Lassan ébredeztem a fejem rettenetesen fájt. Aztán eljutott a tudatomig, hogy ágyban fekszem, ami jó, mert legalább nem valahol az erdőben. Csakhogy egy kemény, izmos mellkast éreztem a tenyerem alatt. Már ettől kipattant a szemem.

Nem az a típusú lány vagyok, aki után bármelyik fiú megfordul. Legalábbis a természetfelettiek körében. Nagyon szeretek enni és ez meglátszik rajtam, mert akad néhány kiló felesleg. Öt. Na jó, van az tíz is, szóval eddig senki nem környékezett meg.

Valami nagyon rosszul sülhetett el, ha valamelyikük kikezdett velem, sőt eljutottunk egészen idáig. Kicsit cikinek érzem, hogy megtörtént az éjjel és én semmire sem emlékszem belőle. De ideje, hogy túllépjek ezen és megnézzem magamnak kivel töltöttem az éjszakát.

Lassan emeltem fel a fejem, nehogy felébresszem. Ha szerencsém van, akár még fel is tudok öltözni és kiosonni úgy, hogy észrevenné. Igen, az lenne a legjobb, mert ha ő sem emlékszik semmire a történtekből, akkor nem kell kínosan kerülgetnünk egymást. Legalábbis neki engem, én meg valahogy megoldom. Úgy se nagyon barátkozott velem eddig senki, és nem hiszem, hogy pont most fog változni.

Komolyan olyan hevesen vert a szívem, mintha épp valami törvénytelen dologra készülnék és félnék a lebukástól. Óvatosan söpörtem hátra fekete hajam, melybe csíkokban fehér vegyült, nehogy pont egy apró csikiző mozdulat legyen az árulóm.

Napbarnított bőr, szóval már rosszul kezdődött. Szemet gyönyörködtető izmok, enyhén szőrös mellkas. Adják az égiek, hogy valami kigyúrt varázsló tanonc legyen és ne egy vérfarkas. Markáns áll, szép száj.

− Áááá! − kiáltottam fel ijedtemben, amint tudatosult bennem kivel fekszem egy ágyban.

Killian, mert hát ki más lett volna, mint az a srác, aki mindig piszkált és utálatoskodott velem, összerezzent. Az ágy szélén feküdt és ijedtemben még én is löktem egyet rajta, így a földre esett és húzta magával a takarót, ami után riadtan kaptam és rántottam magam elé.

− Mi a fasz? − fordult a padlón egyből ülésbe, ugrásra és harcra kész volt még így teljesen meztelenül is, aztán meredten nézett rám.

− Ne bámulj! Ne bámulj! − kiabáltam és a takarót az államig húztam, hogy minél többet takarjak magamból miközben én az ágyon ültem. − Tűnj el! Tűnj el!

Egy pillanat alatt mozdult, pislogni sem maradt időm a keze pedig a számra tapadt. Az aranybarna szemek haragosan villantak, félig az ajtó felé fordult és fülelt.

− Hallgass! − szólt rám suttogva és dühösnek tűnt. − Ránk akarsz csődíteni mindenkit?

− A-a − nyögtem a tenyere alatt, többre nem futotta, sőt nagyon levegőt se kaptam, mert a fél arcomat beterítette a hatalmas keze.

− Akkor ne kiabálj! − mordult rám és szép lassan elengedett én pedig engedelmeskedtem. − Ez a te szobád?

− Nem − motyogtam és körbejárattam a szemem, hisz jó lenne tudni hol vagyunk.

− Az nem jó − és leült az ágyra, amin eddig térdelt, a pucérsága miatt meg nem zavartatta magát én viszont igyekeztem nem őt bámulni. − Rohadtul fáj a fejem.

Két kézzel túrt bele félhosszú, barna színű hajába, ami mindig rendezetlenül állt, mégis rettentő dögösnek tűnt vele és nem ápolatlannak. Igencsak sokan odavoltak érte még a nem vérfarkasok közül is.

Igaz leginkább csak nézegettük a többieket, mert tiltott volt a fajoknak a keveredés, hisz ki tudja milyen utód születik, milyen képességekkel bír. De a legfontosabb ok, hogy mégis hova tartozna? Régen sok konfliktust okozott a dolog, a béke érdekében tiltották meg.

Nem mintha ettől függetlenül néha nem lettek volna összezördülések, de háborúra régóta nem került sor senki között. Sőt mondhatni kialakultak egyes régiók, amik fajtól függetlenül összetartottak.

− Az enyém is − suttogtam. − És nem emlékszem semmire az éjszakából.

− Akkor már ketten vagyunk − nem voltam elég halk.

Miért ilyen pokolian jó a hallásuk? Mondjuk most önmagához képest egész normálisan viselkedett és reagált. Vajon meg tudnám fordítani kettőnk viszonyát, ha azzal zsarolnám elmondom mindenkinek, ha piszkálni mer?

− Ha bárkinek egy szót mersz szólni, letagadom! Bizonyítékod úgy sincs! − mintha csak olvasott volna a gondolataimba.

− Pedig gondoltam rá. Igazán kellemetlen lenne neked, ha terjedne a hír, hogy az iskola legmenőbb vérfarkasa rágerjedt a pufi boszorkányra és meg is fektette − váltottam gúnyosra, mire meglepetten nézett rám.

Na igen, általában mások előtt nem viselkedem így. Max gondolatban válaszolok így nekik, de ki soha nem mondom. Ha belekeverednék egy ilyen szócsatába úgy is én jönnék ki rosszul és csak tovább rontanám az amúgy sem fényes helyzetem.

