Hiába a sötétség, az járt a fejemben, gyakorolnom kell. Talán csak néhány napom maradt felkészülni Kenan ellen, aztán ránk talál és nekem meg kell küzdenem vele. Komolyan, rosszabb, mint egy vizsgaidőszak. Én mindig készültem folyamatosan, hogy ne mindent egyszerre kelljen.

Szerintem most pont azt éltem át, amit azok, akik mindig vizsga előtt igyekeztek egy féléves anyagot megtanulni, hogy sikeresen letegyék aztán, még akkor is, ha minimummal is.

Az igék pörögtek a szemem előtt én meg motyogtam magam elé, hisz gyakorolnom kell. Egy csomó olyat magoltam be, amivel megyek valamire, ha lények ellen kell harcolnom. Gúzsbakötés, taszítás.

~ Vicky!

Valaki a nevemet kiáltotta, de olyan távolinak hangzott. Körbefordultam, de tök egyedül voltam. Tényleg vajon hol vannak a többiek? Mikor álltunk meg és szálltunk ki a kocsiból? Aztán az jutott eszembe, hogy talán Kenan varázslata ért el és ezért nincsenek velem a többiek.

Egyből védekezésbe váltottam, és pajzsot húztam magam köré néhány pillanat alatt, hála a sok gyakorlásnak köszönhetően. Egyet a fizikális, egyet pedig a mágikus támadások ellen. Harmadiknak egy elmeerősítőt kezdtem mormolni, hogy a további befolyásolásokat elkerüljem. Valahogy ezt is le fogom magamról rázni, amit sikerült rám bocsátania.

A szemem sarkából megjelent egy nagydarab alak, én pedig ösztönösen alkalmaztam a taszítást, majd már el is hadartam egy erőteljesebb energia labda igéjét. Kicsin múlt, hogy nem vágtam az illetőhöz.

Zyn volt az, épp nyomta fel magát és a mázlija, meg az enyém, hogy először odanéztem és nem csak eldobtam a támadást. Kicsit zavartan és értetlenül pillogtam rá. Mégis hogyan került ide? Aztán eszembe jutott az az éjszaka, amikor beléptünk a lányok álmába. Valószínű most se csinált mást.

- Álmodom? - motyogtam félhangosan magam elé.

- Igen, és jó lenne, ha felkelnél, mert Verat gúzsba kötötted és a kocsi ajtajának csaptad elég durván - dörmögte Zyn és láttam rajta ugrásra kész.

- Mi? - kerekedtek el a szemeim, amint felfogtam a szavait, majd a kezembe tartott energia labdára néztem. - Oh egek!

Egy kicsit bepánikoltam, mert ha azokat nem csak álmomban csináltam, akkor ez is most a valóságban ott van a kezemben és lehet felgyújtok vele mindenkit. Jaj, hogy a fenébe is kell szétoszlatni egy igét?

Oh, igen! Emlékszem! És pár pillanattal később már el is tűnt a kezemből, kék párává vált és elillant. Oké, akkor most már csak fel kell ébrednem. De hogyan?

- Ijessz meg! - fordultam Zyn felé.

- Tessék? - nézett rám meglepetten.

- Tudod, ha az ember megijed valamitől, akkor felriad az álmából - hadartam, hisz ki tudja mennyire kötöttem gúzsba Verat.

- Aha - hagyta rám, majd megindult felém.

Nem tudtam mire készül. Talán hirtelen átváltozik előttem? De már láttam át és vissza alakulni, nem hiszem, hogy ettől megijednék. Lehet rám fogja vetni magát, mintha megtámadna? Vajon elhinném, hogy képes bántani, és inkább felébrednék, mégse történjen meg?

Megállt előttem, nagyjából fél lépés választott el minket vagy még annyi se. Ugye nem egy sima hu-ra készül? Nem hiszem, hogy az elég lesz.

Aztán nekiállt lehajolni hozzám. Mi a fenét akar? A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy egyre közeledett az arca az enyém felé. Ugye nem? Az nem lehet! Vagy mégis? A kezét finoman megéreztem az állam alatt és már szinte összeért az orrunk. Én meg pánikba estem. Na ne!

A következő pillanatban a kocsiban ébredtem és egészen belepréseltem magam az ülésbe és hatalmasakat pislogtam magam elé. Aztán kezdtem felfogni, hogy mi is van. Álltunk, és Nelly nagyon igyekezett, mert motyogott maga elé. De mi lehet az? Jah, igen! Vera.

