Shou szemszöge:

-Mégis mi érdekel annyira rohadtul, hogy fenyegetsz is? -szólított meg mire csak mosolyogni tudtam jobban. 

-Ryoto, ugye tudod te is, nem vagy olyan helyzetben, hogy kiabálhass velem, hisz te csak egy patkány vagy. -kuncogtam rá mire csak elfordította a fejét. -Na unalmas ez így, azt sem tudom miért pártoltál el. Legalább azt megmondhatnád. -mondtam neki, viszont akkor sem szólalt meg inkább csak csendben ült és rám sem nézett. 

-Figyelj, ne kerülgesd a forró kását mint a macskák most nem vagy olyan helyzetben, már belekóstoltál és megégtél miatta szóval viseld a következményeit, ha segítesz nekem én lehűtelek és nem fogsz annyira égni már. -vezettem rá a tekintetemet mire ő is rám a sajátját. 

-Mit akarsz tudni...? -kérdezte halkan mire egy kósza mosoly csúszott az arcomra. 

-Na látod, jól tudsz te dönteni, nem vagy annyira hülye. -kuncogtam el magam halkan és rávezettem a tekintetemet. -Egy személyről szeretnék most megtudni dolgokat. Ő egy barnás hajú, zöld szemű, alacsonyabb srác. -meséltem el neki a kinézetet mire olyan arcot vágott, mint akinek teljesen tudja ki csak emberek közt gondolkodik. -Jah és ma eljött hozzánk és azt követelte adjunk át neki és mikor megkérdeztem ki ő csak annyit mondott, hogy egy "vadmacska". Milyen fura srácok vannak igaz? -az utolsó szavaimra felkapta a fejét és rám nézett nagy szemekkel. Innen tudtam meg hogy valóban ismeri azt a fiút. 

-Na akkor ismered igaz? A reakciódból ez látszik, szóval most elmondasz nekem mindent róla amit csak tudsz. -vezettem rá a szemeimet mire csak rázni kezdte a fejét. 

-Miért érdekel ki ő? Semmi közöd hozzá, hidd el ő csak egy senki...hagyjátok békén...-nézett el oldalra. 

-Hé ilyeneket ne mondj, kérdeztem és most válaszolj vagy rossz következmények lesznek tudod jól. És jól gondolom, hogy megkedvelted, hiszen az előző mondatodnál már kérted, hogy hagyjam békén. Fontos neked igaz? -kuncogva odahajoltam mire picit hátrahőkölt és kussba maradt de az arca mindent elárult, igazat mondtam az mutatta. Szóval akkor tényleg fontos neki és meg akarja védeni...vagy csak egy csapattársa...vagy barátja...vagy amit kinézek belőle mondjuk egy egy éjszakás kaland vagy egy szerelem...sok minden lehet, de nem hiszem hogy könnyen adja magát ez látszott a viselkedésén, de előbb utóbb valami folytán mindenki megtörik és megszelídíthető. -egy ideig csöndben volt ezért egy pofonnal jutalmaztam amire felszisszent és észrevehetően összeszorította a fogait. -Tisztázzuk én nem az Anyád vagyok hogy csendben ülj előttem mert éppen leszidtalak. Most szépen vagy neki állsz beszélni nekem vagy ennél is többet kapsz. Nyugatiként ismered a módszereinket tudod jól mikre vagyunk képesek, szóval mi a döntésed Ryotot? Elmondod amit akarok vagy egy lassú kínhalál? Na? -még mindig csendben volt, hiába vártam még erre sem felelt. Jolvan akkor automatikusan a második lesz. -keltem volna fel idehozni a cuccaimat mire hallottam, hogy megszólalt. 

-Akiya...Akiya a neve...-mondta halkan, remegve és lehajtotta a fejét. -egy vigyor húzódott az arcomra és visszaültem elé. Akiya...szép név, igaz hogy az "Aki" egy kis férfias beütést ad, viszont az "ya" taggal egy aranyos ilyen becézett nevet kapunk ami kiemeli Őt vagyis a kinézetére és az adottságaira is nagyon illik. A kicsit lányosabb testalkatához és az alacsonyabb termetéhez pontosan passzol ez a név. És végre persze beszélni kezdett, le mertem fogadni, hogy így fog dönteni, de sok minden érdekel még nem csak ez az egy dolog, de az is nagyon, hogy mégis milyen kapcsolat fűzi őket össze. 

-Na, tudtam hogy elmondod amit akarok. Ügyes fiú vagy. És ennek az Akiyának vezetékneve is van igaz?

-Konoe...-válaszolt nekem. -hmmm ismerős ez a név mintha már hallottam volna említési szinten, bár nem nagyon tudom honnan...

-Aha és ki Ő pontosan a keletieknek? Vagyis milyen szerepet tölt be ott? -tettem fel az újabb kérdésem mire összehúzta magát. 

-Ő a maffia főnök egyetlen fia...-mikor ezt kimondta, meglepődtem és csak néztem előre...várj csak komolyan az ottani főnöknek van egy fia? Ráadásként Ő az? Akkor majd Ő lesz a főnökük is egyszer gondolom...bár azért csodálom, hogy ilyen szinten eltudták titkolni, és azt is hogy ennyire ügyes, viszont az alkata meg a kinézete nem éppen egy főnökhöz való...ha nem erősödik meg kétlem hogy komolyan fogják valaha is venni. De bátorsága az van bőven, azt elismerem, hiszen betörni hozzánk meg rám lőni, direkt mellém és megszökni...ezt nagyon kevesen próbálják meg is szinte senki sem távozik ezek után élve. 

