Egy újabb nap ugyanazon a helyen, az otthonomban. Első dolgom volt újabb sétára indulni a tágas kertben, ahol most senki sem lézengett a szezonális vásár miatt. A nagy kapun keresztül a homokkőből épült falakon túlra jutottam, közben hallgattam az árusok és érdeklődők, szüleiket nyaggató gyerekek nyüzsgését.

Odabent már minden csendesebb volt, sokkal nyugalmasabb. A madarak csicseregtek, a déli napfény megsütötte a hatalmas kert egy részét, de maradt hely, ahol az árnyékban pihenhettem, ha akartam. Szokásához híven az idő meleg, mint mindig, és vágyakozva bámultam a hűvösebb hegyvonulatok felé.

Egy pillanatra behunytam a szemem, hosszan levegőt vettem, majd felnéztem a kék égre, ahol a bárányfelhők úszkáltak nyugisan. A nap egyenesen a szemembe sütött, ezért azt kitakartak a kezemmel, és a kapuból balra vettem az irányt. A kikövezett talajon néha hangyák futkároztak nagyobb állatkákkal együtt, ezért azokat igyekeztem elkerülni több-kevesebb sikerrel.

Eközben a pálmafákat nézegettem, amikre felmásznék, ha majom lennék. Mázli, hogy erre a problémára is létezett megoldás, a vár tornyaiból tökéletes lelátás nyílt mindenre. Úgy döntöttem, ma még azt is meg fogom látogatni, és lenézek a ponttá zsugorodott emberkékre.

Addig pedig tovább sétálgattam a méretes tó körül, aminek a vize zavartalan volt az esetek többségében. Néha egy-egy hal vagy béka megzavarta azt, utóbbiak a partra, esetleg az emberek által létrehozott szigetek egyikére ugrott ki.

Ez a hely összhangot teremtett a természettel, a levegőben pillangók szálltak mindenfelé, közben néha megálltam, hogy megkergessek, és elfogjak párat. Sajna nem bizonyultam elég ügyesnek, hogy elkapkodjam a kis párákat, de annyira nem zavart.

Vártam már, mikor a pálmákon végre terem valami jó is, mert ez volt mind közül a kedvencem. A kókusz, a datolya, az olaj és mindenféle más. Azonban nem töprenghettem ezen sokáig, mert az egyik sűrűbb, kövekkel tarkított, kisebb-nagyobb növényekkel benőtt veteményesből egy kígyó kúszott ki elém.

Felsikkantottam hirtelen, de velem nem törődve ment tovább egyenesen. Erre elmosolyodtam, még egyszer felnéztem a kék égre, majd bevonultam a folyosóra, hogy kicsit lepihenjek a nagy melegben.