Megfordultam az ajtó pedig kinyílt és a minket ide vezető férfi állt oldalt. Kiléptem nyomomban Kevin, aki után az apám is jött. Gondolom beszélni akart velem, vagy csak szimplán megismerni. Megnyújtotta a lépteit és felzárkózott mellém.

- Kevin azt mondta, hogy azután mentesül a védelmezésem alól, miután párt kapok, aki átváltoztat. De most elhangzott egy olyan, hogy akár fel is lehet oldani őt ez alól. Ez igaz? - fordultam az apám felé.

- Igen, ha valaki teljesíti a feladatát, márpedig itt tényleg biztonságban vagy, akkor fel lehet oldani alóla. De nem szokás, hisz magától is megszűnik onnantól, hogy benned is felébred a farkas - kaptam választ.

- Aha. Hát fura szokásaitok vannak és elég maradiak - és nem érdekelt, ha ezzel megbántom.

- Igen, én már elég sokhoz nem is ragaszkodom, de Frank más. Viszont nem ostoba és szerintem elgondolkodtattad. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ragaszkodna ahhoz Victorhoz menj hozzá.

- Hát nem lopta be magát a szívembe - vágtam fintort. - Kevin hozzá képest tényleg úriember.

Az apám hátra sandított és nekem nagyon kellett uralkodnom ne tegyem meg ugyan ezt. Annyira szerettem volna tudni hogyan reagál rá. Vajon most mi jár a fejében? Bánja, amiért odalépett védőn mikor a bátyja tett felém egy fenyegető mozdulatot?

Közben egy teljesen másik szárnyhoz értünk ebben az U alakú épületben. Azért nevetséges ekkora házban lakni. Kihasználják egyáltalán ezt a sok szobát? Bár, ha Kevin szavaira visszagondolok, akkor igen. Kérdés akkor kiknek a szálláshelye van még itt.

Elértünk egy szobát, ami előtt megállt az inas szerűség, kinyitotta az ajtót, majd biccentett és távozott. Hármasban maradtunk. A bőröndömet betették közvetlen a fal mellé.

- Helyezd magad kényelembe, ha bármire szükséged van, a csengővel tudsz jelezni, vagy akár szólhatsz Kevinnek. Itt lesz az ajtód előtt, be nem mehet, de ezt ő is tudja. Illetve, ha lehetséges vacsora előtt még szeretnék veled kettesben beszélgetni - tette még hozzá.

- Gondolom arról miért fontos ez az egész és viselkedjek kicsit illendőbben - jegyeztem meg.

- Nem. Csak szeretnélek kicsit jobban megismerni személyesen - válaszolt és ezzel meglepett.

- Rendben, bár nem tudom itt mikor van vacsora - egyeztem bele.

- Hét órakor - kaptam választ tőle.

- Valami csini rucit kéne felvennem rá? - kérdeztem meg és már gondolkodtam mi jöhetne szóba.

- Abban gyere, amiben kényelmesen érzed magad - mosolygott rám, majd a bólintásom után elfordult és távozott.

- Jól jönne egy telefon, amin keresztül tudnék veled chatelni. Azért itt az ajtóban állva ez elég gázosan nézne ki - jegyeztem meg miután eltűnt a kanyar után. - Na majd benyújtom az igény egyre. Szerinted hülyén viselkedtem?

Szerintem bátran. De eléggé felhúztad a bátyám az összehasonlítással. Az apám még betudja annak, hogy elfogult vagy, mert ismersz, de ő nem. - mutatta fel a választ.

- Nem akartam bajt okozni, de rohadtul felhúzott a stílusával, meg ahogyan beszéltek rólad. Semmi joguk nincs ennyire semmibe venni téged.

Az alfa vérvonalaknál ez megszokott. A tapasztalatok szerint mindig az első örökli a legtöbbet a szüleitől, az utána jövök már kevesebbet, viszont arra még alkalmasak, hogy védelmezzék a rangban felettük állókat.

- Baromság! A genetika nem így működik, bár nem tudom mennyiben különböztök a sima emberektől.

Óvatosságból nincsenek kutatások, pedig mód és forrás lenne rá. De inkább nem kockáztatják meg a falkák netán kikerüljön a nyilvánosságra egy ilyen adat.

- Logikus. Akiknek csak sima embernő jut párnak, azok elől hogyan titkolják?

