Shou szemszöge:

Láttam a szemeiben a haragot, azt ami most gyűlt benne, mint káromkodós üvegbe az öt forintosok egy egy csúnya szó után. A fejemhez vágott szavaknak súlya volt...hatalmas tömege, amit Ő most a szívén hordozott. Viselte terhét mindennek mit akaratlanul is megkapott, a dolgokat amiket véletlenek és direktek ruháztak át rá. Gyilkolás...ez egy alapvető dolog amit a maffia csinál, vagyis az emberek nagy része azt hiszi, ez egyedül a céluk, feladatuk, pedig nem. Mindennek ára van, viszont ha az van akkor oka i kell hogy legyen. Nincs ok nélküli gyilkosság...vagyis van, de nagyon kevés a számuk és értelmetlenek is. Kidet lőtték le Akiya? Ki ő neked...? Nem ismerlek, pedig megakarlak...minden lételemet akár egy egy kisebb régi titkodat, gyerekkori csínyedet, hogy mi zajlik a lelkedben ezekben a percekben, mikor a harag zúz téged szét belülről mégis finom érzelmek és bánat hagy el téged a szemeiden keresztül könnyek formájában. Bárcsak tudhatnám és nem találgatnom kéne...Mint tű a szénakazalban...így érzem most magam. 

A beszélgetésünk mint az éjszakai vihar...mikor a másik visszaszól az csak benzin a tűzre...egyre nagyobb a vita...haragosabb, akár csak a tenger mikor az időjárás így akarja. Engem vádol valamivel amit nem tettem...felém szegezi fegyverét oktalanul...nincs magánál...mármint nem szó szerint. Ezt a szót olyanokra használjuk akik már nem látnak tisztán. Csak annak hisz amit Ő lát és gondol, más szava szóba sem jöhet és saját elveit követi-e folyamatban. Gyilkos amíg rá nem jön felesleges volt ezt csinálni, mert nem érte meg...és az igaza is egyenlő volt a nullával. Ezt csak olyan hozhatja ki mikor valami olyan kerül kockára ami neked mindennél értékesebb és fontosabb, mint egy tárgy, barát vagy akár családtag...de szerelem is lehet...A bűntudat mardos éppen és arra késztet keresd meg az igazságot...és ilyenkor jönnek a csalik, ami a szemed világába kerül az lesz neked a megváltás akkor, de miután észhez térsz eszedbe fog jutni, hogy nagyot tévedtél. Ilyen ez a világ és tele van olyan emberekkel akik imádnak mocskos módszereket alkalmazni a céljuk eléréseben, ahogy szerintem ezt most is valaki teszi, nem tudom ki ez, viszont biztos akar valamit...különben Ő nem lenne itt egyedül összetörve...a történteket összerakva úgy hiszem valaki lelőtt egy számára fontos személyt hiszen hallottam annak a hangját és éppen engem gyanúsít. Mekkora ész vagyok komolyan, de most ezen nincs idő agyalni...míg a gondolataimban voltam süllyedve addig Akiya ujja már a ravaszon pihent és rám szegezte egyenesen a fegyverét. Az arca merev volt...érzéseket nem mutatva próbált megszabadulni a terhektől amiket ráróttak. 

Csak figyeltem, tudtam, hogy nem fog lőni, Ő sokkal erősebb ennél, meg nem hülye. Rám biztos nem fog, sőt azt tudom, hogy megmerné, de nem teszi. Az apja, a szervezetek közti nem béke de na... Ne ezek forognak kockán, ha eltesz engem láb alól annak beláthatatlan következményei lesznek, ez az eszébe van vésve mint mindig. Ravasz és körültekintető...mint egy profi maffiózó, nehéz elhinni ezeket egy lányos külsejű tizenhét éves fiúról és most igazolódott be a mondás "a látszat néha csal", ezzel most teljesen egy hullámhosszon vagyok. A szemeibe néztem, próbáltak kicsit megnyugtatni azzal, hogy nem támadok rá, ezzel is okot adva annak, hogy nem én tettem azt ami történt, és hogy semmiképpen sem akarom bántani. 