Felé kaptam a fejem, szegény elég hülye pózba volt merevedve, az arcára szenvedés ült ki és nagyon fura színe volt. Oh egek! Nem kap levegőt! Kinyitottam a markom, ami eddig ökölbe volt szorítva és szó szerint az ülésre zuhant ernyedten.

Aztán hatalmas levegőt vett, bár láttam rajta, hogy még mindig fájdalmai vannak. Ami enyhült, Nelly tevékenységének hála és rövid időn belül újra egészséges színe lett. Aztán dühösen villant rám a szeme.

- Te! - förmedt rám, én pedig védekezőn összehúztam magam.

- Bocsi - nyújtottam el a szót és a hangom vékonyabban csengett, mint normál esetben.

- Miért mindig én? - és nem esett nekem, hanem visszaült, pedig még fogadtam is volna rá, hogy rám veti magát és revánsot vesz.

- Nem volt szándékos - néztem rá bocsánatkérőn. - Tényleg nagyon sajnálom.

- Az a szerencséd, hogy aztán azt a kék vackot a kezedből eltüntetted, mert ha felgyújtottad volna az autót, vagy csak megperzseled, akkor tuti megfojtottalak volna!

Dühösnek tűnt és nagyon komolynak, ennek ellenére azon gondolkoztam, hogy talán mégis viccel. De nem, nem úgy festett a dolog. Nem is azon izgult, hogy neki vagy bármelyiküknek baja lesz, csak az autóért aggódott.

- A lényeg, hogy nem lett nagyobb baj - motyogta közbe Nelly békítőleg. - De, ha lehet tartsunk egy kis szünetet, mert a frász jött rám és azt hiszem még mindig remegek az adrenalintól.

Ekkor tűnt fel, hogy nem is az úton álltunk meg, hanem valahol mellette. Tényleg nagyon megijedhetett, ha elhúzta a kormányt. Remélem nem lett baja az autónak, mert még a végén Vera őt nyírja ki miatta, utána meg engem.

Tényleg Zynt is eltaszítottam. Remélem neki nem lett baja. De vajon miért nem próbáltak meg felrázni? Aztán eszembe jutott, hogy raktam magamra pajzsot, és ha támadásnak érzékelte a mozdulatot, akkor hárított.

Igen, biztos így volt, mert amikor odaállt elém, semmi nem történt még akkor sem, amikor az állam alá nyúlt. Vajon meg akart csókolni? Már a gondolattól éreztem, hogy vér szökik az arcomba. Félénken pillantottam az ülése irányába.

Valami beképzelt mosolyszerűségre számítottam; na mi van kislány, pánikba estél, hogy megcsókollak? félére. De helyette az tűnt fel, hogy nem is engem néz, bár az irányomba volt fordulva. Elgondolkodva meredt maga elé.

Még az is eszembe jutott, hogy talán nem jött vissza az álomvilágból, ahol utolért. Vajon az folyamatosan létezik, vagy megszűnik létezni, ha a létrehozója kilép belőle? És mi van, ha most ő ragadt ott?

- Zyn? - szólítottam meg óvatosan, mire pislogott egyet.

De ahelyett, hogy rám nézett volna, egyszerűen kiszállt a kocsiból és eltávolodott az autótól, majd háttal nekünk megállt. Nem igazán tudtam mi baja lehet, vagy mi járhat a fejében.

Arra lettem figyelmes, hogy a két barátnőm elég intenzíven néz, én pedig nem tudtam miért. Azaz sejtettem, mert elég sokatmondóan szegezték rám a tekintetüket, jelezve, hogy tudni akarják mi történt és ne kelljen már rákérdezniük, legyek olyan kedves és bökjem ki.

- Mi van? - nyögtem, mert nem akartam elmondani.

Vera lapos pillantást küldött felém, Nelly meg csak körbeforgatta jelentőségteljesen a szemét, hogy ne nézzem már őket hülyének.

- Na nyögd ki mi történt, amiről mi nem tudunk! - szólalt aztán meg Vera. - Csak úgy nem szokásod elpirulni, hacsak nem olyan gondolatok járnak a fejedben.

- Én azt kértem tőle ijesszen meg, hogy felébredjek - próbáltam hárítani.

