Ren szemszöge:

Jun...siethetnél már...Nem hiszem, de egy csiga vagy ezekben a pillanatokban is. Komolyan mondom, hogy veled is történik valami, visszahozlak azonnal, de még a mentőben is ütni foglak te szerencsétlen. Mikor már majdnem megevett az ideg a kórház folyosón végre betoppant a gyönyörű szőke herceg, aki kérem szépen féleszű...Jó azért nem, de na. Nagy kő esett le ebben a pillanatban a szívemről 's azonnal odarohantam hozzá. 

-Mi tartott ennyi ideig? -kérdeztem rögtön, miközben a nyugtató ölelésébe bújtam. 

-Hát tudod, nekik is van lábuk, tudnak futni, plusz létezik az a szó, hogy forgalom, de kb csak ennyi. -karolt át szorosan és a fejét a nyakhajlatomba fúrta közben. 

-Jóvan na! Én meg aggódtam miattad! Hmp....Inkább azt csiripeld el madárkám végül mi történt ott. -néztem rá, mire csak felkapott egy mozdulattal, leült az egyik székre, az ölébe ültetett, majd így kezdte a dumát. Előtte még tudniillik engem felhívott valaki, hogy azonnal menjek be az xy kórházba, mivel oda szállítják Akiyáékat. Rögvest megijedtem a hírtől, rohantam is be ide. Egy kis ideje kint vagyok, még éppen műtik mindkettőjüket...Nem tudom felfogni, hogy történhetett ez az egész...ilyen szörnyűség...Ryoto ezért nagyon, de nagyon mélyen megfogsz lakolni, remélem tudod. A mentős azt mondta, Akiya a mellkasába kapott egy kicsit mélyebb lövést, bár ő sokkal később mint Shou, ezért jó esély van a gyógyulásra, mert gyorsan behozták, viszont Shout meg korábban lőtték meg, bár csak enyhe sebet kapott a lövéstől, attól még elég súlyos a vérvesztesége...Csak könyörgöm...nehogy valamelyikőtök is itt merjen hagyni minket...Gondoljatok egymásra legalább és küzdjetek kérlek!

 Visszatérve a telefonra gondoltam biztos Jun egyik embere volt, mivel hát ők elmentek egy bizonyos címre azelőtt pár órával, viszont, mikor beért a mentő két másik ember is velük volt, akik teljesen ismeretlenek voltak a számomra és hát ők azóta is itt állnak nem messze tőlem a folyosó végé 's figyelnek mindenre...ha meg odamentem kérdezni, azt mondták idézem: "Nem hatalmaztak fel minket arra, hogy bármit is elmondjunk." Szóval...maradt a szőkém magyarázata, amit most hallhattok...

-Mire odaértünk már volt ott egy idegen csapat, viszont nem támadtak nekünk, hanem Ryoto embereire lőttek sorról sorra, ahogy mi is elkezdtük kicsit mintha megnyugodtak volna. Beljebb mentünk az épületbe, de ott már nem igen lézengtek sokan, páran ejtettek egy két túszt. Az embereimmel felkutatunk minden szobát, de nem találtunk senkit és semmit bennük, ámde, amikor az utolsóba bementem. Na abban a helyiségben a föld közepén és szélén is vértócsák hevertek. Közelebb mentem, megnéztem őket 's valamin megakadt a szemem. Egy kis fénylő tárgy volt az, amint felvettem és kicsit megtörölgettem azonnal világossá vált mi is az...Akiya jegygyűrűje volt. -mondta, majd elővett a zsebéből egy kis kendőt. -Ekkor jöttem rá, hogy ott voltak csak már nincsenek. Aki meg ránézett a sok vérre az tudta, hogy ott biztosan kilehelte a lelkét valaki. -folytatta, mikor közbe vágtam. 

-Várj! Akkor nem a te embered szólt nekem, hogy Akiyáékat behozzák? -lepődtem meg teljesen. -Vagy vagy, hogy van ez? Te csak akkor értél oda, miután ott sem voltak....ezt, hogy....de de akkor nekem ki a francom szólt??? 

-Nem nem! Nem én voltam! Nekem is úgy tudtam meg, hogy ott vannak. -nézett rám, mire én egyre-egyre értetlenebb fejet vágtam. 

-Mégis ki szólt neked? -kérdeztem rá. 

-Hát, hát egy nő. -szólalt meg, közben nagy komoly szemekkel engem figyelt. 

-Egy nő...hát ezzel nagyon, de nagyon segítették. Milyen nő? Nincs valami egyéb? Egyáltalán, mikor mondta. 

-Ohhh, hogy a részleteket is tudni akarod! Máris mondom figyelj. -nem nem akarom, te sík...nem is tudom miért szeretlek téged annyira. -sóhajtottam egyet magamban és Junra kezdtem közben figyelni. 

-Mikor felvettem a gyűrűt azután az a személy odajött hozzám, majd rám nézett kicsit biztatóan. Először nem tudtam mire vélni, de mielőtt kérdezhettem volna, már válaszolt is. 

"-Ne aggódj, biztonságban vannak, mindketten életben vannak. A mentőben vannak ott, pedig éppen segítenek rajtuk."

