Lazuli kirángatta az ülést és még amit tudott és úgy gondolta hasznára lesz a szigeten. Igaz, azt se tudta hogyan fogjon hozzá a túléléshez. Éhen is hal az első két-három hétben, ha Kra nem gondoskodik róla. Minden napnyugtakor megjelent és hozott neki halat.

Lassan sikerült berendezkednie, összetákolt egy kis házat magának, ami kiállta később az idő próbáját és nem ázott be. Megtanult tüzet gyújtani, pálmalevélből mindenfélét fonni, a sekély vízben halászni. Utóbbi nem bizonyult könnyű feladatnak, de hát semmi más dolga nem akadt, így volt ideje próbálkozni, tapasztalni.

Kra egyre ritkábban nézett rá, volt, hogy csupán távolról jelezte, itt járt és már ment is. Miért maradt volna? Lazuli már várta a napot, amikor közli vele, nem jön többet. Számolt azzal, előbb-utóbb talál magának másik párt, hisz ő nem léphetett Ila helyébe. Talán majd mesél róla a gyerekeinek később, talán jót is.

Aztán fordult a kocka és Kra újra egyre gyakrabban bukkant fel. Elvitte őt a mélyebb vizekbe, nagyobb halra vadászni, amit akár ki is száríthatott, ha netán tartaléknak kellett. Megtanult fára mászni, és bár először bűntudata volt, amiért felnevelt pár fiókát, csak azért, hogy aztán kitekerje a nyakukat és a tányérjában végezzék. De beleszokott. Meglepődött saját magán, mennyire mindenre képes az ember, ha túl akar élni. És túl akart élni!

Kraval az oldalán pedig sikerült is neki. A férfival elképesztő volt úszni a víz alatt. Úgy siklott, hogy a vizet alig kavarta fel maga körül. Lazuli is sokat fejlődött, régen egy percet nem tudott a víz alatt tölteni, most már közel járt a három és fél perchez. És nagyon jól meg is tanult úszni. A sziget egyik oldalán, a parttól nem messze gyönyörű korallsziget húzódott, ahol imádott búvárkodni és gyönyörködni a víz alatti remekművekben.

Kra sok időt töltött vele, de időről-időre vissza kellett térnie a sötét vizekbe, mert ahhoz volt szokva, és saját bevallása szerint, a felszínhez közeli vizek nagyon melegek neki. Lazuli megértette, még akkor is, ha nagyon megkedvelte a férfit és örömmel töltött vele minél több időt. Mint kiderült egész jó humora van és sok mindent tanított neki az óceánról és a benne élőkről.

Lazuli strigulázta a napokat, tudni akarta mennyi idő telik el, és lassan három éve élt a szigeten. Látott néha hajókat, de mind messze úszott el tőle, így meg sem próbált jelezni nekik. Néha elgondolkodott valóban vissza akar-e térni ahhoz az élethez, amit a merülés előtt élt. Ennek is megvolt a szépsége, ami itt jutott ki neki.

Aztán egy nap hangokra lett figyelmes, először úgy gondolta, hogy elbújik, de felfedezték a nyomait és egyértelműen keresni kezdték, így megmutatta magát. Egy nagyjából vele egykorú, huszonegynéhány éves fiatal nőt látott és három férfit.

Tipikus gazdagoknak tűntek, főleg, hogy a csaj melle és popsija egyértelműen mű volt. Ráadásul ki másnak futná egy kisebb vitorlásra, amivel ha kedve szottyan csak úgy világ körüli útra indul? Egész szimpatikusnak tűntek, de azért készenlétben volt, hogyha kell befut a vízbe és simán leússza őket. Kra épp előző nap ment el.

Faggatták, hogy került ide, de nem igazán akart válaszolni. Kitalált egy mesét, ha netán hazajutna és a hatóságok megkérdeznék hogyan élte túl és jutott ide. Hihetetlen volt, de remélte talán mégis beveszik majd a meséjét a nagy cápáról, ami a kabinját a szájába fogva elúszott vele, de aztán elpusztult és az áramlat idáig sodorta, itt tudott partra mászni. Bár fogalma sem volt mennyire van a Mariana ároktól. De jobbat nem tudott kiötleni unalmas óráiban.

Magukkal hívták és nem talált kifogást miért ne menjen velük, így felszállt a vitorlásukra és lassan távolodni kezdtek a szigettől, amit a hajó oldal korlátjának támaszkodva figyelt. Szuggerálta a vizet, hátha Kra felbukkan és el tud tőle búcsúzni.

