- Jól vagy kicsim? - kérdezte apu már otthon, biztonságban.

- Persze, semmi bajom - próbáltam megnyugtatni.

- Nem kell félned, itt biztonságban vagy.

- Apa, nem félek! - forgattam meg a szemeimet.

- Tudom, hogy próbálsz erősnek tűnni, de tényleg nem kell félned, el fogom kapni azt az aranyszeműt.

Komolyan, tisztára, mint valami szappanoperában. Miért ennyire nehéz a szülők felfogása? Oké, hogy aggódnak, de csak tudom hogyan is érzem magam. Várjunk csak!

- Mit értesz az alatt, hogy el fogod kapni az aranyszeműt? Miért?

- Mert az ilyenek nem mászkálhatnak szabadon.

- Miért? Nem csinált semmi rosszat. Oké, megölte azokat az alakokat, de ha nem teszi, akkor meg öngyilkosak lesznek, szóval majdnem ugyan ott van az egész.

- Azért kicsim, mert attól, hogy neki különleges ereje van nem jogosítja fel, hogy önbíráskodjon. Engem a törvény felhatalmaz, a város védelmében megtehetek dolgokat, de ő civilnek minősül, nem hivatalos szervnek. És hidd el, mindenkinek jobb, ha az ilyenek felügyelet alatt vannak.

- Mármint börtönben? - néztem rá lesújtóan, hisz már ismertem az apámat.

- Én nem ezt mondtam kicsim, ne forgasd ki a szavaimat.

- Mi másért akarod elkapni, ha nem azért, hogy börtönbe zárd? Mellesleg kétlem, hogy menni fog. Láttad már, képes eltűnni egy pillanat alatt. És elképesztő gyors és hatékony és cooool. Magabiztos a kisugárzása, a tekintete meg... - sóhajtottam egyet, talán még a lenyűgöző szó sem elég jó rá.

- Te találkoztál vele? - döbbent meg az apám.

- Igen. Tudod, ha ő nem jelenik már nem élnék, mert lelő valami íjpuskával az egyik. Szóval tényleg el akarsz kapni valakit, akinek a lányod az életét köszönheti? - néztem rá célzón.

- Khmm - köszörülte meg a torkát, mint mindig mikor nem akar válaszolni. - Akárhogy is, hidd el, az ilyen alakok veszélyesek.

- Mert szuper ereje van, mint Stalin Sergovicnak? - döbbenten nézett rám. - Apa, tudom, hogy fáj neked anya elvesztése, de nem mindenki olyan, mint ő.

- Hidd el, ő is pontosan ugyan olyan lesz! - válaszolt sötéten.

- Miért?

- Téma lezárva! Itt biztonságban vagy és így is marad, amíg el nem kapom ezt az alakot.

- Persze, hallgass csak el előlem dolgokat, hogy ne tudjam miért is fogok meghalni! - kiabáltam a hátának. - Ahogy az iskola körüli őröket is le tudták gyilkolni, az ittenieket is simán.

- Ez, ezerszer jobban védett hely, mint az egyetem! És nem fogsz meghalni! - és majdnem csak rám vágta a szobám ajtaját.

Én meg puffogva vetettem le magam az ágyra, felhúztam az egyik lábam, karba fontam a kezem és pofákat vágtam. Mégis mit képzel magáról? Nem vagyok már kislány, aki ne tudna megbirkózni dolgokkal. És nem vagyok dísztárgy se, amit vitrinbe zárhat.

Pittyegett a telefonom, morcosan kaptam utána, aztán megláttam Paige írt és egyből elszégyelltem magam. El is felejtettem, pedig meg akartam kérdezni ki hogy van.

"Szia Ilya. Jól vagy?"

"Szia. Igen. Te? Ti? Többiek?"

"Hárman megsérültek, ketten könnyebben, egy súlyos, de nem életveszélyes. A katonáknak köszönhetően aztán épségben kijutottunk."

"Az jó."

"Megvártam míg mindenki kijön, vagy kihoznak..."

"De?"

Nagyon rossz érzés fogott el. Mi az, amit nem akar elmondani? Miért akar mindenki engem védeni, meg babusgatni, mint valami törékeny porcelánbabát? Nem vagyok az, és be is bizonyítanám, ha hagynák.

