Nekem is elkelt a fülhallgatò. Nem kellett sok, hogy felkeljek ès magamhoz vegyem mp3  lejátszòm, a fülesem. Aztàn, hogy bekapcsoltam a zenèt màr nem volt gondom a zavarò hangokkal. Ìgy aztàn hamar el is aludtam miközben bömbölt a zene a fülemben.
Meglepően kipihenten èbredtem fel. Azon màr nem is kellett volna csodàlkoznom, hogy nem vagyok egyedül az àgyamban. De csodàlkoztam, főleg, hogy az illető JR volt.
Alig bìrtam levakarni magamròl kezeit. Mikor aztán sikerült akkor rohantam dolgom vègezni, aztàn pedig a reggeli teendőim. Dolgom vègeztèvel aztàn utam a konyhàba vezetett.
Nem szoktam tùl sűrűn reggelit kèszìteni, àm most mègis ùgy döntöttem, hogy meglepem a többieket, kèszìtek nekik reggelit.
Mivel tudom, hogy ki mit szeret ahhoz mèrten àlltam neki a dolognak. Nem is kellett tùl sok idő, hogy megjelenjenek a legèhesebbek. Bàr talàn Bambam gyűrött arca nem arròl àrulkodott, hogy a reggeli illata csàbìtotta le a konyhàba.
- Tessèk, kàvè. - tettem egy bögre gőzölgő, szàmàra bizonyàra èltető, italt kezèbe.
- Köszi. - mondta s ült is le az asztalhoz - Soha ne igyàl sokat Youngjae. - mèg fel is nyögött, aztàn miközben a bögrèt fogta a fejèt az asztalra tette.
- Ùgy lesz. - sajnàlom szegènyt - Csinàlok reggelit, mikor majd ùgy èrzed, hogy bìrsz enni akkor majd egyèl. Gyògyszer is lesz a hűtő tetejèn lèvő dobozban.
- Köszi. - mondta ùjra, hogy közben fel sem emelte fejèt az asztalròl.
- Ez csak termèszetes. - folytattam közben a reggeli kèszìtèsèt.
Ahogy a percek peregtek ùgy szàllingòztak le a többiek is a konyhàba. Volt letolàs, Bambam-nak meg Yugyeom- nak, meglepett ès elismerő pillantàsok ès szavak a reggelit alkotàsomra. Komolyan megleptek és zavarba is hoztak, de mindenképpen aranyosak voltak.
Reggeli után mindenki ment a maga dolgàra. Bambam és Yugyeom pihenni, JB a pròbaterembe, Jackson az edzőterembe, de valahogy volt egy olyan sejtésem, hogy majd JB után megy. JR valami felvételre vagy megbeszélésre ment. Nem tudom pontosan melyik mert annyira sietett, hogy nem lehetett érteni, hogy mit mond. Aztán ott volt Mark meg én. Mi ketten az egyik új fotózásra mentünk. Pihenő van, de így is vannak halaszthatatlan dolgok.
A fotòzàsra menet meg aközben is, beszèlgettünk Mark-al. A baràtjàròl meg úgy mindenfèlèről. Aranyos volt mikor elpirult egy-egy dolog elmagyarázàsànàl. Na persze beszèlgetèsünk nem ment a munka rovására. Egy-kèt megismètelt beàllìtàson kìvül nem volt fennakadàs.
Munka vègeztèvel aztán Mark hazament, hogy aztán majd barátjához siessen. Én meg további dolgom nem lèvèn úgy döntöttem, hogy megengedek magamnak egy kis vàsàrolgatàst. Így aztán taxit fogtam s egyik kedvenc helyemre vitetem magam.
Nem àlcàztam magam àm mégsem ismertek fel. Persze nem bìztam el magam, figyeltem mindenre. De ennek ellenére is egyvalaki mégis felismert.
- Szia. - ismerős hang száll felém valahonnan, aztán meg is látom a tulajdonosát - Hogyhogy egyedül?
- Szia. - I.M. volt az - Ezt én is kérdezhetnèm. - Annyira aranyos fejet vágott, hogy nem tudtam nem mosolyogni.
- Igaz. - mosolyodott is el - Mit szòlnàl hozzá ha meginnànk valamit ott? - bökött fejével a közeli kávézó felè.
- Nem rossz ötlet. - egyetem bele - Elfogadom a meghìvàsod.
- Akkor gyerünk. - mondta s mentünk is.
A kàvèzòban az egyik hátsó asztalhoz ültünk. Jött is egy pincér. I.M azonnal, helyettem is, rendelt. Amint felírt mindent a pincér már ment is.
- Bocs, de ez egy amolyan bocsànatkèrès is lenne a törtèntek miatt. - tudtam mire gondol.
- Értem. - mondtam és sóhajtottam is - Igazán semmi szükség nem lett volna ilyen, sem más bocsánatkérésre. Nem tettél semmi olyat amit ne akartam volna én is. - megleptem, látszott rajta.
- Igazad lehet, de akkor is úgy érzem az a helyes ha bocsánatot kérek. - elhallgatott mert a pincér meg is hozta amit kért. Amint a pincér távozott folytatta is. - Tudod kicsit sokat ittam és... nos túl ... hogy is mondjam finoman - elfondolkozott kicsit - szòval túlságosan felhùzott egy emlék, aztán meglàttalak téged és nem bírtam magamnak megálljt parancsolni.
- I.M. nyugi, nem haragszom rád, sem semmi ilyesmi. Rendben?
- Rendben. - elmosolyodott újra - Na, akkor most már együnk. - tolta felém kicsit jobban az elem tett kistànyèrt - Remélem szereted az ilyesfajta süteményt.
