Marinette Dupain-Cheng, Párizs szuperhőse a párnájába temetkezve sírt. Nos, igen. Valószínűleg senki nem így képzeli el egy ország-világ által ismert megmentő életét.
- Mari, nyugalom. Nem történt semmi. Nem vett észre - vélekedett Tikki, miközben letelepedett Katica élszerdobozára.
- De mi van ha mégis?! Ha e-el.. - szólt a lány, de elcsuklott a hangja.
- Te is láthattad: Fekete Macska eltakarta a szemét abban a minutumban! Semmi vész, hidd el.
- És a többi ember? Mi van, ha valaki meglátott? Ó, istenem, miért kellett olyan sokat időznöm?
- Nem volt ott senki. Egy üres utcácskában álltatok, egy fal takarásában.
- Igazad van. Az már a múlt. Csak reménykedni tudok a legjobbakban - törölte le a könnyeit a fekete hajú, majd sóhajtott egy nagyot.
- Gyere, ebédidő van - erőltetett magára egy mosolyt, majd Tikkivel a nyomában lesietett a lépcsőn.

***

Marinette épp egy új ruhát tervezett, amikor megcsörrent a telefonja. Azonnal fel is vette, ugyanis biztos volt benne, hogy Alya keresi őt, és most nagyon jól esett volna a lánnyal beszélni. Azonban a készülék másik végén egy fiúhang csendült fel:
- Ó, izé... Marinette? - szólt a telefonba Lucas, mire a lány arcáról lehervadt a vigyor.
- Szia - köszönt végül ő is.
- Arra gondoltam - kezdte a barna hajú -, hogy elmehetnénk valahová. Most nyílt egy új pizzéria a közelben, szívesen megkóstolnám, milyen ínycsiklandozó ételt kínálnak ott - ábrándozott Lucas. - Mit szólsz?
- Rendben, mehetünk - válaszolta a vonal túlsó végén Marinette, és próbált vidámnak tűnni, bár nem nagyon sikerült neki.
- Szuper, akkor holnap ötkor érted megyek.
- Oké, szia.
- Szia - rakta le a telefont a barna szemű.

Marinette végigdőlt az ágyán. Az igazság az volt, hogy nem akart kimozdulni otthonról, hacsak nem Adrien hívja őt el.
- Látod, Mari, mondtam én, hogy nem szép dolog ezt csinálni. Te fogsz rosszabbul járni - okoskodott a kis kwami.
- Tikki, ne most - szólt erőtlenül a copfos.

A katica kwami durcásan berepült az egyik tervrajz mögé. A kék szemű nem foglalkozott vele, mivel szemeire pár másodperc múlva mázsás súly nehezedett: elnyomta az álom.

Álmában Adriennel volt. A fiú kezét fogta, egy virágos réten sétálgatva. A szőke hirtelen lehajolt, majd letépett egy gyönyörű, kék színű virágot, és a lány hajába tűzte. Marinette nevetve hagyta, hogy a fiú összeszedjen neki egy csokor liliomot, aki, miután a kezébe adta, meg is csókolta a lányt.

A fekete hajú azt hitte, boldogabb már nem is lehet. Adriennel van, aki a kedvenc virágját szedte neki, majd megtörtént az, amire már azóta vágyott, hogy megtudta, ki is az az Adrien Agreste: a fiú megcsókolta őt.

Álmából egy halk kopogtatás ébresztette fel. Először nem foglalkozott vele, mivel úgy gondolta, majd csak abbahagyja az illető, és tovább álmodhat a szőke hajúval. A kopogás azonban egyre csak erősödött, Marinette pedig durcásan magára húzta a takarót, majd pár másodperc múlva kikászálódott az ágyból, és kócos hajjal ajtót nyitott.

Az ajtó túloldalán Alya állt. A lány bosszúsan engedte le a kezét, és dühösen nézett a legjobb barátnőjére:
- Már vagy fél órája itt ácsorgok az ajtó előtt. Dél van, Marinette, meddig alszol még? - kérdezte szemrehányón. Marinette csak odalépett hozzá, és szorosan megölelte Alyát. A barna hajú megenyhülve ölelt vissza, majd besétált a szobába.