"Alex az utolsók között került elő. Képzeld, az étkező előtti folyóson találták, elintézett két ilyen alakot egymaga és haja szála sem görbült."

"Aztaaaaa"

Na nem épp erre számítottam, mikor Paige félbehagyta a mondatot. Várjunk csak? Étkező? De hát az a következő fordulóban lett volna, amerre mentem és amerre eltűnt az aranyszemű.

Tény, hogy Alex barna szemében is voltak arany pettyek, de képes lenne ilyen átváltozáson átmenni? Mondjuk ki tudja milyen szuperhős erők vannak.

Régen elég sok akadt, de aztán szép lassan megcsappant a számuk. Ráadásul a hivatalos hatósági erők is olyan fegyvereket és eszközöket fejlesztettek ki, amikkel már ők is felvehették a harcot a szuper gonoszokkal.

"Igen, viszont..."

"Mi az? Nyögd már ki és ne húzd az idegemet, mint az apám!"

"Connort nem láttam sem kint mikor kiértem, sem később kijönni. Nem tudom mi van vele. Kérdeztem, hogy halt-e meg valaki, de nem válaszoltak a kérdésemre."

"Tuti semmi baja!" - vágtam rá.

Azért belül valami megremegett. Mi van, ha mégis? Connort nem egy gyáva alaknak ismertem meg, aki elfutna egy harc elől, de ha nekiment ezeknek az alakoknak, húzhatta ő a rövidebbet. Nem, az nem lehet!

"Majd írok neki" 

Írtam meg hirtelen Paignek, részben az ő, részben a magam megnyugtatására.

"Tudod a számát? O.o"

"Miért te nem?"

"Viccelsz? Lerázott, hogy mi közöm hozzá és nem adja meg nekem, nehogy aztán zaklathassam. Érted? Én! Őt! Zaklassam! Komolyan néha szívesen pofám vágnám!!!"

"XD Miért nem teszed?"

"Hova gondolsz? Az nem illik egy olyan nőhöz, mint én. Bár mikor te azzal a mappával kupán vágtad, majdnem hangosan felnevettem XD. Nem vagy semmi Ilya."

"Elegem volt már belőle -.-"

"Nem csodálom. Oh még valami!"

"Igen?"

"Alex szerint miatta támadták meg az egyetemet. Ugye az anyukája nagykövet és valami tárgyalásokat folytat, ami miatt lehet, hogy ő lett a célpont."

"Lehet..."

Nem akartam megírni Paignek, hogy én voltam és nem csak az apám szerint, hisz saját bőrömön tapasztaltam azt, meg akarnak ölni. De valahogy még mindig nem tudtam ez miatt rettegni.

"Na jó, majd írj, ha sikerült elérned Connort! Puszi!"

"Rendben. Puszi!"

Egy darabig még ültem és gondolkodtam azon, amit Paige-től megtudtam. Alex ott volt tőlem nem messze, de mégis hogyan került oda? És hogyan tudott Connor úgy eltűnni, hogy senki még csak nem is látta, vagy találkozott aztán vele?

Ááá! Nem elég ez a titokzatos aranyszemű pasi, még ezt a kettőt is rejtélyek és titkok veszik körül. Vagy talán kezdek olyan lenni, mint az apám és minden mögé látok valami mást is? Le kell erről szoknom. Tuti nincs benne semmi extra, csak én komplikálom túl.

Én ugye a tömeggel egy darabig haladtam és nem láttam, hogy ezek ketten mikor jöttek ki a teremből. Akkor talán még meg se fordult a menet, de ha igen, akkor is ők kerültek előre, szóval Alex simán eljuthatott még előttem az étkező előtti folyosóig.

Connor meg ismerheti úgy az épületet, mint a tenyerét. Főleg, ha azt nézem, hogy apám katonáinak mozgását is tudja a mi házunkban. Na jó! Elég az elmélkedésből, írjunk neki! Minél előbb túl leszek, annál jobb.

"Szia Connor. Sikerült épségben kijutnod?"

Azt gondoltam egyből le fog csapni arra, hogy én írtam neki, de nem jelezte a telo az olvasást. Eltelt pár perc és én már kezdtem ideges lenni, mire nagy nehezen elolvasta.

