- Ööö... Zyn - szedtem össze aztán a bátorságom egy fél órával később, ami majdnem el is illant, mikor a barna szempár felém fordult. - Hogy jöttél át a világunkba? Úgy tudtam...

Itt elakadtam. Igazából fogalmam sem volt hogyan működik a világok közötti átlépés. Oké, a tükör az álmomban működött, de az ott, tényleg csak az volt. Most viszont rendes, fizikális helyekről beszélünk.

- A ti és a mi világunk, bár nem egymás mellett helyezkedik el, testvér világok, ezért is nézek úgy ki, mint ti.

- Leszámítva, hogy te bazi nagy farkassá tudsz változni, mi meg nem - dörmögte hátra Vera, közben pedig az útra koncentrált.

- Eltértünk tőletek a fejlődésben, ezért váltak el a világaink, de az idők folyamán két másik is közénk ékelődött. Ennek ellenére az átjárás megmaradt, aminek nálunk a módja nem merült feledésbe.

- A boszorkányok alkonyával, a sötét középkorban, nálunk viszont igen - merengett el Nelly. - Mit felejtettünk még vajon el, néhány öntelt, uralomra törő eszme miatt?

- Erre én nem tudok válaszolni neked - fordította a fejét felé Zyn.

- Költői kérdés akart lenni, ne foglalkozz vele - legyintett Vera, mire ő ráncolta a homlokát.

- Olyan kérdések, amire nem szokás válaszolni - próbáltam megmagyarázni. - A költők verseket írtak, megannyi kérdést feszegetve, de ezekre választ nem adtak, aki meg olvasta, annak meg nem volt alkalma válaszolni. Szóval innen a szófordulat.

- Nem állítom, hogy teljesen értem - nézett rám újra, én pedig éreztem, hogy a pulzusszámom megemelkedett.

- Mindegy. Szóval ezért tudtál átjönni a pecsét segítsége nélkül? - tereltem inkább vissza a szót.

- Elsőre sem a pecséttel jöttem át, az csak mutatta az utat hozzád.

- Aha - nyújtottam el a szót.

Ez viszont felvetett bennem egy kérdést. Ha nem a pecsét hozta ide, és vitte haza, akkor én voltam? De hogyan? Semmi ilyen igével nem találkoztam addig, és most sem. Ha akaratlanul csináltam, akkor nagyon kell vigyáznom, mert más is előfordulhat és nem feltétlen jó.

- Én azt nem értem a gólem, hogyan követett minket? - szólalt meg Nelly hirtelen.

- Kenan járt a háznál, onnan indította útjára, márpedig hagytatok ott elég személyes holmit, hogy egyet adva neki, követni tudjon titeket - kapott Zyntől választ.

- Még egyben van? - kérdeztem óvatosan.

- Igen - bólintott rá. - Bár fura, mert amennyit tudok róla, előszeretettel égeti fel az ellenségei házát, de ezt valamilyen oknál fogva érintetlenül hagyta.

Nekem pedig megint eszembe jutott az álom, amikor Kenan árulónak nevezte az ősömet. Mi lehetett közöttük, hogy mindezek ellenére, nem pusztította el azt, ami hozzá, a leszármazottaihoz kapcsolódik?

Elhessegetem a gondolatokat, csak a fejem fog megfájdulni, ha ezen rágódom. Ha szembe kerülök vele, valószínű úgy is megtudom, mert a filmekben szeretnek a gonoszok magukról ömlengeni. Vajon a valóságban is etetik a saját egójukat?

Legyintettem gondolatban, nem számított. Mindent a maga idejében, de meg fogok tudni. Viszont eszembe jutott a másik álom is.

- Örülök, hogy rendbe jöttél - és inkább elnéztem mellette, ki az ablakon.

- Három napig feküdtem, mire minden csontom a helyére ugrott és összeforrt - morogta, érezhetően nem örült annak, hogy ennyi időre védtelenné vált.

- Ah, ne mondj ilyeneket, még a hideg is kirázott! - szólt hátra Vera.

- Klassz - nyújtotta el Nelly a szót, és többet nézett hátra, mint előre.

- Nem az! - vitatkozott vele a másik barátnőm. - Hátborzongató!

- De hát a horrorfilmekben is volt ilyenre példa - ellenkezett Nelly.

- Az más, az film, ez meg a valóság! - és úgy éreztem Veranak ez így most kicsit sok, talán hanyagolni kéne a témát.

- Mennyi időnk lehet, míg Kenan megtalál minket? - nem ártott tudnom, lelkileg fel akartam készülni.

