Felkellett kelnem, mivel a pofámba sütött a nap. Hát így kezdődött a reggelem.
Anya már fent volt, de legkevésbé sem volt valami üde kinézete, erről uralkodott nyúzott feje. Valószínűleg fent volt, vagy éjfélig.
Ebben a pillanatban hasított belém egy érzés, affajta Lóránt-érzés. Lóránt ma fog jönni minden valószínűséggel. Ezt az örömömet meg is osztottam anyával. Aki erre csak azt felelte, hogy apa is egy egoista srác volt még, amikor megismerte huszonéves korának első felében, mostanra meg ilyen lett. Nem csoda, hogy már egy komolyabb férfi néz rá, hiszen már (ha jól tudom) apa egy felnőtt 49 éves ember.
Megcsináltam egy sajtos szendvicset majd töltöttem magamnak tisztított vizet a csapból és már mentem is ki az ajtón nagy lendülettel, de ekkor beleütköztem egy emberbe.
-Öhm.. szia!- néztem tétován Csengére. Honnan tudja, hogy hol lakom?
-Szia! Hogy vagy így kora reggel?- kérdezte vigyorgva.
-Álmosan.
-Megértelek, én már öt negyvenkor fent voltam a húgom miatt, most lett ötödikes, de egy szörnyeteg. Na és a másik meg most nagyközépsős, ő legalább cuki.
-Nem tudom, de én mindig is vágytam egy hugira. Egy bátyj mellett- néztem rá.
-Én meg mindig is egy bátyót akartam, meg idősebb testvért- nézett vágyakozva maga elé.
-Amúgy tegnap, hogy hogy olyan gyorsan elmentél?- emelte rám zöldes-barnás árnyalatú szemét.
-Elfáradtam és tűztem haza szunyálni.
-Na ne mondd! Nekem meg a hülye gyerekekkel kellett haza mennem- húzta el a száját, majd értetlen fejemet látva kapcsolt és elmondta, hogy kiket is ért ezalatt- mármint a srácokkal. Meg néhány csinibaba az a-ból- imitált öklendezést a plázacicák miatt.
-Pedig milyen jó volt!- szólalt meg valaki a hátunk mögül.
-Én teljesen megértelek- villantottam egy cinikus mosolyt Mátéra.
-Köszönöm- színészkedtem tovább nagy hálával a hangomban.
-De ne már! Most mindenki átáll a másik oldalra- mi meg csak néztük Csengét, hogy mi van.
-He? What?- kérdezte az értelmiségi gyerek.
-Hát, hogy rajtam kívül már mindenki imádja a csinibabákat?
-Te engem most tényleg komolyan vettél?- röhögtem el magam.
-Most miért?
-Jézus, adj erőt!- nézett fel az égre Máté.
-Csenge. Én ezt csak cinizmusból mondtam, amit Máté meg is értett és így ő is így válaszolt vissza.
-Biztos...
Majd ránk hagyta. Na oké.
A buszra várakozva konkrétan szétuntam magam. Aztán jött a megváltás. Nevezetesebb nevén: a Busz.
Na jó, ha az egész négy évben minden reggel heringpartit kell játszanom, akkor én abba beleőrülök. Jó, azért nem, de baromi idegesítő, ha konkrétan egész úton szagolgatnod kell egy meglehetősen ,,kellemes'' illatú hónaljat. Remélem érződik a maró gúny.
Velem ma ez volt. Nem volt a legjobb élményem.

