Akiya szemszöge:

Csillagos egek alatt ébredtem, a fényük megvilágított mindent körülöttem, amit csak tudott. Ezernyi világítás ragyogott, a füvön feküdve, gondolatokba mélyedve, közben az eget bámulva. Az ember azt gondolhatja, hogy ennél jobb dolga már úgy sem lesz az életben. Ám ez téves cseppet, ugyanis én azon az éjszakán, még jobban éreztem magam, hiszen volt mellettem valaki. 

Shou...nem messze tőlem, feküdt a pokrócon, néha néha megkérdezgette, nem-e hideg a fű. Nem akarok-e feljönni én is a plédre. Viszont mindig nemleges választ adtam neki. Ám egyszer mikor már tényleg meguntam az ott létet felkeltem, majd mellé ültem. Úgy érzem itt most, mintha már éltem át volna ilyet, minthogyha megtörtént volna ez már egyszer...

-Na mi az, hideg? -húzott közelebb 's a pofimat kezdte simogatni. A mondata után az utolsó gondolatom is elröppent, rögvest élvezni kezdtem a pillanatot. 

-Nem, de te meleg vagy és most jó lenne hozzád bújni. -válaszoltam, mire csak egy kunkori vigyor jelent meg az arcán. 

-Oh vagy úgy, amúgy nem vagy éhes? Hoztam ki egy kevés gyümölcsöt. -szólalt meg, mire felcsillantak a szemeim. 

-Kéreeeek! Hol vannak? -másztam sokkal közelebb, szinte már az arcában lógtam. Miért nem szólt előbb nekem erről? T^T Tudja, hogy nagyon szeretem őket. 

-Jól van, jól van. -elővette a nem messze, tőlünk lévő kosarat és egy kisebb műanyag dobozt varázsolt ki belőle. -nagy szemekkel vizslattam az egész jelenetet. -Nyugi, van bőven és senki nem eszi el előled, szóval csak lassan. -tolta oda a kis tálat, ami tele volt friss eperrel, málnával és egyéb bogyós gyümölcsökkel. 

-Ohhhhohohhh Shou! Arigato! -néztem rá hálásan, majd szorosan átöleltem. -rögvest a mancsom a finom gyümik felé kezdett irányulni. -ki is vettem egy friss szamócát, be is kaptam azon nyomban. Rágcsálni kezdtem, mikor még a számba volt, félig megrágottam, pár szót azért még kipréseltem a számon. -Mond csakh u-ugye tudod, hogy szeretlek? -elég furán hangzott a mondat, viszont Shou arckifejezését látva, aranyosnak találta ezt az egészet, amit éppen művelek. 

-Akiya mondtam már Kiscicus, nyugodtan edd meg és nyeld le, senki nem viszi el, ráérsz utána is hálálkodni. -kuncogott fel, óvatosan az ölébe húzott, majd átölelte a derekam a védelmező kezeibe, így már az ölelésébe voltam "fojtva", amit persze sose bánok meg. Persze előtte még lenyeltem a számban lévő falatot mielőtt a végén itt rossz dolgok lesznek. -Amúgy milyen? -kérdezett rá pici szünet után. -Finom? -nézett le rám, mire egy sunyi mosollyal feljebb toltam a buksimat. 

-Szerinted? Kóstold meg! -vettem el gyorsba egy új darabot, oda raktam ahova az előzőt (Még mázli, hogy a szájáról beszélünk :3) 's felhajolván az ajkainkat toltam össze, ezzel egyesítve őket. Kicsit meglepődött, viszont nem tétovázott, nyelvével hegyét alsó ajkam vonalán vezette végig. Ezen mozdulatával elérte, hogy egész testem remegésbe kezdjen és ajkaim szétnyíljanak utat engedve az ízlelőszervének. Be is hatolt vele, lassan finoman átvezette a saját szájába a kisebb darabot, na ekkor el is váltam. -pislogva nézett fel rám és elrágta az epret, majd lenyelte, mivel teli szájjal nem akart kérdezni. 

-M-Mi az? Akiya rosszat csináltam? -mint egy kisgyerek olyan volt, mikor nem a megfelelő reakciót kapja, viszont én nagyobb gyerek tudok lenni, szóval ezt kapja ki. 

-Hmp! Azt mondta senki nem eszi meg előlem, hát nézd meg...te meg megtetted, ahogy engedtem el is vetted tőlem. -nagy tányér szemekkel vizslattam, mire kicsit furán nézett engem. Szerintem fel sem fogta, hogy csak szórakozok vele. 

-Jajajj Akiya. -nevette el magát végül. -A tiéd, csak te mondtad, hogy kóstoljam meg, plusz nem akartam megfulladást csók közben. Amúgy is te sokkal finomabb voltál, mint az az eper. A gyümi a tiéd, de tudod mi a tiéd még? -a furcsa mosoly lassacskán kajla vigyorrá húzódott előttem. Ohhhh hát így játszunk? Akkor játszunk így. -gondoltam magamban. -felültem picit az ölében, kimásztam onnan, elé ültem majd a tenyeremet a saját combomra tettem. 

-Tudom én bizony, hogy az enyém! Csak én érhetek hozzá senki más, ha más megteszi, nem lesz szép élete azután. -rám pillantott kérdő szemekkel.

Felemeltem lassan a kezemet, közelebb vittem hozzá 's a tagjára markoltam, nadrágon keresztül erősen. Shou lepetten nyögött egyet, még a levegő is beleszorult. Megnyomkodtam kicsit, majd elengedtem kuncogva. Hogy nézett te jó ég! Mint, aki azt sem tudja mi történt, na de ha felveszi ezt a ritmust...az én seggem, úgy bizony este annyi, de még mennyi annyi. 