- És megmutatta mekkora van neki erekcióban? - kerekedett el Nelly szeme és ha hátra tudott volna fordulni az üléssel megteszi.

Csodálkozom, hogy még nem mászott ide hozzánk. Persze Vera egyből megeresztett egy pff-t én pedig megint zavarba jöttem. Na igen, Zyn kapásból úgy mutatkozott be, hogy tök pucér volt, így nagyon is tisztába kerültünk a méretével. Abból kiindulva nem okozott gondot elképzelni, hogy...

Megráztam a fejem. Nem, erre nekem most nincs időm, hogy egy pasiról képzelegjek, aki Kenan legyőzése után hazamegy. Mert haza fog, még akkor is, ha látszólag meg akart csókolni az előbb.

- Ne kelljen az arcodba másznom Vicky, hogy kinyögd mi történt - fonta Vera össze a karjait.

- Megcsókol, ha nem ébredek fel! - nyögtem ki elkeseredetten. - Legalábbis azt hiszem.

Nem tudtam, hogy miért éreztem ezt. Mert nem történt meg aztán, vagy mert érzéseket mozgatott meg bennem a tény, amit nem akartam és igyekeztem elzárkózni előlük.

- Megijedtél, hogy megcsókol és felébredtél? - nézett rám furán Vera, én pedig megvontam a vállam; valami olyasmi.

- Szegény - nyújtotta el a szót Nelly és kinézett Zyn hátára. - Biztos fáj neki a tény, hogy ijesztőnek találtad azt, hogy meg akar csókolni. Én mondjuk nem bánnám, mert szép szája van.

- Oh ne már! - akadt ki Vera. - Jó pasi, meg még benne is lettem volna vele egy kalandban, de amióta tudom, hogy mi, inkább kihagynám a lehetőséget.

Nem igazán tudtam mit mondjak, vagy hogyan reagáljak a barátnőim mondandójára. Aztán eszembe jutott valami, amitől levert a víz és elkerekedett a szemem.

- Most meg mi van? - nézett rám Vera én pedig közelebb hajoltam.

- Ugye tudjátok, hogy baromi jó hallása van - suttogtam a szavakat alig hallhatóan.

Egy pár pillanatig csak néztek rám, aztán felfogták mit mondtam, mert Nelly arca pipacsvörös lett, Vera pedig elfordította tekintetét és megköszörülte a torkát. Hát igen, így jártunk, csak remélhetjük ezek után, Zyn nem fogja magát és hagy minket itt.

Mondjuk Nelly szavai nem voltak bántók, de Veráé lehet nem esett neki jól. Viszont reméltem megérti a dolgot, hisz azért nem mindennapi, hogy egy vérfarkas társaságát élvezhetik, aki ráadásul nagyon dögös és az elején be is jött nekik. Eddig ő csupán egy mítosz volt, amit a filmek vásznán életre keltettek.

- Lassan indulhatunk? - néztem Nellyre, mert a nap utolsó kis karimája is eltűnt a horizonton. Hamarosan szürkül majd besötétedik.

- Aha - bár nem hangzott túl meggyőzön.

Kinéztem Zynre és feltűnt, hogy a város irányába fordítja a fejét és feszülten figyelt. Reméltem, hogy csak valami kamion, ami zajos és nagyon felveri a port. Ennek ellenére kiszálltam és a csajok követték a példámat.

- Mik ezek? - és Vera közben kihúzta a kardját a csomagtartóból.

- Behemótok - legalábbis amennyire ki tudtam venni a közeledő alakokat, annak tűntek.

- És itt lesznek a vérebek is, amint beszürkül - hallottam meg Zynt, aki már vetkőzött is.

- Át fogsz tudni változni? - kérdeztem aggódva, hisz azt mondta a mi világunkban csak éjszaka képes rá.

- A Hold még ugyan nincs fenn, de a Nap már lement, így menni fog - és megnyugodtam ezt hallva, mert legalább a harcban számíthatunk rá.

- Hogyan találtak meg minket? - nyögte Nelly.

- A városból kivihette a szagunkat a szél, pont azokhoz a rühes dögökhöz - logikázta ki Vera.

- Tartalékold az erődet azokra, ezeket meg bízd rám - és a mondat vége átment morgásba, ahogy Zyn átváltozott.