Hmm.. ez fura volt. A suli előtt nem állt senki, még a fák alatt sem.
Így hát bementünk az épületbe, ahol hirtelen megcsapott a tömeg látványa, egyben érzékelése is. Szerintem gondolhatjátok, hogy vagy ötven ember össze-vissza lökdösött ide-oda.
A huszonnégyes terembe meg került vagy két percünkbe a terem előtt állva, míg bejutottunk. Hát lehet, hogy hamarabb kéne érkezni és nem negyvenötre. :)
A terembe belépve egy alufóliagolyó találta el az arcom.
-Hmm.. ki volt az az értelmiség, aki pofán dobott a szendvicsének a csomagolópapírjával?- kértem számon, jogosan.
-Héjj, Lori! Megérkeztél? Már vártalak!- szólalt meg egy ismeretlen gyerek, kilogikáztam (nem nagyon kellett), hogy valószínűleg ez Lóránt volt- Amúgy én voltam. Kellőképpen akartalak köszönteni, hogy az első találkozásunkra tisztán emlékezz- vigyorgott a tökfej gyerek.
-Az biztos, hogy fogok, tervemben van megpofozni, lábon rúgni és a többi. Tegyem emlékezetessé?- tudakoltam, mire a srácok elkezdtek hú-zni.
-Hmm.. Kecsegtető ajánlat. De, ha lehet elhanyagolnám- mosolygott szívélyesen.
Hát így ismerkedtünk meg.
A helyemre leülve hátulról valaki  megpöckölte a vállamat. Hát persze, hogy az egoista gyerek volt. Ki más lett volna?
-Igen Lóránt?- néztem rá unottam.
-Te miért nem hívsz Lórinak?
-Mert a kiskutya szőrös és nem borotválkozik- majd elröhögte magát, de nem sokára meg is szólalt.
-De most komolyan! Lóri és Lori, de menő már.
-Csak, hogy tudd, nagyon nem. Amúgy kösz, de nem akarok, hogy egy egoista hülyegyerekkel vegyenek szájra engem.
-Meggyőző állítás, de sajnos rossz a válasz- imitált olyan hangot, mint amikor egy kvízjátékban rosszul válaszolsz és ilyen hang jelzi neked ezt.
-Nekem helyes válasz. Arról nem tehetek, hogy neked nem- mosolyogtam.
-Nos, jó reggelt! Megkérdezhetem, hogy miért nincsenek kint a padon a felszerelések?- lépett be ekkor egy festetett hajú olyan hatvan év körüli nő a szertárából. Nagyszerű. Biosz és föci tanár is. A föcit még oké, szeretem. De a biosz. Igaz, abból is ötös lettem tavaly, de nem nagyon csípem.
-Megkérdezhetem, hogy még mindig miért nem mozog senki?
Ekkor mindenki elkezdte pakolászni a cuccait csiga lassúsággal.
És nem hiszem el.. ekkor meg visszament a szertárba és öt perc múlva visszajött a felszerelésével. Ami nekünk felért az egész napos tankönyvekkel. Érzem... ezek az órák fejedelmiek lesznek.
-Nos és Hernádi Éva vagyok és én leszek a biológia és földrajz tanárotok. Most pedig ti jöttök.
Na és be is mutatkoztunk. Bár Hernádit nem értem, mert ezzel ment el az óra, akkor meg minek kell a felszerelés, de mindegy már. Egyszóval kicsöngettek. Phuf, a szünet baromi uncsi volt. Csak ültem a teremben és bámultam a plafont, a falat meg a jó ég tudja mit. De aztán Lóránt megbökdösött -már megint, úgy látszik ez ilyen berögződött mozdulatsor nála- és sajnos megszólalt. Na ennyit a Lóránt mentes szünetről.
-Öhm, hogy vagy Lori?
-Kösz, jól. Vagyis addig, amíg bele nem pofáztál a harmóniámba, Lóránt- feleltem neki élesen
-Ne már! Még mindig Lóránt vagyok neked? Még Hanna is Lórinak hív- nézett cuki szemekkel, amik őszintén szólva nem volt valami cuki.
-Képzeld, ha nem lennél egy egoista, akkor talán többen szeretnének- kacsintottam neki.
-Hmm... elgondolkodtató ajánlat. De inkább maradok ennél az önmagamnál- mosolyodott el öntelten,
Majd jött a matek, ezt Katona Imre tanár úr tartotta, ahhoz képest, hogy matek tanár jó fej volt. Remélem az elkövetkezendő órák is így fognak telni.
Aztán irodalom óra volt Medgyesi Gézával, aki meglehetősen szigorú volt.
Nyelvtan ugyancsak Medgyesivel, és ezt kell kibírnom egy évig.
Na és a fizika Szűcs Mártával. Ő egy kissé szétszórtb tanár, sőt ez még kevésbé túlzás.
Hatodik óra meg spanyol.
Nagyszerű nyelvet tanulni az utolsó órában, a nap végén.

Csengével és Mátéval baktattunk a busz felé, amikor hirtelen valaki megfogta a kezemet lihegve, amit rögtön ki is téptem az ő kezéből. Amúgy gondolhattam volna, hogy Lóránt az. Mert miért is ne?
-Na hali! Jöhetek veletek?- kérdezte alig kapva levegőt.
-Nem Lóránt húzz el a másik irányba- mutattam arra játékosan.
-Akkor sziasztok!- fordult vissza lemondó fejjel.
Ekkor hirtelen kirobbant belőlünk, hármónkból a röhögés.
-Most mi a vicces?- nézett értetlenül Lóránt.
-Az, hogy nem veszed észre a cinizmust- nevettem fel.
-Most kajak, hogy ezt cinikusan mondtad?
-Nem! Ke..
-Kenu. Tudod Lori ez már lejárt lemez- öltötte rám a nyelvét a hülyegyerek.

Sziasztok! Próbálok egyre több résszel jönni, de emellett van még pár frissítésre váró sztorim, de így is próbálok;)
Nyugodtan jelezhettek is, ha tetszett, egy cuki csillaggal;)