-Na ez itt az enyém! -jelentettem ki diadalittasan, viszont az már majdnem nevetésbe fulladt. Viszont Ő, mint a sértődött kisgyerek el is fordult...-Hát téged meg mi lelet? -kérdeztem meg, mire bunkón hátat fordított nekem. Na....de nem már csak szórakoztam, meg amúgy igazat is mondtam mit kell neked komolyan venni? -Naaaa Shou! -egy idő kérlelni kezdtem, mert csak kussba, puffogva ült ott. 

-Neked nem is én kellek! Csak az, amit megfogtál! Hmp! -a szemeim nagyra nyíltak és majdnem röhögésben törtem ki azonnal, de-de megpróbáltam visszafogni magam. 

-Jajj Shou, csak egy perverz vicc...ne vedd a szívedre. -dőltem rá, majd a kezeimmel hátulról átöleltem. -Tudod, hogy nem vagyok olyan, plusz ha csak az kellene, tegnap nem mondtam volna nemet olyan indokkal, miszerint fáj a fenekem és most egy alkalmat hagyjunk ki. -lassan a füléhez hajoltam 's az utolsó mondatot oda suttogtam, amit most hallhattok ti is.  -Tudod Shou, te is az enyim vagy mivel elvettél a rossz természetemmel együtt. Tudod jól, hogy szeretlek és azt is, nem tudom elégszer kimondani neked, szóval a kisfiú minek örülne, ha mivel mutatnám ki? -mondtam el, mire a hangomba remegett, megfordult az ölelésemben rögtön, persze vigyázva rám, hogy én ne essek le róla. Felkapott egy mozdulattal, majd mindent ott hagyva, meg is indult velem egy szó nélkül. 

-Hé hé Shou? Ilyen gyorsan? -néztem rá, mire komolyan visszapillantott. -a fenekembe markolt, és a hirtelen nyögésem után egy elégedett mosoly tükröződött az arcán. 

-Igen Akiyám igen, amúgy meg, amit az előbb megfogtam az meg az enyém veled együtt, te magad mondtad és úgy tudom a férj azt tehet a feleségével, amit csak akar. Szóval gyere rád deréktorna. -mosolygott 's közben be is cipelt a lakásba. -halkan elnevettem magam. 

-Jajj jajj, hogy nekem milyen kötelességtudó férjem van, aki egyben szexi is, milyen jól jártam. -vigyorodtam el és odahajolva egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd a fejemet a vállára hajtottam. -hagytam, hogy felcipeljen a lépcsőn egészen a szobákig. 

Annyira nyugtató volt az a pillanat, viszont megint visszatért a gondolatom pár órával ezelőttről...az a bizonyos "Mintha ez már megtörtént volna velem", ott motoszkált a fejemben...nem hagyott békén...akkor sem, mikor végre a férjemen akartam pihenni...Várj...ekkor éreztem meg, hogy egyedül vagyok teljesen. -kinyitottam a szemeimet...Senki ne  volt ott....Hé hé mi ez? Ez ez...nem így volt! Máshogy ért véget...most miért maradtam egyedül? -néztem körbe. -egy elsuhanó alak ütötte meg a szemeimet, rögvest utána iramodtam, viszont...mire odaértem...az az alak a hasán feküdt...egy sebbel magán...

Megdermedtem a félelemtől, mivel nem tudtam, mivel állok szemben éppen. -lassan leereszkedtem guggolásba 's megfordítottam nagy nehezen...ámde mikor megláttam az arcát, ijedve estem hátra...nem akartam hinni a szemeimnek...

Shou...Shou...arcát láttam magam előtt...a mellkasa csupa vér...golyó ütötte seb díszeleg rajta...A lábam a földbe gyökerezett és a sírás kapott el a döbbenet közepette, kissé összeszedve magam közelebb merészkedtem. Könnyezve borultam rá. 

Ez biztosan egy vicc! Mindjárt felébred! Vagy éppen én! Ebből a szörnyű dologból! Ez nem lehet igaz! -próbáltam remegő kezekkel a pulzusát kitapintani, másikkal a sebre nyomtam egy talált ruhadarabot. Közben szólongattam a nevén, viszont, mikor megéreztem, hogy már a szíve sem dobog...elfogott...a meg sem tudom már fogalmazni micsoda...

Ceppek zúdultak folyamatba az arcomról...a rongyot hirtelen meglazítottam, elengedtem...a földre csúszott az. 

-Shou! -ordítottam el magam a hirtelen előtörő érzések miatt. Nem tudom mi valóság és mi nem...Kezdődött egy szép...jelenettel...erre ilyenbe borul át...? Milyen...milyen csúnya játék ez...Miért? Miért? É-Én én...egy szívdobogásodról sem akartam lemondani....erre-erre tessék....de de biztosan nem! Csak rosszul néztem meg! Igen igen semmi gond! 

Újra odanyomtam a ruhadarabot, segíteni próbáltam neki, hogy újra kinyithassa égszínkék szemeit, majd belenézhessek és újra szerelmet vallhassak neki...viszont...ez a pillanat...nem érkezett el...

-S-Shou...Szeretlek...-mondtam ki ismét rekedten, erőtlenül a nevét, tudván...úgy sem számít már semmi...de ezt ki kellett mondanom...az utolsó szavaim számára...Ha felébredt volna...Vajon mit mondott volna...?

Sziasztok Gyümiteák!

Elnézést a kihagyásért először is! Kicsi ihlet válság lépett fel, a jelenettel kapcsolta, de azért remélem tetszett nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3