Az egyik pillanatban még ez volt a másikban meghallottam valamit. Egy zörrenés, mintha valaki egy kisebb ágra lépett volna. Akiya meg sem rezdült, nem hallotta. -azonnal odanéztem és egy ember láttam meg. A következő másodpercben hangzott is el a fegyver rémisztő egyben hangos hangja. -én azonnal ösztönösen elrántottam onnan Őt, majdnem fejem találta, de mivel közel volt így csak gyorsan addig tudtam elhúzni, hogy csak másik helyre érkezzen...a vállába, de szerencsére csak súrolta és nem halálos a sérülése. -azonnal átöleltem mikor ez történt és körül kezdtem el tekinteni minden felé. 

Ő csak nézett mint aki éppen tényleg nem tudja már mivan, de meg is értem az érzéseit és mindenét, szíve verése gyors, nem egyenletes. -elkezdtem finoman simogatni és figyeltem a bizonyos embert aki az előbb erre lőtt. -a sebéből csöppet folyt a vért, de ezt nem lehet csak hagyni, bármi történhet akár el is fertőződhet...biztos fáj neki akár csak egy súrolás akár nem. -letéptem az ingemből egy darabot és át kezdtem kötni vele a karját. -pislogva rám nézett és felszisszent. -el akarta húzni onnan azt a testrészét, viszont nem engedtem. 

-Csak segítek, ne mocorogj úgy sokkal jobb lesz. -néztem rá egy biztató mosollyal mire csak bólintott egy aprót és elnézett, pluszba hagyta, hogy segítsek rajta. 

Sok minden feljött most bennem. A lövő kiléte, hisz nem a keletiek és nem is mi lehettünk akkor meg...? -viszont erre koncentrálni sem tudtam, hiszen a karjaimban lévő remegett és megszorította a pólómat. Annyira édes volt...nem tudom elfelejteni azt a tekintete ahogy rám nézett akkor. -füleltem és közben simogattam és szorosan öleltem magamhoz. Nem tudok teljesen két dologra figyelni, viszont most muszáj lesz. Ha elrántom most valahova, félő hogy megtalálnak vagy már ott is vannak...bár ha egyedül van akkor ez kétséges. Jobb ha elől maradunk, úgy van mozgás területünk, nem úgy mint egy ismeretlen búvóhelyen. -a következő lépténél azonnal elrántottam egy zártabb helyre az egyik raklap mögé plusz hoztam mellé azt a cicust akit itt talált. Fontos neki érzem, és ami neki az az nekem is... Akkor tud csak minket megöli ha elénk jön és akkor én teszem meg gyorsan mielőtt ő teszi meg. -figyeltem minden közeledő mozdulatot és elővettem a fegyveremet. 

Akiya a kezeimben mint egy kismacska aki fél és bántani készülnek épp. A szíve ritmusa hangos, egyeletlen és gyors. Remeg mint a nyárfalevél...nem tudom mi történt vele. Sokkot kaphatott vagy mi? Mint aki éppen egy hangulatingadozáson megy keresztül. Amikor nálunk járt vakmerő és bátor volt. Egy ablakon ugrott ki aközben, hogy lőttünk rá...most meg olyan mint egy kisgyerek...Furcsa nagyon, de ezek szerint nem egy vérszomjas gyilkos...van gyenge oldala mint bárki másnak  és én szerencsésnek érzem magam, hogy láthatom ezt. Fogadok nem sok mindenkinek mutatja meg, szeretne hitelesen is kemény fiú maradni, ám ez most nem sikerült cukiság. Én láttam, és pont aközben, hogy a karjaimban remegtél és bújtál mint egy gazdátlan kisállat. 