Bizonyos szinten meg tudjuk őket is fertőzni. Na nem úgy, ahogy gondolod. Erősebb, ellenállóbb lesz a szervezetük, de átváltozni nem tudnak. Ez valamennyire biztosítja, hogy a mi génjeink legyenek az erősebb. Ritkán előfordul, hogy mégis olyan gyermek születik, akiben abszolút nincs ott a farkas.

- Bonyolultak vagytok, ugye tudod? - néztem rá elkeseredetten, mire elmosolyodott.

Nem, csak te nem köztünk nőttél fel.

- Lehet bántó, de én ennek örülök. Viszont nem tudom képes lennék-e beilleszkedni, mégha akarnám is.

Nem nagyon érintkeznél másokkal, csak a szűk családdal.

- Micsoda kilátások, kezdem úgy érezni magam, mint egy madár a díszes kalitkában. Na mindegy. Egy kis pihenés nem fog megártani. Hozzak ki egy széket? - néztem rá, de nemet intett a fejével.

Nem is vártam mást tőle, de közben sajnáltam. Nem lehetett könnyű gyerekkora. Intettem neki, majd becsuktam az ajtót. Kibújtam a cipőmből, majd lábujjhelyre állva, nyújtózva elindultam az ágy felé.

Komolyan, ennyi utazástól egész elgémberedtem. Most még akár egy kis tornára is kapható lettem volna. Alig tettem meg két lépést, amikor valami nekem csapódott.

Lenéztem és megláttam egy apró nyílszerűséget kiállni a gyomrom tájékáról. Aztán eljutott az agyamig a fájdalom, közben pedig melegség öntött el belülről és kívülről egyaránt. Automatikusan nyúltam le, de közben az erő kifutott a lábamból.

- Kevin! - szólaltam meg és éreztem a fájdalom miatt a hangomnak nincs ereje.

Abba se mertem reménykedni, hogy meghallja, de a következő pillanatban nyílt az ajtó. Nem láttam, mert háttal ültem, de hallottam a lépteit és aztán már ott is térdelt mellettem. Ha lehet nálam is döbbentebb arcot vágott.

Megéreztem a karját a hátamon és már nyúlt a térdem alá, de én tudtam nem fog vele semmire se menni. Anyuéktól azért tudtam ezt-azt.

- Kevin ez mérgezett - szólaltam meg.

Nem tipikus nyíl volt. Inkább olyan, mint amivel altatni szokták az állatokat. Mélyre ment, azért véreztem, talán még a gyomrom is elérte, de azt még akár túl is tudtam volna élni. Viszont a belül terjedő melegség és az egyre nehezedő légzés árulkodott arról méreggel kenték be.

Láttam rajta a félelmet. Tudta mit jelent. Azt, talán nem ér el velem addig, hogy segítséget szerezzenek nekem. Netán míg elér Victorig a hír, aki ha megharap talán van esélyem túlélni. Láttam rajta a vívódást.

- Az életben tartásom is a feladatod? - kérdeztem meg tőle és egyre nehezebben vettem a levegőt.

Bólintott és már tudtam min őrlödik magában.

- Akkor harapj meg! - kértem meg, hátha segít neki ez a döntésben.

Lehet nem szabad neki, szabályt szeg, de akkor is, ha végignézi a haláltusámat tehetetlenül. És szerintem egyértelműen kijelentettem inkább rá szavazok, ha választani kell, mint a bátyjára. Nem akartam meghalni, de meg fogok, ha nem dönt gyorsan.

Éreztem elenged a térdem alatt és felemeli a kezem. Egyre gyengébbnek és magatehetetlenebbnek éreztem magam. Mégis minden erőmet összeszedtem és ránéztem. A tekintete megváltozott és tudtam ez igaz a fogazatára is. Most mégse féltem.

A hegyessé váló fogak a bőrömben mélyedtek és könnyedén szakították át a bőrömet. Először azt gondoltam nem fog történni semmi és mégis itt halok meg, de aztán hirtelen a szoba képe kiélesedett és az orrom olyan szagok csapták meg, amiket eddig nem éreztem.

A szervezetem is megváltozhatott, mert újra egyre könnyebben kaptam levegőt. Kevin közbe kihúzta a nyilat a hasamból, majd a szemembe nézett. Figyelt rám.

Nem tudom mennyi időbe telt, de újra normálisan kaptam levegőt és a vérzésem is elállt. Ettől viszont még nem fájt kevésbé és még talán a sem se gyógyult be.

