köszörülte meg a torkát a férfi alkalmazott, hogy felhívja magára a figyelmet.

- Igen? - és fel sem nézett.

- Egy hölgy van itt.

- Akkor engedje be! - ugyan jobb szerette, ha valaki előre bejelentkezik, de mégis, hogyan mondhatna nemet egy hölgynek? Bár a nála megfordulókat nem igazán lehetett ezzel a szóval illetni.

- Szia Black! - szólalt meg egy nagyon is ismerős hang, mire megmerevedett a mozdulat közben.

Nem fordult meg a fejében, hogy Ashley valaha megkeresné őt, még ha rá is jön ki ő valójában. Persze voltak éjszakák, amikor felébredt és a plafont bámulva azt a kékes-szürkés szempárt látta. Olyankor elkapta a vágy, hogy újra lássa, de mindig emlékeztette magát a lány túl rendes hozzá képest.

Lassan emelte fel a tekintetét és a jól megszokott látvány fogadta. A lány farmert viseld, de a kockás ing helyett top simult az alakjára, a lovaglócsizmát meg edzőcipőre cserélte, de még így is látszott rajta, hogy nem ebbe a közegbe való. Vendéghölgyei becsmérlően néztek végig rajta, de nem foglalkozott velük, egyedül őt nézte.

- Beszélhetnénk? - tette fel a kérdést, bár ő sokkal inkább másra vágyott, nem egy beszélgetésre.

Kicsit megtolta a popsit mire a vöröske kelletlenül felállt, majd a másik három társaságában befelé indultak. Az egyikük még meg is lökte enyhén Ashley karját, sőt mintha elhangzott volna valami olyan sértés is, hogy csontoska. Nem akarta elhinni, amikor a lány hasonló pillantással viszonozta, amit ő kapott.

- Szóval? - dőlt előre kicsit, bár legszívesebben feláll a napozóágyból és odamegy hozzá.

De nem, jobb ez így, hogy a medence közöttük van. Ashley viszont nem így gondolta, mert elindult felé és képtelen volt róla levenni a szemét. Aztán azon kapta magát, hogy fantáziálgat, mint éjszakánként.

- Tudod nem könnyű téged megtalálni.

- Nem szeretem, ha zaklatnak - a lány bólintott, majd megállt, aminek nagyon örült.

- Akkor nem foglak sokáig feltartani. Két dolog miatt jöttem - kérdőn húzta fel a szemöldökét, hogy folytassa - Először is szeretném megköszönni, hogy megvetted a farmot, de ennél többet is tettél, mert egyből vissza is ajándékoztad nekem.

Megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne és a bankszámláját nézve az is volt. Egyszerűen csak azért tette, mert tudta mire megy ki a játék. Kényszerhelyzetbe hozni Ashleyt, hogy az a Mr. Grahem kihasználhassa. Márpedig utálta az ilyen alakokat és inkább keresztül húzta a számításait. Legalábbis ezt mondogatta magának.

- És mi a másik? - kérdezte meg mivel a lány hallgatott.

- Egy darabig reménykedtem, hogy visszajössz, de nem tetted, ezért is kerestelek meg, és ezt látva... - mutatott körbe. - Úgy gondolom, hogy te bujkálsz, menekülsz.

- Ugyan mégis mi elől kéne? - nevetett fel, majd kiült a napozóágy szélére és felállt.

- Önmagad elől. Ez nem te vagy! - a férfi felhorkant, majd ragadozó módjára nekiállt Ashleyt megközelíteni. - Ez a képmutatás és felszínesség nem illik hozzád, sokkal inkább vagy az a keménykötésű és határozott férfi, akinek megmutattad magad.

- Miből veszed, hogy nem ez az igazi és ott játszottam meg magam - és megállt tőle két lépésre.

- Egy érzéketlen, felszínes alak, nem akadályozz meg egy erőszakot, nincs benne annyi jó szándék, hogy segítsen befejezni a nyírást és utána még a farmot is megvegye, majd ellenszolgáltatás nélkül visszaadja. Ilyet csak egy jó ember tesz.

- Lehet csak le akartalak kötelezni, hogy...

- Akkor már megkerestél volna - vágott a szavába. - Hiába akarod tagadni jó ember vagy, érző szívvel.

- Jah, aki a lelkedbe gázolva lerázott egy mondattal. Igen, minden jó ember így viselkedik! - válaszolta szarkazmussal a hangjában.

- Csak őszinte voltál, amit én nagyra értékelek - és a lány közelebb lépett hozzá és a szemébe nézett.

- Őszinte? - nevethetnékje támadt, majd gondolt egyet. - Szóval, ha azt mondanám kedvellek, akkor elhinnéd?

- Nem! - vágta rá gondolkodás nélkül és ezzel meglepte. - Talán nem az ízlésednek megfelelő vagyok, mégis megszerettél, ha nem így lenne, nem teszel meg értem ennyi mindent. Valld be Black!