Meg akarom nyugtatni. Ez volt az első gondolatom ebben a pillanatban, mikor a fejét a mellkasomba fúrta. A módját nem tudom, de szeretném valahogy kivitelezni és elérni a célhoz, és a cél az mikor tisztábban látok mindent és Őt is boldogan fogom szemügyre venni mint az első találkozáskor. -a szemeibe néztem teljesen. -a holdfény megvilágította orcáját és a gyönyörű zöld íriszeit, mint a lélek tükre, amibe ha belekerülök, soha többet nem szabadulok ki, és ott élek reggel és ott hálók éjjel a boldogságban sütkérezve végig, abban, hogy te örökkön örökkön az enyém vagy én meg a tiéd. -már akaratlanul is közelebb hajoltam hozzá és ajkaimmal megérintettem homlokát ezzel egy lágy puszit nyomva rá, tudatva vele ismét, hogy nem bántok és csak szeretnék segíteni neki, meg bizalmat adni át neki ilyen kis csekély érintkezéssel. -már nem tudtam gondolkodni...rózsaszín párnácskái hívtak magához...a szépsége megbabonázott, ilyet még sosem éreztem senkinél sem...Elbűvölő csodás érzés amit csak Ő tud nekem átadni...az angyal aki előttem van és meglepődve, halványan elpirulva néz a szemeimben, közben a semmit sem értés csillan meg bennünk és testének remegése egyre lejjebb hagy, magyarán elkezdett lenyugodni, ezzel is visszatérve a saját gondolkodásához és keményebb formájához. -szóval már alig választották elé ajkainkat centik mikor egy kiabálásra eszméltem fel. -nem volt hangos, viszont jól hallottam, vagyis nem messze van...

-Akiya! -szólongatta valaki aki egyre egyre közelebb ért felénk...mikor kizökkentett pislogva néztem az előttem lévőre aki majdnem tiszta vörös arccal rám. -elengedtem és Ő csak felkelt és kinézett mikor meglátta az érkező személyt intett neki. -lassan én is felkeltem. 

-Akiya végre meg vagy? Miért nem jöttél elő? Hol voltál? -kérdezgette a vendégünk, de Ő csak megrázta a fejét és egyenesen rám nézett. -leguggolt felvette a kiscicát, közben meg nem szakítva a köztünk lévő szemezést. -arcára egy őszinte, hálás mosoly ült ki arcára. -csak meglepődve figyeltem és csak ennyit mondott a lágy hangján...

-Köszönöm. -suttogta nekem...csak nekem e sötét teliholdas éjszakán és gyors tempóban elindult azzal aki jött és pár másodperc múlva már színét sem láttam.

Olyan volt, mint egy megszelídült macska...mint aki már nem is ellenségként tekintett rám, hanem megmentőjeként. A mosolya mint a napsugár világította meg e sötét éjszakát és hozta világosságba ezt az egészet...

A szívem ezekben a pillanatokban gyorsan kezdett el verni...-felkaptam magamat és újból elindultam haza. Gondolatok ezrei száguldottak át a fejem és az érzést amit éreztem útközben megfejtettem...Rájöttem, hogy ez nem holmi vonzódás egy alig ismert ember után...nem...úgy hiszem ez sokkalta több annál...és én azt most mondom, hogy ezeket az érzéseket nem fogom eltemetni, elrejteni vagy letagadni őket magamnak mint mások ilyenkor szokták, nem én biztos nem. Amit iránta érzek az csodálatos...Nem érdekel, hogy mik lesznek ennek a következményei, én...én nem tudnám ezt csak úgy figyelmen kívül hagyni, hiszen az érzés ami hatalmába kerített az nem más mint...a szerintem ti is tudjátok, vagy ha nem is egyszer majd megtudjátok mikor teszek róla, hogy Ő sose kerülhessen rossz kezekbe...én akarok lenni az angyala aki mindig vigyáz rá és vele lehet. És hiszem, hogy a Mi találkozásaink nem a véletlen művei...ez a sors, a sors akarta ezt így...akkor is ha még nem látod be kicsi Vadmacska. Számolj vele, hogy garantáltan nem ez volt az utolsó közös talizás...és én már alig várom a következőt...ahol ott leszel Te és Én...

Sziasztok Gyümiteák! 

Elnézést a hosszabb kimaradásért, ezért most hoztam egy hosszabb részt, ahol hát úgy gondoltam párbeszéd nem kell nagyon, szóval átadtam a főszerepet a gondolatoknak. Remélem tetszett nektek és a következőben is találkozunk! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad. Próbálom hamar hozni a kövit. Remélem a következőben is találkozunk. Addig is:

Sziasztok!<3<3<3