Biztos aggódni fog, ha hűlt helyét találja, de még csak arra sem maradt ideje, jelezzen neki többé ne keresse itt. Akkor biztos megkérdezték volna kinek akar üzenni. Akarta, hogy tudja jól van, nem lesz rá többé gondja és élhetik mindketten a saját életüket.

Aztán sötét árnyékra lett figyelmes, ami a hajó mellett úszott, ha nem lettek volna a neonkék csíkok, akkor is felismeri ki az. A szíve hatalmasat dobbant, örömében és félelmében egyszerre.

Mit keres ennyire közel a hajóhoz? Talán azt hiszi elrabolták? Nem! Zárta ki nagyon gyorsan, hisz akkor már megtámadta volna őket. Fontos lenne neki és nem akarja, hogy elmenjen?

Nagyon szerette volna látni a bátyját, tudatni vele él, és szomorúság költözött a szívébe, de meghozta a döntést, amiről tudta hogy jó. Elnézett az orr felé, ahol az egyik férfi telefonált és épp felé fordult. Intett neki, amit viszonzott egy suta mosoly kíséretében. Aztán megfogta a korlátot, és fel akarta tenni a lábát, de ekkor egy férfi kéz ragadta meg.

- Hova-hova kislány? - jött a kérdés a másik oldaláról.

Lazuli megijedt, mégis mit csináljon? Nem elég erős, hogy szembeszálljon vele, ráadásul biztos mindjárt itt lesz a másik kettő is, hogy lefogják. Talán még meg is kötözik és leviszik a hajófenékre. Nem tűntek kalóznak, de most már tudta, hogy nem is jó szándék vezérli őket. Miért is nem bújt el, ahogy először tervezte?

A hajó hirtelen megbillent, valami erőteljesen nekiment és a férfi elesett. Kiszabadult a karja és mivel erősen kapaszkodott a korlátba ő talpon maradt. Nem szalasztotta el a lehetőséget, amit Kra szerzett neki és már ugrott is. Nem ért túl szerencsésen vizet és a hajó által keltett hullámok is lefelé nyomták, de nem esett pánikba. Erős karok fogták meg, ismerős test simult az övének.

Átúsztak a vitorlás alatt, Kra még gondoskodott egy kisebb lékről is, nehogy utánuk jöjjenek, aztán már is elképesztő sebességre kapcsolt a víz alatt. Lazulinak be kellett csuknia a szemét, ezt a tempót már nem bírta. Igyekezett minél tovább visszatartani a lélegzetét, aztán jelzett, amikor már nem nagyon feszült a tüdeje.

Kra úgy fordult, hogy kiemelje őt, miközben ő maga a víz alatt maradjon, majd újra lemerültek. A férfi egyelőre nem vitte őt vissza a szigetre, ami logikus volt. De vajon hova fognak menni? És azok az emberek? Megpróbálnak visszajutni, hogy kijavítsák a hibát? Keresni fogják őt?

Aztán észrevette, hogy Kra megkerüli nagy ívben az szigetet és közben ügyel arra, hogy ő néha levegőhöz jusson. Majd egy járatba úszott be vele és Lazuli úgy sejtette, hogy a dombocska belsejében bukkantak fel. A barlangnak nem volt partja, de kellően magasnak bizonyult hogy egy része a víz felszín felett legyen.

Mély levegőt vett, és igyekezett pótolni ami az elmúlt percekbe kimaradt. Kra tartotta fenn, hogy erőt spóroljon neki. Itt biztos nem fogják keresni, bár túl sokáig nem maradhat a sós vízben, mert szétázik és a bőre bánja.

- Miért csináltad? Észrevehettek volna! - korholta meg.

~ Megmondtam, van egy szokásunk - jött a válasz és Lazulira tapadtak a neonkék szemek.

Összeszorult a torka, mégis elmosolyodott, hisz tudta mit jelent. Kra talán néha visszatér a fekete vizekbe, hogy erőt gyűjtsön, de attól még vele marad, történjen bármi. Mély levegőt vett, majd a víz alá merült, hogy egy szintbe kerüljön a fejük, aztán átölelte a férfit, de nem úgy, mint amikor együtt szoktak úszni.

Könnyei keveredtek az óceán sós vizével. Sosem fogja látni a bátyját, soha nem fogja megtudni, hogy életben maradt azon a napon. De ezt ő választotta, akkor amikor átugrott a korláton, és tudta nem fogja megbánni.