Na erre azért nem számított. Alig két hetet töltött el a lány társaságában és az így kiismerte. És a legrosszabb az egészben, hogy igaza volt. Valahol, valamikor abba a két hétben Ashley olyan szinten a szívébe lopta magát, mint előtte még egy nő sem. De nem vallhatta be. Neki nem! Gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Szóval azért jöttél el idáig, mert te, a fejecskédben ezt a kis gondolatmenetet összeraktad, hogy én szeretlek, csak mert megtettem ezeket a dolgokat?

- Igen - és lesütötte a szemét. - Meg, hogy megmondjam neked, hogy én, akármilyen is vagy, szeretlek.

Igen, ezt eddig is gyanította, de hallani a szájából más volt. Legszívesebben megcsókolja itt és most, bevallja az érzelmeit, de újra emlékeztette magát, hogy nem lehet. De most legalább lehetősége van egy életre eltaszítania magától Ashleyt. Meg kell tennie! Még, ha ebbe bele is hasad a szíve. A lány, amint újra ránézett élt a képességgel és megmutatta magát.

Eltelt egy-két pillanat és várta a megdöbbenést, a félelmet, de nem ez történt. Ashley egy darabig a szemébe nézett, majd az arcát kezdte el tanulmányozni. Ő pedig nem tudta mi a fene folyik itt?

Látnia kellett, hogy néz ki és úgy reagálnia, mint bárki másnak, de nem történt meg. A reakció miatt a szíve nekiállt hevesebben verni. Ott motoszkált a gondolat a fejében, de el is vetette, hogy az nem lehet. Talán csak nem működött, bár ez kizárt. Vagy tudat alatt mégse tette meg?

- Tudod azt hittem, hogy csak képzelődtem azon az éjszakán a megrázkódtatás és a pia együttes hatása miatt - és Blacket ez a mondat mellbe vágta, mert ez azt jelenti...

Látta őt annak ami és nem félt, nem szörnyedt el, nem állt neki menekülni. Az a gondolat és a remény újra befészkelte magát a fejébe, a szívébe. Megtörhet az átok és végre élhet normális életet? Vagy ez az egész csak egy tévképzet és lehet elaludt a napozóágyon és álmodik?

- Szóval, szeretsz Black? - nézett rá az a gyönyörű szempár, aminek pillantása alatt nyelnie kellett.

- Igen - bukott ki belőle és még mielőtt észbe kapott volna felemelte a kezét és megérintette Ashley arcát, aztán hirtelen vissza is kapta a kezét, de a lány ráfogott és úgy nézett rá, mint még soha senki.

Azok a szemek némán kérték, hogy ne utasítsa vissza. Ne lökje el. Ne meneküljön. Mert igen, azt tette. Egy élvezetekkel teli, de felszínes életbe, amik csupán pillanatnyi örömöket tudtak neki okozni, miközben belülről marta az űr.

A halhatatlansága miatt nem igazán volt mitől félnie, most mégis ez az érzés járta át. Aztán lassan közelebb hajolt, mire Ashley becsukta a szemét és felemelte a fejét, felkínálta a száját, ő pedig elfogadta. Lassan kóstolt bele az édes és puha ajkakba. Nem tartott soká és nem mélyítette el. Hova kapkodjon, hisz ha beigazolódnak a reményei még lesz rá alkalma és ideje.

Elengedte és az arcát tanulmányozta, majd az a szempár ránézett, aztán meglepettséget látott rajta. Először arra gondolt, hogy nem történt semmi változás, de meglátta a kezét. Emberi volt, és ha ő annak látta, az azt jelentette, hogy megtört az átok. A szíve újra gyorsabb ütemre kapcsolt és hitetlenkedve meredt magára.

- Ugyan úgy nézel ki, mint amilyennek megismertelek, így néztél ki eredetileg is? - hallotta meg a kérdést.

Elengedte és az üvegajtók felé indult, hogy megnézze magát. A haja és a szeme sötét színű maradt, mint eredetileg, de egy másik arc nézett vissza és magasabb is lett valamivel, mint eredetileg. Érdekes volt látni és tudni, hogy a lány milyennek látta őt. Ő mindegy milyen képet nézett vissza magáról, ugyan az fogadta, amit a tükör is mutatott.

- Nem, de tetszik, amit látok - ismerte el, mire a lány megeresztett egy cöht mellette, mire felnevetett. - Nem vagyok olyan tökéletes, mint voltam, de nem bánom. Ez, sokkal férfiasabb.

Ashley csak a szemét forgatta, és tudta, hogy igaza van, mert nagyon hiún hangzott a dolog, de úgy érezte muszáj ezt kimondania. Főleg, hogy a lány az előbb mondta, nála erény az őszinteség.

- Valamit nem értek, ha nem így néztél ki, akkor most miért? - fonta karba elgondolkodva a kezét.