Lenéztem és ekkor tűnt fel, hogy azon a kezemen tetoválás keletkezett, amelyiken megharapott. Non-figuratív minta, hasonló az övéhez. Nem egészen így képzeltem a megszerzését. Rejtélyes és misztikus. Lehet mégis archeológusnak kéne mennem és minél többet kideríteni róluk és a homályba veszett eredetükről? Még simán lehetek az.

A térdem alá nyúlt, felemelt és az ágyhoz vitt, amire ráfektetett. Ránéztem és feltűnt néhány tetoválása semmivé lett, de nem mind. Vajon ami megmaradt, az mit jelképez?

Mivel megharapott ez a misztikus valami úgy érzékelte teljesítette a feladatát. Lehet megúszhattam volna ezt, ha már régebben megharap? Vagy eszébe se jutott, mert ilyenre még nem volt eddig példa? Vagy nem lett volna rá képes, amíg életveszélybe nem kerülök?

- Kösz - néztem rá.

- Lehet a fejem veszik miatta, de nem hagytalak volna meghalni - szólalt meg.

Én meg eltátottam a számat. Elképzeltem már párszor milyen lehet a hangja. De arra sose gondoltam, hogy a baritonja ennyire fogja simogatni a fülemet. Szinte beleborzongtam.

Persze annak nem örültem, amit mondott. Nem hagynám! Különben is, mit érnének vele? Más párja már nem lehetek. És miért hagynának veszni, ha Kevinnek még lehetek a felesége és szülhetek neki gyerekeket?

- Ha ezt nem érti meg a bátyád, akkor semmit. Viszont jó lenne tudni, ki akart megölni.

Elkomorult a tekintete és arra nézett, ahonnan a nyíl érkezett. Hamarosan pedig ki is szúrta hova rejtették a nyílvetőt. Felemelte és megszaglászta, ami viccesen festett, de abból kiindulva mennyi szag kúszott az orromba, teljesen logikus lépés.

Viszont amilyen arcot vágott aztán tudtam, semmire nem ment vele. A szagokat el lehetett fedni és valószínű ujjlenyomatot se találnának rajta. Eszembe jutott valami.

- Kevin! - hívtam fel magamra a figyelmet. - Van egy ötletem, de kelleni fog hozzá az apám.

- Mi jár a fejedben?

- Gondolom a halálommal a szövetség nem jönne létre, ami valakinek járulékos veszteség, ha cserébe megkapja, amit akar - láttam ráncolja a homlokát. - Bizonyára van nő, aki szívesen lenne egy vezér felesége. Aki nem szörnyülködve fogadja a hírt, hanem elégedetten az rejtette el a puskát a szobámban, az érzékelővel együtt, ami kioldotta a nyílat.

- Működhet, de kicsi rá az esély. Miért kell ehhez az apád?

- Mert neki kell hitelesen eljátszani a szerepét. Még a te apádnak sem szabad tudni az igazat.

- Ez bajos lesz, mert biztos látni akarja a holttested.

- Nem elég bizonyíték a tetoválásod hiánya? Az apám meg hivatkozhat arra, hogy senkit nem enged be, mert netán bizonyítékot tüntet el.

- Vérszag végül is elég van. Akár el is hihetik az elvérzésed - láttam rajta gondolkodik. - Egy próbát megér.

Azzal előkapta a telefonját és nekiállt írni rajta. Én eddig azt gondoltam, hogy elrohan az apámhoz és a hitelesség kedvéért maga számol be neki. De úgy tűnik neki más tervei voltak.

Nem telt el egy perc az apám már ott is állt az ajtóban és engem nézett, majd Kevinre és összerakta a dolgot. Nem szólt, nem hordta le amiért ezt merészelte tenni, hanem láthatóan elgondolkodott.

- Körbe kellett volna néznem mielőtt bemész - szólalt meg. - Sejthettem volna valami nem stimmel, mert már az előkészületek több helyen szabotálásba ütköztek. De hogy merényletre vetemedjenek, ezt nem gondoltam. Simán közölhették volna, mégse élnének az ajánlatommal.

- Nem feltétlen ők - szólaltam meg és megtapogattam a hasam, ami nem vérzett, de a sebet éreztem.

- Carol azt feltételezi, hogy egy nő állhat mögötte, aki a bátyám párja akar lenni.

- Vagy annak akarják beállítani - morogta maga elé.

- Feltételezzük nekem van igazam. A merénylet meghiúsítaná a szövetséget, sőt még háborúhoz is vezethetne. Igaz? - bólintottak mind a ketten. - Ha nő áll mögötte, erre nem gondolt és az öröme hamar átmehet kétségbeesésbe.