- Nem tudom, attól függ fel tudja-e mérni ezek után a mozgási sebességeteket, és jó irányt saccol meg. Akármelyikőtök ötlete volt, hogy ne maradjatok egy helyben, a legjobb döntést hozta meg - és Zyn hangjából egyértelmű kicsengett az elismerés.

Verara néztünk, aki még fel is tette egy rövid időre a kezét, de szólni nem szólt és ezzel csend is telepedett ránk. Nelly megpróbált aludni, de éreztem rajta, nem megy neki most, inkább csak a szeme van csukva.

Kimaradt a délutáni alvás, várhatóan hajnali három felé nekiállunk kidőlni, márpedig nem kockáztathatjuk meg, hogy megállunk. Talán Nelly mégis fog tudni pihenni annyit, hogy biztonsággal vegye át Veratól a kormányt. Engem nem avattak be a dologba, hogy gyakorolhassak akkor is, amikor úton vagyunk.

Hatalmasakat ásítva próbáltam ébren maradni, ha netán Vera elbólintana, akkor időben fel tudjam riasztani. Egész jól bírta, már hajnali négy felé jártunk, mikor láttam rajta, cserélni kellene. Már épp szóra nyitottam a számat, de Zyn megelőzött.

- Eddig mindig településeken szálltatok meg, igaz?

- Igen - és akaratlanul ásítottam utána egyet.

- Akkor most forduljatok le az útról, mondjuk ott. Van ott egy bozótos - mutatott jobbra, hogy Vera arra fordíthassa a figyelmét -, ami mögött takarásban maradunk. Akármit küld utánunk, úgy fogja gondolni nem állunk meg a következő lakott rész előtt. Tudtok pihenni, én pedig őrködöm.

Meglepetten pislogtam rá, de kár lett volna az ötletét elvetni, mert még működhetett is. Ha nem, akkor is itt van Zyn, aki jó harcos, ott leszek én a néhány varázslatommal és ma éjszaka Nelly és Vera is bebizonyította, hogy számíthatok rájuk történjen bármi.

Hamarosan lefordultunk az útról, és hát akármilyen jól is nézett ki az Impala, nem ilyen terepre tervezték. Minden fűcsomót éreztünk és részben ki is verte az álmot a szemünkből a sok döccenés. De elértük aztán a bokrokat, amiket Zyn mutatott, még ha lassan is.

- Aludjatok! - szállt ki, amint megálltunk.

Összenéztünk, majd kibújtam a cipőből és felraktam a lábaimat a hátsó ülésre és megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Vera és Nelly pedig hátradöntötték az elsők támláját, amennyire tudták, legalább részben ők is valami fekvő pozíciót vegyenek fel.

Egy darabig még kergették a gondolatok egymást a fejemben, de aztán valamikor elnyomott az álom. Az ajtó csukódására figyeltem fel, amikor pedig felnéztem láttam, hogy Vera szállt ki. Nelly álmosan motyogott valamit, meg arról panaszkodott, hogy a Nap a szemébe süt.

Összeszedtem magam, elgémberedett minden tagom, ráadásul mintha vattát ettem volna, összeragadt a szám és biztosra vettem büdös is. Van nálunk víz, szóval tuti fogat fogok mosni, de előbb más szükségletek törtek rám.

Kiszálltam a kocsiból, Nelly is követte a példámat. Zyn a fűben ült, hátranézett ránk, majd az út felé fordította a figyelmét. Vera előkerült és legalább olyan jól nézett ki, mint én. Megdörgölte az arcát és nagyon morcosnak tűnt.

- Szóval sikerült leráznunk őket? - kérdezte meg Zyntől, én meg füleltem.

- Nem mondanám, de talán sikerült kicsit összezavarnunk - kapott választ. - Elhúzott két véreb az út mellett, de nem vettek észre minket.

- A véreb alatt remélem nyomkövető kutyákat értesz, ugye? - és ahogy jöttem vissza láttam, Vera nyomatékosan néz Zynre.

- A véreb az véreb, a kutya meg kutya - és megvonta a vállát, mintha nem számítana a különbség.

- Akarom én tudni, hogy miben másak? - tudakolta Vera.

- Költői kérdés? Csak mert, ha igen, nem válaszolok rá - akaratlanul elmosolyodtam, hisz gyorsan tanult.

- Mindegy - legyintett a barátnőm, majd nekiállt kaja után kutatni a szatyrokba.

- Nagyjából akkorák, mint egy szelindek, talán picit nagyobbak. Ritkás szőrzet borítja a testüket az is durva. A karmaik és az agyaraik élesek és hosszúak. A sötétben kiválóan látnak, de nappal szinte teljesen vakok - írta körül őket nagy vonalakban Zyn.

