A barátnőim összedobták az ebédet és egész jó lett. Aztán a délutánt végig beszélgettük, de nekem folyamatosan sajgott, égett a sebem. Lehet allergiás vagyok a macska karmolásra? Van egyáltalán ilyen? Mikorra fog meggyógyulni?

Az biztos, hogy a mai fürdés nem lesz kellemes, az alvásról nem is beszélve. Persze, a nagynéném figyelmeztetett, hogy Mr. Wenkley gonosz tud lenni, de azért így megtámadni...

Róla is volt szó, hogy talán jobb lenne megfogni és megvizsgáltatni, hogy nem veszett-e. Na meg nekem se ártana egy tetanusz oltás.

Neverwillnek nem volt saját kórháza, bár akadt itt egy orvosi rendelő, de ha igazak a pletykák a doki nem csak embereket gyógyított, hanem állatokat is. Na most akkor milyen végzettsége is van? Inkább kihagytam a dolgot.

Különben is, tavaly már kaptam egy tetanuszt, miután az öcsém sikeresen leejtette a konyhakést, ami beleállt a lábfejembe. A hatása pedig elvileg öt évig érvényes. Amúgy is, úgy bekeményedett a popsim, ahova beadták, alig tudtam ráülni egy hétig, csak ilyen féloldalasan.

Miután kifogytunk a témákból, nekiálltunk megkeresni Mr. Wenkley-t, de nem találtuk meg. Még Zyn se, ami miatt motyogott valami olyat, hogy képtelenség, az ő orra elől semmi nem tud elbújni.

Próbáltam megint megnézni a hátát, de nem igazán akadt rá alkalmam és akkor sem láttam semmit. Lehet képzeltem az egészet a levél miatt? Csak hinni akartam benne? Állítólag az agy sok mindent képes elhitetni az emberrel. Talán velem sem történt más.

Végül feladtuk és mivel besötétedett nekiálltunk lefekvéshez készülni. Jó pár szisszenéssel később túl voltam a zuhanyzáson. Óvatosan töröltem le a sebet, ami még mindig égett, és húzódott. A tükörben megnéztem, a fehér bőrömön csak úgy virítottak a vörös hegek. Ha reggelig nem enyhül, akkor lehet elmegyek vele a dokihoz. Akármilyen végzettségű is, csak tud rá valamit.

Melegítőt húztam és lementem a nappaliba, hisz azt beszéltük meg, miután találtunk egy pakli ősrégi kártyát, hogy játszunk vele, némi fagylalt kíséretében. De aztán csak Vera jött le és közölte, hogy passzolják a programot holnapra, mert majd leragad a szemük.

Nem tudtam más tenni, mint rábólintani, hogy rendben. Egész délelőtt aludtak, így kicsit furcsán jött ki, hogy megint álmosak. Én nem voltam az, de lehet csak nem akaródzott aludni, hisz az elmúlt két éjszaka rémálmok gyötörtek és nem vágytam rá megint.

Zyn ott ült tőlem nem messze, nem nézett mégis úgy éreztem, hogy folyamatosan figyel. Nem mozdult mellőlem, sőt meg mertem volna kockáztatni, hogy ott állt a fürdő ajtaja előtt mikor benn voltam.

Normális esetben ijesztőnek találom, hogy ilyen fanatikusan vigyázza minden lépésem, de most valahogy jól esett. Most, hogy kettesben maradtunk legalább kifaggathatom és megtudhatom az igazat.

- Zyn! - a neve hallatán felém fordult. - Mit mondtál honnan jöttél?

- A világomat Lupiusnak hívják - válaszolt most konkrétan.

Oké, nem éppen ilyen válaszra számítottam, ráadásul elég furcsán jött ki, amit mondott. De talán nem ez az anyanyelve és nem a legjobban fogalmazott. Viszont, ha valami ország, akkor még sose hallottam róla. Vajon Google kidobná, ha beírnám?

- És ez hol van? - próbáltam szűkíteni a kört.

- A tiéd előtt hárommal helyezkedik el a világok sorrendjében.

Na jó, ez kezd nagyon furcsa lenni, talán mégse kéne őt faggatnom, mert még a végén nekiállok félni tőle. Pedig elvileg csak benne bízhatok, már ha tényleg ő az, akin ott a jel, amit délben láttam. Kivéve, ha kezdek megbolondulni.

- Értem - nyögtem aztán ki és itt meg is akadt a beszélgetés, hisz mit kérdezhetnék még tőle?

- Woron vagyok - folytatta magától én pedig értetlenül néztem rá. - A ti világotokban, ha jól tudom a vérfarkas szóval illetnek minket.

- Aha - nyújtottam el a szót és inkább a melegítőfelsőm ujját birizgáltam semhogy rá kelljen néznem, mert még leolvassa az arcomról, mit gondolok.