- Van benne logika - ismerte el az apám - És a jelen erőviszony alapján Frank kényszerülne térdre velem szemben.

- Akkor pláne nem érdeke egy merénylet. És mi értelme lenne neki egy nőt bűnbaknak megtenni? Elég nagy áldozatnak tűnik azért, hogy elkerülje a haragod és az összecsapást. Szövetség lehetősége elúszik, sőt mínusz egy nő, akikből nincs sok.

- Egy próbát tehetünk, de ehhez kell Frank is. Hatékonyan csak akkor működik ez a terv. Talán még nem is fogja bánni, hogy így alakult - jegyezte meg mi pedig kérdőn néztünk rá. - Amennyire tudom nem a legelégedettebb Victorral, de a falkád eléggé a szokások rabja, és nem tehette volna meg, hogy csak úgy lecseréli rád.

- Igaz. De valahol elég rosszul is jönne ki. Victor elég bosszúálló tud lenni. Ha széthúzást generál, akkor csak gyengít minket.

- Ezt a gondot bízd az apádra. Egy jó ideig ő lesz még a vezér, mert te túl fiatal vagy átvenni a helyét. Frank pedig tudja hogyan kezelje az ilyen helyzetet. Most viszont menjünk! - Kevin rábólintott. - Carol téged bezárunk a szobába, egy pisszenést se, mert nagyon jó hallásunk van.

- Tapasztalom - és egyáltalán nem volt ellenemre, hogy bezárnak.

Távoztak én pedig csak fülelhettem. Konkrétan nem tudtam mi történik, vagy milyen beszélgetések zajlanak, de felbolydult az egész ház a hangok alapján. Nehezemre esett feküdni és nem az ablakhoz menni, kinyitni, hátha akkor többet hallok.

Órák teltek el, nekem pedig egyre jobban ki kellett volna mennem. A sebem is szépen begyógyult már, és ahogy néztem nem maradt nyoma se. Azért van némi előnye ennek a vérfarkas létnek. Bár tényleg nem vágytam rá.

A frász jött rám, amikor elfordult a kulcs a zárban. Ugrásra készen várakoztam, mert mi van, ha mégse az apám vagy Kevin tér vissza, hanem a merénylő, hogy biztos legyen a dolgában? Simán lehet kulcsa a szobához.

De Kevin lépett be, elég komornak tűnt. Valami nem úgy alakult, ahogy terveztük? Leült az ágyamra és rám nézett. Én meg nem tudtam mi a baj.

- Nyögd már ki! - szóltam rá.

Lendületesebben fújta ki a levegőt és szomorúság költözött a szemébe. Csak nem történt újabb merénylet és az apámnak valami baja esett?

- Igazad volt. Tényleg egy nő helyezte el az íjpuskát a szobádban. Megúszta volna egy száműzetéssel a neme miatt, csakhogy - itt szünetet tartott én meg legszívesebben megráztam volna, mondja már. - A bátyám is tudott róla.

- Tessék? - és sokkal magasabban csengett a hangom, mint szokott.

- Megalázónak tartotta ezt a szövetséget, mivel mi lettünk volna kevesebben. Még az se számított neki, hogy a vezér mindenképp ő lett volna a későbbiekben.

- Kevin - és sajnáltam őt.

Kockára tette miattam az életét a bátyja érdekében, hogy elvehessen és létrejöhessen a szövetség. Ő meg eleve azt tervezte megszabadul tőlem és ehhez felhasznált egy nőt is, aki gyanítom a szeretője lehetett. Talán azzal vette rá, hogy utána őt veszi el?

- És most? - kérdeztem rá.

- Ebben a felállásban már árulást követtek el, amit nálunk halállal büntetnek - közölte és már tudtam miért olyan komor.

- Ne! - és nem tudtam mást kinyögni.

Ezt nem akartam! Ez meg se fordult a fejemben. De hiába kérdezném meg nem-e lehetne mégis száműzetés, mert úgyis nem lenne a válasz rá.

Victor nagy eséllyel bosszút forralna és sokan halnának meg az önteltsége miatt. Ahhoz képest kettejük halála csekély veszteségnek tűnt. Valahogy mégse tudtam megbarátkozni a gondolattal, de elfogadtam. Az ő törvényeik, amiket nincs jogom felülírni.

- És mi lesz így a szövetséggel? - tereltem másra a szót.

- Apád azt mondta tartja a szavát, mert nekem köszönhetően élsz.