- Roppant cukik lehetnek - maradt szarkasztikus Vera, majd beleharapott egy kiflibe, utána meg a másik kezében tartott sajtba.

Zyn megeresztett egy félmosolyt. A legtöbb férfi nem tudta értékelni Vera viselkedését, de ő láthatóan igen. Talán sok hasonló lehet közöttük, így annyira nem irritáló számára. Vagy egyszerűen csak érti a fanyar humort.

- Eszünk azt indulunk? - és Nelly hatalmasat ásított, majd egy túrós batyuba harapott bele.

- Nem! - állt fel Zyn, felé nyújtottam egy előre csomagolt pékárut, de egy mozdulattal elutasította. - Délutánig maradunk, aztán visszafelé indulunk. Kenan valószínű körkörösen kezd el a város körül kerestetni minket, gyanítva nem értük el és valahol megálltunk.

- De gondolom nem áll szándékodban visszamenni oda, ahonnan jöttünk - logikázott Vera.

- Nem, ha van másik út, amire rákanyarodhatunk az jobb lenne - erősítette meg.

- Utána nézek - kapott választ, amire rábólintott.

- És addig mit fogunk csinálni? Csak mert itt baromi meleg lesz és nem sok vizünk van, mert reggel akartunk venni - és éreztem Nellyn nem örül ennek a dolognak, azért reméltem nem lesz miatta nyűgös.

- Amit akartok, pihenhettek. A szél, víz szagát hozza, van arra egy szélesebb patak, vagy kisebb folyó - bökött az állával a megfelelő irányba.

- Azt is meg tudod mondani milyen messze van? - nézett rá Vera.

- Egy, max két mérföld. Messzebb nem lehet - kapott választ.

- Jó, azt simán le lehet sétálni. Már csak abban kell bíznunk, hogy iható - tömte be a barátnőm az utolsó falatot.

- Ezt nem tudom megmondani.

- Nem is kértem - azzal Vera nekiállt előszedni a kardot.

Zyn érdeklődve nézte, az arcán kétkedést láttam. Vajon ez annak szólt, hogy nő, vagy pusztán a ténynek, hogy kezdeni akar vele valamit. Nelly hatalmasat ásított mellettem, majd inkább visszakucorodott az ülésbe és becsukta a szemét.

Én figyeltem Verat, nagyon irigyeltem az elszántságát, hogy olyanra vállalkozott, amire talán rajta kívül kevesen. Aztán láttam, hogy Zyn közelít felé, majd a legnagyobb megdöbbenésemre, hátulról enyhén megrúgta a barátnőm lábát, aki ez miatt térdre esett. Utána dühös pillantással nézett fel rá.

- Kezdjük ott, hogy eleve nem jól állsz. Szélesebb terpesz, alacsonyabbra kerül a súlypontod és nehezebben billentenek ki az egyensúlyodból, illetve nem tudnak könnyedén hátralökni sem. A másik, hogy nem jól fogod a kardot.

- Miért lehet másképp is egy kardot fogni? - morcogott Vera.

- Megmutatom - és azzal kivette a kezéből. - Ha így tartod, nem marad helyed fogást váltani, ráadásul sokkal nehezebb is megtartani a súlyát. Viszont, ha így fogod, könnyebben tudod a mozgását szabályozni és akár vissza is fordíthatod a csapást, ha van hozzá erőd, na meg gyakorlatod.

Azzal tett néhány mozdulatot, amik simának tűntek, mintha egymásból nőttek volna ki. Vera is eltátotta a száját és én is csak pislogni tudtam.

- Egy vérfarkasnak mi szüksége van a kardforgatás tudományára? - küldött felé aztán gyanakvó, lapos pillantást a barátnőm.

- A legtöbbször olyan népek törnek ránk, akik ilyen fegyvereket használnak. Ahhoz, hogy valami ellen hatékonyan tudj védekezni és harcolni, ismerned kell.

- Aha - hagyta rá Vera, majd láttam végignéz Zynen. - Nem szeretem más segítségét kérni, de hatékonyabb lesz, ha te tanítasz, mintha én próbálok a könyv alapján rájönni, hogyan kell forgatni.

- Könyv? - húzta fel meglepetten a szemöldökét. - Fura szokásaitok vannak, nálunk apáról-fiúra száll a tudás.

- Az apám csak az autókhoz ért, a kardforgatáshoz nem. Sőt, a világon szerintem elenyésző azok száma, akik értenek hozzá. Manapság más fegyverek vannak divatba, amik hatékonyabbak és messzebbről lehet velük ölni.