Négykézlábra ereszkedett és eliramodott, hogy minél távolabb csapjon össze a közeledő három lénnyel, amiket leginkább egy jeti és egy gorilla keverékének néztem volna. Majd észbe kaptam és bemértem Zynt, majd már neki is álltam védő varázslatot szőni köré, ami jó néhány ütést hárít és nem lesz baja.

Utána egyből nekiálltam felkészülni, hogy távol tartsam és kiiktassam a behemótokat, mert akármilyen jó harcos hármat nem fog tudni  feltartani, úgy meg pláne nem, hogy sérülést se szerezzen. Közben reménykedtem, hogy egy autó sem fog erre járni, mert akkor nagyon furcsa harc szemtanúja lesz.

Figyeltem ahogyan Zyn nekiugrik a behemótnak kimeresztett karmokkal, hatalmasra tátott pofával, mint aki nem is ismeri a félelmet. Pedig ezek az izék nagyobbak voltak nála, ennek ellenére feldöntötte az elsőt.

Ugrott volna tovább a következőre, de ráfogtak a lábára, szerencsére hasra nem vágódott, de térdre esett. A második behemót könnyű ellenfelet látva rátámadt és lendült vaskos kar. Zyn úgy ahogy hárította az ütést miközben azon volt, hogy kiszabadítsa a lábát.

A második ütést már nem tudta hárítani és sikeresen bekapott egy balos ütést. Én biztos ott terültem volna el eszméletlenül, de ő csak vicsorgott és mikor újabbat akartak rámérni elkapta a kart és az éles agyarak a húsba mélyedtek.

Közben a földön lévő ellenfele hátulról próbálta ütni, de nem sokat ért el vele. Akinek a karját elkapta az fájdalmasan felordított és hátralépett egyet szabadulás reményében. Zyn elengedte és így maradt tere, hogy a lábát fogva tartóval foglalkozzon.

A fekete karmok lecsaptak, sebezték a kart, közben fordult, hogy még meg is tapossa a behemótot. Csakhogy a társa is túltette magát a fájdalmon és hatalmasat kapott. Métereket repült. Én meg azon gondolkodtam, hogy vajon a pajzs, amit ráraktam miért nem működik?

Felnyomta magát, de már rajta is volt a két lény, nehogy rendesen fel tudjon állni. Lendült a láb egy rúgáshoz, én pedig megláttam a vörösen felvillanó fényt. A pajzs aktiválódott. Ezek szerint csak akkor működik, amikor érzékeli, hogy esély sincs a védekezésre?

Nem igazán maradt időm gondolkodni, mert a harmadik behemót már nagyon közel járt. Az első varázslatot alkalmaztam, ami hirtelen eszembe jutott. Felrobbant a talaj alatta és föld darabok hullottak mindenfele. Csakhogy ez nem állította meg, csupán lelassította, mert nem közvetlen alatta történt a detonáció.

Hát igen, ez az én szerencsém, vagy sokkal inkább bénaságom, hogy nem tudtam jól felmérni a sebességét. Na mindegy, haladjunk tovább. Ezek a rohadékok immúnisak a tűzre, de annyi baj legyen, van még föld és szél alapú varázslat a tarsolyomban.

Láttam Veran, hogy készül rohamozni, de még nem mozdult, engem figyelt. A behemót pedig már csak néhány méterre volt. Előre nyújtottam a kezem és már repült is hátra. Komolyan, a kedvencem lesz a taszító varázslat.

Nem vacakoltam a nyert előnyömmel, már kötöttem is gúzsba, hogy mozdulni sem tudott. A talaj itt nagyon puha volt, nem tudtam sziklaként felszínre hozni és dárdaként használni, mint a gólem esetében. Vera mintha olvasott volna a gondolataimban, mert a karddal a kezében elszántan elindult előre.

- Kutyák! - kiabálta Nelly és elmutatott Zyn irányába, ahonnan tényleg közeledett néhány kisebb, de annál rondább teremtmény.

- Vérebek - morogta Vera és hátranézett rám.

Oké, a behemótnak várnia kell, a kérdés az, hogy miközben őt fogva tartom, tudok-e a barátnőmre védő varázslatokat rakni. Jobb alkalom pedig nincs is a kipróbálásra, mint most.