- Nem kell félned, hogy csak úgy átváltozom és megtámadlak. A hiedelmeitekkel ellentétben nagyon is tudjuk szabályozni a dolgot. Bár ebben a világban csak éjszaka tudom a valódi formám felölteni.

- Ezt jó tudni - eresztettem meg egy kényszermosolyt és kezdett nagyon kényelmetlen lenni a beszélgetés.

- Neki kéne állnod tanulni, mert nem tudjuk mennyi időnk van - szólalt meg, mire meglepetten néztem rá.

Nem látta a levelet, nem tudhatta mit írt a nagynéném, és arról sem, hogy egyetemre járok. Akkor mégis honnan szedte ezt? Talán gondolatolvasó? El is vetettem a dolgot. Vagy említettem délután mikor a csajok rákérdeztek a levél tartalmára? Annyira zavarosak a délután történtek.

Nem akartam megtudni az igazságot, de furdalt a kíváncsiság. Kicsit ugyan féltem visszamenni, azok után, hogy Mr. Wenkley megtámadott, de ha megkérem Zynt, akkor lehet velem jön. Bár gyanítom anélkül is a nyomomban maradna.

- Na jó - adtam be a derekam. - Nézzük meg mi van azokba a könyvekben.

Felálltam ő pedig nem maradt le mögöttem. Olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy neki aztán mindegy mit mondok, elfogadja. Nem kételkedik, nem ellenkezik. Egyszerűen csak szépen csendben a maga módján támogat.

Mély levegőt vettem mielőtt újra beléptem a nagynéném szobájába. Sötét volt, de némi tapogatás után megtaláltam a villanykapcsolót. Körbenéztem mielőtt a polchoz indultam. Zyn két lépésre maradt le mögöttem és éreztem, hogy ugrásra kész.

Odaálltam, ahová délután, de most már tudatosan nyúltam azért a könyvért, amit először is le akartam venni. Hátranéztem biztos, ami biztos. Zyn háttal állt nekem és folyamatosan a szoba többi részét pásztázta. De nem ezen lepődtem meg, hanem azon, megint halványan láttam izzani azt a levendula színű fényt.

- Ummm, Zyn - hátranézett rám.

Mégis hogyan kérdezzem meg, hogy miért fénylik a hátad egy ponton? Vagy esetleg csak azt próbáljam megtudni visel-e bármilyen tetoválást, vagy jelet?

- Igen? - vonta fel a szemöldökét némi hallgatás után, mert én sem szólaltam meg egyből.

- A hátadon, a bal lapockádnál - kezdtem bele bizonytalanul.

- Levander jelét viselem, igen - fejezte be helyettem. - Ha látod, akkor az azt jelenti te vagy a kiválasztott örököse, aki tovább viszi az erejét. Boszorkány vagy, még ha egyelőre nem is hiszed el magadról.

- Nekem ez egyelőre zavaros és hihetetlen - motyogtam és elfordultam.

Kinyitottam a könyvet, amit nem latin betűkkel írtak és először csupán fura krikszkraksznak tűntek, aztán a szemem előtt folytak meg a vonalak és mire újra összeálltak már el tudtam olvasni.

Pislogtam is párat a biztonság kedvéért, hátha csak bekönnyeztem és azért láttam, amit. De most is azok az idegen, rúna szerű betűk sorakoztak egymás mellett, mégis tudtam mi mit jelent és értettem a leírtakat.

A mágia alapjairól írt, az erő természetéről, az energia fajtáiról és hogy mikor, mit, hogyan és mire lehet használni. Annyira belemerültem, hogy a frász jött rám, amikor meghallottam a morgást Zyn felől.

Komolyan ez a ház lesz a vesztem, mert már annyiszor ijedtem meg, hogy előbb-utóbb tényleg szívinfarktust kapok. Megfordultam és megláttam a sárga szempárt az ajtóban. Mr. Wenkley előkerült.

Púposított és fújt, a farka háromszor akkorának tűnt, mint normál esetben. Zynre meredt harciasan, aki morgással reagált a jelenlétére. Itt és most el tudtam hinni neki, tényleg vérfarkas, mert szinte tapintani lehetett körülötte az agressziót.

- Törődj bele! - közölte a macskával, és alig értettem ezt a pár szót.

Mr. Wenkley szemei rám villantak és fújt, meg morgás szerű hangot adott ki. Lépett egyet, mire Zyn közvetlen közénk állt és mikor lepillantottam a kezére feltűnt, hogy több centis, fekete karmai nőttek és mintha sokkal szőrösebbnek tűnt volna a keze is.

- Ő az új boszorkány - morogta oda, nekem pedig az az érzésem támadt, hogy ezek ketten beszélgetnek én pedig ki vagyok zárva a dologból.

- Erős túlzás ezt állítani - motyogtam, de nem figyeltek rám.