- Távolról kiiktatni az ellenfelét, elég gyáva dolognak hangzik. Bár tény, hogy az íjat szinte minden fajta nép használja, de nem sokat érnek velünk szembe, mert kellően gyorsak vagyunk, hogy elkerüljük, vagy röptébe kapjuk el.

- Minél többet tudok meg rólad, annál ijesztőbbnek tűnsz - Vera pedig nem foglalkozott Zyn meglepett pillantásával. - Na mindegy, mutasd mit csináljak és hogyan!

Elmosolyodtam, majd nekiálltam előkeríteni a könyveimet. Hatékonyabb támadások után néztem, illetve előszedtem azt is, amit azon az első éjszakán használtam és a különböző lények ellen tartalmazott igéket.

Arra lettem figyelmes, hogy Vera lehuppan tőlem nem messze, ahová a bokor kinyúló része árnyékot vetett még. Ránéztem, a felsője egy merő izzadság, szó szerint rátapadt. Az üvegből húzta lefelé a vizet hatalmas kortyokban, aztán a maradékot a fejére öntötte.

Ránéztem a mellettem heverő palackra, az is kiürült, ami fel se tűnt, így tanulás közben. Nelly a kocsi első üléséről lógatta kifelé a lábát, miközben minden ajtó nyitva volt, hogy szellőzzön, de így is szerintem melegebb volt ott, mint itt kinn.

Zyn felé fordítottam a tekintetem, valamikor levette a felsőjét, testén most apró cseppek gyöngyöztek a meleg miatt. Napbarnított bőre csillogott és bár már láttam jó néhányszor meztelen felsőtesttel, mégis hevesebben kezdett kalapálni a szívem.

Ahogy mozdult, hullámoztak az izmai, megfeszültek, majd elernyedtek, de ami eddig nem nagyon tűnt fel, az a néhány világosabb heg, ami itt-ott húzódott rajta. Vajon csak a filmekben gyógyulnak meg mindenféle nyom nélkül a sebek? Vagy a többség a valóságban is és ezek súlyosabb sérülések nyomai?

Említette, hogy néha törnek rájuk más népek, vajon hány csatán van túl? Mennyi ellenfelet győzött le és ölt meg? Annyira hétköznapinak tűnt a viselkedése, hogy nehéz volt feltételezni róla, emberek vagy akármilyen más lények tucatjainak élete szárad a lelkén.

Vagy neki ez természetes? Az élet velejárója? Félig mondhatni farkas, és az állatvilágban teszik, amit tenni kell a túlélésért és nem éreznek miatta lelkiismeretfurdalást. Ő is így van ezzel? Mennyire normális ez? Neki bizonyára az, ha ebben nőtt fel, és csupán nekem tűnik idegen és hátborzongató dolognak.

- Au! - és Vera felé kaptam a fejem.

Valamiért hozzám vágta az üres vizes palackot, ami a vállamon pattant neki a fejemnek. Mégis mi ütött belé? Aztán követtem az ujjának irányát és előre néztem.

- Áááá! - kis híján frászt kaptam.

Ugyanis Zyn annyira közel guggolt hozzám, hogy mikor arra fordítottam a fejem, majdnem összeért az orrunk. Mégis mikor? Hogyan? Elgondolkodva nézett rám, mintha mérlegelt volna valamit.

- Veszélyesen mélyen el tudsz merülni a gondolataidban - szólalt aztán meg. - Az elmúlt fél percben, nagyjából hússzor tudtalak volna, különböző módon megölni és még csak fel sem fogtad volna, csak mikor már késő.

- Köszi, hogy nem tetted - nyögtem.

Mégis mit kellett volna mondanom? Vagy felnevetni kényszeredetten, hogy de vicces. Nem volt az, és valahogy erőm sem volt most szarkasztikusnak lenni, mint általában Vera.

- Attól, hogy elmélyedsz, egy részed maradjon éber. Fogja fel a jeleket, amiket a szemed és a füled küld! Különben meghalsz! - azzal felállt mellőlem és elindult az autó irányába. - Nellyvel elmegyünk vízért.

- Igen? - kerekedett el meglepetten a barátnőm szeme, de mikor Zyn ránézett nem mert ellenkezni. - Hát jó.

Azzal nekiállt előkeresni a szalmakalapot, amit az egyik helyen vett magának, mert már milyen csinin néz ki. Csak a nagy karima miatt az autóban nem igazán tudta használni, meg nem is kellett. Most viszont talán megóvja attól, hogy gutaütést kapjon, és az amúgy is fehér bőre, pecsenye pirosra süljön az arcán.

- Vera eléggé elfáradt, ha bármi van, akkor csak húzz fel magatok köré egy pajzsot és tarts ki, míg mi visszaérünk - szólt még hátra.