 -Mondta és a hangja közben nyugodt volt, viszont egy kis félelem is bujkált benne. Viszont mielőtt újabb "kérdést" tehettem fel volna, bejött egy másik ember, aki a nő felé jött és elmondott neki valamit, azt is mindjárt mondom, viszont a kis újonnan érkező teljesen olyan volt, mintha a főnökével beszélne...szóval nem tudtad összerakni a dolgot. Jah és a kiskrapek mondandója az volt, hogy a foglyok megvannak és már nem találnak senkit. Ekkor visszavonulót fújtak és elmentek egy szó nélkül, csak egy integetést kaptam. 

-Te hülye, miért nem mentél gyorsan utána és kérdeztél? Most azt sem tudom, hogy mivan vagy mi történt. -szóltam rá, mire csak bociszemekkel kezdett vizslatni. 

-Tudod én is mentem az embereimhez, akik elmondtak nekem egy fontos dolgot. Ryotot ugyan nem találták meg, viszont olyan súlyos sebeket, lövéseket kapott, hogy valószínűleg ha el is futott valami sikátorban összerogyott. Plusz utána írtál, miszerint Akiyáék megjöttek a kórházba biztonságban, ezek után, pedig rohantam ide...én nagyon Szajnálom...nem tettem, amit kellett volna. -szipogta el a végét, amire teljesen megesett rajta a szívem, így szorosabban kezdtem el ölelgetni. -nyomtam egy csókot a homlokára. 

-Nem baj, nem késő semmi sem, bár engem akkor is nagyon érdekel...Kik ők? Miért értek oda előbb....a vezetőjük...egyebek. -mondtam neki, mire csak bólogatni kezdett. -ám mielőtt ő is mondott volna valamit, egy új személy jött be a folyosóra. 

Nem annyira magasnak mondható, de alacsonynak sem, olyan átlagos. Hosszabb barna haja volt, amit kontyba hordott. Nem hiszem, hogy annyira idős lett volna olyan harmincas évei körül lehet. Szép léptekkel jött be, rajta még elegánsabb ruha. Csak, hogy még tisztázzuk egy nő volt. Rögtön odafordultunk. A két ember, akik eddig vártak rögvest oda akartok hozzá menni, de ő csak intett, hogy maradjanak, odament magától is. Jun nagy bociszemekkel kezdett azonnal vizslatni engem. 

-Ő az...ő az... -suttogta nekem. -fejemet odafordítottam és megint megnéztem az említett személyt...de nem állt össze a kép...nem tudtam felfogni, neki mi köze van hozzánk 's egyéb nyalánkságok....Mikor észrevette, hogy eléggé nézzük, otthagyta az embereket, mellénk jött pár lépés után. 

-Gondolom sok kérdésetek van. Mondjátok csak. -szólalt meg kedves, udvarias, miután integetett nekünk. 

-Igen igen van! -vágott elő először a szőke, mielőtt én kérdezhettem volna előbb. -Honnan tudtad, hogy mit akarok és mit kerestetek ott ahol mi? 

-Áhhh igen, az összefüggést keresitek. -mosolyodott el aranyosan. -Mi is azt, mint ti. Akiyát, viszont most már a férjét is kimentettük, nem csak őt. Mikor odaértünk a főnököd már meg volt sebezve, Akiya egy kis balszerencse folytán szintén kapott egyet, akkor nem sokkal rá berohantunk és, amilyen gyorsan csak tudtuk kihoztuk őket onnan. Mentőt hívtunk, ezután az egyik emberen téged Ren. -nézett felém a nevem említése után. -Szólt neked, hogy ide tudj jönni, nehogy a végén valami itt várjon rájuk és egyebek. Dupla biztonság, ha úgy gondolod. Plusz pár órával ezelőtt én küldtem neked Jun az üzenetet. -most felé nézett. -Amiben benne volt a cím, csak úgy csináltuk mintha az egyik emberetektől kaptátok volna, hogy ne fogjatok gyanút. -mikor kb mindent elmondott, amire szükségem volt...teljesen összeállt a lényeg...félelmetes ...nagyon jó logikája van, mindenre gondol...minden apró kis részletre...valahonnan....nagyon ismerős ez nekem. Teljesen ledöbbentem a hallottak alatt... Amikor befejezte én jöttem, feltettem, amit akartam, hogy végre a gondolat kirakós egybe tudjon állni. A teljes megértést segítő utolsó darab, mivel még mindig nem tudjuk honnan tudnak rólunk és miért segítettek...

-Elnézést, de ha szabad kérdeznem. Ön kicsoda? Miért segített nekünk? Mi kapcsolat van ön között és Shou vagy Akiya között? -pakoltam elé őket, viszont csak az egyikre válaszolt, ámde az a válasz...megfordította az egész játékmezőt...a dolgok egy szép fordulatot vettek. -mikor megmondta ki ő...nekem azonnal leesett...valószínűleg Junnak nem igazán...de most ha már itt vagyunk, halljátok ti is a válaszát. 

-Áhh bocsánat, hát persze, be sem mutatkoztam, direkt, de szerintem már felesleges húzni a dolgot. Eriko vagyok. Eriko Konoe. -mondta el 's elmosolyodott a mondata végén. -mikor megmondta ki ő...nekem azonnal leesett...valószínűleg Junnak nem igazán...viszont...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt viszonylag hamar. Remélem tetszik nektek! Köszönöm, hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok!<3<3<3