"Csak nem aggódtál miattam szívi? :D"

"Nem -.-"

Hogy utálom én ezt az öntelt alakot, egyből olyan dolgot képzel, ami nincs is. Csupán Paige miatt írtam rá, hogy őt magabiztosan meg tudjam nyugtatni. Igen, ennyi.

"Nekem nem kell hazudnod édes, tudom, hogy aggódtál értem"

"Csupán Paige miatt írtam rád, mert ő nem tudja a számod, és aggódott, mert nem látott téged kijönni. De megnyugtathatom, jól vagy és az egodnak sem esett baja..."

"Csak nem akartam apád pribékjeivel összefutni, így másik úton hagytam el a sulit."

Vajon miért nem akart katonákkal találkozni? Csinált valamit és nem akarta, hogy kiderüljön? Mondjuk ahogyan viselkedik simán el tudom képzelni, hogy zűrös, vagy törvénytelen dologba keveredett."

"Gondolom téged meg bezárt, mint valami madárkát a díszes kalitkába. Még mindig áll az ajánlatom. Ki tudlak navigálni onnan és elviszlek olyan messzire, ahol nem talál rád. Hidd el nagyon jól el lennénk egymással. :D"

"Bizonyára -.-"

Hogy nem tud a témáról leszakadni. A gáz az, hogy nagyon csábító az ajánlata, főleg apával való veszekedés után. De majd megoldom, nem akarok tartozni senkinek. Főleg, nem egy Connor félének, aki ki tudja mit akar cserébe. Na jó, tudom mit akarna cserébe, de abból nem eszik, én nem vagyok olyan lány.

"Nos, amíg te szépen elhúztad a csíkot, addig Alex legyőzött két olyan alakot."

Gondoltam alávágok kicsit az egójának, hadd érezze csak úgy, hogy versenytársa van. Akkor talán másképp fog hozzáállni a dolgokhoz és előszedi...

Ááá, kizárt, hogy Connornak legyen egy jobb oldala, szóval felesleges ebben reménykednem! Sőt mi a francért jutott ez eszembe? Komolyan őrületbe kergetnek a pasik!

"Na persze! Vagy csak jókor volt jó helyen! Tartsd magad távol tőle!"

"Miért? Mert rendes, kedves srác, veled ellentétben?"

"Hidd el, ismerem a fajtáját, és rosszabb, mint én."

"Na persze! -.-"

"Én legalább őszinte vagyok, de az ilyenek sunyik és alattomosak. Szépen beetet, az ujja köré csavar, aztán kimutatja a foga fehérjét, amikor már nem menekülhetsz előle."

" Connor, szerintem te paranoiás vagy!"

"Higgy, amit akarsz! Meg foglak védeni tőle!"

"Na jó, szerintem ezt a beszélgetést most fejezzük be! Szia Connor!"

"Tartsd magad távol tőle!"

Erre már nem reagáltam. Komolyan, ennyire a rögeszméje lennék, hogy mindenki más, aki rivális, az csak rosszat akar nekem? Lehet tényleg szólnom kéne apának?

De nem akarom azt se, hogy baja legyen Connornak. Önző, agresszív, de nem gondolnám, hogy rossz ember lenne. Lehet csak magányos és nem tudja hogyan mutassa ki az érzéseit.

Eldobtam magam az ágyon és a plafont bámultam. Komolyan ki vagyok magamra akadva, hogy ilyen dolgok járnak a fejemben. Aztán észbe kaptam, hisz megígértem Paignek visszaszólok. Gyorsan lepötyögtem neki, hogy semmi baja és hozta a szokott formáját. Válasznak csak egy vigyorgó fejet kaptam.

Nem akartam beszélgetni már, így nem reagáltam. Mély levegőt vettem és a pasikon kezdtem agyalni. Olyan jó lett volna valakivel megbeszélni, tanácsot kérni, de az egyetlen személy, akihez fordulhattam volna, az édesanyám már halott.

Apával meg kizárt, hogy ilyenről beszélgessek. Talán ráveszem magam és megkérdezem majd a csajokat, de nem most. Elfáradtam és aludni akartam. A fejem alá gyűrtem a párnát, felvettem a magzat pózt és már el is nyomott az álom.