Ekkor tűnt fel, hogy mind a két palack, a sajátom és amit Vera hozzám vágott, nála van. Mikor vette el mellőlem? Nem is láttam megmozdulni? Vagy ennyire fáradt vagyok már és kihagy az agyam? Talán tényleg figyelnem kellene, mert ennek így nem lesz jó vége.

- Nem tudom miből van ez a srác, de rohadt strapabíró - szólalt meg Vera és láttam nézegeti a terepet, talán azon gondolkodott, hogy elfeküdjön-e.

- Igen - értettem egyet, bár nem tudtam mire gondol pontosan.

- Napok óta a nyomunkban van, rohan, és szerintem néhány óránál többet nem aludhatott napi szinten. Utolért minket, harcolt a gólemmel, a kocsiban az éjszaka folyamán ébren volt, egészen míg fel nem keltünk. Aztán ahelyett, hogy lefeküdt volna, engem tanított. Én úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, ő meg fogja magát és elmegy vízért, ami oda-vissza könnyen lehet, akár négy mérföld is.

- Hát igen - többet nem tudtam kinyögni.

Jobban belegondolva, mi már fele ennyitől kidőlnénk és lehet aludnánk fél napon át, ha nem tovább. Rajta meg nagyon azt se láttam, hogy fáradt lenne. Az én agyam viszont lezsibbadt. Legalábbis erre jöttem rá, mikor lenéztem az ölembe tartott könyvre és hiába olvastam el mi van odaírva, nem fogtam fel. Még csak a szavakra sem emlékszem. Na jó, némi pihenés nem árt, ráadásul a gyomrom szerint enni kéne megint.

- Ha már úgy is felálltál - szólalt meg Vera. - Hozd ide légyszi a telóm, hadd nézzem meg merre tudunk menni.

- Oks - bólintottam rá.

Nelly berakta az autó alá, hogy árnyékba legyenek, mert bent megütötte volna őket a guta. Felvettem Veraét és a farzsebembe raktam. Aztán benyúltam a kajás szatyorba és letettem arról, hogy egyek bármit.

A hőtől minden bevizesedve, összetöpörödve, vagy épp kiszáradva lapult a zacskóban. A műkaják átka. Remélem, ha visszaérnek, akkor tovább indulunk és szerzünk valami normális kaját, mert így éhen fogunk pusztulni.

- Egy se ehető, mi? - hallottam meg Vera hangját.

- Hát nekem nincs hozzá gusztusom - indultam meg felé és átnyújtottam a telóját, mikor odaértem, majd mellé huppantam.

- Franc, pedig éhen döglök - láttam, hogy nagyon nyomkodja a képernyőt, ami ennek ellenére sötét maradt. - Hát, ez velem együtt döglött meg ebben a melegben.

Azzal ledobta maga mellé, mintha különösebben nem viselné meg a dolog. Persze lehet csak túl fáradt volt ahhoz, hogy felidegesítse magát rajta. Előszedtem az enyémet, ami végig nálam volt az árnyékban. Működött, bár szegény ez is nagyon melegnek tűnt.

- Tessék! - adtam át.

- Hehe, most az összes cikis dolgot átküldöm Nellynek, amit találok rólad - vigyorgott rám, én meg csak forgattam a szemem.

Mintha nem tudnának rólam mindent, még a cikis dolgokat is. Persze ezt fordítva is igaznak gondoltam, erre az elmúlt másfél hétben több olyanra is fény derült, amit eddig mindegyikünk egész jól eltitkolt.

Láttam Vera nagyon ráncolja a homlokát, tudtam ez nem sok jót jelent. Vagy nincs út, vagy olyan, amit nem fogunk szeretni. Kicsit közelebb hajoltam, hogy lássak én is valamit a képernyőből.

- Zyn nem fog örülni - és közben hatalmasat ásított. - Visszafelé nincs út, csak ha túlmegyünk a városon. Az is olyan, amin ezzel az autóval nem fogunk tudni tempósan haladni.

- Próbáljuk meg a városban elcserélni egy terepre? - néztem rá.

- Hülye vagy? Megártott a meleg? - nézett rám döbbenten. - Tudod te mennyit ér ez az autó?

- Nem, de kétlem, hogy többet, mint a mi életünk - és láttam rajta a szavaim elgondolkodtatják.

- Visszajön Zyn és beszélek vele a lehetőségeinkről - zárta a témát. - Azt hiszem szundítok egyet, míg visszaérnek.

Azzal nekiállt elfeküdni a bokor tövében a sárgás fűcsomókon, ami egyáltalán nem lehetett kényelmes. Én is inkább egészen eddig egy simább terepen ültem. Végül sikerült elhelyezkednie és pár percen belül egyenletesen szuszogott.

