A mozi közben Lucas egyfolytában Mari kezét szorongatta. A lánynak a végére már izzadt a tenyere, de a fiú csak nem engedte el. Pedig alapjába véve jó film lett volna... csak nem vele. Hanem, mondjuk, Adriennel.
A vásznon egy romantikus sztori ment le, de nem az a csöpögős, nyálas fajta, hanem a normálisabbik.

A terem elkezdett világosodni. Vége lett a filmnek. Lucas mosolyogva pillantott Marinettre. Összeszedték az italokat és a kabátjaikat, majd a kijárat felé vettük az irányt miközben egyfolytában járt a szájuk.
- Hogy tetszett? - kérdezte a fiú.
- Nekem tetszett. Mondjuk szerintem nem kellett volna idáig húzni a szálat, mindenesetre... - csacsogott a kék szemű.
- Imádom, hogy így le tudsz ragadni egy-egy dolognál. Tulajdonképpen mindent imádok benned - fordult hirtelen felé, mire a fekete hajú lány zavarában elvörösödött. - Lenne kedved megismételni? - nézett mélyen a kék szempárba.
- Én.. tulajdonképpen... izé - kezdte a lány, de a fiú beléfojtotta a szót: száját Marinettére tapasztotta, és hosszasan megcsókolta.
Marinette körül forgott a világ: még sohasem csókolózott. Mindig arról ábrándozott, hogy Adrien adja majd neki a legelsőt - azonban ez nem így történt. És őszintén? Nem is bánta.
Azt nagyon hamar megállapította, hogy Lucas nagyon jól csókol. Marinette viszonozta tehát a csókot, mire Lucas felkapta, és megpörgette. Eddig az ilyet mindig nyálasnak és elcsépeltnek gondolta, azonban a véleménye most megváltozott: soha nem érezte még ilyen jól magát.
Hirtelen belegondolt, hogy mi lenne, ha Adrien állna Lucas helyén. Ezzel a gondolattal csókolta újra a fiút, amikoris észbe kapott: nem gondolhat Adrienre, amikor a másik fiúval van!

Elváltak ajkaik. Pár másodpercig mindketten ziháltak, majd Lucasnak egy kacér félmosoly húzódott a szájára.
- Marinette Dupain-Cheng - ejtette ki a száján a lány nevét, ami a kék szeműnek úgy hangzott, mint valami varázsszó. - Lennél a barátnőm?
Mari totálisan ledöbbent. Persze jól érezte magát Lucas társaságában, de álmaiban mindigis Adrien szerepelt...
Hirtelen egy agyament ötlet suhant át a fején. Mi lenne, ha...? Nem, ő ilyet nem csinál. De mégis... Ha Lucassal járni kezdene, talán féltékennyé tehetné a kék szeműt.
Így hát a barna szeműre mosolyogva igennel felelt.

***

Otthon, miután Marinette elmesélte Tikkinek az ötletét, a kis kwami jól leszidta érte.
- Marinette, ne csináld, ez nem szép dolog! Kihasználni a másikat, hogy Neked jó legyen... Gondolj bele! Szegény Lucas tényleg szeret Téged, és ha... - zúdította rá az érveit a piros lény. Lassan öt perce folyamatosan járatta a száját, amikor  egy sziréna megszólalt a házuk előtt. A fekete copfos kinézett az ablakon. Kétség sem fért hozzá, megérkezett Halálfej új áldozata. A kék szemű gyorsan felmérte, hogy kivel néz szembe, majd átváltozása után bevetésre indult.

Kiszökkent az erkélyre. A nő már továbbállt. Éppen csak a körvonalai látszottak, na meg persze a a feje felett lebegő villámfelhője. A gonosztevő ugyanis a felhőből villámokat szórt azokra, akik az útjába kerültek, közben pedig gúnyos hangon egyre csak azt ismételgette:
- Katica, Macska! Hol vagytok?

A jelmezes lány megpörgette a jojóját. Tetőről tetőre szökellt, társát keresve.
- Bonjour, Bogaram - a háta mögül jött a hang. Még mielőtt megfordult volna, szélesen elmosolyodott, de aztán rendezte vonásait.
- Szia, Macska.

***

A két szuperhős Villámlányt, Halálfej áldozatát kereste, akit végül egy nyüzsgő utcácskában találtak meg.

A cicus nem késlekedett: rávetette magát a gonosztevőre. Mivel ezt hátulról tette, a lányt meglepetésként érte, viszont hamar reagált: célzott és lőtt. A villám Macska feje felett ment el.
Sokáig tartott a harc. Marinette időközben bevette szerencse talizmánját, de életében először nem tudott vele mit kezdeni. Egy madártollat kapott, amit nem tudott hova tenni. Macska is elhasználta a  "varázserejét": téves helyre érintette a kezét, ami azon nyomban össze is omlott.

A két hősnek szinte egyszerre csipogott az ékszere. Macska idejében el tudott futni, Villámlány azonban nem engedte Katicát. A lány kétségbeesetten nézett körbe. Ismét szemügyre vette, hol hasznosíthatná a tollat. Végső elkeseredésében megcsiklandozta vele a nő orrát, aki tüsszögni kezdett. A copfos nem időzött többet: jojóját a gonosztevő köré csavarta, a gyanús hajpántot pedig éppen abban a pillanatban törte ketté, amikor társa is megérkezett. A fekete pillangó kirepült, a kék szemű azonban elkapta, megtisztította és útjára engedte.

- Na szép, mondhatom. Egyedül hagytál a csajjal! - háborgott Marinette.
- Ne haragudj Bogárkám... de szerintem most inkább siess. Tudod, a fülbevalód... - szólt Macska, és valóban: egy utolsót csipogott a fülbevalója, a következő pillanatban pedig már valós énjében állt a szőke előtt.

Sziasztok, Bogárkáim! :D
Tudom, nem lett valami izgalmas rész, én se vagyok vele megelégedve, viszont már nagyon vártátok (ami naaagyon jól esett <3), ezért meghoztam.
Mindenestre remélem, Nektek tetszett. Ha így van, annak nagyon örülök. ^^