- És mit mondott a tiéd? - gyanítottam nem ennyire egyszerű ez a helyzet.

- Hogy rajtad áll a döntés. Nem fog ragaszkodni a házassághoz, ha kifogásod van ellenem - és nem nézett rám.

Ezért küldték őt elmondani mindezt. Nem akarták az apáink, hogy befolyásolva érezzem magam. Ha azt mondanám nem akarom Kevint, beletörődnének. Nekem viszont még nagyon is rémlett, mit írt ő.

A párokat összeköti a harapás és egy életre. Nincs válás, nincs meggondoltam magam lehetőség. Én mivel nem köztük nőttem fel, rá tudnám venni magam arra, hogy mást szeressek, más legyen a férjem és a gyerekeim apja. De Kevin nem.

Ő hozzám képest tényleg vérfarkas. Azért se néz rám, mert tart az elutasításomtól. Pedig ha tudná, hogy nagyon is megkedveltem, amióta tudom mi ő, és már nem csak egy befogadott fiúként nézek rá, akkor nem gyötörnék kétségek.

Kedveltem, és azt hiszem, ha kapok még mellette egy kis időt, akár szerelem is lehet a vége. Rendes srác, az a típus, aki bármire képes azért, akit szeret. Ezt tapasztaltam, nem is kételkednék benne, hogy továbbra is így viszonyulna hozzám.

- Tudod mit? Jó fej leszek. Kapsz egy esélyt annak ellenére, hogy a nyaralás alatt hányszor víz alá küldtél - és a végére elmosolyodtam.

Láttam rajta először a meglepettséget, aztán az örömöt. Elmosolyodott. Most nem olyan rossz fiúsan, hanem hálásan. Ő tényleg nem olyan, mint a bátyja. Azt hiszem vele jól fogok járni. Persze azért meg kell dolgoznia értem.

- Köszönöm - szólalt meg, én meg legszívesebben a fejéhez vágtam volna, az idióta szót.

Mégis mire számított? Azért ismerhetne már annyira tudja, nem vagyok egy szívtelen perszóna. Persze, van rossz oldalam, de csak akkor, ha kihozzák belőlem. Neki még eddig nem sikerült, reménykedjen benne, így is marad.

- Na mars ki! - intettem az ajtó felé. - Egész elgémberedtem, ki kell mennem, át akarok öltözni és éhes is vagyok.

Soroltam replikázva jelenlegi legnagyobb problémáimat, és mindegyik igaz is volt. Ennek ellenére kinevetett, ami legalább annyira jól esett a fülemnek, mint a beszéde. Vajon milyen lehet mikor suttog? Oh egek! Nem kéne még ilyenekre gondolnom.

- Kint megvárlak - közölte velem, én meg leszálltam az ágyról.

Húsz perccel később, lezuhanyozva, átöltözve léptem ki, ő pedig tényleg várt. Lefelé vezetett, mostanra ha volt is tömeg eloszlatták. A megszokott helyükön láttam az őröket és semmit nem lehetett az arcukról leolvasni.

Az ebédlő akkora volt, hogy kétszáz ember kényelmesen elfért volna és még hely is marad táncolni. Ehhez képest négy főre terítettek meg. Biztos vagyok benne Victornak szánták eredetileg az egyik helyet, de most mégis Kevin foglalja el.

Az apáink beszélgettek, de alig léptünk be mind a ketten arra fordították a tekintetüket. Kevin kihúzta nekem a széket, majd alám is tolta finoman. Majd ő is helyet leült velem szemben. Éreztem a csendet és tudtam rám várnak.

- Farkas éhes vagyok - közöltem, pedig tudtam nem erre számítottak.

Ők döbbenten néztek egymásra, Kevin viszont halkan nevetett és a szalvétáért nyúlt, jelezve ő szívesen fogadná a vacsorát már.

- Ne vigyorogj! - szóltam rá játszott mogorvasággal. - Még mindig jobb poén volt, mint mikor te azt közölted velem a telefon segítségével, hogy fél szemed rajtam tartod. Aztán akkor csak az egyik volt meg.

- Durva összecsapás lehetett - szólalt meg az apám miután túllépett a dolgon és ő is a szalvétáért nyúlt.

- A sokkoló szó inkább jellemzi azt a harcot - válaszoltam neki.

A tányérom mellé raktam a szalvétámat, mert fogalmam sem volt, hogy nekem az ölembe kell rakni, vagy netán a felsőmbe gyűrni, hogy elkerüljem a ruhám összepiszkítását. Ezzel talán nem hibázok.