Elnéztem a kopár tájra. Ráfért volna egy alapos eső, hogy leverje a port és felélénküljön a növényzet. Persze lehetőleg ne most, míg Zynék távol vannak. Nem szeretném, hogy megázzanak és netán betegek legyenek.

Nem mintha erre bármi esély lett volna, mert egy árva felhőt nem láttam, még fátyolosat se, nemhogy olyat, amiből eső lehetne. Sóhajtottam egyet. Legalább a szél kicsit fújhatna és enyhíthetne a melegen. Bár, akkor meg szállna a por. Sóhajtottam egyet. Nem tudtam mi lenne a jobb.

Figyeltem a tájat, a gondolatok elkerültek, és őszintén szólva kezdtem elpilledni, mikor mozgásra figyeltem fel. Zyn és Nelly tért vissza. Barátnőm szinte csak vonszolta magát és amint kellő közelségbe értek, leült.

- Legalább két centivel rövidebb a lábam - panaszolta el. - És ráléptem a nagyujjammal egy nagyobb, szúrósabb kőre. Mázli, hogy nem vágta el.

- Meggyógyítottad volna - emlékeztettem rá, hogy már megy neki.

- Tényleg - vidult fel az arca, Zyn viszont zavartan nézett.

Lehet eddig nem említettük neki a tényt, hogy Nelly nekiállt szintén tanulni csak épp a gyógyításos részt? Nem mintha sokat beszélgettünk volna, akkor is én kérdezgettem őt.

- Miért vetted le a szandid? - kérdeztem aztán rá, mert azt a kezében hozta a saját vize mellett.

- Mert égett benne a talpam - vágott fintort. - Pedig nem volt olcsó, mégis szar műanyag borítása van.

- Nem tudom örüljek-e nektek vagy sem - szólalt meg Vera álmos, morgós hangon. - Aludtam volna még, de szomjas is vagyok.

Elvette Zyntől, aki szintén leült közénk az egyik palackot, ami ha nem is volt már hideg, de legalább langyos sem. A másikat felém nyújtotta, és bár szomjas voltam, mégsem kaptam utána. Aztán mégis lecsavartam a kupakot, ha más nem, talán az éhségemet elüti egy rövid időre.

- Nem túl rózsás a helyzetünk - és Vera szerintem fél litert simán eltüntetett rövid idő alatt.

- Miért? - nézett rá Nelly elkerekedett szemekkel.

Vera pedig nekiállt beszámolnia lehetőségekről, ami a további utazásunkat befolyásolhatja. Zyn ráncolta a homlokát, láttam rajta gondolkozik és mérlegeli a helyzetet. Ő jobban ismeri ezeket a lényeket, amik ránk vadásznak, és vadászhatnak.

- Mennyi idő alatt érnénk be a városba? - tette fel aztán a kérdést.

- Melyikbe? - kérdezett vissza Vera.

- Ami előttünk van - intett abba az irányba, amelyikbe eddig haladtunk.

- Hát, ha nem forr fel a víz, akkor jó esetbe két, rosszabb esetbe három óra, nagyjából - kapott választ.

- Akkor induljunk! - állt fel. - Napnyugtáig van időnk, addig a vérebek, akárhol lapulnak nem látnak, és tudnak szagot fogni.

- Aztán? - tudakolta Vera, és mi is kérdőn néztünk Zynre.

- A lehető leggyorsabb módon szerezzetek kaját és megyünk tovább. Igazából az irány mindegy, csak még sötétedés előtt tudjuk magunk mögött a várost. Aztán meglátjuk mi lesz.

- Rendben - nyújtotta el a barátnőm a szót. - Nelly te vezetsz, én még mindig hulla vagyok.

- Ne már, tudod te mennyit kutyagoltam az elmúlt órákban? Sokat! Te meg itt heverésztél! - replikázott.

- Igen, te meg délelőtt punnyadtál, miközben én edzettem! - vágott vissza Vera.

- Elég! - vágtam közbe, mert láttam Nelly nagy levegőt vesz, hogy folytassa a vitát. - Mutassátok meg hol vannak a sebességek, majd én vezetek!

- Jól van - morogta Vera, de küldött még egy dühös pillantást Nelly felé. - Mi ülünk akkor hátra, mert Zyn lábai hosszabbak, biztos kényelmesebb lesz neki elől.

Nem örültem neki, bár nem tudom mi lett volna zavaróbb. Ha hátul ül és tudom, bámulja a hátam, vagy ha ott van elől, mellettem. Mindegy, majd valahogy túlteszem magam rajta.

