Suzy naplója egy képzeletbeli világban játszódik, a valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve... vagy nem. Kéretik nem komolyan venni.

Legends Never Died, azaz a legendák soha nem halnak meg.

Pedig néhánynak nem ártana, mert értelmileg vagy érzelmileg kész katasztrófák, mégis ott csücsülnek a Halhatatlanok Csarnokában és az emberek még évszázadokkal, vagy akár évezredekkel később is emlékeznek rájuk és felemlegetik hősies tetteiket. Mintha ennek lenne bármi értelme. Bár bizonyára van különben nem tennék.

Tényleg nem értem őket. Ott van például az a csupaizom pasas, aki állítólag mindenféle fura lényeket győzött le. Mintha ez olyan egyedi lenne, de ha engem kérdeztek nincs ebben semmi hősies. Érzelmileg nagy nulla volt, csak a harc éltette, a nőket meg cserélgette, bárki mondjon róla bármi mást.

Miért gondolom ezt? Mert mindig akadt valami szende megmentendő szépség, és ne akarja nekem senki bemesélni, hogy aztán csak úgy tovább állt. Pasiból volt, azok meg élnek a lehetőséggel, hacsak nem hülyék. Szóval ez a fazon tuti meghúzta őket, aztán ment tovább harcolni egy újabb lénnyel. Jah meg egymaga seregeket állított. Persze, én meg világmegváltásra készülök!

Oh, volt egy ilyen is. Bele is halt, és mégse váltotta meg a világot, csak ezt mondják, akik hisznek benne. Szerintem meg hülye volt. Tudod ki áldozná fel magát másokért! Igen, a hősök, akik legendákká válnak. Meg a legtöbb hullává, mégha aztán be is kerülnek a Halhatatlanok csarnokába, ahol örökké élhetnek és boldogíthatják egymást. Persze, ha igazak a pletykák, akkor azért gyűjtik őket itt össze, mert majd jön egy nagy vész és akkor újra szükség lesz rájuk.

Mondjuk akad ott néhány fura fazon. Egy másik csupaizom alak, szintén mindig a kihívást kereste, mindig erősebb ellenfelet akart magának. Oké, ő érzelmileg tényleg helyén volt, de értelmileg! Mégis ki az a barom, aki esélyt ad a gyógyulásra, meg az erősödésre az ellenfele számára? Hát ő. Mindezt azért, mert ő abban látott izgalmat. Keresett volna máshol, így néha még nagyobb veszélynek tette ki a világot, mint amiben volt.

Persze nála is igaz a mondás, miszerint hülyéknek áll a szerencse! Minden ellenfelét legyőzte, előtte meg kicsit agyonverette magát. Mondjuk ezt figyelembe véve már nem is csodálkozom, hogy baj volt a fejében.

Viszont akad néhány, aki nem tudom miért van a Csarnokban. Ők nem igazán hősi világmegmentők, hanem valami mással érték el, hogy fennmaradjon a nevük. Ott van az a kereskedő, aki eltévedt és másik földrészen kötött ki. Na bumm! Micsoda nagy felfedezés! És mégis elérte, hogy a mai napig emlegessék.

Mondjuk tényleg nem értem miért tette őt ez legendává, mert nem ért el, mint hogy az ott élő népeket leigázzák az újonnan érkezők, hogy aztán egy rakás új betegséget vigyenek haza, ami több ezer ember halálát okozta. Szóval a nevéhez elég sok vér tapad, mégha nem is ő ölte meg őket. Hmm... mondjuk, ha ebből szempontból nézem, akkor legendásnak is lehet őt nevezni.

Nem ő volt az egyetlen, akinek köszönhetően tucatszámra hullottak az emberek. Néhány hódító is ezen a listán szerepel. Pl az a lovas pasas, aki a balkánt hódította meg, vagy az a vágott szemű ott távol keleten. De volt egy másik lovas pasas is később, sztöpli ember, nagy kalappal, meg fura testtartással. Elég szerencsétlen módon halt meg. Leesett a lováról az egyik csatában. Balfék.

De volt egy másik eszement is, aki szintén elég alacsony volt. Tuti nem volt nála valami rendben, mert olyan ideális emberképet alkotott, amihez neki semmi köze nem volt. Mégis úgy követték őt, mintha valami isten lenne. Pedig nem volt az, csak jól tudott szövegelni. Úgy rémlik fura kis bajszot hordott. Hmm... lehet minden kisnővésű önképzavarral küzd és szándékosan fura megjelenést választ? Hát ők tudják. Mindegy is.

Nemcsak a múltban születtek legendák. Most is akad néhány önjelölt hősjelölt hősképződmény. Vagy legalábbis azok akarnak lenni. Múltkor is azt mondja nekem az egyik "Angyalkám állj el az útból."

Angyalkám! Nekem! Nekem, akinek nem véletlenül vannak szarvai, meg bőrszárnyai! Azért elég feltűnőek, épeszű ember nem kever össze egy démont egy angyallal! Emberek millióinak... na jó tucatjainak keserítem meg az életét nap, mint nap. Ez meg! Ez meg képes leangyalkázni engem! Azt hittem ott robbanok fel a méregtől.

− Mit csinálsz angyalkám? Naplót írsz?

− Hé! Add vissza! Semmi közöd hozzá!

− Oh! Pont rólam írsz, és az éjszaka tapasztalt legendás képességeimről? Aztán nehogy túlzásokba ess!

− Hülye! Húzz innen!

Utálom. Bár, el kell ismernem egész jó teljesítményt nyújtott az ágyban. Azért nem legendásat, mint hiszi magáról. Nem ezzel fog a Halhatatlanok Csarnokába bevonulni. Mondjuk azt a barom társamat legalább jól helyben hagyta. Annak is nem tudom hogyan jutott eszébe, hogy elpusztítsa a világot. Mégis kiket sanyargatunk akkor, ha kinyír mindenkit? És amúgy is van néhány jó dolog, amiért kár lenne. Mint egy kádnyi forró vízben elnyúlni, illatos habbal körülvéve.

− Jól hangzik, és nekem más ötletem is van mit lehetne ott csinálni.

− Te! Kinyírlak!

− Ha lehet csak utána. Bár szerintem addigra meggondolod magad. Most pedig firkáld oda, hogy bejegyzés vége és valósítsuk meg azt a fürdőt.

Bejegyzés vége.

U.i.: Egy nap akkor is kinyírom.