Shou szemszöge:

Végre megtudhattam az én Kiscsibém múltját...nem is gondoltam volna, hogy Ő ilyeneket élt át...eddig nem is látszott rajta...és én ezen most teljesen elgondolkodtam. 

Mikor először megláttuk egymást, teljesen olyannak tűnt, akit a szülei kiskorában elkényeztettek teljesen. Bármit akart azt meg is kapta, semmiben nem szenvedett hiányt, akármiről is legyen szó...viszont ez a gondolatom most kicsit megváltozott. Igaz, hogy maffia főnök fia, ezáltal mindene megvolt, viszont az Édesanyját elvették tőle, szóval ez az állítás gyengén téves...el tudom képzelni, hogy azt az érzést, ami gyerekkora óta megvan neki és ebből a hiányból ered, sose tudja elfelejteni. Nekem ilyenben nem volt részem, sehogy sem. A szüleim boldogan élnek, én is most már, vagyis most örömökben gazdagabb vagyok vele, de semmi ilyen gyerekkori traumám nem volt szerintem, bár a szüleimnek talán igen...hát meg kell mondjam nem igen voltam a legbajtalanabb gyerek...például, mikor egyedül kiszöktem este testőrség nélkül egy szál fegyverrel, hogy Én majd leszek olyan nagy, hogy szétverem itt az ellenszegülőket...erről még annyit, hogy hazavittek ezután szépen, viszont a többit ne részletezzük ha lehet ^^"

A beszélgetés most kezdett érzelmesebb mederbe torkollani, Akiya lassan megtörni látszott előttem...olyanokat mondott, amiről álmomban sem hittem volna, hogy ez megtörténik...Lassacskán szerelmet vallott nekem, teljesen ledöbbentem. Ezekben a szép pillanatunkban gyönyörű csókcsata kezdődött és hát szépen szólva eljutottunk addig az észérvig mi lenne ha hát mondjuk újra csinálnánk 's hát a konyhapult ott volt a közelben, így ott kezdtem kényeztetni az egész testét. Egyre szebb hangok fakadtak fel a torkából lassan. 

És hát nem is mi lennénk, ha nem szakította volna közbe ezt a szép jelenetet valami. Akiyának azonnal mondtam, hogy bújjon el, én meg fegyvert elővéve indultam meg az ajtó irányába. Éppen kezdett bevadulni a helyzet és tessék, sőt hát még Ő is éreztette velem, hogy akarja aztán nesze...Na ha valaki az életünkre akar most törni, azt megfojtom, kint lesz egy szép gödör neki, mi meg folytatjuk a szép dolgunkat. 

-Jó napot jó napot! Van kagyló frissen a vízből, de a gépi fagyi sem rossz, amiben tej sincs, szóval por, de tessék szépen venni, nem kell szégyellni. -hangzott fel, mire teljesen leblokkoltam és pislogva néztem az ajtó felé. Akiya kuncogva ugrott fel, kicsit megigazította magán a ruháit és az ajtóhoz rohant...Na kérem szépen valaki magyarázza meg nekem, hogy lett a perverz hangulatból, vérfagyasztó abból meg vicces, komolytalan dolog...? Hangulatingadozásos egy nap kérem szépen...-azonnal kinyitotta a nyílászárót, az ott álló talán férfi nyakába ugrott, majd átölelte. Közelebb mentem oda 's szembesülnöm kellett a vendégeinkkel. 

Ren és Jun....hmmm....melyiket basszam előbb fejbe ezért...? Bár Akiya most boldog, szóval ahogy a mondás izé tartja "Ha te boldog vagy akkor én is" szóval nekem is annak kéne lenni? Na mindegy intettem nekik egyet, mire Ők is, majd szépen bejöttek. 

-Ha szabad kérdeznem, mi volt ez a bejelentő szöveg? -ültem le a kanapéra, mire ők is követtek engem, a kiscica még mindig a vöröske nyakába kapaszkodva. 

-Tudod- -kezdett volna bele Ren, de félbeszakították.

-Régebben ha egyikünk bement a másikhoz titokban, ilyen furcsa szövegekkel jeleztük a másiknak, hogy ott vagyunk, így egyből tudtuk ki az és vagy az ajtóhoz rohantuk, vagy mikor bemerészkedett megijesztettük. -kuncogott fel Aki és rám nézett mosolyogva. -áhhhh ez valami gyerekkori játék...hmmm sose csináltam hasonlót, bár most inkább fura volt, mint vicces, de az csak a pillanat miatt volt. 