Pár perccel később, már bent ültünk, ablakok lent, zúgott a fülem mellett a szél, de másképp nem lehetett kibírni. A klímát meg nem mertük bekapcsolni, mert az még inkább megterheli a motort és előbb felforr a víz.

Ennek ellenére azt vettem észre, hogy mind a hárman kidőltek mellőlem. A tükörből láttam, hogy Vera és Nelly is elájult, utóbbinak még a szája is elnyílt, annyira. Zynre pillantva szintén azt láttam, hogy csukva van a szeme. Persze nem tudtam volna megmondani, hogy tényleg alszik, vagy csak pihenni próbál. Ha nekem hangos volt a zúgás, akkor neki még inkább.

Minden gond nélkül elértük a várost és már a határán láttam a táblát, ami egy jól ismert hipermarketet hirdetett. Erre volt most szükségünk. Kaja, ital, Zynnek valami kevésbé feltűnő ruha. Na meg normális mosdó, ahol el lehet menni. Megfogadtam, hogy akármilyen furán is néznek rám, de kicsit megmosakszom, mert elképesztő szagom van. A többieknek is.

A város az eddigiekhez képest nagyobb volt, ezért is éreztem büszkeséget, hogy minden gond nélkül odataláltam. Ráadásul segítség nélkül. Ugyan Vera felébredt, mikor megálltam egy lámpánál, de amilyen kábán pislogott, még nem volt magánál teljesen.

Zyn viszont még akkor sem mozdult, mikor leparkoltam az áruháznál. Fáradt lehetett, nem is kicsit, még ha nem is mutatta. Akkor emelte fel a fejét, amikor Vera kinyitotta az ajtót. Csak egy pár pillanatig tűnt meglepettnek, aztán láttam, hogy már ébren is van teljes figyelemmel.

- Itt mindent be tudunk szerezni, ami kell - szólaltam meg finoman, amire rábólintott. - Maradj itt!

Zavartan nézett rám, de aztán nem ellenkezett. Nelly is közben magához tért és törölgette a szája sarkából az odaszáradt nyált. Kómásabbnak nézett ki Veranál is, de ennek ellenére kiszállt. Első körben a mosdók felé vettük az irányt.

Kaptunk odáig is pár fura pillantást. Tény, nem festettünk ki valami jól. De némi víz, szappan segített. Nelly nekiállt volna sminkelni is, ha Vera nem húzza ki a helyiségből. Nem akartunk sok időt elpocsékolni, így céltudatosan indultunk vásárolni. Fél órával később már fizettünk is, és indultunk az autóhoz.

Mondanom sem kell, hogy sem az autó, sem Zyn nem maradt észrevétlen. Kiszállt, gondolom nem csak a néhány nagydarab csávó miatt, hanem, hogy kinyújtsa magát. Nem hallottam mit mondanak neki, de a mozdulatokból ítélve kötekedtek vele.

Olyan nyugodtan állt, mintha nem is hozzá beszéltek volna, szerintem még rájuk sem nézett. Éreztem, hogy ebből baj lesz. Már csak azért is, mert nem reagált semmit a három alak mondandójára. Aztán az egyik odalépett és meglökte a vállánál.

Na ekkor nézett az alakra, de az a pillantás sok mindent elmondott. Valami olyasmit, ha még egyszer hozzámérsz, akkor hulla vagy. De az ipse nem vette a lapot, vagy pedig felkérésnek értelmezte, mert megint emelte a kezét, hogy meglökje Zynt, aki viszont elkapta és tekert rajta egyet, de úgy, hogy az illető egy pillanat alatt ott térdelt előtte és fájdalmas arcot vágott.

És persze a két társa egyből reagált, támadólag, mi pedig szinte futottunk, hogy odaérjünk és megakadályozzuk a verekedést valahogyan. Amiből nem lett semmi, mert Zyn elengedte a csuklót és meglökte a pasit, aki előre bukott és elakadt benne az egyik társa. A másiknak meg lazán megfogta az ütését.

Az meglepődött, azon meg még inkább, hogy nem tudta visszahúzni a kezét, sőt Zyn nekiállt kifelé fordítani a karját. Láttam az alakon, hogy megfeszülnek az izmai, kidagadt egy ér a homlokán és a nyakán, ahogy próbált szembeszállni az erővel, de nem tudott. Aztán hátralökték a karjánál fogva, így tántorgott pár lépést.

- Mi a fene vagy te? - kérdezte a pali döbbenten, két társa most kászálódott fel, az első még mindig fájlalta a vállát.

- Tűnés! - közölte Zyn hideg hangon.