Gondolatban lejátszottam, hogy magabiztosan kilépek és közéjük állok és azt mondom, "elég legyen!". Aztán közölni Mr. Wenkley-vel, hogy vagy segít, vagy menjen el.

De persze semmi ilyet nem tettem, egyrészt ez csak gondolatban tűnik menő dolognak, ha megpróbálnám kivitelezni úgy sem sikerülni, ahogyan szeretném. Másrészt komolyan egy macskával készültem társalogni? Egy macskával!

Zyn hirtelen az ablak felé fordította a fejét, mintha hallott volna valamit, én meg nem tudtam mi lehet az. Kilestem mögüle és láttam, hogy Mr. Wenkley is arra fülel.

- Latentek - szólalt meg a srác és szinte köpte ezt az egy szót.

- Mik? - néztem rá értetlenül.

- Lappangók, a sötét világ teremtményei elsődlegesen, de a te világodban is előfordulnak. Gondolom a közeli temetőből jöhettek - világosított fel.

- Mi? - emelkedett meg a hangszínem, hisz lehet rosszul értelmeztem, amit mondott. - Úgy érted zombik?

- Az nem tudom mi - nézett rám homlok ráncolva.

- Hát, halottak, akik valamilyen okból fogva kikelnek a sírjukból és élőhalottként térnek vissza - próbáltam elmagyarázni a klasszikus változatát.

Manapság már sokkal inkább divatos zombinak lenni vírus miatt, vagy egy rosszul sikerült kísérlet nyomán.

- Valami olyasmi - dörmögte mély hangon és ekkor tűnt fel, hogy a szemfogai megnyúltak.

Pislogtam párat, aztán arrébb rebbentem, amikor megjelent a macska közvetlen a lábamnál és egy ugrással felhúzta magát az egyik polcra. Hamarosan pedig egy könyvet vert le a földre.

- Feltartom őket - húzta át Zyn a fején az inget, majd már tolta is le a nadrágját, mire zavartan lesütöttem a szemem - De elintézni neked kell őket!

- Mi? - néztem rá döbbenten és még arról is megfeledkeztem, hogy megint teljesen meztelen.

- Keresd meg a varázslatot! Abban a könyvben van, amit bolhazsák levert.

Legnagyobb megdöbbenésemre kinyitotta az ablakot és kirakta az egyik lábát. A jel egyértelműen világított a hátán, de most ez érdekelt a legkevésbé. Mégis mire készül? Ki akar ugrani?

Nem tudtam megkérdezni, mert addigra meg is tette én meg ijedten léptem utána, aztán eltátottam a számat mikor lenéztem. Ugyanis a pofátlanul helyes srác helyét átvette az a farkas szerű teremtmény, amivel az álmomban találkoztam, aki megmentett.

Ha eddig voltak is kételyeim a dolgot illetően, most teljesen elszálltak. Mégis mellbe vágott a tény, hogy léteznek vérfarkasok, sőt más teremtmények és világok is. Én pedig valami harc kellős közepébe csöppentem, amiről semmit nem tudok.

Tisztára, mint valami japán anime, aminek a főhősnője átkerül egy másik világba, ahol neki kéne mindenkit megmenteni, miközben fogalma sincs arról milyen erőt is birtokol. Na én most pont így éreztem magam. Sikítani lett volna kedvem.

- Aaa - kaptam arrébb a lábam, mert Mr. Wenkley enyhén belém mélyesztette a körmeit.

A könyv felett állt jelentőségteljesen és engem nézett a sárga szemeivel. Komolyan kitalálhatott volna más módot, hogy felhívja magára a figyelmet. Ha így folytatja tele leszek sebhelyekkel.

Óvatosan felvettem amit levert, de le sem vettem róla a szeme, hátha megint kedve támad nekem ugrani, de aztán nem történt semmi.

Nekiálltam lapozgatni, és ugyan az zajlott le a szemem előtt, mint az előbb. Nem értettem semmit, majd megfolytak a betűk és miután újra összeálltak, már értettem a leírtakat. Nem igazán tudtam mit keressek benne.

Aztán feltűnt, hogy a lap tetején mindig ki van emelve egy-egy szó. Minek is hívta őket Zyn? Lappok? Nem. Lettek? Áh, kizárt! Mondjuk jó lett volna, ha abc sorrendbe vannak beleírva a lények, vagy akármik ebbe a könyvbe, de nem.

Hörgésre és morgásra kaptam fel a fejem, és utána már sokkal tempósabban lapozgattam az oldalakat. Hirtelen megláttam valamit, de addigra túlhajtottam rajta, így vissza kellett mennem.

- Latentek! Ez az! - örültem meg a fejemnek. - Mit ért az alatt, hogy a földtől kezdjem meg az igézetet?