Nagyon kellett koncentrálnom, mert vészesen gyorsan közeledtek. Szabad kezemmel Verat vettem célkeresztbe. Igazából nem is gondolkodtam, hanem nekiálltam az egyik igének és szinte összeszőttem két másikkal miközben ő nekilódult.

Aztán hirtelen felgyorsult, ami őt is és engem is meglepett, de nem állt meg. Én tudtam, extra sebességgel is felruháztam, meg erővel és némi védelemmel, de nem gondoltam, hogy ilyen látványos lesz a hatása.

Kitért egy picit a szembe jövő véreb elől, aztán villant a kard és felsértette az oldalát, miközben fordult a másik irányába, de az kitért a csapás elől. Harmadik társa hátulról vetette magát Verara, de ő lebukott, mintha tudta volna, így a háta felett suhant el.

Láttam a barátnőm arcára kiülő mosolyt, élvezte az egészet, ami meglepett. Aztán már rohamozott is és lendítette azt a hatalmas pengét. Nem gyönyörködhettem a harcában. Van egy behemótom és valószínű Zyn is segítségre szorul két ekkora ellenféllel szemben.

- Figyelj Verara! - kiáltottam oda Nellynek, aztán futásnak eredtem.

El a behemót mellett, ami folyamatosan próbált kiszabadulni. Húztam magam után, hisz a gúzsba kötő varázslatnak megvolt a maga hatótávja. Az egyik véreb felém fordult, de rá sem néztem, egyszerűen csak legyintettem irányába és már repült is.

Amint kellő közelségbe értem Zynhez, a behemótot, mint valami láncra kötött súlyt megpörgettem és elhajítottam, a társai felé. Közben imádkoztam, hogy ne a farkaskánkat találjam telibe vele.

Mázlim volt, mert az egyik társát döntötte fel, aki épp hátulról vetette rá magát Zynre, de így nem érték el a vaskos karok, hogy halálos szorításba zárják. Nyertem neki egy kis időt, amit kihasznált és mély karmolásnyomokat hagyott az előtte álló ellenfelén.

Végignéztem rajta és nem festett jól. A pajzzsal sajnos nem sokra megy, de talán némi extra erő és gyorsaság neki is jót fog tenni. Az, amit az előbb Veran alkalmaztam, újra elmotyogtam. Láttam, hogy feláll a hátán szőr, amint a mágia átjárta.

Előnyhöz juttattam és élt is vele, mert mint a villám cikázott a három behemót között, hogy mindegyik figyelmét magán tartsa és egyik se akarjon nekem támadni. Én meg közben törtem a fejem, hogy tüntessem el őket. Végül támadt egy ötletem.

A gólemnél csak kis repedést sikerült létrehoznom, mert nem mertem nagyobb erőt használni. Itt viszont semmilyen épületet nem veszélyeztettem, szóval nyitok egy szép nagyot, ami elnyeli őket.

Mint a zongoristák, összeraktam az ujjaim és megnyújtottam mind a két irányba. Aztán már be is mértem a terepet és nekiálltam az igét elmondani. Amint a végére értem a területen lilás színű fény villant, aztán már meg is nyílt egy hatalmas szakadék.

Láttam rajtuk a döbbenetet, még Zyn is meglepődött és a behemótokkal együtt zuhanni kezdett, persze róla sem feledkeztem meg. A gúzsba kötő igét köré fontam és megtartottam, majd lassan magamhoz húztam és letettem. Aztán egy mozdulattal összezártam a hasadékot és felnéztem rá.

Elgondolkodva nézett rám, majd biccentett, hogy szép volt és már fordult is hátra, hogy a vérebekkel foglalkozzon, de már nem kellett a segítsége, Vera ugyanis végzett mind a hárommal. Véres lett, mégis elégedetten támasztotta a kardját a vállára és szemlélte a diadalát. Persze ehhez kellett az én kis extra segítségem, de akkor is szép munka volt tőle.

Meglepetten sikkantottam egyet, mikor Zyn szó szerint a hóna alá kapott és visszaindult velem roham léptekbe, egészen a kocsiig meg sem állt. Ott tett le. A lányok is jöttek, ültek volna be, mikor nekiállt visszaváltozni.

- Kell egy vihar, szakadó esővel. Minél nagyobb és sűrűbb annál jobb - közölte, amint emberi formát öltött.