− Ha csak pletykaszinten hallom meg ezt, akkor halott vagy! − hajolt hozzám közelebb és éreztem körülötte a dühöt, csodáltam, hogy nem morog hozzá.

− Büdös a szád − közöltem vele és elfordítottam a fejem. − Én amúgy sem vagyok ilyen.

− Ne hidd, hogy a tiéd jobb − morogta oda néhány pillanatnyi döbbenet után, én meg vágtam egy fintort, mert tudtam igaza van. Minek is tettem szóvá?

− Még egész korán van, talán nem sokan vannak még ébren − állt fel és a nadrágjáért indult. Egek, hogy micsoda jó segge van!

− És? − pislogtam párat és elfordítottam a fejem, hogy ne őt bámuljam.

− Kinézek, ha nincs senki kimászok az ablakon. Te vársz legalább egy fél órát és csak utána mész innen el. Ha valaki lát és benyit ide utánad kíváncsian, akkor se talál senkit − magyarázta a lényeget.

− Jó − hagytam rá.

Talán jobb is, ha nem derül ki, mert csak gúny tárgya lennék. Biztos egyből azt terjesztenék, hogy a kis pufi boszi naivan szerelmes a menő vérfarkasba, aki kihasználta és most jót röhög rajta, hogy szenved az érzelmei miatt.

Nem mintha bármi érzelmet tápláltam volna Killian irányába. Az utálaton kívül, hisz elég sokszor piszkált és sokszor nevettek rajtam a haverjaival, na meg másokkal, akik a menőkhöz tartoztak.

− Hallottad mit mondtam? − figyeltem fel a hangjára és felé fordultam, ott térdelt megint az ágyon, az arca öt centire volt az enyémtől, amitől zavarba jöttem.

− Nem − ismertem be a megszokottól magasabb hangon, mire dühösen fújt egyet.

− Csak tartsd a szád! − morogta oda, azzal az ablakhoz ment és kinyitotta.

Óvatosan kilesett rajta, majd átrakta a lábát a párkányon még egyszer visszanézett fenyegetőn, aztán már ki is ugrott. Nem tudtam hányadikon lehetünk, de biztosra vettem, hogy sérülés nélkül ért földet. Vérfarkas lét előnye, bezzeg én tuti összetörtem volna magam, talán még túl se élem.

Ott ültem és járt az agyam. Próbáltam rájönni, hogy mi történhetett az éjszaka. Oké, megfogadtam, hogy elengedem magam és nem fog számítani az se, ha lerészegedem. Egészen addig tudom is mi zajlott körülöttem, míg neki nem álltak a végzősöknek az italokat kihozni.

Kékszínű lötty volt, királykék. Szeretem ezt a színt, hideg és megnyugtató. Aztán beszédet tartott valaki és sok sikert kívánt a hamarosan esedékes záróvizsgákhoz. Közben mintha valaki kántált is volna valamit. Legalábbis úgy rémlik, de nem vagyok benne biztos.

A beszéd végén egységesen mindenki lehúzta az italt és onnantól semmi emlékem sincs. Mi van, ha mindenkit kiütött az ital és aztán valakik véletlenszerűen behoztak minket egy szobába, ahol pucérra vetkőztetve egymás mellé fektettek, mondván micsoda poén lesz belőle, ha magukhoz térnek?

Lehet nem is történt semmi az éjjel, csak aludtunk kiütve? Végül is ezt ki tudom deríteni egy varázslattal, ha felragyog körülöttem, akkor még szűz vagyok, ha nem, akkor az előbbi eszme futtatásom helytelen és valamikor önként jöttünk szobára az éjszaka folyamán. Eléggé részegen, ha semmi kifogást nem találtunk a másikba.

Elmormoltam és vártam a villanást, de semmi. Hát ennyit arról, hogy majd én választom ki kinek adom magam először oda és szerelmesen, gyengéden vezet be a dologba. Jó-jó tudom kislányos ábránd, de valami kell nekem is, amiben reménykedhetem. Hát erről már letehetek.

Ez van. Hülye voltam, amikor úgy döntöttem megengedhetem magamnak, hogy lazuljak és én is igyak, félretéve a jó kislány énem. Így jártam. Megtanultam a leckét. Tovább lépek és élem az életem tovább, ezt a hülye vérfarkast meg messziről elkerülöm. Csak ne lenne annyira rohadtul jó segge. Szívesen megfognám. Vajon szereti, ha végigkarmolják a hátát? Azt úgy kipróbálnám.

Áh, már megint hülye vagyok! Mit filozofálok én ilyenen? Egyrészt tiltott, másrészt esélytelen. Szóval jobb, ha befejezem a képzelgést és megkeresem a ruháimat. Nem tudom mennyi idő telt el, de már biztos én is indulhatok.

Saját szoba, saját ágy. Egy zuhany, tiszta ruha, egy jó könyv és minden rendbe lesz. De lehet inkább alszom még, hátha elmúlik a fejfájásom. Lehet meg kéne néznem milyen recept van a bájitalos könyvben a macskajajra?

Nekiálltam a ruháimat összevadászni. Majdnem dobtam egy hátast mikor megláttam, hogy a bugyim a csilláron lóg. Talán jobb is, hogy nem emlékszem semmire az éjszakából. Egy lebegtető bűbájjal leszedtem, felöltöztem és, mint aki rosszat csinált kiosontam a szobából, végig a folyosón.

Velem voltak az istenek, mert anélkül jutottam el a sajátomig, hogy bárkivel találkoztam volna. Kíváncsi leszek ki milyen élménnyel ébred az éjszaka után. Hétfőn tuti mindenki erről fog beszélni, vagy nem, ha hasonlóan járt, mint én.