- Ebben biztos lehetsz. Gyümölcsös dolgokkal le lehet venni a lábamról. - kis mosoly felè, aztán hozzá is láttam a süteményem eltüntetèsèhez.
- Ezt megjegyzem. - kacsintott, majd hozzálátott ő is a süteménye eltüntetèsèhez.
Viszonylag csendben ettük meg sütemènyünk, hogy aztán beszélgetés közben igyunk meg kàvèinkat. Egész jól elbeszelgettünk. Sokféle dolgot megtàrgyaltunk, de főként a munkáról volt szó. Aztán persze eljött a távozás ideje.
Elköszönve egymástól mindketten folytattuk utunk.
Valami fura oknál fogva továbbra se ismertek fel. Kicsit azért jó érzés volt.
Aztán persze jött a pillanat mikor mégis felismertek. Pont mikor egy ruhaüzletből távoztam. Szerencsèmre cseppet sem voltak tolakodóak a lányok akik aláírást és közös képet kértek. Amint megkaptàk amit akartak elköszöntem tőlük s távoztam. Igyekeztem egy taxit fogni.
Kissé nehezen ment, de végül sikerült.
Hazavitettem magam.
Otthon aztán máris fogadott egy fura üzenet, méghozzá J.R.-től.
"Nézd meg a netet."
Nem értettem a dolgot, ezért amint elpakoltam elővettem mobilom s felnèznem a netre. Jobban mondva a velünk foglalkozó egyik oldalra. Rögtön megértettem mire célzott burkoltan J.R.
Az a kép volt ott amit a lányok készítettek velem, meg az alatt sok cuki komment.
Boldoggá tett, hogy mennyire szeretnek minket. Éppen ezért írtam én is egy pár  soros kedvességet a kép alá.
"Boldoggá tesz, hogy talàlkozhattam veletek. Legyetek továbbra is olyan mosolygòsak és boldogok mint mikor találkoztunk."
Amint elment a komment letettem mobilom és valami elfoglaltság után néztem. Nem volt túl sok ötletem, így jobb híján, meg miután adtam enni Coco-nak, leültem a tv elé, bekapcsoltam és keresgélni kezdtem a csatornák közt.
Végül valami filmes csatornánàl álltam meg s kezdtem nézni az épp menő filmet.
Alig telt el pár perc valaki hazajött. Hangosan csapódott az ajtó, aztán sietősen rohant az a valaki beljebb a házba. J.R. volt az. Furcsa tekintettel mért végig aztán se szó se beszéd, úgyszólván felfutott az emeletre.
Nem értettem mi lelte. De meg akartam tudni. Ezért ki is kapcsoltam a tv-t, majd felmentem J.R. után az emeletre. Szobàjànàl azonban megingott bàtorsàgom. Ám végül kopogtam, majd be is nyitottam még mielőtt választ kaptam volna.
- Elmondod mi a baj? - reméltem tudok neki segíteni bármi is legyen a baj.
- Te vagy a baj. - vágta arcomba ingerülten. Meglepett és kissé meg is ijesztett. - Hagyj most magamra Youngjae.
- Rendben, amint elmondod mit vètettem. - nem akarom, hogy haragudjon rám. Nem tudom mit tehettem, de akkor sem akarom, hogy haragudjon.
- Jártok? - kérdése meglepett, nagyon is meglepett.
- Mi? - vissza is kérdeztem - Nem értem miről van szó.
- Ne nézz hülyének Youngjae. Láttalak titeket. - először nem esett le mire illetve kire gondol, de aztán igen.
- I.M.-re gondolsz? - nem vártam választ, hisz tudtam, hogy csak rá gondolhat mivel a rajongókon kívül csak vele találkoztam - Nem. Nem járunk. De ha mégis akkor sem lenne beleszòlàsod. Nem gondolod? - nem válaszolt. Legalábbis először nem. Két lépéssel előttem termett, aztán egy jel nélkül, kissé hevesen, magához rántott és megölelt jó szorosan. Nem mondott semmit, csak ölelt mintha csak az élete múlna rajta.
- Nem akarom, hogy vele legyél. - halk volt kicsit, de én értettem őt - Nem akarom, hogy rá figyelj, hogy rá nézz vagy hozzá érj. - nem kis meglepetèst okozott szavaival.
- Miért Jinyoung? Nem értelek téged. - ahogy kimondtam azt amit ő eltolt engem, majd legnagyobb döbbenetemre száját számra nyomta, ezzel egy futó csókot adva nekem. Míg én emèsztettem a dolgot addig ő vàlaszolt nekem.
- Nem akarlak elveszìteni. Vagyis... - mintha csak megijedt volna mit fogok reagálni a folytatásra, megingott. De hamar erőt vett magán. - azt akarom, nem is, inkább szeretném hogy rám figyelj, hogy vegyél észre engem is, hogy csak rám nézz, rám mosolyogj és hogy - megsimìtotta arcom s meg is puszilt számon amivel már zavarba is hozott nem csak meglepett - csak nekem mondd hogy szeretlek. - nem volt zavarban, cseppnyi jelèt nem láttam, viszont magabiztosságot igen, és némi félelmet is. Mindaddig míg nem válaszoltam neki.
- Ez... kicsit most meglepett. - rajtam volt a sor hogy megsimìtsam arcát - Ez azt jelenti, hogy most te tulajdonképpen járni szeretnél velem és féltékeny vagy? - bòlintott én pedig elmosolyodtam zavarom ellenére - Csàbìts el Jinyoung. Érd el mindazt amit felsoroltàl. - fülèhez hajoltam és súgtam neki - De csakhogy tudd, nem vagyok olyan mint az eddigi partnereid. - semmi rossz vagy bántó szándék nem volt szavaimban. Csak tudatni akartam vele, hogy én nem vagyok könnyen kapható.