Akiya szemszöge:

El sem hiszem, hogy senkit sem küldött utánam, vagy lehet csak azért mert ,megijedtek, de igazából nem is hanem inkább meglepődtek. Mármint úgy értettem attól, hogy gondolom én nem sok ember van aki be mert hozzájuk hatolni és élve ki is szökik onnan, úgy hogy nem kapták el. Szerintem ritka náluk az ilyesmi. -elindultam haza kicsit bicegve mivel a lábamat kicsit megvágták a szilánkok, viszont nem annyira vészes...volt már egyszer ennél rosszabb is...egy zűrösebb eset, de erről majd máskor. 

Siettem haza ahogy tudtam és közben gondolatok ezre száguldott át a fejemen. Végig gondoltam az egészet és olyan fura dolgot jutottak eszembe. Végülis én már ismertem a kis Párducot, de nem úgy amire ti gondoltok. Ma találkoztam vele először az igaz, de ezt megelőzte a hírneve. Shou Hirose a nyugati maffia vezetője aki egy kegyetlen gyilkos és bármit megtesz a saját szervezetéért még magát is feláldozná...én ezt szívem szerint nem nevezném annyira gyilkosnak, de mindenki azt hisz amit akar. Én igazából az ilyeneket egy jó vezetőnek hívnám, hisz mindent megtesz az emberei védelméért és nem arra használja őket, hogy magát mentse és nem küldi őket random csatákba ahol egy lövés és meghalnak, inkább fontoltan cselekszik. Ezt a tartásából és mikor belenéztem a szemeibe akkor vettem észre. Nem tartotta magát annyira így látszott rajta, hogy bízik bennük, nem félt...és a szemeiben tükröződött a bátorsága, hogy Ő sohasem fog veszíteni amíg él és azután sem...mindent ami kell megtesz a csapatáért. És ezután a szemeibe néztem...azok a gyönyörű égszínkék íriszek, amik a fényben olykor olykor megcsillantak...csodaszép volt...Nem hiába szokták mondani, hogy a szem lélek tükre...ebben igaza volt, bárki is mondta ezt valaha... Elismerem...a bátorságát, bár kicsit féltem tőle mikor kiderült direkt hagyta, hogy kövessem, viszont kicsit számítottam is erre, vagyis elvártam. 

És kezdjük azzal, hogy ez a gyilkosos izé is szerintem csak fel van fújva...azt regélik minden éjjel valahol kínoz valakit aki rosszat mond róla...na ekkora baromságot, ha lehet én este járom az utcákat a többiekkel és még egyszer sem, láttam...vajon miért? Na meg szerintem ez úgy kezdődött, figyeljetek szokásos ilyenek. Valaki egyszer biztos látta és mikor a többieknek ezt elmesélte, hogy felhívja magára a figyelmet ezért kicsit átírta ijesztőbbre a történetet...na és a pletyka ilyenkor kap szárnya és a történet vége a média megjelenésével záródig...és ennek eredménye az hogy, mindenki fél tőle és még a közelébe sem mernek menni, nem hogy ám belopózni hozzájuk. Félelem keltés egyszerűen. 

Mikor hazaértem gyorsan belopóztam mivel nem akartam megint Apám "lecseszését" hallgatni, vagyis ilyeneket. Idézem: "Ne menj az ellenséghez, nem szabadott volna, gondolj bele hogy neked kell átvenned majd a vezetői széket utánam mint az egyetlen fiam". Hát mit ne mondjak végülis teljesen igaza van. Én vagyok az egyetlen rokon aki átveheti ezt...és ha nekem bármi bajom esik például elintéznek egy külsősnek kell majd átvenni, ami lehet nem lenne a legjobb vagy ami rosszabb ezt kihasználnák az ellenségek és megtámadnának minket...ha le vagyunk gyengülve nincs vezér könnyű győzelmet aratnak és az a szervezetünk végét jelentené...amit nagyon nem akarok, főleg azt nem, hogy ez mind miattam következzen be. Bár ha belegondolok, úgy sem tudják ki vagyok...a kilétem születésem óta nem hozták nyilvánosságra pont az ilyenek miatt, ha bármi bajom esne akkor ki tudja mi lenne, ezt meg is értem nagyon. Vagyis a kis Párducka is csak azt tudja egy szimpla keletis vagyok....na meg az arcomat is pillanatokra látta, viszont akkor úgy bámult mintha valamit csodát látna...végignézett lassan rajtam majd a szemebe egyenesen....és én ezután ugrottam ki...nem tudom mit nézett annyira...de lehet nem is tudom, és sosem fog kiderülni, bár az igazat megvallva kicsit basztatja a fantáziám. 