- És honnan szedjek neked vihart? - néztem rá, mire küldött felém egy pillantást. - Oh, oké.

Kapcsoltam és nekiálltam kikeresni az elemek könyvéből az ide vágó részt. Bizonyára a kombinált igéknél lesz a végén, ameddig még nem jutottam el.

- Gyalog megyünk tovább, be az erdőbe - tájékoztatott minket, miközben már a csizmáját húzta fel fél lábon ugrálva.

- De akkor bőrig fogunk ázni - panaszkodott Nelly. - És ennyi cuccot nem is bírunk el.

- Minden marad, csak mi megyünk. A víztől nem lesz bajod, viszont még több lényt küld ránk Kenan, hogy feltartson minket míg ideér. Döntsd el, melyik a rosszabb.

- El fogják lopni az autót, ha itt hagyjuk - dünnyögte Vera.

- Majd elrejtem - vetettem oda félvállról és közben lapoztam a könyvet.

- Miért nem magunkat rejtjük akkor el? - akadt ki a barátnőm, és logikus is lett volna.

- Kenan ellen nem használ - rázta meg Zyn a fejét.

- Áááá megvan! - kiáltottam fel örömömben. - Huh, hát nem egy könnyű varázslat.

- Menni fog, hisz egyszerre kettőt is kézben tudtál tartani - lépett mellém és azok a barna szemek intenzíven és bizalommal telve néztek rám.

- Oké - mondtam aztán egy nagy levegő után.

Mostanra már egész jól kikísérleteztem, hogy melyik rúnát milyen hangsúllyal kell ejteni attól függően, hogy mi áll előtte és mögötte. Így alig kezdtem neki, már meg is jelentek az első felhők a semmiből.

Sűrűsödtek, sötétedtek, hamarosan az első mennydörgés is megérkezett, aztán nagy cseppekben esni kezdett az eső. Nem néztem fel, hisz még nem értem a végére. Aztán az utolsó szóhoz értem, és mintha dézsából öntötték volna, ránk szakadt az ég.

Összecsaptam a könyvet és gyorsan visszadugtam a táskába. Nem volt vízhatlan így kerestem gyorsan egy zacsit, amit még ráhúztam és magamhoz fogtam. Egy perc alatt bőrig áztunk és Vera arcára volt írva, hogy nem örül neki.

- És most? - nézett Zynre.

- Irány az erdő! - bökött egy irányba.

- Remek, sötét és még esik is. Semmit nem fogunk látni, de ha orra bukom, akkor nagyon csúnyán fogok káromkodni - ígérte meg.

- Én látok, és ennyi elég is, hogy ne legyen bajotok - válaszolt neki Zyn.

Ránéztem Nellyre, aki már most olyan elkámpicsorodott képet vágott, mint aki menten elsírja magát. Szinte biztosra vettem, hogy két dolog jár a fejében. Össze fog tapadni a haja, és tönkre fog menni a ruhája. De ez legyen a legkevesebb, majd megszárítkozunk.

Meglepetten kaptam fel a fejem arra, hogy Zyn megfogja a kezem és nekiáll húzni. Először zavarba jöttem, aztán már tudtam miért teszi. A másikat Nelly felé nyújtottam, aki gyorsan megfogta, ő pedig Veraét. Így biztosítottuk, hogy senki nem vesszen majd el.

Amúgy is sötétedett, amire a vihar is rátett. Dörgött, villámlott, de legalább a szél nem fújt. A tájra meg ráfért egy kis eső, szóval még jót is tettem. Remélem a behemótok nem élték túl, hogy egy rakásnyi föld került rájuk és nem fognak tudni kimászni.

Visszanéztem és még gyorsan elmotyogtam az autóra az elrejtő igét. Vera figyelt és mintha meg is nyugodott volna, amikor rámosolyogtam. Persze boldogabb nem lett a ténytől, hogy gyalogolunk, szakadó esőbe. Egyelőre ugyan sík terepen, de aztán erdős rész következik.

De vajon a vihar hogyan akadályozza meg, hogy utánunk jöjjenek? Na majd megkérdezem Zynt, ha megálltunk. Egyelőre örültem annak tudom a lépést tartani vele, mert elég gyors tempót diktált. Viszont ezt hosszú távon mi nem fogjuk tudni tartani. Kíváncsian vártam ki fog először kiakadni miatta. Nelly? Vagy Vera?