Kétségbeesetten néztem rá a macskára és esküdni mertem volna rá, hogy az volt az arcára írva, hogy hülye vagyok. Talán még egy facepalm mozdulatot is csinál, ha képes rá.

Lefordítottam az ágyra a kezemben lévő könyvet, majd felkaptam az elsőt és nekiálltam lapozgatni. Aztán találtam két kört, amibe a jól ismert pentagramma volt felrajzolva, de az öt csúcsához oda volt írva mi micsoda, meg nyilacskák jelöltek valami irányt.

- Ez lenne az? De melyik kell? Idéző vagy elküldő? - felnéztem és döntöttem. - Oké, végül is megszabadulni akarunk tőlük.

De fel kéne rajzolnom a kört nem? Mi lenne, ha csak az ujjammal tenném és elképzelném, hogy oda a harc területére essen. Próbáljuk meg! Nem mintha lenne választásom. De mit fogok csinálni, ha nem jön össze?

Zyn lehet, hogy jó harcos, de nem tudom mire képesek ezek az izék, és meddig tud ő kitartani. Áááá! Mégis miért pont az én nyakamba sózta ezt Agathe néni?

~ Nyugi Vick, mély levegő, szedd össze magad!

Felvettem a letett könyvet és az ablakba álltam. Semmit nem láttam kinn, mert a Hold épp elbújt egy kósza felhő mögé. Csak nagyjából a hangok alapján tudtam besaccolni a harc helyszínét. Mindig is jó voltam vizualizációba, szóval menni fog.

Nekiálltam a szöveget felolvasni, miközben az ujjammal követtem a pentagramma irányított vonalait. Mire a szöveg végére értem, addigra pont ötödszörre fejeztem be a jelet.

Először azt gondoltam, hogy semmi nem történt, de aztán levendula színnel felizzott a kör, ahova ránézésre rajzoltam. Ordítást hallottam, nem sokkal később bűz csapta meg az orrom. Aztán csend.

Csak álltam az ablakba és meredtem kifelé, aztán mozgást láttam meg. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor felismertem a farkas alakot. Aranyszín szempár nézett fel rám, majd egy ugrással már ott is volt az ablakba.

Akaratlanul elhátráltam ő pedig bemászott. Több sérülést is láttam rajta, de most legalább alkalmam nyílt nyugodtan megszemlélni hogyan is néz ki valójában. A fekete bundája most is fényesen ragyogott, a fehér rész pedig szinte világított. És igen, a heg nagyon is jól felismerhetően ott volt a szeme alatt. A bal marján pedig Levander jele világított, mint valami egzotikus tetoválás.

Mr. Wenkley mellé állt és meglendült a farka, Zyn pedig lenézett rá, majd újra fel rám. Aztán nekiállt emberi alakot ölteni. Olyan meghatározhatatlan pillantással méregetett én pedig nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. Esetleg valami olyasmit csináltam, amit nem kellett volna?

- Erős vagy - szólalt meg aztán.

- Én? - lepődtem meg.

- Nagy területen alkalmaztál egy varázslatot és még csak meg sem érezted. Le kellett volna gyengítenie, de a macska szerint még csak meg sem szédültél utána.

- És ez baj? - kérdeztem meg óvatosan.

- Nem, csupán meglepő, mert nem született mostanában ennyire erős boszorkány, mint te.

- Te ha másik világban voltál eddig, miből veszed ezt? Vagy Mr. Wenkley mondta? - néztem rá a macskára és kezdtem kicsit irigyelni Zynt, hogy tud vele társalogni.

- Igen, ő. A vérvonala elég régóta szolgálja a családodat.

- Értem - igazából nagyon furcsának tűnt az egész.

Kezdett kicsit sok lenni a most megtudott dolgok. Az erő, meg a varázslás, hogy ő egy vérfarkas, meg ezek a lappangók vagy mik. Mi jöhet még ezután? Mire készüljek?

- Valamit nem értek - szólalt meg Zyn, mire ránéztem. - Ha ekkora erőd van, miért hívtál?

- Mert akkor még egyáltalán nem is tudtam az erőmről és mivel kétségbeestem, így akaratlanul segítséget kértem - vontam meg a vállam.

Csak sóhajtott egyet, de nem szólt semmit, aztán felvette a nadrágot a földről és nekiállt felhúzni. A sebeiről mintha tudomást sem vett róla, amiért nagyon irigyeltem, mert nekem az a karmolás még mindig húzódott. Az újabb meg viszketett, szerettem volna szétvakarni. Lehet tényleg allergiás vagyok rá.

Aztán eszembe jutott valami. Vajon van gyógyító varázslat is? És még mire lehetek képes? Kezdett érdekelni a dolog, így visszatértem az első könyvhöz, ami az alapokról szólt. Leültem a nagynéném ágyára és belemerültem.