- Érthetem ezt úgy, hogy nem utasítod el a házasság lehetőségét? - szólalt meg Frank és közben jelezte hozhatják az ételt, aminek én örültem a legjobban.

- Szerintem már az érkezésemkor is említettem Kevinben megbízom, mert ismerem és tudom hajlandó megvédeni - kezdtem a válaszomba. - De azért még meg kell dolgoznia, hogy házasság is legyen belőle. De nem, nem utasítom el annak lehetőségét, hogy az lesz a vége - és a végén rá mosolyogtam.

Láthatóan tudott ő normálisan is viselkedni és talán csak azok a szabotázsok tették feszültté, amiket az apám említett. Bizonyára alig várta, hogy túl legyenek rajta és végre hivatalosan is létre jöjjön a szövetség. Most pedig megnyugodhatott valamennyire.

Letettek elém valamit, ami levesnek tűnt, de nem tudtam beazonosítani. Az illata mondjuk nem volt rossz.

- Kevin milyen leves ez? - tettem fel a kérdést óvatosan és belemerítettem a kanalam.

- Finom - közölte tömören, bár ő mindent képes volt megenni. - Kóstold csak meg!

- Hát jó, de csak mert nagyon éhes vagyok. Bár elég fura színe van - azzal nem foglalkoztam, hogy kaptam két furcsa pillantást. - Hmm... tényleg finom.

Az utolsó cseppig kikanalaztam, akármi volt is ez, jól esett. Aztán hozták a másodikat, itt legalább be tudtam azonosítani mi micsoda. A legnagyobb örömömre pedig a desszert se maradt el. Csodálkoztam is hogyan fért belém ennyi kaja. Tényleg éhes lehettem.

- Lehetne egy kérésem? - és itt az apámra néztem.

- Mi lenne az? - én pedig kicsit féltem kimondani, de tudtam Kevin úgyis mellém állna.

- Szeretnék hazamenni - böktem ki végül.

Vártam, hogy meglepődik, de mintha készültek volna mind a ketten erre, mert a poharuk felé vetették a pillantásukat. Lehet még mindig kockázatos, csak most már más okból kifolyólag?

- Nekem jobb ötletem van - szólalt meg Kevin, aztán az apja felé fordult. - Cathy és Tom orvosok, ráadásul az események miatt tudják mik vagyunk. Szerintem elvállalnák, hogy nekünk dolgozzanak.

- Végül is néha tényleg jól jönne néhány megbízható orvos, bár ritkán szorulunk a segítségükre - szólalt meg Frank. - Rendben, ha ők is beleegyeznek, akkor jöhetnek.

- Majd én megbeszélem velük - ajánlottam fel és fülig ért a szám.

Hiányoztak és bár tudtam a mellettem ülő apámnak valahol ez fáj, de az ő döntése is volt, hogy mások neveljenek fel. Nem várhatja el tőlem, hogy csak úgy elfelejtsem ezt. És szerintem nagyon jól ki fognak jönni egymással.

És igazam is lett. Anyuék bár kicsit félve, de elvállalták, mert nagyon hiányoztam volna nekik. Veszélybe meg nem sodortak volna soha. Szóval költöztek és egész jól beilleszkedtek. Tisztelet vette őket körbe a hivatásuk miatt.

Én végül beadtam egyetemre a jelentkezésem, és fel is vettek. Kevin is, de ő más szakra, hisz ki kellett tanulnia az üzleti életet, mert egy nap az ő nyakába szakad minden. Én meg kutathatok kedvemre majd, hisz anyagi háttér lesz hozzá.

Ugye nem kell mondanom mi lett a kapcsolatunk vége Kevinnel? Természetesen házasság, de csak az egyetem után. Nagyon-nagyon megszerettem, a hangjától meg egyenesen el tudtam olvadni, főleg, ha néha kicsit mélyebb tónusra váltott vele.

Ő pedig szerintem már nagyon rég óta szeretett, csak én nem vettem észre. De a helyzet úgy alakult, hogy felfigyeltem rá. És egyáltalán nem bántam meg. Ugyan annak a rendes srácnak megmaradt, mint aminek megismertem.

Asszem életem legjobb döntését hoztam meg, mikor megkértem harapjon meg. És az sem számít, hogy megtette volna nélküle is. Legalább nem okoztam neki lelkiismeret furdalást ez miatt.

Így lettem vérfarkas, általa.