Akiya szemszöge:

Ren...már itthon vagy igaz? -felültem és letettem magam mellé a cicát. 

Már biztos ellátták a sebed és jól vagy, mint mondta Kei is. Muszáj azonnal megnéznem hogy vagy. -keltem fel és indultam ki a szobámból. Kenma követet még a folyosón is, így inkább felvettem a kezembe és bementem vele a szobájába. -halkan dorombolt nekem és bújt a kezemhez aranyosan. -mikor kinyitottam az ajtót azonnal az ágyra néztem ahol, ő feküdt békés arccal és szerintem még aludt. -halványan elmosolyodtam és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. -sikerült még egy kicsit megnyugodnom. Most már minden oké, minden és mindenki akit szeretek biztonságban van. -halkan bementem és odahúztam az ágya mellé egy széket, leültem mellé. -egyenesen az arcára néztem, ami most nagyon békés volt. Remélem Ren meg tudsz nekem bocsátani valaha is amiért majdnem miattam haltál meg...legközelebb én szeretnélek megmenteni vagy segíteni neked. Hisz nagyon fontos vagy nekem. Fontos...mindenkinek más, hogy neki mi a fontos...valakinek a barátai, esetlegesen egy tárgy, kisállat, családtagjai...ilyenek...van akinek semmi sem az és olyan is akad akinek nagyon sok dolog a szívéhez nőtt és ezáltal nem akarja elveszíteni őket. Az olyanoknak, mint nekem az ilyenek titkolniuk kell, mert különben ezeket simán ellened fordítják és ezzel zsarolnak meg. Borzalmas, de ésszerű ebben a világban. Ha megakarsz tudni valamit csak meg kell találnod a másik gyenge pontját és azt kihasználni. 

De így valahogy erről a témáról jut eszembe. Jövök a kis párduckának valamivel majd...hiszen segített nekem és megvédett...na meg megölelt, amitől jól éreztem maga-. Kuss! Ne emlékezz erre! Nem szabad...az egész csak biztos valami szar hatása volt...fogadjuk, direkt volt arra és megmentett, hogy ezáltal jöjjek neki...tuti akar valamit...csak nem tudom mit...annyira rejtélyes...

Ahogy a fekete haját a gyönyörű kék íriszeibe fújja a szél...egy mámorító érzés fog el és csak megérinteni akartam. Én is érezni szerettem volna, hogy a teste milyen meleg...ahogy ő is az enyémet...akkor éjszaka. Érdekes, hogy a két találkozásunk mennyire különbözik egymástól...az egyik előre látható volt míg a másik teljesen véletlen, de miért is járnak megint a gondolataim rajta? Komolyan már megint rajta agyalok...hát a fas- -gondoltam volna erre mikor nyílt az ajtó és egy lány lépett be rajta. -fekete hosszabb haja volt amit szokásosan nem felkötött hanem befont kettőbe. És innen már tudtam is, hogy kivel állok szembe. -mikor felemelte a fejét és meglátott elmosolyodott. 

-Szia Aki! -jött oda közelebb. -Rég láttalak és, ahogy elnézem azóta sem nőttél. -kuncogott halkan és végigmért kicsit. 

-Manami, sziaa. Igen régen mivel egy ideig nem voltál itt, én meg szeretek este kint lenni pontosan azért és köszike, tudom, hogy nem nőttem, de jó ezt hallani tőled akárhányszor csak látlak. -néztem a barna szemeibe és figyeltem ő merre jár az övéivel rajtam. -a vállamra vezette őket és csak egy olyan "Megint mit a francot sikerült csinálnod?" fejjel nézett felém. 

-Öhmmm....-kezdtem bele mire félbeszakított. 

-El se kezd, szokásosan béna voltál. -kuncogott és kiindult. 

-D-de én nem is! Ne kezd megint az elképzeléseidet! Csak egy kibaszott karcolás. Előfordul az ilyen. -mondtam neki, de csak elhagyta a szobát és egy kis idő elteltével egy dobozzal jelent meg. 

-Jah előfordul és utána szólhattál volna, mondjuk például nekem, hogy kötözzem be stb. Tudod jól, el is fertőződhet. -fordította oda a fejét picit aggódva. 

Jó jó...legközelebb azonnal megkereslek. -még jó, hogy ott az is fontosabb volt, hogy ne hagyjam ott a fogam és mikor hazaértem...Ren is előnyt élvezett mint, hogy azzal a kicsi sebbel foglalkozzak. 

-Én is úgy gondoltam. -ült le mellém és a vállamon lévő anyagot vizslatta. -Na most ki segített rajtad ily módon? -kezdte el letekerni és levetette velem rólam a felsőmet. 

-A többiek, nem mindegy, a lényeg, hogy nem haltam meg. -válaszoltam neki és hagytam amit csinált. 

-Aha, jó tudni, hogy ők szoktak kékes-fehér inget hordani este az utcán. -először is egy tűt kaptam magamba tőle, vagyis adott érzéstelenítőt aztán fogott pár vattát és elkezdte lefertőtleníteni amire kisebbeket felszisszentem és néha mocorogtam egyet kettőt. -a mondatára már nem is válaszoltam, mielőtt valamit mondok amiből egyéb dolgokra következtek és kitalálja majd az elméjéből, hogy tuti a pasim volt. Kinézem belőle az biztos...-miután megvolt vele óvatosan összevarrta pár öltéssel és rátett egy sebtapaszt. 