Felmentem gyorsan a fürdőbe és leültem a kád szélére. Elkezdtem levenni a bakancsot a lábamról, ilyeneket hordok mivel a magasságommal nem kéne dicsekednem az egyszer biztos...meg nagyon szeretem őket és imádok bennük futni valamiért. -gyorsan lehámoztam magamról és feljebb húztam a nadrágom szárát. -elővettem a fertőtlenítőt és elkezdtem lekezelni a sebet. Jól tudtam, vagyis éreztem, nem annyira mély és kicsit fáj csak, de ezzel meg az a baj ha sántítok este milyen izé lesz megint kimenni...ha elkapnak nem lesz legjobb, mivel gyorsan nem tudtam elmenekülni. Majd meglátjuk...-ezután bekötöztem és megpróbáltam ráállni ami meglepetésemre egész jól sőt nagyon jól ment. Rá tudok nehezedni és alig fáj...na ha ez elmúlik újra ugyan olyan lesz mint régen. Tökéletes hála...-visszabicegtem a szobámba és azonnal az ágyra dőltem...

Hirtelen elfogott egy hiányérzés....valami hiányzik...hmmm...egy ölelés...annyira ritkán ölelkezek sőt sohasem, viszont most annyira jól esne valaki karja közé befurakodni és odabújni...hmp...kár...-mielőtt tényleg kerestem volna erre valamit előkaptam a telefonomat és ráírtam a többiekre, hogy kinek micsoda a mai esti programja. Pár valakinek van dolga, de a többiek szabadok, szóval gyorsan megbeszéltük az időpontot és a találkozási helyet. -visszafeküdtem és teljesen a fejem a párnába nyomtam...Unatkozom...hmm...vajon a kis Párduckának milyen lehet az ölelése? Hmmmm érdekes elmélet...ha jó szívű és félt sok mindenkit akkor lehet védelmező...vagy ha olyan szintem utál el is töri a gerincemet...még jobb...de de várjunk miért gondolok ilyenekre és miért pont rá? Én meghülyültem vagy mivan? Ki kell vernem a fejemből! Mi a francért gondolkodom rajta...egy idióta vagyok...Nem akarok, viszont mégis rajta jár a fejem...ki kell Őt onnan vernem...(Vagy neki is kiverheted...rossz vicc tudom...bocsánat xdd) -felkeltem inkább és átöltöztem és felvettem egy sötét zöld kardigánt a fekete bakancsot meg előtte persze átvettem a kicsit vérrel áztatott nadrágom...-elraktam még gyorsan a fegyverem és egy kést, és eztán meg is indultam kifelé. -mikor lefelé mentem Apámmal találkoztam össze aki a látványomra elmosolyodott.

-Hova hova? -vigyorgott és odajött hozzám

-Keresni a bajt. -kuncogtam halkan. 

-Akiya, komolyan. -nézett rám picit szigorú tekintettel

-Csak a szokásos, a srácokkal megyünk ki és vigyázok magamra, hamar jövök és nem keresem a bajt, na meg a legfontosabb kerülöm az ellenséget. -mondtam ki neki mire büszke vigyorral lepett meg. 

-Igen, pontosan ahogy mondtad, viszont tényleg vigyázz magadra. -simogatta meg a fejemet mire nekem is muszáj volt mosolyra fakadnom. -mikor elköszöntem tőle kimentem és gyalog vagyis lábbusszal indultam a megbeszélt helyre. 

Imádok az ilyesfajta éjszakákat, olyan csendesek hamarosan a holdat is látni ami fénnyel borítja be az éjszakét és olykor néhány dologra is "rásüt" és azok a holdfényben csodaszépek. Amin néhány üveg is megcsillan aztán a fény ennek következtében rá villan. Furcsa mégis szórakoztató látvány néha. -mikor a pontos helyszínre értem a többiek már ott voltak és mikor megláttak meghajoltak előttem...azonnal fel is állítottam őket. Annyira furcsa mikor ezt csinálják, tudom ők tudják, hogy ki vagyok, viszont akkor is...nem vagyok valami Istenség hogy meghajoljanak...és nem is nézem le őket hogy ezt kelljen csinálniuk ha meglátnak, de nálunk ez bevett szokás, szóval muszáj lesz hozzászokom. 

-Sziasztok! -mosolyogva köszöntem és közelebb mentem. -itt mindenki magasabb volt nálam így mondhatjuk hogy ők engem lenéznek, viszont senkit sem zavart...-mindenki vissza is köszönt és rám néztek, hogy ismertessem a mai esti programot...hamar bele is kezdtem ebbe is, de előtte egy mondat fogant egy a fejemben...Ez egy másmilyen éjszaka lesz mint a többi szokott lenni...hát ha ezt gondolom...legyen is így...De vajon miben más?...Remélem hamarosan megtudom...

Sziasztok Gyümiteák! 

Először is elnézést a késésért, de már reggel nekiálltam a résznek, csak mikor a gépet kikapcsoltam ő úgy döntött nem menti le így kezdhettem az egészet újra, viszont azért remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk!

És most egy zenét is hoztam, azért mert a részt úgymond ez ihlette és olyan jó volt közben hallgatni akár huszadszorra is...xd <3

Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3