Vera megfogta a karom és megállított. Ránéztem kérdőn és csak annyit tátogott oda, hogy várjak. Viszonylag tisztes távban voltunk még az Impalától és Nelly turkált a táskájában, mintha kulcsot keresne. Egy elég csajos autó előtt álltunk meg, és kezdtem sejteni mi járhat a fejükben.

Ha bárki utánakérdez nekünk, és eljut a fülébe ez az incidens, akkor csak Zynt fogják tudni azonosítani, de azt nem erősíthetik meg, hogy három csaj volt vele.

Valamit morogtak és fenyegetőztek még az alakok, de aztán eloldalogtak. Mi pedig még mindig vártunk. Beültek valami feltuningolt fehér autóba, nagy gázzal és hanggal leléptek. Utána mentünk oda a sajátunkhoz. Zyn ránk nézett, de nem szólt.

Én pedig előhúztam egy kisebb füstölt csülköt és felé nyújtottam. Láttam a fényt felcsillanni a szemében, igen, ez már kaja. Nem nagyon zavartatta magát, hogy netán furán fognak rá nézni, egyszerűen beleharapott a bőrös csemegébe, miközben visszaült az első ülésre.

Mi meg elpakoltunk. Vettünk hűtőládát, meg találtunk hozzá jégakkut, amit már előre fagyasztóba raktak. Szóval, amit magunknak vettünk is tovább el fog így állni. Kicsomagoltam a kész szendvicset és beleharaptam. Annyira jól esett, már a rosszullét kerülgetett az éhség miatt.

Mindannyian megkajáltunk és mikor be akartam ülni a volán mögé, Nelly eltolt onnan, hogy most ő jön. Így Veraval hátra kerültem, aki a Zyn mögötti ülést foglalta el. Nem tudtam miért, amíg el nem indultunk. Úgy nézte a barátnőnket, hogy normálisan vált-e, mintha vizsgabiztos lett volna. Oké, szóval nem velem akart kiszúrni.

- Nyugtass meg, hogy a csontot nem fogod elropogtatni a jelenlétünkben - szólalt meg Vera mikor kifordultunk a parkolóból, Zyn csak felnevetett.

- Emberi alakban nem megy - nyugtatta aztán meg.

- Szereted a sört? - nézett rá Nelly egy röpke pillanatra. - Csak mert hoztunk!

- Az alkohol tompítja az érzékeket, így nem élünk vele - utasította el.

- Ez olyan harmatgyenge, hogy meg se fogod érezni - azzal Vera keze nyomán már szisszent is a doboz nyitófüle. - Nesze! Idd meg!

Azzal előre nyújtotta Zynnek, aki kénytelen-kelletlen elvette, különben a vállán csúsztatják le és akkor ráborul. Vera közben magának is nyitott egyet és belekortyolt, majd elégedetten eresztett meg egy ah-t.

- Ti ezt hívjátok sörnek? - hallottam meg Zyn kétkedő hangját.

- Igen - bólintott rá Vera.

- Rettentő híg. Mennyire van ez felvizezve? - kérdezősködött tovább.

- Nem tudom, nem értek hozzá - rázta le a barátnőm. - De mondtam, hogy nem fog neked megártani.

- Hát ez tényleg nem - ismerte el Zyn.

- Akkor merre megyünk? - tudakolta Nelly, mert közeledtünk egy kereszteződéshez.

- Mindegy, csak minél gyorsabban a lehető legtávolabb jussunk a várostól - válaszolt neki Zyn, miközben újabbat harapott a csülökből.

Egy biztos, így is tuti élesebbek a fogai, mint nekünk mert én max cincálni tudtam volna, meg rágcsálni, neki meg simán lejött az a darab. Na jó, jobb ha nem nézegetem, mert aztán fura gondolataim lesznek. Különben is, kezdett rajtam is úrrá lenni a fáradtság. Hatalmasat ásítottam.

- Aludj egyet - szólalt meg mellettem Vera. - Hátha kell az erőd az éjszaka folyamán, bár nem akarom az ördögöt a falra festeni.

Meg tudtam érteni. Én sem örültem volna egy újabb harcnak, de esélyes, hogy mostantól lesz benne részünk egészen addig, míg Kenan is fel nem bukkan. A gondolattól kényelmetlenül éreztem magam és nem akartam elaludni. Bár Zyn szerint nappal biztonságban vagyok, és nem fog az álmaimba hatolni.

Fogtam egy pulcsit, összegyűrtem, a fejem és az ablak közé tettem, majd némi mocorgás után találtam egy kényelmes pozíciót. Behunytam a szemem és elképesztő sebességgel burkolt be a jól ismert sötétség.