-Arigato. -mondtam neki kicsit halkabban és ránéztem egy mosollyal miután visszavettem a felsőmet magamra teljesen. -Amúgy, hogy hogy itthon vagy most? Nem esti sulin kéne lenned? 

-A-a, ma kimaradt és mikor jöttem haza, pont akkor hozták ide Rent is és mivel én voltam a legközelebbi én láttam el. Azóta is figyelek rá. -mosolygott és közben Rent figyelte, ahogy békésen alszik még mindig.

-Értem, nagyon komoly baja lett? -kérdeztem kicsit aggódva közben lehajtottam a fejemet. 

-Nem, nem vészes. Könnyen felépül és szerintem reggelre már kutya baja sem lesz. Nem talált el fontos szervet. Miért? Vagyis te tudod, hogy történt igaz? Ahogy elnézlek tudod. 

-Igen, de semmi komoly csak egy kis baleset. -mondtam halkabban

-Aki, ha te ezt mondod biztos nem az volt. -sóhajtott egyet halkabban és lassan felkelt. -Ha mégis nagyon rosszra fordulna a helyzet azonnal szólj Apukádnak és vigyázz magadra nagyon. Pluszba a házi feladatod a pihenés a vállad miatt. Aludj szépen hamarosan! -simogattam meg a fejemet és távozott ott, ahol érkezett is. -csak bólogattam és figyeltem. 

-Jó jó...hamarosan lefekszem. -ásítottam a mondat közben és befeküdtem Ren mellé. Ühmm lusta vagyok a saját szobámba átmenni ez az ágy meg így is nagy. És annyira jó most valaki mellett lenni. Kenma közben előmerészkedett az ágy alól és beugrott mellém. -ő is odafeküdt és pár pillanat múlva már szundított is aranyosan hozzám bújva. 

Annyira kellemes itt és jó. Mondjuk Manaminak igazat adok, ha tényleg nagyon rossz lesz szólnom kell majd, hiszen gondolom vagyis jól tudom, hogy ez a támadás nem a véletlen műve volt. Direkt csinálták és engem akartak kiiktatni, viszont az okát nem érettem. Nem szabadna engem ismerniük...Apa tett róla, hogy körülbelül senki sem tudjon a létezésemről főleg külsős nem. Hjaj...tudni akarom az igazságot...de valamit még annál is jobban akarok. Ez a válasz a Párducka viselkedésére na Ő rosszabb mint valami labirintus aminek sose találok a végére...bár mikor Manami simogatta a fejemet az más volt, nem olyan volt mikor Ő csinálta...az kellemesebb volt és más érzést keltett bennem. -gondolkodtam ezeken egyfolytában és egyhamar el is nyomott az álom és én is ezután szuszogtam a mellettem fekvőkkel. 

Valaki szemszöge:

-Főnök... -szólaltam a telefonba, már előre félek, hogy ezért mit fogok kapni...

-Na? Sikerült az akció? Remélem már alulról szagolja az ibolyát! -emelete fel a hangját amire csöppet összerezzentem. 

-N-nem...mikor megpróbáltuk az egyik elé ugrott ezzel megmentve őt...aztán egy magasabb fickó szintén elhúzta mikor rátaláltam egy sikátorba. -dadogtam és próbáltam el mondani mi is történt. 

-Komolyan mondom egyre szerencsétlenebbek vagytok! Az egyik emberünket elfogták és még mindig nem tudjuk hol van! És még annyit sem tudtuk megtenni, hogy egy semmirekellő kölyköt kinyírjatok? Ha?! Hogy lehettek ilyen bénák!?? 

-Igen...kisgyerek, de nem hagyják csak úgy meghalni...nem egyszerű...-válaszoltam egyre halkabban és halkabban. 

-Akkor legyen egyszerű! Találjátok meg az alkalmat és végre végezzetek vele aztán jön a másik, de oda tuti nem titeket küldelek, max csaliként, hiszen egy szerencsétlen gyereket sem tudtok elkapni! Alacsony, béna és gyenge mint a harmat! Ebben mi a nehéz? Keressétek meg akkor mikor körülbelül egyedül van és végezzétek el a feladatot! És ha legközelebb felhívsz csak jó híreket akarok hallani! Megértetted??!! -üvöltött velem én meg csak remegve hallgatta, minden szavát. 

-Igen Ura-. -mondtam volna neki mire letette...-sóhajtottam halkan és elindultunk a többiekkel új tervet kieszelni...Jah csak egy gyerek aha...de vagy egy csomóan vannak mellette és nem engedik el...hogy a picsába keressek olyat mikor egyedül van?! Nem hiába vannak mellette...viszont kénytelenek leszünk valamit kitalálni ha nem akarjuk a föld alatt végezni...vagy kirúgva stb...Hmmm majd valahogy megoldjuk...a lényeg, hogy holnap már ne legyen az élők sorába és felhívhassam a főnököt, hogy végre sikerült minden. Ez lenne a legjobb és remélem menni is fog. Hmm találkozzunk újra majd kölyök, remélem legközelebb már csak akkor látlak mikor befejeztem a feladatot...már alig várom, remélem te is...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek ez is! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3