-Értem, és mi köt össze titeket? Netán a szerelem? -erre azonnal felnézett és egy halvány pír jelent meg az arcán. -áh beletrafáltam a szerelmi köteléke, fasza dolog hmm. 

-Nem...Akiya nem olyan...inkább magányos, és csak barát...az ő kisebb bandájába tartoztam mikor ott voltam. Ő nem az a fajta aki mindenkivel összejön, kedves meg minden és segítőkész, viszont olyan helyzetekben távolságtartó és rideg...ezért is használja a vadmacska szót magára...Illik rá...hiszen nem lehet megszelídíteni, mégis olykor barátságos már akivel...-fejezte be a mondatot mire csak egy mosoly húzódott az arcomra ismét. 

-Oh értem, vagyis tényleg egy vadmacskával van dolgom. Akkor ideje megpróbálkozni azzal hogy egy ilyen teremtényt betörjek. -keltem fel és láttam, hogy az előbb említett szavaimra megijedt és felnézett. 

-Ne...kérlek ne bántsd, hagyd békén...ha kell büntess engem, viszont hozzá ne nyúlj...-kérte szinte remegve tőlem. 

-Nem vagy olyan helyzetben, hogy ilyeneket kérj tőlem. Csak pár kérdésem volt amikre meg is kaptam a választ. Te is jól jártál én is, és csak hogy megnyugodj nem fogom megölni, csak most ez érdekelt. Nos amúgy itt maradsz lesz időd azon gondolkodni, mit is tettél. És ez is egy fajta méltó büntetésed lesz. -mondta neki és egyenesen ránéztem, ezek után sarkon fordultam és elmentem. 

Ugyan bántani Őt? Miért tenném? Nem azért akartam információz, hogy a halálba küldhessem. Igazából, izgatja a fantáziámat...mindene megbabonázott...amióta itt járt csak rá tudok gondolni vagyis rajta jár az eszem...viszont Ryoto jellemzése alapján nem a kedves könnyen engedő magát fajta...valahogyan...találkoznom kéne vele és közelebbről megnézni...vagy csak több dolgot megtudni róla a saját fülemmel vagy szemmel, de csak az Ő szájából...Áh...miért fecsérlem rá az időm...dolgom volna...de nem tudom kiverni a fejemből...miért? -kérdeztem csak magamtól és hogy végre el tudjam a gondolataimat róla, felmentem és nekiálltam dolgozni. 

Ryoto szemszöge:

Picsába is...nem kellett volna neki semmit sem elmondanom, ki tudja most mit fog csinálni vele...Akiya miért jöttél utánam? Ezzel magadat is bajba sodorhattad volna...de abba is sodortad magad és ennek a bajnak a neve Shou...a nyugatiak főnöke...

Komolyan inkább maradtam volna kussba és viseltem volna el a fájdalmakat, minthogy ő szenvedjen aki megmutatta nekem a fényt a sötét éjszakában...mikor odakerültem hozzájuk mint kém először csak fel kellett volna ott derítenem a helyet, ehelyett meg megszerettem valakit...nem is hiszen hogy szerelem volna inkább mondanám vágynak, nem úgy gondolok rá hogy egy kedves aranyos bájos teremtmény akinek a belsője fogott meg...nem inkább ellenkezőleg az eleve nem vonz benne, ami vonz az a külseje igazán...de ez szerintem érthető is hiszen Ő szép és gyönyörű testalkata van bárcsak egy kicsit is meg tudtam volna érinteni, de erre sohasem volt lehetőségem...nem engedte volna...kár hogy ennyire tartja a távolságot mindenkitől...viszont ha meg is tettem volna megutált volna, de most meg is fog mert fogadok Shou elmondja neki, hogy a nyugatiakhoz tartozom és csak kém voltam ott, bár innen ki akartam lépni...miatta hogy végre megtessem azt amire annyira vágyta...ez csak álom...hiszen most a drága volt vagyis mostani nem is tudom már főnökömhöz fog kerülni, vagyis fogadok, hogy nem csak unalmában akart róla hallani meg kérdezgetett róla...oka van csak nem tudom mi...szeretném tudni...de mint ismerem ha kell tesz róla hogy bármi vagy bárki az övé legyen...ezt nem hagyhatom, nem fogom neki csak úgy átadni Akiyát...ő az enyém...már lestoppoltam, ha egy ujjal is hozzáér megölöm...viszont erre az esélyt nem látok, nem nagyon fogok én innen egy darabig kijutni...de sok sikert neked drága Párduc hogy megtaláld mindig máshol van és könnyen eltűnik és sokszor járkál...chhh...nem fogom hagyni hogy az előbb az övé legyen mint az enyém...azt csak lesheted majd...légy átkozott Shou mostantól...bárcsak halnál meg ott ahol vagy...sose kellett volna róla tudnod...így nagyobb esélyem lett volna...de te szabad vagy és bármikor megtehetsz bármit, mivel te vagy a nagy vezér...menj a fenébe..-ezek után még sokat gondolkodtam, de sose tudtam annak a végére jutni hogy hogyan is szabaduljak ki innen...

Sziasztok Gyümiteák!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszik nektek! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem a következőben is találkozunk! Addig is: 

Sziasztok!<3<3<3