Egy ideig elcsevegtek egymással mindennapi dolgokról, majd a fekete hajú fehozta Lucast. Mindent bevallott a barátnőjének róla, a végén pedig lesütött szemmel magyarázta, hogy csak azért van vele, hogy Adrient féltékennyé tudja tenni.

A barna szemű reakciója kiszámítható volt. Ugyanazon a véleményen volt, mint Tikki. Jól leszidta a lányt, és legalább ötször elmondta, hogy nem így ismerte meg őt.

Mari már a sírás határán állt. A barátnője még sohasem volt ennyire goromba vele. Persze, érti ő, hisz' nem szép dolog, amit Lucassal csinál, de Alya is tudhatja, hogy ő mennyire érzékeny típus.

- Na jó. Ez így nem mehet tovább. Ne okozz szegény fiúnak csalódást! Mikor találkoztok legközelebb? Mert a randi végén meg kéne neki mondanod, hogy te nem úgy érzel iránta.

- Ma fogunk elmenni pizzázni - sütötte le a szemét Marinette. Valójában el is felejtette ezt az aprócska tényt, ha a szemüveges nem kérdezi meg tőle a következő találka időpontját, talán nem is megy el a helyszínre. Így viszont sürgősen ki kell találnia, hogyan tálal majd ki a fiúnak.

- Rendben, akkor találd ki, mit fogsz neki mondani. Ne bántsd meg, fogalmazz finoman, nehogy megsértődjön. Utána maradhattok barátok - hadarta Alya. Marinette bólintott, de valójában eléggé félt, hogy mit fog majd mondani a fiú. Jól ismerte már ahhoz, hogy tudja, mik a gyenge pontjai. Nyelt egy nagyot, de elhatározta, nem hazudozik többet a fiúnak.
Ó, ha ez ilyen könnyen ment volna!

Eljött a délután, és egyre csak közeledett a randi időpontja. Marinette elhatározta, hogy már az elején elárulja a fiúnak, mit érez valójában, hogy az idő többi részében ne aggódjon emiatt.

A copfos felvett egy rövid, piros pöttyös ruhát, és mellé egy ugyanolyan színű cipőt. Aranyosan állt neki, de valahogy túl gyerekesnek mutatott, ezért még a szájára is felvitt egy kis meggypiros rúzst, így már készen is volt.

A megbeszélt időpont előtt tíz perccel indult el otthonról. A szüleitől már nem volt ideje elköszönni, ugyanis a pékség tele volt. Nem csoda, hisz' a mai napon jelent meg az új különlegesség, a hókifli, így mindenki az elsők között szerette volna megkóstolni. Még egy kisebb tévéstúdió is ellátogatott a megnyitóra, hogy élőben tekinthessék meg, hogyan is készül a finomság, és belessenek a "kulisszatitkokba".

A kék szemű öt percet késett, de akkor még a fiú sem volt ott, úgyhogy volt ideje kifújni magát.
- Mari! - hallotta Lucas vidám hangját a háta mögül. Még mielőtt megfordult volna, magára öltötte legszebb mosolyát, és úgy adott két puszit a fiú arcára.

Mikor bementek Pitti Pizzériájába, a barna hajú kiválasztotta azt a helyet, amelyik a legtávolabb volt a többitől. Miután mindketten megrendelték kedvenc pizzájukat, Marinette nagy levegőt vett... de ahogy meglátta, mit vesz elő a barátja a zsebéből, el is akadt a lélegzete. Egy bársonyos, vörös borítású dobozka volt, feltehetően valami ékszer lapult benne. Lucas a fekete hajú elé tolta a dobozt, aki megszeppenten nyitotta ki azt.

Az ajándékban egy gyönyörű, ezüst színű nyaklánc lapult, kristályköves medállal. A lánynak tátva maradt a szája: sosem látott még ehhez hasonlót.
- Tetszik? - kérdezte Lucas megszeppenten.

Marinette mosolyogva felnézett, majd az asztalon áthajolva nyomott egy puszit a fiú arcára.