- Talán Aphrodité ajándéka, hogy olyannak láthass, amilyennek megismertél - és a lány felé fordult, majd közelebb vonta magához.

- És a többiek? - morfondírozott tovább Ashley, mire meghúzta a vállát, mert különösképpen nem érdekelte.

- Nem tudom. Idővel kiderül úgy is - ahogy sejtette az is, hogy a jelenlegi vagyonával és életével mi lesz.

Lehet minél előbb át kéne mentenie valahova? Vagy megtarthatja? Az biztos, hogy mint playboy nem fogja folytatni a pályafutását, amit nem bánt. Örömmel megy vissza a ranchra, amíg Ashleyt maga mellett tudhatja.

- Black - és játszani kezdett a kigombolt ingével.

- Damien - javította ki, mire kapott egy lesújtó pillantást, amiből tudta, hogy ez miatt lesz még egy-két csatája a lánnyal.

- Aphrodité tényleg olyan szép, mint amilyennek leírják? - bökte ki végül a kérdést, mire érezte, hogy a férfi végigméri.

- Emlékeim szerint nincs ilyen hosszú lába, és a szeme se ez a meghatározhatatlan kékes-szürkés színű - látta, hogy Ashley elpirul a bók hallatán.

- De biztos nagyobbak a mellei - motyogta aztán lesütött szemmel.

- Akkorát csináltatok neked, amekkorát csak akarsz - mire meglepetten nézett fel rá a lány, majd a mellkasát bámulta.

- Nem akarok nagyobbat - és alig hallotta a szavakat. - De, ha te szeretnéd...

- Nem! - vágta rá. - Te úgy vagy jó Ashley, ahogy vagy.

És a pír újra ott játszott a lány arcán, amitől még szebbnek látta. Nem kaphatott eddig sok bókot, szóval lesz neki mit bepótolni és be is fog. Minden nap fog neki valamit mondani, amitől szebbnek fogja érezni magát. Mert az a mosoly, ami az ajkára tudott költözni elbűvölte és szerette volna minél többször látni.

- Black - szólalt meg egy hosszabb hallgatás után és a férfin volt a sor, hogy forgassa a szemét. Talán jobb, ha nekiáll hozzászokni?

- Igen? - tette fel a kérdést, mert tudta, hogy Ashley erre vár.

- Jól sejtem, hogy királyi méretű ágyad lehet, baldachinnal, meg fekete selyem huzatú ágyneművel? - és minta kicsit jobban elpirult volna.

- Nem baldachinos, de a többi stimmel - vigyorgott. - És nagyon jó a rugózása.

Ha lehet Ashley még jobban elpirult és rá se mert nézni. Csak babrálta az inget és Damien érezte rajta a feszültséget. Talán félt, talán ideges volt, és talán vágyakozott is.

- Kíváncsi vagy rá? - noszogatta meg kicsit, hátha végre megszólal.

- Na jó - bökte ki végül. - De csak, mert kíváncsi vagyok tényleg olyan jól rugózik, mint állítod.

És a füle hegyéig elpirult, ami miatt még inkább imádta. Legszívesebben megcsókolta volna, de úgy döntött az ráér fönt, addig is ad egy kis időt Ashleynek. Eleresztette, majd megfogta a kezét és húzni kezdte felfelé, a lány pedig követte.

Egyikük sem látta a nőt, aki a terasz szélén megbújva figyelte őket, majd elmosolyodott. Aphrodité nagyon bízott ebben a lányban, hogy nem fogja csak úgy feladni Damient és végre megtöri az átkot. Volt alkalom, mikor megsajnálta a férfit és már-már hagyta magát meggyőzni, és megszabadítja tőle, de tudta, hogy akkor nem érné el a célt, amit kitűzött maga elé, amikor ráolvasta.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha belé és egy lányba lövök egy nyilat, mikor meguntad, hogy szíveket tör össze? - szólalt meg mellette Érosz hangja.

- Nem. Meg kellett tanulni a belsőt is értékelni, nemcsak a külsőt. Sok időbe telt, de végül rájött a dolgokra. És így, hogy megszenvedett érte, még inkább fogja értékelni a szerelmet - válaszolt neki Aphrodité.

- Ha te mondod anyám - vont vállat a fia.

- Azért irigylem a lányt - fordult meg Aphrodité jelezve, hogy távozhatnak. - Meg kell hagyni tényleg isteni az ágyban, szóval rászolgált arra, hogy Szex Istennek nevezze magát.

- Hogy nem ismert fel téged? - és Érosz kicsit meglepődött a kijelentésen.

- Istennő vagyok, és képes vagyok alkalmazkodni az adott kor nőideáljához. Hogy máshogy képviselhetném a szerelmet különben, ha nem tartanak épp vonzónak a férfiak?

Nem kapott választ, de nem is várt. Elégedett volt magával, főleg hogy Damien sorsa jól végződött. Újra halandó lett és ha nem szúrja el, akkor hosszú ideig boldogan élhet Ashley mellett.