-Igen Akiya igen, viszont azért is csináltuk, így mert gondoltam, hogy ettől jobb kedve lesz, plusz- -fejezte volna be mondatát, de most szőke barátunk vágott közbe.

-Plusz legalább, így nem repítettél golyót a fejünkbe, mert nem tudhattad az idejövési szándékainkat egyebek. -jelentett ki Jun, mire Ren morcos odafordult hozzá és megpaskolta a fejét, kicsit erősebben a kelleténél. A másik csak felszisszent ijedtében és azonnal elhúzódott. 

-Ki engedte meg, hogy a szavamba vágja??? -tett fel neki a kérdést, mire csak ilyen chibis sírós fejjel elfordult. 

Mondjuk Aki is beleszólt, de Őt nem bántotta, de mikor Jun tette már megütötte...hmmm érdekes egy párkapcsolatuk van az biztos hallod. 

-De de....-kezdett volna bele szegény, de újra és újra elcsitítgatták. -sóhajtottam egyet halkan. 

-Apropó kértek valamit? -kelt fel az én Picurom és rájuk nézett. Úgy látszik Ő vállalta magára a konyhalány szerepet, bár ah ezt hangosan kimondanám, biztos én úgy járnék mint a barátom...viszont ha már idekerültünk...lehet venni ilyen szobalány ruhát tudjátok az a fekete-fehér takarítós sexy ruha...na az vajon, hogy állna rajta....de mielőtt jobban felfelé álltak volna a dolgok, gyorsan elhessegettem mindent, közben pedig másra koncentráltam, vagyis csak próbáltam. 

Mindketten kértek egy kávét 's azzal a lendülettel, ment is konyhába, hogy elkészítse őket. Egy kis ideig még figyelgettem, ahogy feláll a kisszékre, hogy egyáltalán letudja szedni a polcról a kávét egyebeket...erről jut eszembe egy ideig még itt leszünk, szóval kicsit, majd átrendezek mindent neki, hiszen valljuk be az igazat ez a ház nem igazán piciknek lett tervezve, ezért sok minden magasan van belőlem kiindulva, mert ez elvileg egy nyaraló lenne nekem, vagy esetenként másoknak, de nincs sok alacsony ismerősöm, vagyis most már van, Ő történetesen a hivatalos feleségem is. 

-Titeket is jó újra látni mondhatom. Van valami különösebb oka a látogatásnak? -tettem fel a kérdést. Ren elkezdte kicsit megrázni a fejét, Jun pedig ismét szót szerzett magának. 

-Hát persze! Jöttünk ünnepelni Akiyának a szüli- -erre a mondatra már én is megijedtem, mivel tudtam, mit érez ez iránt, így keltem volna fel, hogy csendben tartsam, viszont a mellette ülő cselekedett, befogta a száját 's a füléhez hajolva, suttogott neki pár dolgot. 

-Nem megmondtam?! Ezt nem említjük! Csak látogatni jöttünk, ha még egyszer felhozod kirakom a szűröd és a végén céltábla is lesz a seggedből. -nézett rá villámokat szóró szemekkel, mire teljesen kussba maradt. -lehajtott fejjel elmotyogott egy bocsánatot. Amíg ez történt én a Kedvesem felé pillantottam, aki arra a bizonyos félmondatra meginogott. Meg kellett fognia a szekrényt, hogy ne boruljon el, majd odanézett, de mint aki úgy gondolta rosszul hallotta, elfordult. 

Megcsinálta a két kávét, behozta és odaadta nekik, most nem Renhez, hanem mellém telepedett le, ami kisebb örömmel töltött el. -odadőlt a vállamnak. -a többi kettő először furcsán bámulta a helyzetet, viszont mikor Jun szemei felcsillantak ránézve, kicsit hát én is arra pillantottam amerre ő...és szembetaláltam magam egy két folttal a Kiscicám nyakán...amiket nem rég csináltam, meg előző éjjel...Most kezdődik a buli...Már alig várom a kérdéseket...kíváncsi vagyok, Ő hogyan reagál majd...viszont mázli, hogy a vöröske itt van leállítani hátha messzire menne...Na hát akkor kezdődjön a móka, várlak titeket vissza...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! 

Ezzel szeretnék mindenkinek Boldog újévet kívánni! Reménykedem benne, hogy mindenkinek jól telt!

Remélem a következőben is találkozunk! Addig is:

Sziasztok! <3<3<3